Szatszang a karmáról

Swami Satyananda Saraswati

Mi a karma?

Szó szerint a karma cselekvést jelent, de a cselekvés önmagában semmi. Tegyük fel, hogy háborúba kell mennem, és meg kell ölnöm sok embert, ez az én tettem, de nem a karmám. Másfelől, ha gyűlöletből ölöm meg az embereket, akkor az karma, mert befolyásolja az elmémet és személyiségemet. Így a cselekvésen kívül a karma az élet eseményeinek benyomását is jelenti az egyén elméjére.
A keleti filozófia szerint, még ha nem is dolgozol, főzöl, takarítod a szobádat, vagy ha egyáltalán nem csinálsz semmit sem, akkor is csinálsz karmát. Még éjjel is mély álom során az ember a mélyebb szinteken dolgozik. Az ember elsődlegesen a tudattalanjában dolgozik, a tudatos cselekvés csupán a tudattalan motivációnak egy kifejeződése. Szintúgy a test szervei sem maradhatnak tétlenek, mivel több, mint tíz szervrendszer működik állandóan. Így nincs egyetlen egy pillanat sem az életben, amikor az ember cselekvés nélkül maradhatna.

Vannak a karmának különböző fajtái?

Igen, a karmának különféle fajtái léteznek. Némelyiket napi karmáknak hívjuk. Ezeknek gyakorlatilag nincs köze a belső élethez, ezek mechanikusak és rutinszerűek. Talán az egyetlen befolyás, amit gyakorolnak rád, az az egyhangúság és a fáradtság. A karmának egy másik formája, motivált karmaként ismert. Ez egy sajátos okkal az elmében kerül végrehajtásra, és magokat terem. Ezek a magvak mentális benyomásokat hoznak létre, és az egész személyiséget befolyásolják, az elmét, a testet és az érzelmeket. Például feltételezzük, hogy beindítok egy üzletet. Ha az üzlet sikeres, boldog vagyok, ha nem, nagyon boldogtalan vagyok. Ezért az elmém állapota nem az üzlet kimenetelének köszönhető, hanem a motivációmnak. Más szavakkal, a motivációnk alapján alakulnak ki a következmények.
Ha bíró vagyok, és halálra ítélek egy embert, hogy megvédjem a közösséget egy veszélyes bűnözőtől, akkor nem hozok létre karmát, ami vissza fog hatni rám. De ha az okom arra, hogy kivégeztessek egy embert személyes vagy elfogult, akkor el kell szenvednem a karma következményeit. Ez egy egyetemes törvény.

Létezik bármilyen technika, amit használhatunk a karmától való megszabadulásra vagy annak irányítására?

Nem könnyű megszabadulni a karmától, ennek minden ember ki van téve. Minden tettnek van egy ellenhatása, amely azzal egyenlő értékű és ellentétes. Ez az első törvény a tudományban, Newton első törvénye. Minél jobban tolsz egy ingát jobbra, annál jobban ki fog lendülni balra, majd ismét jobbra – hatás és ellenhatás. Nincs olyan cselekvés az életben, amely fizetség nélkül marad, és nem rejthetsz el semmit sem magad elől. A saját magad tanúja és megfigyelője vagy. Tudod, hogy mit gondolsz, érzel, teszel és ismered a valós szándékaidat. Megfigyelve magadat, irányítani tudod a karmádat.
Hogy megszabadítsd magad a karmától, annak számos módja van. A legrövidebb a vezeklésen és önmegtartóztatáson keresztül vezet, de ez nagyon nehéz. A meditáció egy könnyű módszer, vagy van egy még könnyebb mód. Keress egy fejlett gurut és fogadj el egy mantrát tőle. Élj vele hosszabb ideig, és a karmák fokozatosan elmaradnak majd.

Mi a különbség a saját választásunk és a karma között?

A választás szintén karma. Két erő létezik az univerzumban, az egyiket karmának hívják – hatás és ellenhatás, a másikat pedig szabad akaratnak. A szabad akarat nem karma; te akarsz és megtörténik, az akarat független a karmától. De az akaraterő megjelenése időbe telik a spirituális életben. Ahogy egy emberi lény fejlődik és saját elméjének mesterévé válik, úgy lesz majd képes kifejteni akaraterejét.
Amikor az elme erőteljessé válik, néha képes életed eseményeinek alakítására, de ez szintén a karma láncolatának a része. Ha erősen gondolod, ’Azt meg fogom csinálni’, és megtörténik, ez nem az akarat következménye, hanem egy erős mentális választásé, melyet megtettél. Nagy különbség van az akaraterő és a mentális választás között. Az akaraterő egy hatalmas erő, és amikor teljesen kifejlesztetted, túl tudod lépni a karma húzó erejét. Akkor lesz a fejlődésed teljes, és társ-teremtővé válsz, egy kisistenné.

