Swami Niranjanananda Saraswati
Általában két állapotban figyeljük magunkat. Az első állapot a mozgás állapota, a második pedig a relaxáció állapota. Ez olyasvalami, amelyet saját testünkben, saját érzéseinkben és saját elménkben tudunk megtapasztalni. A test aktívvá válik, aztán az aktivitás állapota után a test relaxál, pihen. Az elme is aktívvá válik, és aztán pihen. Tehát a test és az elme tapasztalásai folyamatosan váltakoznak az aktivitás és a pihenés állapota között. Ez az általános tendencia, amelyet folyamatosan tapasztalunk az életünkben. Azonban van életünknek egy másik aspektusa is, amelyet még nem tapasztaltunk meg, de amelyet megpróbálunk érezni, amikor jógázni megyünk.
Cselekvés és pihenés
A mozgásnak és pihenésnek e két tendenciáját használjuk, amikor szembetaláljuk magunkat bármely jógagyakorlattal. Vegyünk egy ászanát, például a kobrapózt, a bhudzsangászanát. Hason fekve, aztán a kobrapózba helyezkedve az egész test, a fejtetőtől a lábujjak hegyéig egy éberségi állapotba kerül, amelyben a mozgást tapasztalni lehet. Aztán visszaereszkedünk a pózból, pihenünk, és a pihenést lehet tapasztalni az egész testben.
Amikor a pránájámát jógikus légzéssel gyakoroljuk, akkor teljesen teletöltjük a tüdőt levegővel. Belélegzünk, és először a tüdő alsó, majd felső részét töltjük meg levegővel. Aztán kilélegzünk először a tüdő felső, majd alsó részéből. A jógikus légzésnek e gyakorlata során bár az erőfeszítés arra irányul, hogy a tüdőnket minden irányba megtöltsük, ennek a mozgásnak a hatását test szerte lehet érezni. Belégzés alatt a test a feszültség állapotát érzékeli, a feszülést és a telítettségérzetet. A rekeszizom és más izmok is mozognak, hozzányomódnak a belső szervekhez, körben, az egész törzsben. Kilégzés közben pedig van egy másik irány, az egész test ellazul. Ez a fizikai aspektus.
A mentális szinten ugyanez történik. Az az általános elmélet, hogy ahhoz, hogy az elme relaxáljon, hagynunk kell, hogy a tudatosságunk, érzékelésünk és tapasztalásaink szabadon kószáljanak. Azonban, ha a jóga nidrá példáját vesszük, akkor ez nem igaz, inkább az ellenkezője. Rendszerint nem vagyunk tudatában a mentális aktivitásnak, de a jóga nidrá alatt úgy irányítjuk, hogy tudatosan van egy mentális feszültség állapot. Nem lazítunk az elme fogásán, mert a figyelmünket a test különféle részeire irányítjuk, legyen az a jobb kéz nagyujja, vagy a jobb nagylábujj. Az érzéki észleletekre is ráirányítjuk a figyelmünket, pld. hogyan érezzük magunkat fizikálisan, tudatosítjuk a környezetet, stb. Tehát megint az aktivitás állapotát hozzuk létre a tudatos éber állapotunkban. Aztán jön egy pillanat, amikor hirtelen ez az aktivitás megszűnik, és képesek vagyunk megtapasztalni a mentális lazítást. Ez gyakran nem történik meg az óra alatt, de később igen. Ezért még a fizikai pihenés állapotában is mentális aktivitás van.
Meditációs mozgás
Amikor elkezdünk meditálni, kezdetben a tudatosságot a test, az emlékezet tapasztalásaira, kifelé irányítjuk, mielőtt elkezdenénk befelé vinni. Miután a figyelmet teljesen kifelé fordítottuk, elkezdünk befelé menni. A befelé indulásnak ez a folyamata a jóga harmadik aspektusa. Megpróbáljuk megtapasztalni ezt a belső tudatosságot, még akkor is, amikor a fizikai helyzettel, a pránájáma gyakorlattal vagy a relaxációs technikával vagyunk elfoglalva.
