Mahá szamádhi

Swami Niranjanananda Saraswati

A Shraddhanjali Saptah befejező napján, Ganga Darshan, 2009. december 30.

Hari Óm

December 5-én éjfélkor Sri Swamiji mahá szamádhiba lépett. A mahá szamádhiba lépés idején volt húsz éve, hogy Sri Swamiji Rikhiába érkezett. Tudnod kell róla, hogy élete húsz éves ciklusokra van osztva. Az első húsz évben otthon élt. A következő húsz évben guruja ásrámjában, Rishikesben élt, és elmerült a széva gyakorlásában.

A harmadik húsz éves ciklusban Mungerbe jött, követve guruja közvetlen megbízását, amely a jóga világraszóló mozgalommá alakítása volt. Emléket állított a jógának Mungerben, hogy tiszteletből gurujának, Swami Sivanandának ajánlja fel. Így szólt: „Ez volt a megbízásod, amit befejeztem. Most neked ajánlom. Most felszabadultam a gurum megbízása alól.” És ezzel húsz itt töltött év után kisétált innen.

Élete utolsó fejezete, Rikhia, szintén egy húsz éves periódus volt. 1989-ben kezdődött, amikor Rikhiába érkezett és 2009- re érte el csúcspontját. Az életét Rikhiában a szannjásza életnek és guruja tanításainak szentelte.

Sri Swamiji mindig azt mondta, hogy amikor majd el kell hagynia a testét, nem egy kórházban lesz tanítványokkal körülvéve, csövekkel az orrában és a szájában, hanem a meditáció állapotában. Azt mondja egy versben:

„Fedetlen testtel, üres kézzel, hadd kóboroljak a Gangesz partján, Shiva nevével az ajkamon, Dévi és Durga gondolatával az elmémben. Még azt se tudjam, hogy létezem. És ha meghalok, ne tudjam, hogy meghalok.”

Ez pontosan az, amit elért. A sziddha egy tökéletes létezés szankalpák és elhatározások, nem pedig személyes kívánságok és vágyak szerint. Sri Swamiji életében látjuk szankalpa shaktija erejét, és amit rajta keresztül elért – felvonta a jóga és a Bihar Yoga tradíció zászlaját Mungerben a világ számára, és tiszteletet hozott Biharnak. Ezek után Rikhia az Ő „tapobhoomi”- jává vált. Paramahamsza a szannjászinok részére előírt fáradtságos, magas szintű védikus szádhanákat teljesített. Panchagni szádhanát (az öt-tűz szertartás spirituális gyakorlata) gyakorolt más szádhanák mellett. Mindannyian tanúi voltatok ezeknek. Egyszerű életet élt, a szannjaszinok életét. A szannjászin egy olyan személy, aki átadja magát a gurunak és akiben Isten jelenléte megtalálható. Rikhiában Sri Swamiji guruja tanításai szerint formálta és élte életét, és másokat is a „szolgálj, szeress, adj” tanára ösztönzött. Sri Swamiji Rikhiát faluból Rikhiapeeth- é formálta a spirituális élet alapvető üzenetének népszerűsítésére.

A spirituális élet alapvető üzenete: az életminőség fejlesztése. Az élet minősége akkor javul, ha képesek vagyunk kibújni páncélunkból, és a szolgálat, a szeretet és a megosztás révén kapcsolódunk más emberekhez. Ezek azok az inspirációk, amiket Sri Swamiji maga adott át Rikhiában.

Az utolsó Darshan és tiszteletadás

Mahá szamádhija után Sri Swamiji az utolsó darshanját december 6-án adta. Helybéliek, látogatók, küldöttek és tanítványok ezrei gyűltek össze ezen a napon, hogy utolsó pillantást vessenek gurujukra, egy sziddhára, egy szentre. Goldhuli bela-kor, a szürkület órájában púrna abhiséka-t tartottak Sri Swamiji tiszteletére a Panchagni Vedi-nél, és utána megkapta a bhu szamádhit-t, eltemették a Parna Kutirban.

Ezek után december 7-től 22-ig a szannjászinok tradíciója szerint egy tizenhat napos Shodashi Anusthana-t tartottak Rikhiapeethben. Minden nap különböző havanokat és Rudrabishekákat tartottak, a Bhagavad Gitaból és a Ramacharitamanasból énekeltek, kirtanokat tartottak a rikhiai kanyák és bhatukok példás felvezetésével. A Rikhia Panchayat-i lakosokat minden nap vendégül látták bhandarára, (étkeztetés tömegeknek) és több mint ötszáz család kapott praszádot Sri Swamiji áldásával. Egy speciális púdzsát (tiszteletadást) tartottak dél-indiai jóginik vezetésével, amelynek célja a Sri Yantra mandalában a guru elem felidézése volt, valamint Varanasziból érkező panditok speciális Rudrabhishekát tartottak. Egy szannjászin bhoj pedig különböző szampradajákat és paramparákat, spirituális tradíciókat és előírásokat közvetített.

