A zene és a tudat: az átalakulás végtelen lehetőségei

Swami Jnanarupananda Saraswati

A náda jóga, mint például a mantra, a kirtan és a raga, olyan érzékelési jelenségek, amelyek eszközül szolgálhatnak az átalakuláshoz, lehetővé téve számunkra a szellemi, testi és lelki szenvedéseken való túllépést. A modern elme gyakran megfeledkezik a befelé fordulásról, a belső hangokra figyelésről, a bennünk rejlő bölcsesség megtalálásáról. Szokásoktól vezérelve kielégülést nyújtó külső ingereket keresünk, holott a zene egyszerű és hatásos módja annak, hogy figyelmünket befelé irányítsuk és kibontakoztassuk a beteljesedés és belső béke élményét.

A zene misztikus természetének meghatározásához és ahhoz, hogy megértsük, milyen módon alakít át és vezet el minket a zene a hang forrásához és eredetéhez, a rezgés, a prána, a mantra és a kirtan elvét kell megértenünk. Sokunk számára ismerősen cseng a kifejezés: „a zene megnyugtatja a fenevadat” – tudjuk, hogy ez igaz a kobrákra, a majmokra, az elefántokra, az oroszlánokra stb., de a fenevad az elme megfelelelője is lehet. Paramahamsa Satyanandának Patanjali Jóga-szútráihoz fűzött jegyzetei megmagyarázzák a szenvedésnek ezt az okát. Az életünk az elmét és annak érzékeit követi. A csittavrittik elménk szokásos és örökölt vagy karmikus működési mintái, amelyek rátelepedtek igazi valónkra, a kiterjesztett tudat békességére, Purushára, Shiva és Shakti egyesülésére, az Istenire. Ezek között találhatók a pancsaklesák: az avidjá (tudatlanság), az aszmitá (ego), a rága (kötődés), a dvésa (ellenszenv) és abhinivésa (halálfélelem). Ezek késztetnek az élvezetek keresésére, miközben csak fájdalmat okoznak (klistá és aklistá).

Hosszú évek szádhana gyakorlása után egy hátsérülés akadályozott meg abban, hogy fizikai testemet a hatha jóga segítségével a test belső elválasztású rendszereim és az elmém összehangolására, és a nádík megtisztítására használjam. És mi történik azokkal, akik végtagbénulást szenvedtek, amputáltak, vagy akiket olyan betegségek támadtak meg, mint az Alzheimer-kór, a szklerózis multiplex, a rák vagy akár öregség, és a mozgásuk korlátozottá válik? Hogyan tudják az ilyen állapotban lévő emberek elérni a legfelsőbb célt, átalakítani, meghaladni, lecsendesíteni az elmét, a testet, és békét hozni a lelkükre? A zene nagyszerű módszer. Képes előidézni és elmélyíteni az ellazulást, segíteni az öngyógyító folyamatokat, valamint önmagunk elfogadását, függetlenül a lelki vagy testi egészségi állapottól.

Abban az időben szorgalmasan követtem az ásram életvitelét, de amikor leültem meditálni, az elmém folyton kavargott és tervezett. Hogyan tudnám ezt jobban csinálni? Mi a következő teendő? Ha azonban együtt ültem másokkal az Úr nevét kántálva egy fél órán keresztül, testi fájdalmaim elültek, érzékelésem visszavonult, a belső és külső világ határai feloldódtak, csendesség, béke, öröm és a könnyedség érzése szállt meg és aggodalmaim eltűntek.

Ez a jóga legkorábbi gyakorlóinak, a risiknek az élménye. Énekeltek, majd órákig tudtak meditálni. Képesek voltak isteni bölcsességüket átadni, amelyeket még ma is becsben tartunk. Swami Sivananda elkötelezett kirtan gyakorló volt. Így írt élményéről: „Amikor az Úr nevét énekeljük, a tudat boldogságban oldódik fel. Elveszíti egyéniségét a boldogságban, és eggyé válik azzal.” (Sivananda 1993.)

A zene természete a hang

Akkor tehát mi a zene? Miből fakad az a képessége, hogy fel tud emelni minket? Azt mondják, a zene a megvilágosodás legősibb útja. Felülmúlhatatlan erővel bír, amellyel egyesíti a különböző hitű, kasztba vagy társadalmi osztályba tartozó embereket; felemeli az egyént és a tömegeket a pátoszból az örömmámorba (Singh 1975.). A zene képes a lélek nyelvén beszélni.

