Az Óm és a Gájatri mantrák

Swami Satyananda

A mantra tudománya szerint négy fajta hanghullámot különböztetünk meg: álló hullámot, visszaverődő hullámot, oszcilláló hullámot és transzcendentális hullámot. Az Óm mantra mind a négyet létrehozza. Az Óm az „A”, az „U” és az „M” hangok kombinációjából áll. Az „A” álló hullámot, az „U” visszaverődő hullámot, míg az „M” oszcilláló hullámot hoz létre. A negyedik hullám – amely transzcendentális, és így túl van a hallás vagy a beszéd érzékein – a szívközpontban keletkezik, mikor az Óm-on meditálunk.

Amikor meghaladod a külső, érzéki világot, tudatába kerülsz a magas frekvenciájú hullámoknak, melyekben nincs szünet. A normális hullámokban van szünet. Amikor az Óm mantrát énekeled, az elkezdődik és véget ér. A kezdet és a vég jelenti a szünetet a hanghullámoknál. Amikor túllépsz az elmén, eljutsz a magas frekvenciájú hullámok tartományába, amelyek szünet nélküliek.

Az első három hanghullám az emberi tudatosság három dimenziójához tartozik, és egymással összekapcsolódik. Az „A” hang testesíti meg az éber, érzékelő tudatosságot, az „U” hang az álmot, a tudatalattit, az „M” hang a mély alvást, a tudattalant. A negyedik hullám a tudat végtelen dimenzióját képviseli, amely az elme és az érzékek felett áll. Ezért mondhatjuk, hogy az Óm-nak négy alapja van, az érzéki világ, a mentális világ, a materiális világ és a végső állapot.

A teremtő erő kitörése

A Védák szerint az Óm a végső és az első mantra. Nincs neve és formája, és az univerzális elme teremtő erejének tekintik. Az univerzális elme fogalmát nehéz megérteni. Az írások hiranjagarbhá-nak nevezik, amit tojáshoz hasonlíthatnánk. A tojás középpontjában van a végső pont, amelyből hang sugárzik. A náda szó szerint hangot jelent, de itt a rezonancia végső pontjára utal. Ez a pont transzcendentális pont, ahol az Óm hang nem-manifesztálódott alakban létezik. Nincsen rezgés, nincsen ritmus, nincsen hullám, minden teljesen csendesnek és potenciálisnak tűnik. Ezt teljes mozdulatlanságként képzelhetjük el.

Ezen univerzális tojás ellentétes pólusain erők vannak, nevezetesen az idő és a tér. A tér a pozitív energia, az idő a negatív. Amikor kiejted az Óm mantrát, vagy az elmédben ismétled, a két pszichikus erő a polaritás állapotát hozza létre, és megpróbálnak a középpontba repíteni. Amikor az egység létrejön, erő tör elő, amely az egész univerzális teremtést eredményezi. Ezért az Óm mantra a teremtő erőt jelenti, a középpontot, amelyben az idő és a tér egyesül, és amelyben a végtelenség nagyszámú végtelenségre hasad szét.

Az Óm mantrát sajátos módon írják. Sokan gravírozott formában medálon hordják. Négy ívből áll, amelyek felett egy félhold található egy binduval (ponttal). A bindu az Óm közép- vagy fókuszpontja. Minden egyes ív a végtelenséget jelenti az idő, a tér, az anyag és a transzcendens különböző aspektusaiban. Ezért az Óm magában hordoz egy másik erőt is, melyet prakritinek, természetnek mondunk, és a spirituális erőt is.

A jógik az Óm szimbólumon meditálnak annak érdekében, hogy spirituális és mentális erejüket fejlesszék. Ezen energiának két megtestesülése van, az egyik a beteljesülés, amely az anyagi síkhoz tartozik, a másik a transzcendens energia, amely a spirituális síkhoz kapcsolódik. Az Óm egy nagyon hatásos, erőteljes mantra, amely transzcendens célokat szolgál.

Gájatri

Az Óm volt az első mantra, amelyet aztán bővítettek, hogy létre hozzák a Gájatrit. A 24 szótag, melyből a Gájatri áll, a következők:

Óm bhur bhuva szvaha
tatszavitur varenjam
bhargó devaszja dhímahi
dhijó jó nah pracsódaját

A Gájatri 24 szótagjából az emberiség által ismert legrégebbi iratok a Védák erednek. A Gájatri az emberben lévő spirituális tudatosság szimbóluma. Ennek a tudatosságnak három szintje van: amikor keletkezik, amikor teljesen kitárulkozik és amikor belép a végtelen térbe. A napfelkelte hajnalban a spirituális életet, a naplemente este a tudatosság teljes megtestesülését szimbolizálja. Amikor nincs nap, nincs fényesség, az a lélek sötét éjszakája a Biblia szerint, avagy Shiva sötét éjszakája, a Shivaratri, a hinduk számára.

A Gájatrit napfelkeltekor kell gyakorolni. Néhány év után mentálisan is lehet ismételni, de először hangosan kell gyakorolni. Minthogy védikus mantráról van szó, a pontos kiejtésre, hangsúlyokra ügyelni kell, nem úgy, mintha bármilyen más szanszkrit mantrát ejtenél ki. A hindu rendszer szerint Gájatri mantrát a tisztán vegetáriánusok tulsi málával, míg a nem-vegetáriánusoknak rudráksha málával gyakorolják.

