Guru

Swami Nirandjanananda Saraswati

Ganga Darshan, 1999. december 17.

A „guru” szót már sokféleképpen használták, becsmérelték és vissza is éltek vele. Ma a guru egyszerűen annyit jelent, hogy tanító vagy mester, de ezek a meghatározások nem adják vissza teljesen a szó jelentését. A guru a sötétség és tudatlanság eloszlatóját jelenti. Ez, az Isten egy minőségét jelölő név.

Csakúgy, ahogy Isten megnyilvánult, szemmel látható alakját felismerjük inkarnációként egy avatárban, vagy hírvivőben, az Isten fiában, Isten megnyilvánulatlan formáját felismerjük olyan nevekben, amelyek bizonyos minőségeket jelölnek, mint a szatjam, az igazság, szundaram, a szépség, santam, a béke. A guru egy név Isten transzcendentális természetére, ami az avidja, a sötétség a tudatlanság, a tamasz, a letargia és stagnálás eloszlatója. A guru szó használata akkor terjedt el, amikor néhány ember elkezdett beszélni az isteni, transzcendentális, spirituális igazságokról az egyszerű embernek, hogy ezzel javítson életminőségükön. Mivel elűzték a mítoszokat, a kétséget és a tudatlanságot, ezért ezeket az embereket ugyancsak guru néven szólították.

A gurura nem úgy kell gondolnotok, mint egy fizikai testtel bíró személyre, sokkal inkább mint az energiára, amely átjárja azt a személyt. Éppen úgy, ahogy egy gyermek testében a lélek örök, hasonlóképpen a guru ereje, akiben ezek az energiák megnyilvánulnak, szintén örök. A lélek nem változik, a test fejlődik. A gyermekből fiatal ember lesz, a fiatalból felnőtt, a felnőtt megöregszik, az öregember pedig meghal. Miközben a test változásokon megy keresztül, leépül és végül meghal, addig a lélek, amely beköltözött az anyaméhbe, ugyanaz marad.

A guru ereje hasonló. Ez az eredendően minden egyénben benne rejlő spirituális erő. Amikor felébred, és az inspiráció, bölcsesség és fény jelzőtüzévé válik, akkor ezt saktiként ismerjük fel, ami a guru ereje. Amikor ez szunnyad, nem fölébredett, akkor azok vagyunk, amik vagyunk. Az a spirituális energia, amely egy személy életében megnyilvánul, és sok más lény életét érinti meg, az az erő, amely a törekvővel marad mindvégig, még akkor is, amikor ennek az erőnek a hordozója, a fizikai lény, elhagyja halandó testét. Ilyen módon, a kapcsolat a guruval örök, mivel ez a saját spirituális természetünkkel való kapcsolat.

Hogyan fejlesztheted ki a kapcsolatot a guruval? Erre két mód van. Először is, amikor gondolsz rá, és a guruval mint személlyel azonosulsz, akinek teste van, elméje, külseje, formája, neve, akkor a kapcsolat létrehozása abban áll, hogy törekszünk a guru életének és tanításainak mintáját átvenni. Másodszor, amikor a guru transzcendentális aspektusával azonosulsz, akkor ez ismét a benned rejlő spirituális minőségre és természetre való ráébredés. Ezért mondják azt, hogy a guru belül van. A külső személy katalizátorrá válik, hogy meghozza a guru belső élményét.

Ha hiszel a guruban, csodálod, imádod és szereted a gurut, akkor mindez Isten iránti szeretetedet is jelzi. Én nem látom őket különbözőnek. Transzcendentális alakban a guru Isten. Megnyilvánult alakban a guru Isten szelleme, testben manifesztálódva.

Jézus guru volt, akiben Isten fénye ragyogott csakúgy, mint Mohamedben és az összes többi szentben és bölcsben, de amikor a guru transzcendentális természetéről beszélünk, akkor Isten szellemi energiájára utalunk. Istennek is különböző energiái vannak. Isten anyagi energiáját májakén ismerjük, prakritiként. Isten szellemi enegiája a guru. Ez az, ahogyan a guru szó fogalmát értenünk kell.

Forrás: Yoga magazin, 2000. július