Öntisztítás

Swami Satyananda Saraswati

Beszéd az Ezüst Jubileumi Világ Jóga Kongresszuson, Bogotában, Kolumbiában

A pratjáhára tudatos befelé fordulás, az elmének és az érzékeknek a visszavonása. Patanjali, a jógikus filozófia szerzője, a pratjáhárát ‘visszavonulásnak’ vagy ‘visszatérésnek’ nevezi. Az emberi élet e fontos részét mindenkinek értenie kell. Éjszaka, alvás közben a tudatosság visszavonásra, elválasztásra kerül a külső tárgyaktól, és nem vagyunk tudatában szüleinknek, barátainknak, a környezetnek, a fájdalomnak és örömnek, a nyereségnek és veszteségnek, még magunknak sem. A tudatosság visszavonása, amelyet a természet oly jóindulattal biztosított számunkra, megment minket a mentális krízistől. Ez a természet legnagyobb ajándéka az emberiségnek; e nélkül az emberi faj megbolondulna.

Az alvás nem egy fiziológiai állapot; az egy elmeállapot. Patanjali Jóga Szútrái szerint az alvás a csitta vrittiknek, az elme ötszörös módosulásainak az egyike. A pratjáhárában, mint alváskor, az objektív tudatosság visszavonódik, de mégis teljesen éberek maradunk. A pratjáhára a tudatosság egy jógikus állapota; míg az alvás egy tudatosság nélküli állapot.

A pratjáhára lenne minden emberi tevékenység közül a legkönnyebb, ha nem létezne a tudatosság megőrzésének nehézsége. Az elme visszavonása a külső megtapasztalástól és érzékeléstől nem egy bonyolult feladat, de ha egyszer visszavonjuk, hogyan maradunk éberek? Ez az, ahol a jógikus gyakorlatok bejönnek. Azok fókuszpontot biztosítanak az elmének, ami megóv az elalvástól. Ezért van az, hogy ezek olyan fontosak.

Az antar mauna egy fontos technika mindenki számára, akinek nyugtalan az elméje, kiegyensúlyozatlanok az érzései és összezavartak a szamszkárái (mentális benyomásai). Mindazok számára, akik képtelenek koncentrálni az elméjüket egy pontra, az antar mauna gyakorlata egy területet, egy alapot biztosít az öntisztulás folyamatának. Amikor az elme megtisztult, a koncentráció spontán módon megjelenik.

Az antar mauna gyakorlatát bármilyen jógikus testtartásban lehet végezni, mint padmászana, sziddhászana, vadzsrászana, szukhászana vagy, ha ezek nem lehetségesek, savászanában –fekvő pozícióban. Szintén gyakorolható egy kényelmes székben relaxálva. A legfontosabb dolog, amire emlékezni kell, hogy ne harcolj magaddal. Az antar mauna kiváló gyógyír a skizofréniára. Legtöbbünk skizofrén egy bizonyos fokig, mert amikor van egy nem kívánt gondolatunk, harcolunk vele és ez konfliktust hoz létre. Bármikor, ha valami olyanra gondolunk, amit nem szeretünk, vagy nem akarunk rá gondolni, az elme egy része teljes konfliktusban van a másikkal. Amikor ez a konfliktus erőssé válik, skizofréniának hívják, és amikor képtelen vagy elfogadni, vagy megbirkózni vele, elmegyógyintézetbe kerülsz.

Antar mounában légy nagyon óvatos, hogy ne koncentráld az elmét. Ez az elme megfigyelésének gyakorlata, megfigyelve az érzékeléseket és elfogadva a megtapasztalásokat. Még ha valaki jön is, vagy egy repülőgép elszáll feletted és az zavar téged, figyeld meg és fogadd el. Légy egy csendes, pártatlan tanúja az elme minden funkciójának. Figyeld meg az elmének azt a részét, amely gondol valamit és azt a részt, amely elutasítja azt a gondolatot.