Néhány mester segítséget nyújt a zene definiálásához: Strauss – a zene a szív benyomásainak és érzelmeinek lefordítása; Debussy – a zene a feloldott erők teljessége; Freud – a zenehallgatás differenciálatlan anális projekció (Sanyal 1987). Swami Sivananda azt mondja, hogy a kirtan a legkönnyebb, legbiztosabb és leggyorsabb módja az Isten-tudatosulásnak (Sivananda 1993.). Aghori Vimalananda úgy tartja, hogy a zene a hang megtestesülése és a hang ott létezik, ahol energia van (Svoboda 1996). Swami Niranjanananda szerint a hang a tudat áramlása (1993.). Van tehát segítség a megértéshez, de a kérdés megválaszolatlan marad. Mi az, ami átformál minket, előrehajt az Istenivel való egyesülés felé? Hogyan nyugtatja le a zene a fenevadat? Véglegesen feloldja-e a csittavrittiket, vagy egyszerűen eltereli figyelmünket?

Természetesen nem minden zene felemelő. Stresszt okozhat a test ritmusát folyamatosan bombázó hang, legyen akár természetes vagy mesterséges, harmonikus vagy diszharmonikus, energiával feltöltő vagy elgyengítő, hallható vagy nem hallható. Néhány hang árthat egészségünknek, nyughatatlanságot, rosszabb hatékonyságot, szédülést, egyensúlyvesztést, hányingert és görcsöket okozhat (Saraswati 1992.).

A ’70-es években az amerikai Dorothy Retalleck számos kísérletet végzett növényekkel gondosan ellenőrzött körölmények között. Azt vette észre, hogy a növények gyorsabban és burjánzóbban nőttek Bach zenéjére, és Ravi Shankar szitár zenéje felé hajoltak, ellenben Debussy zenéjével, a jazzel, vagy a country zenével. Feljegyezték, hogy a növények elhervadtak vagy akár el is pusztultak a rock and rolltól (Ostrander et al 1981). Ezek a kísérletek bizonyítják, hogy nem a tudat az, ami felemel bennünket, azaz nem személyes ízlésünk, hangulatunk stb., hanem a rezgés, ami a hang lényege.

Kay Gardner kortárs zenész és zene-terapeuta kiterjedt kutatásai során azt fedezte fel, hogy a világ minden őslakos kultúrája zenéjének alaplüktetésében a szív ritmusa tükröződik. A rock and roll anapesztusi ütemet használ (tata tahta, tata tahta), amely éppen ellentétes a szív természetes ritmusával (Golden 1992). A Tantrák és az Upanisádok megmagyarázzák, hogy a zene forrása a hang, a hang pedig rezgési energia, prána. Ezt az elméletet a modern ember nehezen érti meg. Általában hitre van szükség ahhoz, hogy a láthatatlan és az életterünkként szolgáló, anyagilag meghatározott világ közötti rést áthidaljuk, ami a pragmatikus embernek nehéz lehet.

A hang lényege a rezgés

A fizika tudománya segíthet ezeknek a nehezen megfogható létezőknek az elfogadásában. Az atomelmélet például azt hangsúlyozza, hogy minden élő és nem élő anyag, beleértve a szilárd anyagokat, a folyadékokat és a gázokat, energiából áll: atomokból, azaz az atommagban lévő protonokból és a mag körül keringő elektronokból. A pozitív és negatív töltések rezgő energiahullámokat keltenek, amelyek formát öltenek. Az atomok arra törekszenek, hogy külső burkukat (elektronhélyukat) stabilizálják csakúgy, mint mi, a többi atommal való állandó kapcsolattartás révén. Például két hidrogénatom és egy oxigénatom alkotja a vízmolekulát. Az egész világmindenség állandó mozgásban van, olyan nyughatatlan rezgőmozgást idézve elő, amely különböző frekvenciájú hanghullámokat kelt és sugároz szét.

Pithagorasz az i. e. VI. században felismerte a szférák harmóniája, a zene és a lélek közötti matematikai összefüggést. Az amerikai Yale Egyetem asztrofizikusai képesek jellemezni a bolygók hangjait. A Szaturnusz például lassú, álmodozó melódiát, a Merkúr pedig csivitelő, higanyos hangot hallat, ahogy forogva halad az űrben.

