A hit szerepe a jógikus életben

Swami Niranjanananda Saraswati

Szatszang kérdés: Mi a hit szerepe a jógikus élet gyakorlásában?

A jóga szövegekben a hitet úgy írják le mint, sraddha, bhakti és ísvara pranidána. Ez a három fogalom alkotja a hitet.

Sraddha azt jelenti „alázat és egyszerűség”. Légy szerény. Légy egyszerű. A bhakti azt jelenti, hogy felfogjuk azt a valamilyen magasabb erőt, amely e mögött, az emberi dimenzió mögött van. Az a magasabb erő ellenőriz mindent. Ez a Természet és a létezés mögötti mozgató erő. „Ísvara pranidána” azt jelenti, hogy átadod magad annak az energiának, ami belül van, amely halhatatlan; „ísvara” azt jelenti „halhatatlan”. Az ísvara fordítottja a „nasvara”, „nem-halhatatlan”. Tehát átadod magad annak a halhatatlan erőnek, amely nem hal meg.

Ez a hit jógikus felfogása: alázat, egyszerűség, a magasabb valóság tudata és önmagunk átadása a legfelsőbb energiának. A hitnek ez a végső tetőpontja, de a hitet különböző szinteken tapasztaljuk. Ha az ászanát és pránajámát tekinted a jógikus élet legfelsőbb formájának, akkor nincs szükséged effajta hitre. Csak ragaszkodj az ászanához és pránajámához. Azonban ha valami mélyebbért, kiteljesítőbbért és gazdagítóbbért kezdesz a jógával foglalkozni, akkor a hit szükséges.

Ezen a szinten a hit behozza azt a kapcsolatot, ami a tanuló és a tanár, a tanítvány és a Guru között van. A Guruban való hit válik az első lépéssé. Nem számít, mi történik, ha a kapcsolat megvan, a szándék is megvan. Ismeritek Milarepa történetét. Guruja, Marpa Tibet egyik legsugárzóbb szentje volt. A Milarepával való viselkedése szörnyű volt. Bántotta jobbról-balról, ütötte jobbról-balról, éheztette, büntette, idegesítette, úgy dolgoztatta, mint egy rabszolgát, de Milarepa hitt benne, és ez a hit volt az, amely végül is szentté formálta őt.

Végezetül a Guruja lelökte őt egy szikláról. Milarepa nem gondolta, hogy meg fog halni. Csak a Gurujára gondolt, és mielőtt a több ezer méter mélyen húzódó völgyben darabokra zúzta volna magát, egy láthatatlan kéz jelent meg, felemelte és a Guruja előtt letette. Megvilágosodottá vált. Milarepa nem kapott Marpától előírt meditációs gyakorlatokat, beavatást vagy mantrát. Tehát a Guruban való hit az első alapkő a tanítvány életében. Aztán az önvalóban való hit következik. Ismerem a korlátaimat. Tudom, mi az, amit remélhetek, hogy elérem. Tudom, mi az, amit megpróbálhatok elérni. Egyszerűen megpróbálni a legjobbat kihozni abból, ami bennünk van, az az önmagunkban való hit. Nem szabad lehangoltnak és depressziósnak lenned és az a mondat, hogy „Nem, nem tudom megcsinálni!” nem létezik, ha van hited önmagadban. „Megpróbálom elérni.” „Meg fogom csinálni.” Itt az egész viselkedés megváltozik. Hogy sikerül-e vagy elbukom, az egy másik történet, de a meggyőződés ott van, hogy meg tudom csinálni. Megvan a hitem magamban és Istenben, abban az energiában, amely a teremtés és a természet minden történését irányítja és vezeti.

Tehát a bhaktiban, sraddhában és ísvara pranidánában való hitnek fontos helye van a jógikus életmódban és minden spirituális törekvő életében is.

Forrás: Yoga Magazine, 1992. július