Ahhoz, hogy egészséges személyiségünk legyen, tisztelnünk kell az elménket; a gondolataink akár szentek akár bűnösök, el kell fogadnunk őket. Az antar mauna gyakorlata során tudatában vagyunk a gondolatoknak és az előttünk megjelenő vízióknak, a körülöttünk tomboló hangoknak, érzéseknek, a testünkön lévő érintésnek, egy általunk tapasztalt sokknak, a széknek, amin ülünk, a körülöttünk lévő embereknek, egy elhaladó vonatnak vagy autónak. Éberek vagyunk, nem próbálva elszökni a ténytől, hogy éberek vagyunk. Ez az első lépés a pratjáhárában azon személy számára, aki sikeresen akar előrehaladni ‘spirituális balesetek’ nélkül.

Az elme mélyében eltemetett szamszkárák, rejtett benyomások milliói folytonosan jönnek felfelé és befolyásolják viselkedésünket, személyiségünket és sorsunkat. A pránájáma gyakorlata antar mauna előtt kirobbantja ezeket a szamszkárákat az elme aljáról a tetejére, és elég érzékennyé tesz bennünket, hogy lássuk pontosan, mi van ott. Általában, ha jön egy gondolat, amikor próbálunk koncentrálni, azt mondjuk ‘Ne’ és rögtön félre is tesszük. De ez nem jó a személyiségünknek vagy a spirituális fejlődésünknek. Ez olyasmi, mint amikor hasmenésünk van vagy rossz a gyomrunk és megpróbáljuk kontrollálni. Lehet, hogy beszedünk néhány erős gyógyszert, amely meg fogja állítani a tisztulást, de aztán pattanások nőnek ki és talán a mandulákra is hatással lesz. Csak úgy, ahogy a rossz gyomor megmérgezi a testet, úgy a rossz elme (amivel mindenki rendelkezik) megmérgezi a pszichét. Ez a pszichikus méreg befolyásolhat minket, hogy öngyilkosságot kövessünk el vagy bűnözővé váljunk, okozhatja, hogy éjjel-nappal aggódjunk vagy előidézhet temérdek betegséget, fiziológiait és pszichológiait egyaránt. Ezért bármely gondolatot, ami az elmében felbukkan, el kellene fogadni.

Csukd be a szemedet és légy tudatában, hogy mit gondolsz. A múltat, a barátaid alakjait és arcait, a gyűlölt és szeretett személyeket, hagyd, hogy jöjjenek. De emlékezz – nem tartozol hozzájuk, és ők sem tehozzád. Tanú vagy és ők elhaladó tárgyak. Amikor valaki, akit szeretsz, hirtelen megjelenik az elmédben és te tovább fantáziálsz vele kapcsolatban, ez azt jelenti, hogy kötődsz ahhoz a gondolathoz. Kötődés egy gondolathoz még több gondolatot hoz létre és további benyomásokat teremt, melyeket a tudatod rögzít magában. Ezek a benyomások nem halnak meg; feljönnek ismét. Az antar mauna a gondolatmintáink ezen pártatlan megfigyelése egy eszközt biztosít, hogy megsemmisítsük őket.

Ha a gyakorlás alatt az elméd üressé válik, és nem jönnek eléd gondolatok és víziók, csak végezz egy kicsit több pránájámát és a kitörések ismét jönni fognak. Antar mauna alatt jó, ha sok gondolatunk és problémánk merül fel az elmében, különösen, ha azok rosszak. Megfigyelve és elfogadva őket meggyengülnek és aztán képes leszel kitenni őket. Ez a tisztítási folyamat segíteni fog hatásosabban imádkozni, kántálni, Istenen elmélkedni vagy meditálni. Az antar mauna biztonságosan tud elvinni bárhová, ahová más gyakorlatok tudnak.

Minden, a spirituális úton való fejlődésért tett erőfeszítésünk ellenére képtelenek vagyunk elérni a tudatosság magasabb szakaszait, a bennünk lévő szörnyű arcok, ijesztő szimbólumok és sötét sarkok miatt. Egy rákos vagy daganatos személy nem fogja visszanyerni az egészségét egyszerűen gyümölcsöket és más vitaminban gazdag ételeket fogyasztva. Hasonlóan nem számít, hogy mennyit imádkozunk vagy szemlélődünk, nem számít, hogy milyen lelkesek vagyunk, a megvilágosodás nem érkezik meg mindaddig, amíg ezek a csúnya arcok bennünk vannak. A túltöltött tudatunkat először ki kell tisztítani, és ez egy nagyon nehéz feladat. Lehet, hogy több hónapba, sőt akár évekbe is telhet ezt befejezni.