Ha valaki felszabadul a karma kimerítése által, kell-e korlátoznia a tetteit, hogy elkerülje az újabb karma teremtését?

A felszabadulás nem jelenti a karmáról vagy a cselekvésről való lemondást. Egy felszabadult ember folytatja a cselekvést a fizikai, mentális, intellektuális, érzelmi és érzékszervi síkokon. Földet művelhet vagy végezhet bármilyen munkát, mert nem a tettek azok, melyek megkötik az embert, hanem az egó. Amikor az egó belekeveredik a tetteidbe, a karma a tulajdonoddá válik, és fel kell vállalnod a felelősséget érte.
Egy felszabadult ember szétválasztotta az egóját a tetteitől, a karmájától. Úgy dolgozik, ahogy egy szolga vagy egy bolti eladó teszi. Habár az eladó az elméjével, testével és intellektusával dolgozik, nem visel felelősséget azért, ami a boltban történik. Másfelől a bolt tulajdonosa nem képes leválasztani az egóját a bolttól, ezért felelős a jó és a rossz karmákért, melyek a boltból származnak. A profit hozzá tartozik és a veszteség is, mert a személyisége és az egója bevonódik. Ahol az egó részt vesz, ott karma van; ahol nincs egó részvétel, ott nincs karma.

Lehetséges átvenni valaki más karmáját?

Ha mély kommunikáció vagy pszichés kapcsolat van két ember között, karma-átvitel történik. A tudatosság mélysége felelős ezért. Ha nagyon szeretsz valakit, akár barát, férj, feleség, gyermek vagy szerető, ez egy automatikus folyamat. Még az ellenséged karmáját is át tudod venni, ha folyamatosan tudatában vagy az illetőnek.
A guru-tanítvány kapcsolatban, ha a kettő egyesül szellemben és tudatban, a tanítvány minden karmája automatikusan átkerül a guruba, és a guru tudása szintén automatikusan átkerül a csélába (cséla = tanítvány). De ha a guru és a tanítvány nem egyesült a tudatban, ez nem történik meg.

A szüleink karmájának áldozatai vagyunk?

Megörököljük szüleink karmáját, akár jók akár rosszak. Ha jó karmák, segítenek előrehaladni az életben; ha rosszak, akkor áldozatul estünk. Ezért minden szülőnek nagyon figyelmesnek kell lennie, mivel minden gyermeknek harcot kell vívnia, hogy megszabadítsa magát a karmáktól, melyeket a szülők teremtettek.

Miért az a karmája néhány embernek, hogy mentálisan visszamaradva vagy fizikailag fogyatékosan szülessen meg?

Amikor spirituális életet követsz, az elme és a test tisztaságát és világosságát fejleszted ki, és ezután bizonyos szabályok irányítják a pszichológiai és biológiai folyamatokat. De ha egy sajátos kultúrát követsz, amely el van idegenítve a spirituális fegyelemtől és ideáloktól, az figyelmen kívül fog hagyni minden rendszert és szabályt, amely ellenőrzi a pszichológiai, biológiai és érzelmi folyamatokat, melyek irányítják az egész élettartamot. Az ilyen kultúrákban elmondhatatlan szenvedés van, és minden generációban születnek fogyatékos vagy alacsonyabb mentális képességű gyermekek.

Az állatokat ugyanolyan módon köti a karma, mint az embert?

Minden egyes lény ezen a világon, beleértve az ásványok és növények világát, a természet pontosan körülírt, előre elrendelt törvényei szerint működik. Mindaddig, amíg az ember alkalmatlan, illetve mentálisan és fizikailag gyenge, ő is ki van téve a sors törvényeinek. De amint nagyobb tudatosságot fejleszt ki, fokozatosan túllépi a sors és karma parancsait, és képes új törvényt és rendet teremteni magának. Amikor egy lény emberként születik le, egy magasabb formájú tudatosságot hoz magával, amit gjánamnak hívnak, és amellyel más lény nincs felruházva. A gjánam saját létezésünk tudatossága az időhöz és térhez viszonyítva. ’Tudom, hogy vagyok; tudom, hogy tudom, hogy vagyok’, ez a gjánam.
Ha egy ember valami rosszat tesz, szenvedni fog, mert tudja, hogy valami rosszat tett. Ha megöl valakit, szenvedni fog, talán nem jogilag, de mentálisan kétségtelenül. Ha lop vagy olyat tesz, amiről azt hiszi, hogy rossz, mentális gyötrelemtől fog szenvedni. Miért? A tudatossága miatt. Másfelől egy kutyának nincs bűntudata. Így, ha megharap valakit, nem fog szenvedni és nem lesz semmilyen problémája. Az állatok megharaphatnak vagy szolgálhatnak, de a természet nem fogja jutalmazni vagy büntetni őket. A tetteik nem idéznek elő visszahatást.