Hans Jenny egy hullámhosszmérő eszközt használt a különböző tónusok, zenék és mantrák rezgésének vizsgálatához, olyan szervetlen összetevők alkalmazásával, mint például a műanyag, és azt találta, hogy a hangok szerves formát öltöttek. Bizonyos mantrák pontos, kiegyensúlyozott geometrikus mintákat vagy jantrákat, archetípusos jelképeket hoztak létre, amelyek belülről eredő energiákat tárolnak. Az angliai Delwarr kutatólaboratóriumban különböző, zene által keltett hanghullámokat elemeztek, és azt találták, hogy Händel Messiásának utolsó hangzata tökéletes ötágú csillagformát öltött.

D.H. Andrews kémikus szintén a forma és frekvencia közötti kapcsolatot kutatta, és rájött például, hogy a nyugati hangskála szerinti egyvonalas C alatti A hang 23 cps-en (ciklus per szekundum) rezeg, vöröses-narancs színben jelenik meg és a frekvenciája megegyezik a fém rézével. Arra a következtetésre jutott, hogy az elemek, a tattvák, még azok is, amelyek felépítik a testünket, képesek különböző hangrezgésekre ráhangolódni és azokkal összhangba kerülni.

A számkhja és védánta filozófiák arról írnak, hogy az emberi test öt burokból, kósából vagy rezgő testből áll, amelyek következésképpen különböző rezgési jellemzőkkel bírnak. Az annamaja kósa (táplálék- vagy anyagtest) például a fizikai testben és annak rendszereiben jelenik meg, a manómaja kósa (gondolati- vagy mentáltest) testesíti meg az elmét és annak sokrétű feladatait, a vigjánamaja kósa (megkülönböztető értelemtest) a pszichikus test megtestesülése, és az ánandamaja kósa (transzcendens vagy mennyei boldogság test) maga a boldogság test. A pránamaja kósa kapcsolja össze ezeket a szinteket a nádík tisztaságától függően.

A japán Dr. Hiroshi Motoyama élete java részét azzal töltötte, hogy tudományosan igazolja a pszichikus vagy PSI energiák, valamint a test nehezen megfogható oksági dimenzióinak létezését. Említ egy példát, amikor egy médium vizsgálata során egy papírnehezék, ami az asztalfiókban hevert az eggyel feljebb lévő emeleti szobában, testet öltött a kísérleti szoba padlóján. A közöttük lévő mennyezet ólom, réz és cement rétegekkel volt megerősítve. Az eset nem csak a tudat tárgyakat átalakítani és újraformálni képes erejét igazolja, de azt is, hogy a más tárgyakkal reakcióba nem lépő tárgyak képesek a rezgés általi átváltozásra és újrakeletkezésre (Motoyama 1991).

Számos médium, jógatanuló, szent és szellemi vezető lejegyezte élményeit, a kundaliní rendkívüli működését, a csakrákat és a 72.000 nádít, amelyek a szellemtestben találhatóak. Olyan gyakorlatokkal, mint például a szvára szádhana vagy hangolás, láthatóvá tehetjük, működésbe hozhatjuk és érezhetjük ezeket a csakrákat, az energia kavargó örvényét, a harmónia sugárzó köreit, amelyek a gerincoszlop mentén jelennek meg.

Ebből következik, hogy át tudjuk rendezni, fel tudjuk szabadítani, és újjá tudjuk éleszteni az energia áramlásának útjait, fel tudjuk hangolni az idegfonatokat, valamint ki tudjuk egyensúlyozni a fizikai test belső elválasztású mirigy- és más szervrendszereit. Így a hang segítségével képesek vagyunk a rezgéseken keresztül összehangolódni a nehezen megfogható, intelligens, mindent átható tudatossággal. Működésbe lendíthetjük ezeket a kifinomult tartományokat, és így kiterjeszthetjük saját tudatosságunkat, a megértést és a tudást, és megtapasztalhatjuk a mélységes beteljesedés és öröm belső állapotának élményét.

A prána nádát teremt

Swami Niranjanananda (1993.) írja, hogy a náda összeköttetést teremt a tudatosság jelenlegi állapota és a benne rejlő lehetőségek között, és leír olyan gyakorlatokat, amelyek a zenét hasznosítják, és a nádabrahmát, a szférák harmóniáját, amely Az Abszolútumot, a hangokban kifejeződő pránikus rezgést dicsőítik. De hogyan éled fel bennünk a zene? A hangnak négy szintje van, a prána, a paranáda, a pashjanti, a madhjama és a baikhari rezgési frekvenciák megjelenései. A paranáda a legtisztább, leginkább sűrített erő, vagy sakti, amely kundaliníként nyilvánul meg. Három minőségi formája: a mindentudás (omniscience), a mindenhatóság (omnipotence) és a mindenütt jelenvalóság (omnipresence). Frekvenciája az Om vagy pránava hangja, ami a Jóga Szútrák szerint nem más, mint az isvára, az Isten, az Abszolút.

