Hogyan állítottam össze az én szádhanámat?

Swami Sivananda önéletírásából

A betegek, a szegények és a mahátmák (nagy lelkek) szolgálata megtisztítja a szívet. Ez az a terület, melyen fejleszteni tudjuk az olyan isteni tulajdonságokat, mint a könyörületesség, az együttérzés, az irgalom és a nagylelkűség. Segít elpusztítani a negatív tulajdonságokat és a tudat szennyezettségét, az önzést, a büszkeséget, a dühöt, a féltékenységet, és így tovább.

Azok a mahátmák és szegény falusi emberek, akik megbetegedtek, nem kaptak megfelelő orvosi segítséget. A Badrinathba és Kedarnathba tartó zarándokok ezrei ugyancsak orvosi ellátásra szorultak. Ezért nyitottam egy kis gyógyszertárat, a Satyasevashramot, Lakshmanjhulában, a Badri-Kedar felé vezető úton, és nagy szeretettel és odaadással szolgáltam a hívőket. A súlyosabb esetekben speciális étrendet írtam elő, és tejet és más szükséges dolgokat nyújtottam. A szellemi fejlődés gyorsabbá válik a megfelelő érzéssel (bháva) és attitűddel végzett szolgálat következtében.

Egészségem magas szintjének megőrzése érdekében ászanákat, pránájámát, mudrákat és bandhákat végeztem, és gyors sétákat tettem esténként. Különös figyelmet szenteltem az egyszerű életnek, az emelkedett gondolkodásnak, a könnyű étkezésnek, a mélyreható tanulmányoknak, a csendes meditációnak és a rendszeres imádkozásnak.

Szerettem elvonulni és mounát tartani. Nem szerettem a társaságot és az üres fecsegést. A Muni-ki-retiben lévő Ram Ashram könyvtárából szoktam kivenni könyveket tanulmányozásra, és minden nap szenteltem időt olvasásukra. Mindig tartottam magamnál egy szótárt, és kikerestem a nehéz szavak jelentését. A pihenés és a relaxáció elegendő erőt biztosított nekem az intenzív szádhanám folytatására. Szoros közelségben éltem néhány mahátmával, de soha nem kerültem vitába vagy veszekedésbe velük. Önvizsgálat és befelé fordulás voltak a vezetőim.

Több időt szerettem volna szentelni az imádságnak és a meditációnak, ezért átköltöztem a Swargashramba. Egy nyolc láb x tíz láb méretű kis kunyhóban éltem, mely előtt volt egy veranda. Étkezésem a Kali Kambliwala Kshetra-tól függött. Folytattam szádhanámat és a helyi betegek szolgálatát. Naponta egy órát kunyhóról kunyhóra mentem, és meglátogattam a beteg mahátmákat, érdeklődtem hogylétük felől, és elláttam őket azzal, amire szükségük volt.

A legtöbb időt meditációval töltöttem, és sokféle jógát gyakoroltam szádhanám során. Tapasztalataimat sok kiadványban jelentettem meg a törekvőknek szóló tanácsként. Akkoriban az volt a szokás, hogy a nagy mahátmák titokként őrizték ritka tudásukat, és csak néhány kiválasztottat tanítottak. Én viszont gyorsan szétküldtem a gondolataimat és tapasztalataimat, hogy segítsek a világnak és az igazság után törekvőknek. Mert számomra az első lépés a szellemi úton az emberiség önzetlen szolgálata.

Forrás: Yoga Magazine 2012.02.