Az ember spirituális fejlődése során mindig előre halad, vagy a karma néha visszahúzza őt?

A hindu filozófia szerint a fejlődés előrefelé halad, de néha a karma következtében lehet, hogy vissza kell menned. Tegyük fel, hogy egy spirituális személy vagy és magasra akarsz jutni, de egy bizonyos szakaszban rájössz, hogy szenvedélyeid vannak, vágysz az érzéki élvezetre vagy bosszúvágyó ambíciód van. Mit fogsz tenni? Ugyanazt, amit akkor tennél, ha útban lennél a repülőtér felé, és észrevennéd, hogy otthon hagytad az útleveledet. Vissza kellene fordulnod, hogy befejezd az ottani dolgodat és aztán ismét továbbmenned.
Amikor hátrálnod kell a spirituális életben, testben nem válsz egy állattá, egy emberi lény vagy. Lehet, hogy úgy viselkedsz, mint egy tigris, de a tested nem változott, ez csak egy megtapasztalás. Amikor a karma következtében vissza kell fordulnod, az csak ideiglenes, és nem a szenvedés kedvéért van, hanem a megtapasztalásért.

Létezik a sors vagy mi irányítjuk a saját végzetünket?

A sors létezik. Ha vissza akarsz menni Bombaybe, az a célállomásod; az a sorsod. A sors a hatás és ellenhatás törvényén alapszik. Minden cselekvésnek, minden karmának van ellenhatása. Amikor beledobsz egy kavicsot a tóba, az hullámgyűrűket hoz létre, ugyanilyen módon, amikor a karmát csinálod, hullámgyűrűket teremtesz a kozmoszban.
A karma nem csak cselekvés; egy gondolat vagy érzés szintén karma. A karma mozgást jelent. Bárhol, ahol mozgás van, ott karma van. Minden karma hullámgyűrűket vagy rezgéseket kelt, és ezek folyamatosan mozognak egy láncreakcióban. Minden cselekvés létrehoz egy ellenhatást; és az ellenhatás egy másik ellenhatást teremt. Az idő folyamán ez a láncreakció milliószoros reakciós erővé sokszorozódik az életben, és ez hozza létre a sorsot. A sors a természet egy törvénye és nem hagyhatod figyelmen kívül. Minden állat, valójában az egész világegyetem a sors törvénye alá tartozik.

Mi a szükségszerűsége a karma jógának?

Korai éveimben, amikor a Sivanandashramban éltem a gurummal, azt gondoltam, hogy amikor majd elhagyom az ásramot, egy csendes és szemlélődő ember maradok. Mindazonáltal 1964-ben, amikor elkezdtem az ásramot Mungerben, sok ember jött, hogy velem maradjon, de senki sem maradt tovább, mint három vagy négy hónap. Ez azért volt, mert nem volt munka számukra az ásramban. Csak megtanulták és gyakorolták a sok ászanát, pránájámát, mantrát, meditációt, stb. De ez nem hozott létre stabilitást bennük, mert az elméjük nem volt megtisztítva.
Néhány év múlva nekikezdtünk egy kis munkának az ásramban – kertészkedés, nyomtatás, szerkesztés, könyvkiadás, gépelés vagy konyhai munka –, és azóta a bentlakók száma növekszik minden héten. Most az emberek évekig együtt maradnak az ásramban. Néha öt, tíz vagy tizenkét évig maradnak, az ásram élet minden nehézségével együtt. Vasárnaponként gyakran mondom a szvámiknak, hogy zárjanak be minden részleget. Néha egyáltalán nem engedem dolgozni őket három egymást követő napon, és nagyon nyugtalanná válnak. Sokan közülük folyamatosan jönnek a szobámba, kérve, hogy adjak nekik valami munkát. Így ismerik fel most már a szvámik és a vendégek is, hogy a természet létrehozott az emberben egy vágyat és egy kényszert a munkára. Ez a vágy pozitív szerepe az életben.
Ha az embernek nem lennének vágyai, nem lenne arra késztetve, hogy dolgozzon, és ha nem dolgozna, akkor az elméje nem tudna fejlődni. Egy személynek, aki még nem fejlődött túl a tamaszon és radzsaszon, annak kötelező dolgoznia. Még akkor is, ha nagy vagyona van és minden, ami szükséges az élethez, bőségben van, még akkor is kell dolgoznia. Csak amikor elérted a szattva állapotát, az egyensúly és nyugalom legmagasabb pontját, maradhatsz munka nélkül, karma nélkül. Az elme megtisztításához a karma létfontosságú, és ha gyakorlod a karma jógát, jóval gyorsabban eléred a tisztaságot.

Forrás: Yoga Magazin, 1980. november