Arra tanítottak a szüleink, a társadalom és a szent iratok, hogy ne legyenek saját gondolataink. Fokozatosan mindezek a ‘tiltott’ gondolatok olyan mélyre temetődnek, hogy az elménk többé nem tudja felhozni őket. De néha, talán egy közeli rokon vagy barát halálának, egy virágzó üzlet elvesztésének, egy árulásnak, stb. köszönhetően, egy kirobbanás történik és ezek a csúnya arcok feljönnek. Amikor évtizedek elnyomása nagyon erőssé tette őket, képtelenek vagyunk szembenézni velük. Ezek a régi benyomások úgy robbannak fel, mint a bomba és gyakran elmegyógyintézetbe juttatják az embereket.

Hogy elkerüljük ezt, bátran el kell kezdenünk fel és kihozni a tudatunkból ezeket a piszkos arcokat. Tanúként, félelem nélkül szemlélhetjük ezeket az erőteljes gondolatformákat, emlékezve, hogy azonosulás nélkül figyeljük meg őket. Ismerek aspiránsokat, akik emberek ezreit megölve képzelték el magukat az antar mauna gyakorlataik során, de manapság gyönyörű lelkek.

A bennünk rejlő szamszkárák a spirituális megvilágosodásnak és a mindennapi boldogságnak is az erőteljes akadályaiként működnek. Ha tudsz egy utat, amivel kikerülheted őket, kövesd azt. De én nem ismerek más utat, kivéve hogy felhozzuk és megsemmisítsük azokat. Bűzlenek és rossz érzést okoznak, tudom. Azok a bűnözés, erőszak, erőteljes szenvedélyek, borzalmas depressziók, szörnyű félelmek kellemetlen gondolatai. Amikor véletlenül előjönnek egy váratlan kitörés következtében, az elme lehet, hogy kiegyensúlyozatlan. Ezért el kell kezdened kihozni őket apránként, darabról-darabra, így idővel meg fogsz tisztulni. A jógában ezt a szakaszt átma suddhinak (öntisztításnak) vagy csitta suddhinak (mentális tisztításnak) nevezik. Minden spirituális irányultságú embernek meg kell értenie, hogy amíg ezt a szakaszt el nem éri, a szupertudatos lény, Isten vagy bárminek is szeretnéd hívni, nem lesz világos számodra. Mondhatod az imáidat ezerötszáz évig, görgetheted a mála-szemeket, nem bátorítalak el – folytasd. De a kellemetlen szamszkárák, a legnagyobb akadályok az ‘én’ és ‘az’ között, még ott lesz. Az antar mauna az egyetlen mód túljutni rajta.

A huszadik század az elnyomás ideje. Az ember nem szabad. Árkot ás magának és forog a saját körülményeiben, nincs tudatában semminek magán kívül. Létrehozott bizonyos meghatározásokat, hiedelmeket, etiketteket, melyek megkötik és szenvedést okoznak számára. A jóga meg tudja mutatni ezen század emberei számára a megtisztulás módját. Mindazok számára, akik az életüket Istennek akarják szentelni, a jógán és meditáción keresztül elérni a szamádhit, kiterjeszteni a tudatosságukat, csak egyetlen üzenetem van: először takarítsd el a leomlott sziklatömböket az útról, és aztán biztonságosan tudsz haladni az utadon. Hogyan tudja a tehetetlen, véges elme, béklyókkal lekötve, megtapasztalni a szuper-tudatosságot? Csak úgy, ahogy egy piszkos tükör nem tudja visszatükrözni a képünket, úgy a piszkos elme sem tudja visszatükrözni a tiszta tudatosságot, nem számít, hogy milyen hosszan kántálsz, énekelsz vagy meditálsz. Ezért a spirituális irányultságú embereknek csak úgy, mint azoknak, akik betegek, dolgozniuk kell az öntisztításon, az antar mounán, mint a prátjáhára eszközén. Amikor ez elérésre kerül, az ajtó magától fog feltárulni a meditációhoz és spirituális tudatossághoz, csak úgy, mint az egészséghez és boldogsághoz.

Yoga Magazin, 1977. szeptember