A paranádából, ahogy az energia szétszóródik, hogy formát öltsön, mindenféle más hang emelkedik ki: a matrika vagy hang-egységek alkotják a bija mantrákat, amelyek a csakrákat keltik életre. A szahaszrára például ezer virágszirmot rejt, amelyek mindegyike az ötven bija mantra különböző kombinációját hordozza. Ez az a hely, ahol a DNS szellemteste tárolja a létezés titkait. A belső náda hallható, ahogy egy kagyló, egy harang, egy dob, vagy Krisna furulyájának hangjai. Ugyanitt a három rezgésminőség vagy guna (az elme minősége) is megnyilvánul, valamint az öt prána és az öt dévata (istenség) (Niranjanananda 1994).

Amikor a hangokat összekapcsoljuk a légzéssel és az összpontosítással, ahogyan ezt éneklés közben automatikusan tesszük, a zenét sajátos spirituális fejlődésre használhatjuk, hiszen minden csakra és hang minden szintje a tudatosság különböző szintjeinek felel meg. A tudatosulás és e hangok összehangolása által eloszlathatunk lelki sémákat és újakat képezhetünk, és meggyógyíthatjuk mind a testi, mind a lelki egyensúlyzavarokat, amennyire karmánk engedi.

Mantra

A különböző mantrák eredetükből következően fel tudják szabadítani, újra tudják szervezni és rendszerezni az elme irányultságait, ami végül lecsöndesíti az elmét, növeli fókuszáltságát, koncentrálóképességét és energiaszintjeit. A mantra növelheti saját magunk megértését, fejleszti az emlékezőképességet és a kreativitást. Megváltoztathatja és fejlesztheti hozzáállásunkat, önkifejezésünket és érzékenységünket a finomrezgések iránt.

A jóga pszichológiában a mantrákat a pszichológiai rendellenességek gyógyítására használják – ezeket a tudati energiák egyensúlyzavarának tekintik. David Frawley (1992) amerikai orvos azt állítja, hogy míg a pszichoanalízisben a betegek gyakran önmagukra koncentrálnak, addig a mantrikus energia feloldja a gondolatszerkezeteket, ahogyan egy mágnes újrarendezi maga körül a vasreszeléket. A mantra mágnese képes rendezni és felszabadítani az energiákat, pozitív energiákat és gondolatokat teremteni. Így lehetségessé válik, hogy az egyéni tudatosság a tapasztalás egy harmonikusabb szintjére fejlődjön, amely végső soron elvezethet minket „Síva egységes és egyesült világára jellemző elpusztíthatatlan mindentudás állapotába” (Dyczkowski 1989).

Kirtan

A zene misztikus hatásával vegyítve a mantrák ereje növekszik. Minden nyelv képes erőteljes képek és képzettársítások életrekeltésére, de a szanszkritra jellemző a természetes hangokat tükröző ősi, ritmikus mintázatok tisztasága, amit évszázadokon keresztül hűségesen megőriztek. A szanszkritot vagy dévanagrit isteni nyelvként tartják számon. Nem szükséges, hogy a jelentését megértsük, sőt még az sem, hogy higgyünk benne, ahogy Paramahamsa Satyananda tanúskodik erről: „Amit sok év szádhana által nem tudtam elérni, megkaptam azáltal, hogy egy olyan nevet énekeltem, amelyben nem is hiszek” (Satyananda 1992).

A kirtan hatásához az is hozzájárul, hogy lecsendesíti és megnyugtatja az elmét; a majom-elme örömmel telik el, a tudat egyetlen pontra irányul. A kirtan különbözik az énekek és bhadzsanok más formáitól, mivel csak a Név ismétlődik. A csoportos éneklés is felerősíti a rezgést. Az egyesült tudatosság hatása erősebb, így felemelő és átformáló. A hang az egyetlen dolog, ami mihelyt zenévé válik, annyira magával tudja ragadni az embereket, hogy képesek gátlásaikat, még ha csak egy pillanatra is, levetkőzni, és táncolni.