Mind a tizenhat nap alatt ezrek sereglettek a világból Rikhiapeethbe. Sokan könnyek közt érkeztek, de ahogy sütkéreztek Sri Swamiji Szamádhi Stahljának békés, csendes, átható sugaraiban, látszódott, ahogy megtapasztalják az elégedettség és beteljesülés mély érzetét, és szívükben érzik Sri Swamiji jelenlétét.

December 24-e és 30-a között egy Shraddhanjali Saptaht szerveztek a Ganga Darshanban, Mungerben, ahol ismét ezrek adóztak hódolattal énekléssel, bhajanokkal, kirtanokkal, sztotrákkal és mantrákkal, havanokkal, púdzsákkal és napi bhandarákkal.

A jövő

Az emberek azt kérdezik, hogy mi lesz Sri Swamiji mahá szamádhija után. Azt kérdezik, mivel Sri Swamiji nincs jelen, mi lesz a mungeri és rikhiai jóga intézetek jövője. Ezekre a kérdésekre egy válaszom van: Sri Swamiji elhagyta Mungert és a jóga munkáját 1988-ban befejezte, ezekben az években én vettem át a megbízást a jóga és a Ganga Darshan fejlesztésére. Aztán 2008-ban átadtam a jóga mozgalom és küldetés feladatát Swami Suryaprakashnak. Az én huszonöt és Swami Suryaprakash két éve alatt az ásram folytatta növekedését, gyarapodását, és hirdette azt az elképzelést és küldetést, amiért Swami Satyananda létrehozta a jóga ezen emlékművét, a Ganga Darshant.

Azért hozta létre Ganga Darshant, mert ez volt guruja utasítása és megbízása: „Terjeszd a jóga üzenetét ajtótól ajtóig és parttól partig”.  Mungerben azt mondta: „Azt az utasítást adtad, hogy népszerűsítsem a jógát. A jógáért kell dolgoznom, a jógának kell emléket állítanom, neked címezve, mint megbízatásod beteljesítése. Én követem a megbízatásodat, követem a parancsodat.”

A modern világ nem ismer még egy olyan látnokot, mint Swami Satyananda. Ha bármilyen szent vagy intézmény történetét nézzük, azt találjuk, hogy kifejezetten jó munkát végeztek, de nem készítették elő a jövőt. Sri Swamiji huszonhét évvel ezelőtt adta át Munger és Ganga Darshan felelősségét. Szabaddá vált. Mindenesetre a további teljesítmények és fejlődések a jógában, melyek a Ganga Darshanban helyet kaptak, az utóbbi huszonöt évben kifejezetten egyediek és különlegesek voltak, és ez az irány és ütem folytatódni fog.

Hasonlóképpen Rikhiapeethet az utóbbi húsz évben Swami Satyasangananda vezette, és minden szinten nagyon eredményesen és hathatósan irányította. Sri Swamiji fizikai jelenléte és inspirációja ott volt, de Rikhia teljes vezetését és fejlesztését Swami Satyasangananda végezte.

Mungerben és Rikhiában a munka nem áll meg. Sri Swamiji kegyével és áldásával ez a munka tovább fog haladni, minden nappal mind több teret fog nyerni. Az áldást, amit gurunk élvezhetett ma mi is megtapasztalhatjuk Isteni kegy formájában. Mindkét ásram küldetése tovább fog gyarapodni, és tovább fogják terjeszteni Sri Swami Sivananda és Sri Swami Satyananda spirituális vízióját.

Az emberek mostanában a felől is érdeklődnek, hogy Swami Niranjan mit fog most tenni. Mostantól szabadon követhetem az irányokat, amit Sri Swamiji ez évben adott nekem. 2009. márciusában arra utasított, hogy fejezzem be parivrajaka életemet (vándorló szerzetes), és világos irányokat adott az életem következő fázisára. Azt mondta, fejezzem be vándorló életemet. Negyven évig utaztál keresztül az országon, a világban. Most egy új fejezetnek kell kezdődnie az életedben. Azt mondta: ülj csendben, egy helyen, és dolgozz a jóga fejlesztésén, a szannjásza tradícióért és az emberek boldogulásáért. Megvilágította az ösvényemet, megerősített az akaratomban és tovább irányított azon az úton, amin tovább kell haladnom.

Most már nem vagyok Rikhia vagy Munger szannjászinja. Swami Satyananda szannjászinja vagyok. Az emberek azt mondják – te vagy a jogutódja Swami Satyanandának. Ez igaz. A jogutódja vagyok, de nem egy intézményé. Egy intézményben az emberek változnak. A jogutódlás, amit gurumtól kaptam, az a szannjásza. Az én örökségem a szannjásza felé való elköteleződés, ami az övé volt életében. Tovább kell sétálnom az ő ösvényén, ami a szamarpan – átadás, tjág – lemondás, tapaszja – egyszerűség ösvénye. Ezért azt mondom ma itt mindenki előtt, hogy nem vagyok Rikhia vagy Munger szannjászinja. Én csak egy egyszerű szannjászin tanítványa vagyok Swami Satyanandának, és azt szeretném, hogy így tekintsetek rám. Tovább kell mozognom Rikhia és Munger között, de egyik helyhez sem tartozom.

