Swami Niranjanananda Saraswati
Egyszer egy depressziós hangulatban lévő férfi jött hozzám. Azt mondta: Swamiji, mindent elvesztettem. A feleségem és a gyerekeim elhagytak, a bank elvette a lakásomat és az autómat, csődbe mentem, és nem tudom, mit tegyek. Lehet, hogy öngyilkos leszek. Majdnem egy órán át beszélt, majd felállt és elindult. Én semmit nem tudtam neki tanácsolni, mert amikor belekezdtem, mindig azt mondta: De Swamiji, még nem ismered teljesen a problémámat. Elmondom. Este volt, így hát elkísértem a kapuig, ahol néhány gyerek játszott a játékaikkal. Közülük az egyik kislány sírt a törött babája miatt. Ekkor azt láttam, hogy a férfi odament hozzá, és így próbálta vigasztalni: Ne aggódj, mindig kaphatsz egy másik babát, még ennél is jobbat.
Ekkor azt mondtam neki: Te is szerezhetsz egy másik munkát, vehetsz egy új kocsit. Újra nősülhetsz, és új családot is alapíthatsz. Másokat meg tudsz vigasztalni, de önmagadat nem. Ha képes volnál magadat is megvigasztalni, nem kellene szenvedned. Bízz magadban! Ez a siker kulcsa az életben. Három évvel később a férfi újra eljött az ásramba, ezúttal nagyon boldogan. Mondtam is neki: Látom, végül nem lettél öngyilkos. Mire ő: Öngyilkos? Swamiji, soha nem voltam még ennyire boldog!
Ez a történet mutatja a drasta (tanú) koncepcióját. Képesek vagyunk látni másokat, de önmagunkat nem látjuk. Amikor képesek vagyunk önmagunkat látni, akkor válunk látóvá, ami a drasta. Azért, hogy tanúként lásd önmagad, az elmédben keletkező hullámok fölé kell emelkedned. A jóga megadja nekünk ehhez az eszközöket a pratjáhára és a dhárana gyakorlatok formájában, hogy elérhessük ezt az állapotot. Ahogyan másoknak képesek vagyunk objektív módon tanácsot adni, hogyan éljék az életüket, ugyanúgy objektívnek kell lennünk önmagunkkal. A jóga célja, hogy tudatára ébresszen bennünket, hol tartunk az életben, és hogyan válaszolunk a különböző helyzetekre. Amikor képesek vagyunk ezt megfigyelni, akkor válunk a saját önvalónk látójává.