Merre induljunk tovább?

Swami Niranjanananda Saraswati

Beszéd a Fiatal Elnökök Szervezetében, Bangalore, 2007. február 24.

Amikor az anyagiak vonatkozásában elérjük a csúcsot, gyakran azt kérdezzük magunktól: „Most mi legyen? Merre induljak tovább?” Én szintén ezt a kérdést tettem fel magamnak. Én is elnöke vagyok egy „multinacionális vállalatnak”, és valamikor én is fiatal elnök voltam; a Bihar School of Yoga irányítását huszonhárom évesen vettem át. Más a szerepem szannjászinként és más a szerepem egy szervezet elnökeként. Így eljött az az idő az életemben, amikor feltettem a kérdést: „Most merre tovább?” Elérkeztem egy ponthoz a külső célok megvalósításban – egy világszintű jógikus mozgalom vezetője lettem, különböző központokat és embereket irányítottam, próbáltam az elvárásaiknak megfelelni, újabb és jobb programokat kitalálni, hogy segítsek másokon.

Idővel egy gondolat fogalmazódott meg bennem: „Ez az, amivel egész életemben foglalkoznom kell? Szannjászinként ezt az életvitelt kell folytatnom? Egy négytagú családot hagytam hátra a lemondás szellemében, most pedig egy 400 000 tagú családhoz kötődöm. Elmentem, hogy ne kelljen otthon jövedelemadó bevallásokat kitölteni, itt pedig több különböző szervezet adóbevallásait töltögetem. Mit tettem? Miről mondtam le? Semmiről. Sőt inkább több felelősséget vettem a vállamra. Az emberek bíznak bennem, és én ezt nem utasíthatom vissza. Most már így fogom élni az életem és végül így fogok meghalni?” Ezek a gondolatok keringtek a fejemben évekig. Megpróbáltam egyensúlyt teremteni a szannjászin voltomból adódó szellemi törekvéseim és a szervezet vezetéséből fakadó kötelezettségeim között.

Aztán egy nap észrevettem valamit, ami folyton ott volt a szemem előtt, de nem vettem tudomást róla. A saját tanítóm, a saját gurum Swami Satyananda élete. Az ő életében is eljött az az idő, amikor azt mondta: „Elég az intézet vezetéséből. Nem azért léptem a szannjásza ösvényre, hogy guruvá vagy vezetővé váljak egy mozgalom élén vagy szervezetet irányítsak. A célom az volt, hogy elérjem a belső tisztaságot, felfedezzem a minden egyedben rejlő potenciális képességet. Mindezt azért tettem, hogy felszámoljam a bennem lévő törekvéseket, vágyakat, karmákat és szamszkárákat. Most, hogy nem maradt bennem törekvés, mindent elértem, amit csak valaha el akartam érni, fel tudom szabadítani magamat.”

Mindenről lemondott. Lemondott az intézményről, amit létrehozott, és elment, hogy visszavonultan élhessen. Mindamellett, ebben a visszavonultságban végbement egy átalakulás. Inspirációt, megbízást, látomást kapott Istentől. A látomásban kapott üzenet a következő volt: „Teremts az embertársaidnak olyan körülményeket, amilyenekkel elláttalak téged.” Elkezdett gondolkozni: „Mit adott Isten nekem? Isten mindig gondoskodott róla, hogy legyen étel, amit ehetek, legyen ruhám, amit viselhetek, legyen hajlékom, amiben élhetek. Ez az, amit tennem kell más emberekért.” Így szólt hozzánk: „Ez az a megbízás, amit kaptam. Nincs semmim, mindenről lemondtam, ezért átadom a stafétát nektek. Ti teljesítsétek ezt a megbízatást.”

Elkezdtük szolgálni a társadalmilag hátrányos helyzetű és elnyomott embereket. A szolgálat révén különböző felismerésekre jutottunk, amik nagyon jól jellemzik a jelenlegi életstílusunkat és környezetünket. Amikor az élet értelméről elmélkedünk, végül is három lényeges dolog van. Az egyik a szanjam, ismerni, hogy hogyan uralkodjunk magunkon. Ha a tudatos önuralom hiányzik, akkor a vágyaknak semmi nem szab határt.  Ezek végső soron téves irányba vezetik az embert, rombolják az elme nyugalmát és a megelégedettség érzését. A második cél, hogy a szív tulajdonságait fejlesszük.  Az emberi lény a fej, a szív és a kezek képességeinek kombinációja: értelem, érzések és cselekvés. Egyre inkább az értelem használatát és tulajdonságait helyezzük előtérbe, és háttérbe szorítjuk a szív sajátosságait, az érzelmeket és érzéseket, azt gondolva, hogyha kifejezésre juttatjuk ezeket, akkor az emberek gyengének tartanak majd és manipulálni fognak.

