Swami Sivananda Saraswati
A gurunak engedelmeskedni jobb, mint tisztelni őt. Az engedelmesség értékes erény, mert ha megpróbálod fejleszteni, akkor az egót, ezt a ravasz ellenséget a megvilágosodáshoz vezetőúton, gyökerestül ki tudod tépni. Csak az a tanítvány tud parancsolni alacsonyabb énjének, aki engedelmeskedik gurujának. Az engedelmesség legyen nagyon gyakorlatias, teljes szívből történő és erősen kitartó. Az igazi engedelmesség nem késlekedik, és nem kérdez. Egy álszent tanítvány félelemből engedelmeskedik a gurujának. Az igazi tanítvány tiszta szeretetből, a szeretet kedvéért engedelmeskedik a gurujának.
Tanuld meg, hogyan kell engedelmeskedni, mert csak akkor tudsz parancsolni. Tanulj meg tanítványnak lenni, mert csak akkor válhatsz guruvá. Hagyj fel azzal a megtévesztő képzettel, hogy alávetni magad a tanítónak, engedelmeskedni neki, és végrehajtani az utasításait, az szolgai mentalitás. Az ostoba ember azt hiszi, hogy méltóságon aluli, és szabadságával ellenkezik, ha aláveti magát más parancsának. Ez súlyos baklövés. Ha figyelmesen elgondolkozol, rá fogsz jönni, hogy egyéni szabadságod valójában a saját egódnak és hiúságodnak alávetett abszolút nyomorúságos rabszolgaság. Az érzéki elme szeszélyei.
Aki győzelmet arat az elmén és az egón, az az igazán szabad ember. Ő a hős. Ez a győzelem elérhető, ha az ember aláveti magát a guru magasabb, átszellemített személyiségének. Ezzel az engedelmességgel legyőzi alacsonyabb egóját, és felismeri a végtelen tudatosság boldogságát. A tanítvány, aki hisz a guruban, nem vitatkozik, nem gondolkozik, nem okoskodik, és nem agyal. Egyszerűen csak engedelmeskedik, és engedelmeskedik, és engedelmeskedik. Ez a tanítvány útja.
Gondtalan és vidám tanítványok
A szellemi út nem olyan, mint szakdolgozatot írni egy MA fokozat megszerzéséhez. Ez egy teljességgel más pálya. Minden pillanatban szükség van egy tanár segítségére. A fiatal törekvők mostanában önteltté, arrogánssá és erőszakossá válnak. Nem akarják végrehajtani a guru rendelkezéseit. Nem akarnak gurut. Kezdetektől fogva függetlenek akarnak lenni. Azt hiszik, hogy már a turiya avasthában (a létezés negyedik állapota) vannak, pedig még a spiritualitás vagy az igazság abc-jét sem ismerik.
Az ilyen tanítványok összetévesztik a szabadosságot, vagyis azt, hogy azt csinálnak, amit akarnak, a szabadsággal. Ez súlyos és szánalmas hiba. Ez az oka annak, hogy nem fejlődnek. Elvesztik hitüket a szádhana hatékonyságában és Isten létezésében. Gondtalanul és vidáman vándorolnak ide-oda, bármiféle cél nélkül, Kasmírtól Gangotriig, és Gangotritól Rameswaramig; az úton képtelenségeket beszélnek, valamit a Vichara Sagararól (az advaita védánta filozófiát magyarázó és értelmező 19. század végi mű, melyet Niscala Dasa írt), valamit a Panchadasiról (az advaita védánta filozófia egy nagy tekintélyű könyve, melyet Vidyaranya szerzett), és dzsivanmuktaként tetszelegnek.
Ha inni akarsz a csapból, le kell hajolnod. Ugyanígy, ha inni akarsz a halhatatlanság spirituális nektárjából, mely a guru szent ajkairól csordul alá, az alázatosság és engedelmesség megtestesülésének kell lenned. Mielőtt a mester kegyére vágyna a tanítvány, meg kell szolgálnia azt. Az isteni kegyelem csak akkor áramlik, mikor a tanítvány kész fogadni azt.
A guru tesztjei
A tanítvány csupán hitének és engedelmességének arányában tud spirituális tudást és erőt magába szívni gurujától. A guru csak többszörös próbatétel után közvetíti a titkos tudást a tanítványainak. A régi múltban ezek a vizsgák nagyon szigorúak voltak.
Egyszer Guru Govind Singh így tette próbára tanítványait. Azt mondta: „Kedves tanítványaim, ha igazi odaadással vagytok irántam, akkor hatan közületek lépjenek elő, és adják nekem a fejüket. Akkor sikerrel fogunk járni próbánk során.” Két hűséges tanítvány felajánlotta a fejét. Guru Govind Singh bevitte őket a táborba, és helyettük két kecskének vágta le a fejét. A guru különböző módokon vizsgálja a tanítványait. Így aki félre érti őt, és elveszti hitét, az nem látja ennek hasznát.
Önátadás és kegyelem
A guru kegyelme azokra száll, akik teljesen hűségesek és engedelmesek hozzá. A hit a bizalom és a remény a guruban. A hit a guru által tanúságtétellel vagy tekintélyén keresztül,minden egyéb bizonyíték vagy tanú nélkül kinyilatkoztatott igazságban való szilárd meggyőződés. Az a tanítvány képes magát teljes mértékben átadni magát, akinek hite van a guruban. A tanítvány önátadása a gurunak és a guru kegyelme kölcsönös kapcsolatban állnak egymással. Az önátadás lehozza a kegyelmet, és a guru kegyelme teljessé és tökéletessé teszi az önátadást.
A guru kegyelme spirituális gyakorlat formájában hat a tanítványban. Ha a tanítvány állhatatosan ragaszkodik az úthoz, ez a guru kegyelme. Ha ellenáll a kísértésnek, mikor az megtámadja őt, ez a guru kegyelme. Ha az emberek szeretettel és tisztelettel fogadják, ez a guru kegyelme. Ha mindent megkap, amit fizikailag akar, ez a guru kegyelme. Ha bátorságot és erőt nyer, mikor kétségbe esett, ez a guru kegyelme. Ha meghaladja a testtudatosságot, és saját Önvalójában nyugszik, ez a guru kegyelme. A tanítványnak minden lépésekor érezniek ell ezt a kegyelmet, és őszintének és engedelmesnek kell lennie a guruhoz.
Forrás: Yoga Magazin, 1990. szeptember