Az igazi tanítvány

Swami Sivananda Saraswati

Az igazi tanítvány az, aki az utolsó betűig és annak szellemisége szerint követi guruja utasításait, és terjeszti a guru tanításait az úton járó, kevésbé fejlett lelkek számára egészen élete végéig. Az igazi tanítvány csak a guru isteni természetével foglalkozik. Nem érdeklik a guru, mint ember cselekedetei. Számára a guru az guru, még akkor is, ha szokatlan módon cselekszik. Sose felejtsük el, hogy egy szent természete kifürkészhetetlen. Ne ítéljük őt meg. Ne mérjük isteni természetét tudatlanságunk alkalmatlan mércéjével. Ne kritizáljuk gurunk tetteit, melyek egyetemes látásmódon alapulnak.

A guru személyes példájával tanít. Napi életvitele élő ideál a megfigyelő tanítvány számára. Élete élő prédikáció a komoly tanítványnak. A folyamatos kapcsolattal a tanítvány magába szívja a guru erényeit, és fokozatosan formálódik. A tanítvány, szó szerint követve a guru utasításait, egy idő után ahhoz hasonlatossá válik.

A guru iránti rajongó tiszteletünk kifejezésének legjobb módja, ha követjük nemes példáját. Éljünk az általa megadott irányelvek szerint. Legyen ő az eszményképünk. Törekedjünk az ő mintájára felépíteni magunkat. Ez lesz a leghatékonyabb gurudévá (=guru) púdzsa (tiszteletadás), és a legkedvesebb daksina (adomány, felajánlás) a guru számára.

A guru csak olyan törekvőt részesít szellemi útmutatásban, aki vágyik a megszabadulásra, aki megfelelő módon engedelmeskedik a shasztrák (a védák és más szent iratok) rendelkezéseinek, aki megfékezte az érzékeit és a szenvedélyeit, akinek nyugodt az elméje, és aki olyan erényes tulajdonságokkal bír, mint a könyörületesség, egyetemes szeretet, türelem, alázatosság, kitartás, béketűrés és becsületesség. Brahman misztériumába való beavatás csak akkor hozza meg gyümölcsét, ha a tanítvány elméje tisztává és vágymentessé válik.

Az egyéni ént, az előre megalkotott elképzeléseket, a kedvenc gondolatokat és az önző érdekeket fel kell az embernek adnia. Mindezek a guru tanításainak és utasításainak végrehajtása útjában állnak. A gurukripa (a guru kegyelme) csak akkor kezd el működni, ha teljesen átadjuk magunkat a gurunak. A guru iránt érzett nagyfokú rajongás, és tanításainak hű betartása képezik egy igazi tanítvány leglényegesebb és elengedhetetlen tulajdonságait. A guru kegye azokra száll, akik tökéletesen alázatosak és hűségesek iránta. A tanítvány, aki hisz a guruban, nem vitatkozik, nem gondolkodik, és nem okoskodik. Egyszerűen engedelmeskedik, engedelmeskedik és engedelmeskedik.

Az alacsonyabb rendű természetet teljesen meg kell újítani. A tanítvány azt mondja tanítójának: „Jógázni szeretnék. El akarom érni a nirvikalpa számadhit. A lábadnál akarok ülni. Teljesen átadtam magam Neked.” Nem akarja viszont megváltoztatni alacsonyabb természetét és szokásait, korábbi jellemét, viselkedését és magatartását. Az egyéni ént, az előre megalkotott elképzeléseket, a kedvenc gondolatokat, az előítéleteket és az önző érdekeket fel kell az embernek adnia. Mindezek a guru tanításainak és utasításainak végrehajtása útjában állnak.

Tárjuk fel szívünk titkait a gurunknak. Minél inkább így teszünk, annál nagyobb lesz a guru együttérzése, ami azt jelenti, hogy nagyobb erővel rendelkezünk a kísértések elleni harcban. Az isteni kegyelem csak akkor jelenik meg, mikor igazi a vágy a tanítványban, mikor kész a kegyelmet fogadni. A legjobb tanítvány olyan, mint a benzin. Még távolból is azonnal reagál a guru spirituális tanácsának szikrájára.

A tanítvány önátadása a gurunak és a guru kegyelme kölcsönös függőségben vannak egymással. Az önátadás következménye a guru kegyelme, és a guru kegyelme teszi teljessé az önátadást. A guru kegyelme a szádhana formájában működik a tanítványban. Ha egy tanítvány állhatatosan ragaszkodik az úthoz, az a guru kegyelme. Ha ellenáll, mikor kísértés támadja meg, az a guru kegyelme. Ha az emberek szeretettel és tisztelettel fogadják, az a guru kegyelme. Ha bátorítást és erőt nyer, mikor kétségbeesett és reményvesztett, az a guru kegyelme. Ha túljut a test-tudatosságon, és saját üdvözült Önvalójában nyugszik, az a guru kegyelme. Érezzük minden lépésnél az ő kegyelmét, és legyünk őszinték és igazak hozzá.

Az igazi tanítványság megnyitja a látomást, és meggyújtja a spirituális tüzet. Felébreszti a szunnyadó képességeket. Az ember számára ez a legszükségesebb a szellemi ösvényen folytatott útja során, melynek végén a guru és a tanítvány eggyé válik. A guru megáldja, kíséri és inspirálja a tanítványt. Átviszi belé saját szellemi erejét. Átalakítja és átszellemíti őt.

Ha a tanítvány még tovább él, miután a guru elhagyta halandó testét, maradék életét guruja útmutatásainak szigorúan megfelelve kell leélnie, és oly módon, hogy saját személyes példáján keresztül hirdesse másoknak ezen útmutatásokat. Aki önuralommal és spirituális vízióval bír, és az atmabhava (minden lénnyel való egység, azonosság érzete) szellemében szolgálja guruját, az az igazi tanítvány. Az igazi tanítvány az, aki élete végéig szolgálja guruját.

Forrás: Jóga Magazin 2006. július