A harmadik cél mások segítése, így mögé látunk azoknak az önző, énközpontú tetteinknek és megnyilvánulásainknak, amelyek saját igényeinket hivatottak kielégíteni. Ez az a három összetevő, amit meg kell valósítani: önuralom, az élet érzékenyebb minőségeinek művelése és megtanulni segítő jobbot nyújtani. Ha a három közül bármelyiket célodul tűzöd ki az életben, és különleges beállítottsággal, hozzáállással fejleszted, tapasztalni fogod, hogy megszűnik az a vákuum, amit az után éreztél, hogy az anyagi jólét csúcsát elérted. Ez az Upanisádok üzenete is.

Az önuralom gyakorlása

Most vizsgáljuk meg az első összetevőt, az önuralmat. A modern életstílus mellett túl sok minden vonja el a figyelmünket. Minden új dolgot ki akarunk próbálni, amit csak a piacra dobnak, mert ez erősíti az énképünket, az egónkat.  Nem kétséges az az igazság, hogy a pénz vonzza a bűnözést. Az anyagi javak szerzésének következménye a bűn elkövetése, mert mostantól jobban bízol a pénzben, mint a saját képességeidben. Márpedig ha elveszíted a magadba vetett bizalmat, az elme, a test és a családi kapcsolatok is meggyengülnek. Zavarodottság, stressz és szorongás uralja a mindennapjaidat. Ez történik velünk folyamatosan. Nem tudjuk kezelni a nyomást és a stresszt. Nem tudjuk kezelni az elégedetlenségeinket, és állandóan gyötör a vágy, hogy megtaláljuk a hiányzó láncszemet. Egyfolytában keresni próbálunk valamit, ami teljesebbé, elégedettebbé és boldogabbá tesz bennünket.

A jóga azt mondja, hogy ha az erkölcstelen, romboló energiaáramlások és tettek legalább egy része fölött sikerül uralmat szerezni, akkor kreatívabbak leszünk. De hogy lehet megszerezni az uralmat? Van egy ügyes módszer, egy elmélet, amit én SWAN alapelvnek hívok. A SWAN egy mozaikszó, ami az erősség, gyengeség, cél és igény (angolul: Strength, Weakness, Ambition, Need) kezdőbetűit egyesíti. A gyakorlása: vegyél egy papírlapot, az egyik oszlopba sorold fel az összes erősségedet, az összes pozitív tulajdonságodat. Egy másik oszlopba gyűjtsd össze az összes olyan gyengeségedet és hibádat, amiről úgy érzed, hogy gátolja a fejlődésedet és az elméd tisztaságát. Utána készíts egy listát a vágyaidról, céljaidról. Még ha el akarsz jutni a Holdra, azt is írd le. Készíts egy másik listát a jelenlegi és jövőbeli igényeidről, a legalapvetőbb dolgokról, amik kellenek, hogy teljes és elégedett életet élhess. Vezesd ezt a négy listát, nézd át őket időről időre, húzz ki belőle és adj hozzá, amíg nem érzed úgy, hogy hűen tükrözik a jellemedet és a személyiségedet.

Most válassz ki egy erősséget és fejleszd a lehető legmagasabb szintre. Ne ess túlzásokba, használd a józan eszedet. Ezután válassz egy gyengeséget és próbáld meg leküzdeni egy hónapon belül. Vizsgáld meg az egyik célodat. Tükrözi a legbensőbb vágyadat vagy sem?  Elemezd az igényeidet, és találd meg az egyensúlyt a céljaid és az igényeid között. Emelkedj felül és győzz le egy gyengeséget, fejlessz egy erősséget és találd meg az egyensúlyt a célok és igények között. Tölts el ezzel öt percet minden nap; ülj le csendes magányodban, amikor hazaérkezel, és elmélkedj ezen. Ha ilyen módon kifejlesztesz egy tudatosságot a napi teljesítményedről, képes leszel az önuralmadat is megalapozni. A kellő pozitív tulajdonságaiddal képes leszel ellátni a feladataidat, a személyiséged gyengeségein és hibáin felülkerekedve, és ismerve a különbséget a szükségletek és célok között.

