Swami Sivananda Saraswati
A félelem (bhája) és a ragaszkodás (rága) az elme módosulásai (vritti). Átmeneti örvények vagy hullámok. Az elme lényegisége semmi más, mint ragaszkodás és félelem. Ezek ketten ikrek, így szoros kapcsolatban állnak egymással. Ha elpusztítod a félelmet és a ragaszkodást, akkor az elme számára nem marad sem élet, sem létezés. Az Upanishadok kijelentik: „Szenvtelenség, hit, félelem, ragaszkodás, félénkség, szerénység, szégyen, stb. – ezek mind az elme.” A félelem a tudatlanság (ávidja) terméke. Az ember elvakultsága (maha) és a testtel való azonosulása következtében elfelejti lényegi, isteni természetét. Az ember volt kezdetben a mindent átható, halhatatlan, félelem nélküli Lélek vagy Brahman. Ő volt a „Santam (békés), Ajaram (romolhatatlan), Amritam (halhatatlan) Abhayam (félelemnélküli) Brahman”. Egoizmusa miatt azonban lázadó gyerekké vált. Leválasztotta magát Atyjáról. A vagyon felosztására lázított és megkezdte saját önálló életét a földi síkon. Házat bérelt a földi világban. Beköltözött a húsból álló, romlandó test-házba, és pici, félénk ember, egy pici kis dzsíva lett, mindenfajta félelemmel. És így elindította saját bukását a Mindenható Atyával való vitája és egy új, önző, rágával és dvésával (vonzódás és ellenszenv) teli élet megkezdése következtében.
Test-, izom-, hús- és csont nélküli, én-nélküli, enyém-nélküli, vágytalan volt, mikor még egy volt az Atyával, mikor a család még együtt volt, és így teljesen félelem nélküli, örökké-üdvözült és békés volt. Nem gondolt testre, házra, vagyonra, feleségre, gyerekekre, pozícióra, presztízsre. Nem gondolt a test betegségeire, vagy arra, hogy elveszíti társadalmi státuszát és tekintélyét. Nem gondolt ellenségekre, háborúra, lázadásokra és, hogy elmeneküljön valahova biztonságot keresve. Eredeti lakhelye békésen biztonságos volt, és mentes minden fajta veszélytől és ellenségtől. Minden egyetlen Brahman-közösség volt. Ott nem voltak hindu-muzulmán zavargások. Nem féltek bomba- vagy rakétatámadástól sem. Bevehetetlen, sérthetetlen erőd volt az övék. Betegség-biztos, bombabiztos, földrengés-biztos.
Az ember ebben az új, független, egoista életében önzővé, tisztességtelenné, szűk látókörűvé és hitvánnyá vált. Alantas gondolatokkal kezdett foglalkozni. Mindig csak a húsra és a hús örömeire gondolt. A hús filozófiáját gyakorolta, ami szinonimája a „disznó filozófiájának.” Napról napra sokasodtak félelmei, mert erősen függővé vált a testétől, a felesége testétől, a gyerekeitől és a házától, vagyonától, stb. E függőség következtében, mely még egy töltőtollra, egy sétapálcára, egy lábbelire, egy törölközőre vagy ruhadarabra is kiterjedt, lassan félelem lopózott életébe. Ezek elvesztésétől való félelem. Mindig ez a gondolat járjon a fejedben: „Minden dolog illékony, romlandó és fájdalmat okoz.” Így nem válsz tőlük függővé. Még ha ki is alakul valamilyen ragaszkodás, az enyhe lesz. Könnyen el tudod üldözni magadtól némi gondolkodással és belátással.
Az Úr Krishna mondja a Gítában: „Vitaragabhaya-krodhah sthitadheermuniruchyate” – „Aki mentes a ragaszkodástól, a félelemtől és a dühtől, azt szilárd elméjű bölcsnek hívják.” Hagyj fel a kötődéssel a vairágja (nem-kötődés) gyakorlásával, és ragaszkodj az Úr, a félelem nélküli Brahman lótusz-lábaihoz. Minden félelem el fog tűnni!
Az abhinivésha, azaz a világi élet szeretete minden félelem legfőbb oka. Az abhinivésha az élethez és a testhez való ragaszkodás. A dolgokhoz történő ragaszkodás félelmet okoz. A névhez és hírnévhez történő ragaszkodás félelmet okoz. A pénzhez és a nőkhöz való ragaszkodás félelmet okoz. Mindenféle ragaszkodás szörnyű félelmek anyaméhe. Aki birtokol, az fél. Az nem fél, aki lemondott mindenről, aki mindenkiben meglátja az Átmát. Add fel a testhez való ragaszkodást azzal, hogy azonosítod magad a testetlen, nem-nélküli, tiszta, mindent átható, halhatatlan Átmannal vagy Brahmannal.
Félünk, mert szeretünk bizonyos dolgokat. A szeretet a félelem oka. Nem akarunk megválni bizonyos dolgoktól. És ha bármi is megakadályoz minket abban, hogy megszerezzük azokat a szeretett és vágyott dolgokat, akkor bosszankodunk, félünk, és elveszítjük mentális egyensúlyunkat. A mindenről való lemondás és a Brahmabháva gyakorlása a legjobb ellenszer a félelem legyőzésére.
Ülj le és mélyedj el. Találd meg a baj gyökerét. Ha erre magadtól nem vagy képes, vedd igénybe egy pszichoterapeuta vagy egy jógi segítségét. A tudatalattidba mélyen beégett dolgot kell kiszabadítani vagy eloszlatni.
Forrás: Yoga Magazin, 1993. március