Brahman mint táplálék

Swami Vibhooti Saraswati

A híres Bhrigu Varuni ezzel kéréssel fordult apjához: „Nagyra becsült Úr, taníts engem Brahmanról!” Apja (Varuna) megtanította neki, hogy az étel, a prána, a látás, a hallás, az elme és a beszéd, mind Brahman megismerésének eszközei. Varuna továbbá azt is mondta neki, hogy törekedjen megtudni azt, hogy honnét születik valamennyi élőlény, miután megszülettek miből élnek, és végül hová tűnnek.

Az Brahman. Bhrigu akkor elkezdte gyakorolni a tapaszt, és az aszkézisen keresztül megtudta, hogy a táplálék Brahman, mert minden élőlény táplálékból születik, miután megszülettek táplálékkal élnek, és végül ismét táplálékká válnak. Az embernek nem szabad ételt kifogásolnia. Követni kell ezt a szent szabályt. A prána ténylegesen táplálék. A test a táplálék fogyasztója. A test a pránától függ, és a prána a testtől függ. Következésképpen a táplálék a tápláléktól függ. Aki ezt tudja, szilárdan megalapozottá válik (Brahmanban).

Taittiriya Upanisad – Bhrigu Vallii

 Az ásramban az ételt praszádnak nevezik, azaz amit megszentelt, megáldott vagy energetizált és megtisztított egy magasabb vagy isteni energia, legyen az Isten, egy istenség vagy egy élő szent. A Paramahamsza Alakh Barában, Rikhiában az étel valóban megszentelt, hiszen egy megvilágosodott bölcs energiamezőjében készítik és fogyasztják. Ezért az étel pránával telített. A táplálék Dévi, és ekként kell elfogadni, kell vele bánni és kell azt tiszteletben tartani. Derűs elfogadással (praszád buddhi) kell ennünk. Annapúrna Dévi a (gabona)mag istennője, és aki tényleg megérti praszádjának értékét és jelentését, az nem akar elpazarolni vagy kiönteni egyet sem az ő drága magjaiból. A karma törvényének megfelelően azok, akik elpazarolják az ételt, vagy nem tisztelik azt mostani életükben, vagy akik nem osztják meg önként másokkal, következő inkarnációjukban éhségtől fognak szenvedni. Miért szenvedtek az emberek Rikhiában és oly sok más helyen az egész világban a táplálék hiányától?

Swami Satyananda szerint azért, mert rosszul használták fel, vagy elpocsékolták a táplálékot korábbi inkarnációikban. A 2003-as és 2004-es Radzsaszúja jagják során magokat osztottak szét mindenkinek közvetlenül Dévi által megszentelt praszádként. Indiában étkezés előtt sok ember először egy szegénynek, vagy egy tehénnek, vagy akár egy kóbor kutyának ad enni. Ez a fajta cselekedet, hogy először más lényekre is gondolunk, megnyitja a szívet, és az ajándékozó tudatát békével tölti meg. Ily módon fejleszteni tudjuk a valamennyi lénnyel való közösség érzését (atmabháv). Aki megosztja ételét másokkal, legyen az bármilyen kicsi is, sosem fog éhezni. Ez is karmikus törvény. Az írások azt mondják, hogy a szegények, a brahminok és szerzetesek táplálása segít megtisztítani a karmánkat, felvidítja a szívet, és spirituálisan felemeli az embert. Rikhiában Sri Swamiji rendszeresen ad enni a szegényeknek. Ha azok boldogok, boldog ő is. Ha az ő hasuk tele, az ő szíve is tele, és az egész környezet lelkileg felemelkedik.