Valószínűleg az elme e hajlamának a fejlesztése az egész jóga témája. Folyamatosan a cselekvés és lazítás állapotában vagyunk, de amikor elkezdjük befelé fordítani a figyelmünket, akkor még a fizikai mozgás is meditatív cselekedetté változik. Ekkor a mentális mozgás meditációs mozgássá válik. A viselkedés meditatív mozgássá válik. Még a mentális konfliktus is, amely esetleg ott van az elménkben – szorongás, düh, frusztráció, depresszió -, ezek is meditatív tapasztalássá válhatnak, és a jógának ez a fő témája.
Tehát a mozgásból a testünket, elménket és érzéseinket a nyugalom állapota felé visszük. Aztán a pihenés állapotából a testünket, elménket, érzéseinket és intellektusunkat a meditáció állapota felé visszük. Ez a jóga három szakasza: mozgás, relaxáció és meditáció, és ezeket a személyiség minden szintjén meg lehet tapasztalni.
Tradicionálisan a jógát mindig egy olyan technikának vagy módszernek tekintik, amely belső tudatossághoz vezet. Ezek a belső tudatosságok különféle neveken ismeretesek. Néha az önvaló felismerésének, néha Isten felismerésének nevezik, néha móksaként vagy nirvánaként utalnak rá. Ezekhez a nevekhez különféle meghatározásokat adnak, amelyeknek aztán nem lesz jelentésük, amikor az egyéni tapasztalásra kerül a sor. A mi fő célunk az, hogy végigvigyük ezt a meditatív folyamatot. Rendszerint meg tudjuk érteni, hogy az elme el tudja érni ezt a meditációs állapotot, de képtelenek vagyunk megérteni, hogy a test is el tudja érni ezt az állapotot.
A test tud meditálni. A nagylábujj tud meditálni. A haj a fejen is tud meditálni. Lehet, hogy ez furán hangzik, de igaz. A test minden részének meg van a képessége, hogy a meditációs lépcsőfokokat megtapasztalja. Itt most nem használunk olyan homályos szakszavakat, mint tudatosság és energia, de azok az emberek, akik hisznek abban, hogy a tudatosság és az energia ott van a test minden részében, azok egy lépéssel közelebb vannak ennek megértéséhez. Még azok az emberek is, akik nem hisznek ebben, és a testet csak anyagként, és az elmét is csak elmeként látják, még velük is meg lehet értetni, hogy az anyag, a test el tud érni egy meditatív állapotot. Ez csak tapasztaláson keresztül történik, bár lehetséges, hogy tudok némi útmutatást adni ez ügyben.
Hatha jóga – belső tisztítás
Tradicionálisan a hatha jóga a szoláris és lunáris energiák, az aktív és a passzív erők felébresztésének jógájaként ismert. A legtöbb jógagyakorló tudatában van annak, hogy testünkön belül van egy pránikus mező. Ezt az energia mezőt irányítani, aktiválni és ébreszteni lehet bizonyos kapcsolókkal, amelyek a különböző testrészekben helyezkednek el. Sok ember ismeri ezeket úgy, mint csakrák. Ezek módszerek arra, hogy a testet a mozgás állapotából a meditáció állapota felé vigyük. Vannak más aspektusok is, amelyeket be szeretnék mutatni. Ezek az erőteljes satkarma gyakorlatok, amelyek a hatha jógához tartoznak.