Fejleszd a szív tulajdonságait

A második pont az élet gyengédebb oldalainak fejlesztése. Az emberek mindig is azt gondolták, hogy a briliáns elmét, a zsenialitást a magas IQ jellemzi. Ebben az évszázadban viszont az emberek már nem az IQ-val foglalkoznak, hanem az EQ-val (az angol emotional quotient rövidítése), az érzelmi hányadossal. Kétség kívül növelheted az intelligencia szintedet, de milyen áron? Ezen kívül az intelligencia ilyen irányú fejlesztése materiális tudást ad, nem pedig személyes megértést. Az életünk egyik alapvető hibája, hogy nem vagyunk tanultak. Nem végzettségekre, diplomákra, egyetemre és iskolára gondolok, ahol tanítanak minket, hogy műveljék, táplálják és fejlesszék az intellektusunkat, hanem arra, hogy az életről nincs semmi tapasztalatunk. Senki nem tanított meg, hogy hogyan nézzünk szembe a problémákkal és a nehézségekkel. Senki nem mondta, hogy: „Ha nyomás alatt vagy, feküdj le az ágyra vagy a földre és számold a légzésedet visszafelé 30-tól 1-ig.” Még ilyen egyszerű dolgokat sem tudunk. Tanulunk orvoslást, jogot, tudományt és gazdaságtant, de nem tanulunk az emberi természetről és viselkedésről, illetve arról, hogy hogyan lehet ezeket megváltoztatni. Ez egyik nagy hiányossága az oktatási rendszerünknek, ami megbosszulja magát az emberiségen, s egy nap majd azt vesszük észre, hogy a legkisebb nyomással és nehézséggel sem tudunk szembenézni.

Az EQ, az érzelmi hányados fejlesztése, vagy az, hogy érzéseinket gyengédebbé tegyük, teret adjunk nekik, egy másik irány, amerre az életnek fejlődnie kell, különösen az ambiciózus emberek esetében. Kell, hogy legyen egy életfilozófiád, ami nem feltétlenül vallásos hit. Nem számít, milyen vallási irányt követsz, hívő vagy-e vagy sem. Kell, hogy legyen életfilozófiád, ami irányítja a tetteidet és meghatározza a törekvéseidet.

Milyen filozófia legyen ez? Le kell győznie a negatív jellemvonásokat, az élet akadályait, és fejlesztenie kell a jótékony és békés tulajdonságokat. Hogy tudod ezt megtenni? Meditálj 10 percet minden este lefekvés előtt. Ez olyan törekvés, amit meg kell tenned a saját tisztaságodért és nyugalmadért. Szánj 23 órát és 50 percet a körülötted lévő emberekre, a családodra, a munkádra, a világra és 10 percet a békédre, a magad javára, a nyugalmadra és a saját jólétedre. A 10 perc alatt ülj csendesen és fejlessz ki egy gondolatot vagy ötletet az elmédben: „Ez alatt a 10 perc alatt nem a testem vagyok, és nem is a testem kényelmes és kényelmetlen érzetei. Nem az elme vagyok, és nem is az élvezetek és gyötrelmek, amik az elmében fölmerülnek.” Próbálj meg teljesen elkülönülni, teljesen elszakadni a fizikai és a szellemi tapasztalatoktól. Most, ha nem a test vagy és nem az elme, akkor mi vagy? Csak te magad, és semmi több. Önmagad ilyen érzékelése közben érzékeled a teret, a stabilitást és a belső csendet.

Ez után gyorsan gondold végig, hogy mit csináltál aznap: „Felkeltem reggel ekkor, ezt reggeliztem, ezt a ruhát hordtam, ezt olvastam, ezt láttam, ezt mondtam, ezt tettem, azt tettem.” Ha egy különleges helyzetet találsz, amikor egy bizonyos módon reagáltál, akkor tartsd ott ezen a figyelmedet egy pár pillanatig. Szüneteltesd a felvétel lejátszását, figyeld meg és gondold át, hogy hogyan reagálsz legközelebb, ha ugyanebbe a helyzetbe kerülsz. Jobban vagy rosszabbul?