Agni

 Mielőtt az ásramban a praszádot felszolgálnák, felajánlják Agninak a tűz istenének, mivel a tűz ereje nélkül nem lehet megfőzni az ételt. Egyszer egy évben, Makar Sankrantikor (téli napforduló, január 14.) sok indiai háznál egy különleges ünnepséget tartanak, ahol különféle típusú praszádokat ajánlanak fel a tűznek. De létezik egy másik Agni is, mely a manipúra csakrával, az emésztő tűzzel van kapcsolatban. Ebben a jagjában mi vagyunk az áldozó papok, és a gyomor a havan kund, a tűzverem. Az étel, a szamagri, melyet a kundnak, azaz a gyomorszájnak ajánlunk fel, az istennek felajánlott adomány. A bennünk lévő életerő, mint az öt életadó fiziológiai funkció vagy rendszer: légző (prána), kiválasztó (apána), keringési (vjána), emésztő (szamána) és fenntartó (udána). Ennek az erőnek ajánljuk az ételt a következő mantrával: „Pránája szvahá, apánája szvahá, vjánája szvahá, udánája szvahá, szamanájá szvahá, brahmané szvahá.”

A táplálék magunkba vételének folyamata a legfontosabb rituálé, egyfajta élő jagja, mely átalakíthatja tudatunkat és gondolkodásunkat, így életünket. Az étkezés egyszerű aktusa a szattva, a harmónia és kiegyensúlyozottság állapota felé vezethet bennünket. A Bhagavad Gitában (4:24) Krishna azt mondja Arjuna-nak: „Brahmárpanam, Brahma havir Brahmagnou Brahmaná hutam Brahmájva téna gantavjam Brahmakarma szamádhina.” A verssor jelentése: „A jagja Brahman, az áldozat Brahman, aki felajánlja az áldozatot a tűznek Brahman, és Brahman ezen tettében hitével szilárdan gyökeredző jógi által elnyert gyümölcs is Brahman.” Ezért, amikor eszel, ne gondold, hogy te vagy az, aki eszik. Gondold inkább, hogy az isteni táplálkozik rajtad keresztül, hogy az étkezés isteni folyamat, hogy az étel az isteni része, és hogy isteni lénnyé változtat át téged.

A táplálék és a tudat

 Az „Az vagy, ami megeszel”, és Tat Tvam Asi (Te vagy a Brahman) mindannyiunk által jól ismert mondások, és ha igazán elgondolkodunk rajtuk, sokkal gondosabban figyelünk arra, mire gondolunk, amikor eszünk. Az étel életet, energiát és vitalitást ad nekünk. Az étel az életünk. Ahhoz, hogy az étel alaposan le legyen bontva, hogy aztán a finom eszencia felszabaduljon, és fel tudjon szívódni, az elmeállapotunk fontosabb, mint az étel maga. Nemcsak ezt a durva testet kell táplálnunk, hanem az összes többi testet (kósát) is. Ha az elméd izgatott, zavarodott vagy haragos, vagy ha gyorsan, feszülten vagy irigységgel eszel, ez nem tud megtörténni. Ez csak akkor lehetséges, ha gondolataink szattvikusak. A hallgatás (mouna) megtartása étkezés alatt nem csupán az emésztéshez és felszívódáshoz szükséges energiáink megőrzését segíti elő, hanem erősítő rezgést és atmoszférát teremt, melyben újra fel tudjuk tölteni energiáinkat, lecsendesíthetjük tudatunkat, és helyre tudjuk állítani egyensúlyunkat. „Újra tudjuk tölteni akkumulátorainkat” mielőtt folytatjuk szolgálatunkat (és egyáltalán életünket). Brahman – hallgatás. A jóga az átalakulás gyakorlati, előrehaladó folyamata, melyet pillanatról pillanatra állandó figyelemmel kell megélnünk. Minden egyes cselekedet jóga-cselekedetté válhat, és mindent, amit az élet hoz, a jógi a praszád szellemében fogadja.

