Swami Niranjanananda Saraswatival
Szatszang, Ganga Darshan (1986-89)
Ahhoz, hogy megszabaduljunk az olyan múltbéli benyomásoktól, amelyek negatívan hatnak a viselkedésünkre, elégséges, ha megfigyeljük azokat meditáció során, vagy szükség van arra, hogy újraéljük a fájdalmat és érzéseket, amelyekkel együtt jártak?
A múltbéli élményeket a jógikus terminológia szamszkára néven ismeri, és ha tudatosítjuk magunkban, megszabadulhatunk azoktól egyszerűen, kívülről történő szemlélésük által. Ha néhány szamszkára a tudatosság szintjére emelkedik a meditációban és újraéljük a fájdalmat és érzéseket, lehetséges, hogy végleg megszabaduljunk azoktól. A nehézség abban rejlik, hogy mik a szamszkáráink, ugyanis általában a vágyainkat, törekvéseinket, azokat a dolgokat, amelyeket szeretünk vagy nem szeretünk hisszük szamszkárának, holott nem azok. Ezek minták vagy tudat-módosulások – vrittik.
A szamszkárák ennél mélyebbre hatolnak. A tudattalan rétegeibe tartoznak és a személyiség építőkövei. Szamszkára nélkül nem is lehetne emberi lénynek nevezni magunkat. Ha megpróbálnánk a személyiséget általában megérteni, észrevennénk, hogy még az állatoknak is van személyisége. Nekik is van szamszkárájuk, amely túlmutat az állati tudat ösztönös jellegén. Még a fáknak és növényeknek is van szamszkárájuk, de ez azon tudatosság mögé bújik, amelyben élnek és túlélnek.
A szamszkára szó szerinti jelentése „egységes személyiség”, „akára” azt jelenti „forma”, „alak” vagy „személyiség”, míg a „sam” jelentése „valaminek a teljessége”. Intellektuálisan mindenhez kapcsolódunk, amit észlelünk a világban valamilyen alakban vagy tárgyiasult formában. Ez a külső tapasztalat. De amikor a tudatosságról, energiáról és személyiségről beszélünk minden tárgyban vagy létezőben, a szamszkáráról van szó. Úgy is minősíthetjük, hogy egy dolog, amely rendelkezik szamszkárával, egyéniséggel vagy egységes tudatossággal. Az anyag energiát tartalmaz, az energia mozog, és e mozgásban van egyféle tudatosság, amely a gravitációs mező határán belül tartja. Ez az, amit ténylegesen szamszkárának hívunk.
Amikor azt mondjuk: „Ó, bennem van ez a szamszkara!” azzal a jelentéssel, hogy „szeretem ezt vagy azt”, illetve „el akarom érni, de nem tudom a szamszkárám miatt”, az csak a tudat minta. A tudatosság már jelen volt mielőtt megszülettél, és ott lesz, amikor meghalsz. Ez a tudatosság bizonyos benyomásokkal gazdagodott, amelyet a a mélyebb önvaló tapasztalásainak nevezhetünk. Ezeknek a benyomásoknak akkor kerülünk tudatába, amikor mély meditációt, nem pedig felszíneset gyakorolunk. Amikor meghaladjuk a személyiség tudatos, tudatalatti és tudattalan tapasztalatait, elképzelhető, hogy először bizonyos korai gyermekkori traumák megtörténtére ébredünk rá, amelyekről nincs tudatos emlékünk. Mondok egy példát.
Egyszer egy hölgy látogatott meg, akit szörnyű fejfájások gyötörtek kisgyermekkora óta, látszólag ok nélkül. Semmiféle a gyógyszer vagy meditáció nem segített. Azonban egyik nap, amikor meditált és egy hasogató fejfájás jelentkezett, hirtelen látta önmagát mint bányász egy szénbányában, Walesben, az Egyesült Királyságban. Az egész bánya a fejére omlott és meghalt. Amióta ezt az eseményt újraélte, egyetlen egyszer sem tért vissza a fejfájása.
Erre mondjuk, hogy szamszkára, egy benyomás, amelyet a tudat magával hordoz néhány vagy több életen át, és a fizikai megtestesülés egy fejfájás formájában történt meg. Láthatjuk ebből, hogy az ő tudata átélte ezt az élményt valamelyik előző életében, de a személyiségére gyakorolt traumatikus hatása miatt a tudatossága rejtett rétegeiben maradt. Amikor a tudatosság újratestesült egy másik testben, ugyanaz a trauma kifejezésre jutott. Ezért az emberi lény nem határolható el teljesen azoktól a tapasztalatoktól, amelyeket korábbi életeiben szerzett.
Sok más tapasztalatról is beszélhetnénk, amelyet gyermekkorunkban élhettünk át, amelyet teljesen elfelejtettünk, mint szamszkára, de amelyek mély nyomokat hagytak személyiségünkön. Drog-függő szülők gyermekeinek, vagy akiknek szülei korán elváltak más lesz a gondolkodásmódjuk emiatt a szamszkára miatt.
A szamszkárának semmi köze intellektusunkhoz, a buddhihoz. Ha képesek lennénk tudatosítani a tapasztalatunkat és megpróbálnánk az elmét megtisztítani attól, megakadályozhatnánk, hogy a szamszkara újjáéledjen. Az elme megtisztítása fontos. Ha valami felszínre tör és emlékezel rá, vagy meglátod látomás formájában, ez a szamszkara kitisztítása. Például ráébredsz, hogy „Tudom, sok érzelmi problémám van. Korábban nem ilyen voltam. Tudom az okát. Összevesztem a feleségemmel és elváltam. Intellektuálisan elrendeztük a dolgokat, de érzelmi szinten nem voltunk képesek a tapasztalattól az elménket megtisztítani.” Vagyis ez az érzelmi frusztráció később szamszkára formájában fellép és átalakítja személyiségünket.
Ha tudod az okát jelenlegi szenvedéseidnek, meg kell próbálnod elérni, hogy az elméd megtisztuljon minden szempontból, nem csak intellektuálisan, hanem érzelmi és fizikai szinten is. Egy spirituális úton járónak szüksége van az efféle tudatosságra. A dolgokat ne csak intellektuális szempontból lássuk, hanem a teljes személyiségre kiterjedően. Ez az, amit a meditáció valójában tanít.Bár a meditációs gyakorlatokat az önmegfigyelés technikájával kezdjük, gondolataink megfigyelésével és annak figyelésével, hogy mit érzünk, ezek a technikák nem korlátozódnak a személyiség tudatosításának felszínére. Sokkal mélyebbre mennek ennél, és bármikor, amikor meditálunk, meg kell próbálnunk észben tartani, hogy a meditációs technikák a teljes személyiséggel foglalkoznak és egy már megtörtént eseménytől való megtisztulással.
Forrás: Yoga Magazin, 1990. november