A hatha jóga tradicionálisan hat gyakorlathoz kapcsolódik, és ennek a hat gyakorlatnak, vagy satkarmának az a célja, hogy tisztítsa a testet, felébressze a csitta saktit és a pránát, amely a test minden részében ott van. Amikor a vitális pránikus energiáról és a passzív mentális energiáról (csitta) beszélünk, hajlamosak vagyunk különbséget tenni, és azt mondjuk, hogy a prána az energia, amely irányítja a testet, és a csitta az energia, amely irányítja az elmét. Azonban ily módon nem tehetünk különbséget a prána és a csitta között. A prána közvetlenül kapcsolódik a pránikus erőhöz, míg a tudatosság és harmónia, amelyet a csitta jelképez, a test minden egyes részében megtapasztalható.
A jóga egyik nagy dobása, hogy fejleszti a tudatosság minőségét vagy aspektusát. Nem csak a fej, vagy a testfelszín tudatosságát, hanem a belső testét is. A belső test elmélete olyasvalami, ami már egészen ismerős számunkra. Ismerjük az anyagi testet (stúla sharíra), a szubtilis testet (suksma sharíra) és a kauzális testet (karana sharíra). Az anyagi testben a prána aktív, a szubtilis testben a csitta aktív és a kauzális testben mindkettő aktív.
A hatha jóga célja megfelel a tisztító gyakorlatok céljának, és ezek a gyakorlatok a neti (orrjáratok tisztítása), dhauti (a felső rész tisztítása), kundzsál (a gyomor és a felső rész tisztítása), baszti (béltisztítás), nauli (gyomorforgatás), kapálabháti (légzéstechnika a fej tisztítására), és tratak (koncentrált nézés). Tradicionálisan ezek voltak a hatha jóga gyakorlatok.
A test belső tisztítása legalább olyan fontos, mint a külső tisztítása. Hogyan éreznéd magad, ha nem mosnád meg a szádat vagy a fogaidat egy hétig? Ha nem tudod, akkor próbáld ki. Vagy hogyan éreznéd magad, ha nem mennél wc-re egy hétig? Ha nem tudod, akkor próbáld ki. Tehát a test tisztítása azért szükséges, hogy belül tapasztaljuk meg a harmóniát és az egyensúlyt. A test tisztítása közvetlenül befolyással van arra, hogy hogyan tapasztaljuk az elmét. Ha a belső testünk tisztátlan, akkor bizonyos diszharmóniát fogunk érezni az elmében is. És mivel felismerték ezt a bizonyos hajlamot, a hatha jógik végül kifejlesztették ezeket a satkarma gyakorlatokat, de egy bizonyos céllal.
Alig van pár alkalom az életünkben, amikor a teljes rendszerünk a teljes érzékenység, befogadás és egyensúly állapotában van, mert igazából sohasem tisztítottuk ki a gyomrunkat. Ahhoz, hogy kitisztítsuk az emésztő rendszert, a természetgyógyászok azt mondják: „Ó, egyél sok zöldséget, nyers zöldséget, salátát, ami kipucolja a beleket és minden mást”. De mi van azokkal az ételmaradékokkal, amelyek beragadnak és rohadnak a bélredőkben? Lehetséges, hogy az első falat, ami babaként lenyeltél, még mindig ott van beragadva valahol egy sarokban.
Sok embernek van szokatlan tapasztalása a sankapráksálána gyakorlata után. Ez azért van, mert az egész test belsőleg olyan tisztává válik, mint egy újszülött babáé, teljesen tiszta, megtisztul és az összes méreganyag eltűnik. Minden szemét kikerül, legyen az a gyomorból vagy a belekből származó. A fizikai tisztulás ezen állapota a repülés, könnyűség, életerő, erő, dinamizmus érzéséhez vezet, és ez a tapasztalás több napig is eltart. Amikor egy ilyen fajta tisztulást elérsz, akkor automatikusan minden fizikai zavar, egyensúlytalanság és zaklatottság azonnal leáll, és a test befogadóvá válik a meditáció folyamatára.
A test ilyenkor válaszol a meditációs tapasztalásra, mert belsőleg nincs egyensúlytalanság, és a tisztaságnak ez az állapota nagyon mély koncentrációt idéz elő. Azt látod majd, hogy egy csomó mentális konfliktus és probléma egyszerűen eltűnik a hatha jóga gyakorlata után.