Mantra és táplálék

 Étkezés előtt mantrák kántálása segít előkészíteni a testet és az elmét, és feltölti az atmoszférát. A mantrák létrehozzák a béke és a harmónia érzetét. Ha több ember gyűlik össze, a kántálás egyesíti őket szellemben és pozitív érzésekben. A Bhagavad Gíta részeinek kántálása a praszád vétele előtt mély és nyugtató hatású mind a testre, mind a tudatra, segít a szattva megteremtésében. Egy másik erőteljes mantra, mely nagymértékben megnöveli az étel körüli pránikus mezőt a következő. „Anapúrnájé szadapúrnájé Sankara prána vallabé, gjána vajragja sziddhjartam, biksham déhi csa Parvati.” Ennek jelentése: „Annapúrna (más néven Parvati), aki mindig teljes, és aki Shiva Úr szíve választottja, ad nekem alamizsnát, hogy tökéletessé válhassak a gjánában és vajragjában.” Az étkezés végén ismételheted a „Om Vrikódarája Namahá” mantrát háromszor, hogy stimulálja az emésztőrendszert. Vrikódara volt a név, melyet Bhímának, a Mahabharata-ban szereplő Pándu öt fia egyikének adtak. Bhímának félelmetes fizikai és morális ereje, és a legerősebb emésztőrendszere volt.

Elmélkedő táplálkozás

 Az ásramban a széva dinamikus életvitelét folytatjuk, de mindig van idő a nap során a nyugodt elmélkedés számára. Ezek az időszakok igen értékesek a tevékeny munkanap során történő különféle reakciók és interakciók mérlegelésére és megítélésére. Az étkezési idő alatt szünetet tarthatunk, leltározhatjuk a dolgainkat, és összhangban tarthatjuk őket szándékainkkal.

Dinamikus ásram meditáció

A harang megszólalt. Tedd félre a munkádat, és csak a figyelmedet magaddal víve, készülj fel a praszádra. Ahogy mész a konyha felé, légy tudatában a téged körül vevő természeti hangoknak. Lásd a szemed előtt lévő szépséget – a fákat, a madarakat és a kis állatokat, az eget, a dombokat a távolban, melyek napról napra változtatják formájukat. Érezd magad egynek ezzel a környezettel. Lélegezz mélyen. Légy tudatában a testednek, a lépéseidnek, ahogy a csendben sétálsz át a kerten. A sor hosszú. Nem baj. Figyeld a lélegzeted, ahogy türelmesen várakozol. Vagy ismételd a mantrádat. Fedezd fel a csendességet, ahogy kezd szétterjedni a testben és a tudatban. Csak annyi ételt vegyél, amennyire tényleg szükséged van, vélemény és kifogás nélkül. Nincs rágadvésa, azaz szeretem és nem szeretem. Fogadj el mindenből egy kicsit, a praszád buddhi érzésével.

Mielőtt nekilátnál az evésnek, tekintsd végig azt a hosszú folyamatot, melyen az étel keresztülment, míg végül megérkezett eléd. Szentelj egy gondolatot a földnek, mely méhében hordta, ahonnét szárba szökkent; a napnak, mely szerető sugarait ontotta rá; az esőnek, mely gondosan öntözte; és a szélnek, mely életet lehelt belé. Ez a folyamat is egy fajta jagja. Mondj köszönetet a földművesnek és az aratónak, a boltosnak, a kereskedelemnek, a főzésre és felszolgálásra fordított erőfeszítésnek. Gondolj azokra is, akik ma éheznek, és arra: milyen szerencsés vagy, hogy tiéd lehet ez az étel – mert „Minden Brahman”, csakúgy, mint te. Légy teljesen tudatában annak, mit eszel, és értsd meg, hogy az étel át fog alakulni a te elmédben és testedben, és valamennyi kósában. Ne siess. Lazíts. Add át teljes elmédet a folyamatnak. Elmélkedj a Taittiriya Upanishad szavain: „A táplálék Brahman, mert minden élőlény táplálékból születik, miután megszülettek táplálékkal élnek, és végül ismét táplálékká válnak.” Ha befejezted, ülj vadzsrászanába, hunyd le a szemed, és fordítsd figyelmedet a manipúrára, a napfonatra. Tekintsd át a nap addig eltelt részét és a történt eseményeket. Nézd meg, mely cselekedeteidet korrigálnád, ha tudnád, és készülődj újra az életjátékhoz való csatlakozásra.