Ha ezt egy hónapon át minden nap elvégzed, úgy találod majd, hogy a reakcióid megváltoztak. Ahelyett, hogy úgy viselkednél, mint az elefánt a porcelánboltban, magad körül mindent darabokra törve, már óvatosabb, éberebb vagy, jobban tudatában vagy annak, hogy mit csinálsz, és a reakcióidat is jobban tudod irányítani. Jobban tudod majd kezelni a stressz különböző fokozatait, ha elfogadod őket, és azt mondod: „Holnap majd jobban meg fogok tudni birkózni ezzel a helyzettel. Nem fogom kitenni magamat ugyanennek a szenvedésnek, amin ma keresztülmentem.”  Ez a meditáció növelni fogja az éberséget. Miután áttekintetted az aznapi tetteidet, figyeld a természetes légzés áramlását öt percig, próbálj meg hosszú, mély és lassú lélegzetet venni. Ezzel ér véget a 10 perces meditációs gyakorlat.

Nem kell elhagynod más gyakorlatokat vagy szertartásokat, amiket esetleg gyakoroltál. Illeszd be ezt a meditációt az életedbe, mint egy szokást, de ne úgy mintha kötelező lenne. Minden bonyodalom nélkül, teljesen egyszerűen, ülj le, légy mozdulatlan, válj el a testedtől és az elmédtől, gondold végig a napi tetteidet, értékeld őket, és mondd magadnak, hogy „holnap majd jobban fogok megbirkózni ezzel a helyzettel”, tervezz, figyeld meg a légzést, lazíts, majd fejezd be. Ez a meditáció.

Amint egyre tudatosabb leszel a tudattalan reakcióidat és válaszaidat illetően, tapasztalni fogod, hogy az élet gyengédebb minőségeit is műveled. Ezek a minőségek a megértéssel együtt alakulnak ki, mivel, ha valaki más helyzetébe tudja képzelni magát, megismeri mások nehézségeit, és megpróbál kompromisszumot, egyensúlyt, harmóniát találni a saját törekvései és mások cselekedetei között.

Segítő kezet nyújtani

Az életben a legfontosabb dolog, hogy segítő kezet nyújtsunk, mert ez összeköt másokkal. Az emberiség egy nagy klub; nincs elit csoport és elnyomott csoport. Szociális és gazdasági értelemben létezhetnek csoportok, de ha azt nézzük, hogy az életet mindenki megtapasztalja, akkor nincs különbség. Néhány embernek megadatott a lehetőség, hogy érvényesüljön, másoknak nem. Az ő idejük is eljön, amikor ők is kitűnhetnek. Végül is ugyanaz az agy, ugyanaz az elme, ugyanazok az energiák vannak minden egyes emberben; a megvalósítás az életben adódó lehetőségektől függ.

Swami Sivananda az emberiség ügyvédje volt. Hivatását tekintve orvos volt, de az orvosi praxisát, mint jövedelemforrást, feladta, hogy szannjászin legyen.  Ő elérte a legmagasabb szintet a szannjászában. Különbség van azok között, akik azért választják a szannjászát, a lemondást, mert arra elhivatottak, és azok között, akik az élettől menekülnek. Vannak emberek, akik azért választják a lemondást, mert az élettől menekülnek, és vannak emberek, akik azért választják, mert az életüket arra akarják áldozni, hogy segítsenek másoknak fejlődni és boldogulni. Nagyon sokan tartoznak az első csoporthoz és kevesen a másodikhoz. Swami Sivananda előtt csak egy cél lebegett: „Hogyan tudok egy másik embernek segíteni, hogy az megtalálja az egészséget, a békét és a boldogulást?”  Tanításai tovább élnek azokban az intézményekben, amelyeket az ő nevében alapítottak: a Sivananda Math-ban és az ásramban.

Paramahamsaji (Paramhamsa Swami Satyananda Saraswati) is azt mondta, hogy életünk során sokat álszenteskedünk. Az életnek ártatlannak, egyszerűnek és vidámnak kellene lennie. Minden pillanatban különböző álarcot veszünk fel, hogy egy bizonyos módon nyilatkozzunk meg. Még ha tükörben nézzük magunkat, akkor is álarcot viselünk. Máshogy akarjuk látni magunkat, nem olyannak, amilyenek vagyunk. Annyira megszoktuk, hogy álarcban lássuk magunkat, hogy ha levesszük, akkor fel sem ismerjük már magunkat. „Tényleg ilyen vagyok?” – tesszük fel a kérdést.

Az egyetlen útja annak, hogy belső szabadságot érezzünk, az ha megtapasztaljuk az egységet, az atmabhávát ha képesek vagyunk magunkat más ember helyébe képzelni. Ekkor kezdjük megérteni őket és a helyzetüket. Ha eddig a pontig eljutottunk, ha képesek vagyunk rá, akkor segítenünk kell nekik. Ha nem tudunk, akkor tovább kell irányítanunk őket másvalakihez. De kölcsönös együttműködésnek kell kialakulnia az emberek között. Nem azért, hogy kielégítsük az egónk igényeit, hanem hogy segítsünk másoknak megszabadulni a szenvedésüktől.