Hogy erősítsd a koncentráció állapotát, és hogy aktiváld a pránát a szervezetedben, a hatha jóga utolsó két gyakorlatát használd. Ez a kapálabháti pránájáma és a trátaka. Mindkét gyakorlat fókuszálja az elmét.
Tehát az anyagi testben a pránák aktiválódnak és megvilágításra kerülnek. A mozgás ugyanakkor a szubtilis testben is megjelenik, mert a harmónia, a mentális csendesség és az egyhegyűség állapota, a csitta, avagy a mentális erő is felszabadul. Aztán a test és az elme közötti harmónia és együttműködés miatt a kauzális testben, ahol a csakrák elhelyezkednek, meglévő energiák szintén aktiválódnak.
A csakrák nem a mentális testben helyezkednek el, és nem is a fizikai testben, bár képviselve vannak itt. A csakrák valójában a kauzális testben helyezkednek el. A csakrák ébredése minden szinten megtörténik: test, elme és kauzális szint. Kizárólag a hatha jóga satkarmák gyakorlataival fel lehet ébreszteni a csakrákat, az ászanák és a pránájámák gyakorlása nélkül. A kundalínit is fel lehet ébreszteni csupán ezekkel a gyakorlatokkal. Ezért a hatha jógát itt, most mint példát használtam arra, hogy hogyan lehet a tudatosságot és az energiát fejleszteni a testen belül, amely majd meditatív állapothoz vezethet.
Rádzsa jóga
A rádzsa jóga viszont nagyon is jól körülírható téma. Egy másfajta megközelítést használ. Az ászanák gyakorlásával befelé tudjuk fordítani a tudatosságot a testbe úgy, hogy a mozgás nem csak tudattalan fizikai mozgás, hanem tudatossággal végrehajtott mozgássá válik, amely a test belső szerkezetének a tapasztalása. A pránájámák nem szükségszerűen maradnak légzőgyakorlatok, hanem katalizátorként működnek a szubtilis pránák felébresztésében.
A prátjáhára gyakorlatai nem maradnak szükségszerűen a relaxáció és az érzékszervek visszavonásának gyakorlatai, hanem olyan módszerként szolgálnak, amelyek átalakulást hoznak létre a mentális érzékelés állapotában. Ez az átalakulás a mentális érzékelés állapotában, a mentális befogadóképesség állapotában az, hogy tudatába kerülünk azoknak a külső befolyásoknak, amelyek a belső mentális tapasztalásra hatással vannak.
A belső jól-lét
Hogyan befolyásolja a környezet a belső látásunkat és belső jól-létünket? Milyen hatással vannak más emberek és a kapcsolataink saját belső jól-létünkre? Az olyan érzéki észleletek, mint a fájdalom és öröm, hőség és hideg, nehézségek és könnyű dolgok, a feszültség és pihenés hogyan befolyásolják belső jól-létünket? Figyelembe kell vennünk a jógát e tekintetben, és nem csak, mint az ’egy ideig jól érzem magam gyakorlatot’, vagy mint a meditáció gyakorlatát, amely teljesen elkülönít a testtől vagy a környezettől. A jógára úgy kell tekintenünk, mint egy olyan módszerre, ami tudatosabbá tud tenni minket belső és külső tapasztalásainkat, és kommunikációs képességünket illetően.
Folyamatosan kommunikálunk, legyen az tudatos vagy tudattalan, akár pihen a test, akár akcióban vagy a meditáció állapotában van. A cselekvés közbeni viselkedést, a pihenést és a meditációt, ezt a folyamatot, a tudatosság váltakozását kell megfigyelnünk, amikor jógát gyakorolunk, hogy a maximális jótékony hatásokat elnyerjük, legyenek azok fizikai vagy pszichológiai jótékony hatások.
Forrás: Yoga Magazin, 1994. május