Tehát az imádságaitokba foglaljatok bele még egy imát ezért a szannjászinért, hogy sikeres legyen azon az ösvényen, ami mellett döntött. Örökébe léphessen Swami Satyanandának az ő szannjászájában, szándékában, meggyőződésében, hitében és szigorúságában, tehát a két tradíció – a jóga és szannjásza kiépítésében Biharban, és a megbecsülésért az egész társadalomban, az egész országban és az egész világon. Ez a feladat, amit most teljesítenünk kell. Biztos vagyok benne, hogy a jó kívánságaitokkal képes leszek megtenni azt az utat, amit Sri Swamiji mondott, hogy meg kell tennem. A jókívánságaitok az ásram, Sri Swami Satyananda és az ő munkája felé fenn kell, hogy maradjanak és védelmezve kell, hogy legyenek. Folytassátok hűségetek, hitetek, felajánlásotok és átadásotok fejlesztését. Találkozni fogunk Rikhiában, vagy a Ganga Darshanban, egészen addig, amíg új utasítást nem kapok.

Az életünk alapja Sri Swamiji spirituális ereje és inspirációja, és ma megidézzük, hogy elmélyüljön bennünk.  Üdvözöljük Sri Swamijit, hogy az életünk részévé váljon, és ajánljuk föl neki a trónt, amin ülhet, mint a szív uralkodója, hogy mindig egyek lehessünk jelenlétével és kegyelmével.

Hari Óm

 

Tiszteletadás Trayambakeshwarban és Rishikeshben

Hari Óm

Január 2-án Swami Satsangi és én Trayambakeshwarba utaztunk. Trayambakeshwar az a hely, ahol Shiva felfedte három arcát, a teremtőt, a fenntartót és a pusztítót. Ezért hívják a helyet Trayambakeshawarnak, a három-arcú Shivának. A Trayambakeshawar Shiva Sri Swamiji „ishta devatája”. Két gyönyörű púdzsán vettünk részt a templomban, nagyon nyugodt, emelkedett és békés ünnepségek voltak. A gyönyörű környezetben a hangulat méltóságteljes és emelkedett volt. Az első púdzsát egy külső, elkerített helyen ültük meg, a második púdzsát a templomban, belül a szent helyen tartottuk, ahol a lingam is található, és egy teljes Rudrabhisekat teljesítettünk. Érezni lehetett a békét, boldogságot és elégedettséget, ami kiáradt a helyből. Ezután goshalaba mentünk, amely egy tehénistálló, Neel Parvatban, Juna Akharában, ahol 1989-ben Sri Swamiji élt a csaturmasz alatt, és gyakorolta a szádhanáját. Ez volt az a hely, ahol Rikhia megjelent előtte. A tehénistállóban, a Naga szannjászin meggyújtott egy dipát (ghee-vel égő mécses) és egy gyönyörű képet helyezett el Sri Swamijiről. Az egész hely úgy maradt, ahogy Sri Swamiji élt ott.

Január 5-én Rishikeshbe érkeztünk, és a Sivananda ásramba mentünk. Egy estét Swami Sivanandaji kutirjában töltöttünk. Gyönyörű, intenzív tapasztalat volt. Ahogy Sri Sivananda mindenről gondoskodott, semmi miatt nem kellett aggódni. Swami Sivananda végig velünk volt.

Reggel 5:30-kor, január 6-án, egy speciális púdzsát tartottak a Sivananda ásramban a Vishwanath Templomban. A Shivalingamot még Swami Sivananda hozta a templomba, és ő maga abhisekát végzett ott, amely hat hónapig tartott, ez volt a kötelessége. Swami Satsangi és én Rudrabhishekat tarottunk ott. 9:30-kor Swami Sivananda szamádhi helyéhez mentünk, és guru paduka púdzsant végeztünk, Swami Sivananda khadaujának (fa lábbeli) felszentelését; abhisekjét. Aztán egy bhoj következett, lakoma a Rishikeshesi ásramban az összes brahmacharinak, swamiknak, látogatóknak, hallgatóknak és ott lakóknak. Mindenki ajándékot kapott Sri Swamijitől.

6-án, Trayambajeshwarban bhojt tartottunk körülbelül ezer szannjászinnak akik tizenhárom akharakból képviseltették magukat, valamint részt vettek még a templomok panditjai és egyéb hívők, akik Mumbaiból, Nasikból, Aurangabadból, Pune-ból és egyéb más helyekről érkeztek.

Rishikesh és Trayambakeshwar mélyen kapcsolódik Sri Swamiji életéhez. Rishikeshben élt a guruja, ahol újjászületett a szannjászin életforma, és Trayambakeshwarban található Shiva, aki Sri Swamijit egész életében lépésről lépésre kísérte, és megmutatta számára a jövőt. Most Sri Swamiji spirituális jelenléte egyesült Sri Swami Sivananda spirituális hatalmával és az ő Ishtájával (Isten egyéni víziója). Ezért mindenhol jelen lesz, akárhányszor is szükségünk van fényre, vezetésre és felemelkedésre.

Namo Narayana