Raga

A ragák különösen érdekesek, mert ennek a művészetnek a mesterei addig finomították hangzataikat, míg azok hűen nem tükrözték a természetes hangokat, a Föld alkotórészeit és ritmusait (még a szívét, a bélmozgásét és a lélegzetét is), és természetesen az egyes érzelmekét is. Úgy alakították őket, hogy komoly hatást tegyenek gondolatainkra és viselkedésünkre. A ragák a hangsorok matematikailag tökéletesített mintázatai, amelyek illeszkednek rezgéseinkhez, azokkal összehangban vannak, és így eljutnak tudatunk mélyére. Sikeres megszólaltatásuk mester és tanítványa közötti életreszóló elkötelezettséget kíván. A zenészt arra képzik, hogy lágyan hömpölyögjön az egyik hangtól vagy szvárától a másikig, hogy kiszabadítson minket az anyagi világból és átsegítsen a spirituálisba. A hangmagasság, a hanglejtés, az oktávbeosztások átmenetei képesek arra, hogy tükrözzék a különböző élményeket és megnyilatkozásokat a tudatosság minden szintjén.

A különböző ragáknak eltérő jellegzetességeik vannak. Azt mondják, néhány esőt képes fakasztani, mint a raga mega, vagy tüzet gyújtani, mint a raga dipaka. Különböző gyógyító képességük is van, és az ájurvédikus gyógyításban is használatosak. Néhány példa: R. Bhairava képes a három fő dósa, a vata (szél), a pitta (epe) és különösen a kapha (nyálka) szabályozására. R. Ramkali lecsendesíti az idegeket és feléleszti az életenergiát. R. Gujari fejleszti az intelligenciát és képes a társas kapcsolatok harmóniájának megteremtésére. R. Bhairavi meggyógyítja a légzési betegségeket. R. Shiri orvosolja a végletes gyűlölködés és rosszindulat okozta megbetegedéseket. R. Daiberi szívfájásra és reumára ad gyógyírt (Singh, W 1975). Természetesen ezek nem helyettesítik az orvosi ellátást, de azzal karöltve alkalmazhatók. A zenében rejlő lehetőségek folytonosan alakulnak, és a tudatosság minden szintjén képesek fejleszteni és elmélyíteni élményeinket.

A zene tehát az átalakulás egyik módja fizikai, mentális, érzelmi és a pszichológián túlmutató értelemben. Olyan eszköz, ami elősegíti a gyógyulást és tudást. A zenehallgatás hatására képesek vagyunk átrendezni rezgési frekvenciáinkat. A zene felhasználható egyénileg vagy közösségben a hangulat, a viselkedés, a hozzáállás megváltoztatására, de akár a szamádhi elérésére is a guru kegyelmével. A zene a béke és harmónia nemzetközi nyelvét beszéli, akár egészségesek, akár fogyatékosak vagy betegek vagyunk. Ebben rejlik a zene átalakító ereje.

Felhasznált irodalom

Dyczkowski, M.S.G. (1989) The Doctrine of Vibration, Motilal Barnarsidas, Delhi, India.
Frawley, D. (1982) Health Care Professionals: Independent Study Guide to Ayurveda, American Institute of Vedic Studies, Santa Fe, USA.
Golden, S. (1992) Sounding the Inner Landscape, Yoga Journal, old. 30-31.
Motoyama, H. (1991) The Correlation between PSI Energy and Ki, Human Science Press, Japan.
Ostrander, S., Shroeder, L. & Ostrander, N. (1981) Superlearning, Collins, Glasgow, UK.
Sanyal, R. (1997) Philosophy of Music, Somaya Pub, New Delhi.
Saraswati, Swami Niranjanananda (1993) Dharana Darshan, Sri Panch Dashnam Paramahamsa Alakh Bara, Deoghar, Bihar.
Saraswati, Swami Niranjanananda (1994) Prana Pranayama Pranavidya, Bihar School of Yoga, Munger, Bihar, India.
Saraswati, Swami Satyananda (1989) Four Chapters on Freedom, Bihar School of Yoga, Munger, Bihar, India.
Saraswati, Swami Satyananda (1992) Yoga, xx, 8, old. 7-12, Munger, Bihar, India.
Saraswati, Dr Swami Shankardevananda (1979) Music Therapy, Yoga xviii, 2, Munger, Bihar, India.
Saraswati, Swami Sivananda (1993) Essence of Bhakti Yoga, Divine Life Society, Himalayas, UP, India.
Singh W. (1975) Musical India, Pageant and Posieden Press, NY, USA.
Svoboda, R.E. (1996) Aghora II: Kundalini, Rupa & Co, Calcutta.