Van egy híres mondás: „Ha valaki éhes, ne hallal etesd, hanem tanítsd meg halászni.” Ez volt Swami Sivananda alapelve. Ő nem hitt az adományozásban; azt mondta, hogy az adományozás csak szegénységet, függőséget és gyengeséget szül. Mindig a purusharta szerepét hangsúlyozta, az egyéni erőfeszítést, az énerőt. A segítő kéz nyújtása tehát azt jelenti, hogy képessé teszel egy másik embert arra, hogy irányítsa, gondját viselje a saját életének, és felelős legyen saját a békéjéért és boldogulásáéért. Valójában ez az értelme annak, hogy „segítő kezet nyújtani”, ez a szolgálat vagy széva eszméje.

Paramahamsaji azt mondja nekünk: „Ha elmész az üzletbe, hogy ruhát vagy cipőt vegyél a két gyermekednek, ne két, hanem három párat vegyél. Kettőt a saját gyermekeidnek, egyet egy ismeretlen gyermeknek, akit gondolatban örökbe fogadtál.” Van elég elnyomott ember a világon, akinek odaadhatod azt a pár cipőt vagy azt a ruhát, és azt életük végéig meg fogják becsülni. Mindig emlékezni fognak arra a jótettre, amiben részesültek. Ha minden egyes jómódú ember gondoskodna egy hátrányos helyzetű emberről, tíz éven belül sehol sem lenne szegénység. Csak látnod kell magadat abban az elnyomott helyzetben. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy van elég ennivalónk, még sok is. India lakosságának nyolcvan százaléka naponta egyszer sem tud egy kiadós mennyiségű ételt elfogyasztani. Ők a mi embertársaink, akiknek szükségük van egy kis bíztatásra, akiknek tudniuk kell, hogy nem szalasztottak el minden lehetőséget az életben, és hogy valaki gondoskodik róluk. Ha ez lesz az egyetlen elfoglaltságod az életben, akkor boldogan fogsz meghalni, tudva azt, hogy mosolyt csaltál egy embernek vagy egy családnak az arcára. Amikor ezt felismered, azon a napon nagy megelégedettség tölt majd el.

Mi jön ez után?

A három fogalom – az önuralom, a szív gyengédebb minőségeinek és az elme tisztaságának fejlesztése, valamint a segítő kéz nyújtása – egy bizonyos irányt és célt ad az életnek, amit viszont az anyagi javak hajszolása nem tud megadni.  Manapság szükségünk van rá, hogy az életünk bizonyos irányba haladjon. Ebben a tekintetben a jógának nagy jelentősége van. A jóga nem az, amiről olvastál vagy hallottál a médiában. A jóga egy életstílus, az elmének egyfajta beállítottsága, az emberi személyiség legjobb aspektusainak a művelése. A jóga fejleszti és integrálja a fej, a szív és a kezek képességeit. A jóga egy olyan módszert kínál, ami eszköz is a belső tökéletesség felfedezéséhez. Ha egyszer felfedezzük a belső tökéletességet, hatékonyságot, tisztaságot, éberséget és megértést, az tükröződni fog a külső viselkedésünkön, teljesítményünkön és tetteinken, valamint a gondolkodásunkon.

Ennek a három egyszerű dolognak a követésével bevonjuk magunkat a jóga gyakorlásába. Ha listát készítünk az erősségeinkről, gyengeségeinkről, céljainkról és igényeinkről úgy, hogy elfogulatlanok vagyunk magunkkal szemben, az a szvádhjája, az öntudatosság. Ha nem tudod, hogy kezeld az élet csalódásait és szorongásait, akkor mi értelme van olyasvalamit keresni, ami túlmutat a gondolatokon és fogalmakon? Mindenkinek elő kell készítenie a terepet, mint a gazda előkészíti a talajt, hogy magot ültessen. Ha a talaj nincs előkészítve, akkor vethetsz rá akár jó minőségű vetőmagot is, az akkor sem fog szárba szökni, kivirágozni. De ha elő van készítve a talaj, akkor megvan a lehetőség, hogy a magok nagy része kivirágozzon. Tehát készítsd elő a talajt. Kövesd ezt a három dolgot, amellyel a „Mi jön ez után?” kérdést sikerült megoldanom, és nektek is sikerülni fog.

Yoga Magazine, 2008.01.