A Gájatri gyakorlásához nem kötődik semmilyen étkezési, ivási vagy házastársi korlátozás. Az egyetlen korlátozás az, hogy a mantrát egy gurutól kell kapnod. A Gájatri gyakorlása út a spirituális rendtartáshoz. Gyakorlása erőteljes és egyidejű hatást fejt ki a testre, az elmére, az érzékekre és a spirituális életre. Bármikor, amikor a Gájatri mantrát gyakorolod, az Óm alakjára kell koncentrálnod, mely az emberi lét négy dimenziójának a szimbóluma: a tudatosságé, a tudatalattié, a tudattalané és a legfelsőbb tudaté.

A transzcendens követi a fejlődést

A Gájatri és az Óm egyformán erőteljesek, de a Gájatri hatása nem olyan gyors, mint az Óm-é. A Gájatrit a nagy tömegeknek szánták, és ennek oka világos. Az emberi tudatosság egyszerre hét különböző síkon működik. A mantra célja, hogy az első három területet, vagyis a fizikai, a mentális és az asztrális síkot meghaladja, átszellemítse. Ez azt jelenti, hogy én nem csak ebben a fizikai testben, hanem kétszeres, és háromszoros síkon is létezem. Azután van három magasabb vagy spirituális sík, amelyet a végső állapot követ.

Amikor az ember képes fejlődni, akkor meghaladja mindegyik testét, míg megérkezik a hetedik síkra. Azonban azok az emberek, akik nem képesek fizikai vagy érzelmi életüket megfelelően kezelni, ezt a transzcendenciát meglehetősen problémásnak fogják találni. Nem mindenki akar a transzcendenshez jutni, s azok közül is, akik vágynak rá, nem mindenki alkalmas erre.

A transzcendens az első három sík világos magyarázata nélkül erősen gyakorlatiatlan dolog. Az emberi intelligencia különböző állapotai mindennapi életünk szükségleteire reagálnak. A felismerést, az észlelést, az összegzést, és az emberi intelligencia sok más formáját fejlesztened kell, mielőtt a transzcendensre törekszel. A Védák nagyon tisztán fogalmaznak ebben a kérdésben. Azt írják, hogy meg kell haladnod az anyagi tudatosságodat, de kikötnek egy feltételt is: csak azután haladd meg az anyagi tudatosságodat, ha azt először kifejlesztetted magadban.

A teljes fejlődés három különböző állomáson megy keresztül. A legalacsonyabb a tamo gúna, a tehetetlen és potenciális energia. E fölött található a radzso gúna, a dinamizmus megtestesítője. Ezt követi a szattva gúna, a tudás, a fény és a teremtés erőiben található egyensúly. Ha valaki túl korán törekszik a transzcendens felé, fejlődése megreked. Ezért van egy nagyon világos elképzelésük. Az egót el kell választan a tamo gúnától. A potenciális energiának dinamikussá és megnyilvánulttá kell válnia.

Amikor mindez megtörténik, az illetőben megjelenik a vágyakozás, a szenvedély, a fantázia, a felfedezés, az érzések, boldogság, boldogtalanság, félelmek, bizonytalanság, s oly sok minden, ami egyáltalán megtapasztalható. Ilyenkor a cselekvés teljes panorámája megmutatkozik, az öt érzékszerv, a mozgásszervek, a prána összes aspektusa, az elemek valamennyi szintje egymással beszélget a „pályán”, mint amikor egy focimeccsen az összes játékos egyszerre játszik. Semmi sem feltételes, semmi sincs csíra állapotban. A felismerés kifejeződése a legteljesebb állapotba kerül. Az érző- és mozgatószervek teljes szabadságot nyújtanak a kifejeződésnek. Az elme a végtelenségben és a határtalanságban működik. Amikor ez a teljes kifejeződés megtörténik, a fejlődésed a radzso gúnába ér. Ha ekkor próbálod ezt meghaladni, annak már van relevanciája és jelentősége.

Ezért az Óm-ot csak kevesek számára és nem mindenkinek tartják alkalmasnak. De a Gájatrit a nagy tömegeknek szánták, mert célja, hogy megteremtse a kifejeződés folyamatát, és megvilágítsa az emberi tudatosság különböző állapotait.

A tudatosság teljes sötétségben van, mintha az éjfél legsötétebb órája lenne. A sötét éjszakából kifelé az új nap hajnala jön, és a belső vízió, az észlelés, a tudatosság kezd felsejleni. Ez a Gájatri gondolata. Ezért a hinduk a gyerekeknek 7, 8 vagy 9 éves korukban tanítják a Gájatri mantrát; előtte nem engedik őket ezt gyakorolni. Amikor valamennyi kötelezettségüket megtették és minden vágyukat beteljesítették az életben, amikor valamifajta utálat kezd ébredezni elméjükben, abba hagyják a Gájatrit, és elkezdik az Óm mantrát gyakorolni. Az Óm mantra jógiknak való, mert ez a rövidebb út a spirituális átszellemülés eléréséhez.