Sn Atmatattwa
„Amikor az elme csöndes és békés, nagyon erőteljessé válik. A földöntúli boldogság és a bölcsesség receptorává válhat, hozzájárulva ahhoz, hogy az élet az öröm és a harmónia spontán áramlása és kifejeződése legyen. Azonban… e belső csend nem jöhet létre, amíg jelen van a zavaró gondolatok és érzelmek állandó folyama. A gondolatok és érzelmek e belső zaját meg kell szüntetni, hogy igazán megtapasztalható legyen a belső csend hangtalan hangja.”
Swami Satyananda Saraswati
Béke, földöntúli boldogság, harmónia. Ki képes megtapasztalni ezeket az állapotokat?
Oly sokan küzdenek manapság az elméjükkel. Kondicionáltságuk következtében és a napi élet nyomásaitól elborítva a kor egyre stresszesebb társadalmában tele vannak mentális feszültséggel, ami szorongásban, idegességben, bűntudatban, önbizalomhiányban, magányosságban, félelemben, rögeszmékben és fóbiákban nyilvánul meg. Vannak, akik átmeneti menekülésért és vigaszért drogokhoz és alkoholhoz nyúlnak. Mások pszichiáterek és pszichoterapeuták költséges segítségét veszik igénybe, hogy megállják helyüket. Mindannyian valamilyen változást keresnek, egy kis megkönnyebbülést a belső konfliktusoktól és zűrzavartól, nyugodtnak akarják érezni magukat, vagy megtapasztalni, ha nem is a földöntúli boldogságot, de egy cseppnyi békét és megelégedettséget. Akik elég szerencsések ahhoz, hogy kapcsolatba kerüljenek a Satyananda jógával, megismerhetnek és megtanulhatnak egy kiváló, szisztematikus meditációs gyakorlatot, az antar maunát, ami lehetővé teszi számukra, hogy feloldják a nyomasztó mentális feszültségeket, és önmaguk pszichoterapeutáivá váljanak a folyamatban.
Az antar jelentése belső, a mauna jelentése csend. Az antar mauna a pratjáhára (az elme visszavonása a külső tárgyakról) elérésének technikája, ami a rádzsa jóga ötödik szakasza, és legteljesebb formájában dháranához (koncentráció) és dhjánához (meditáció) vezethet. Az antar mauna a buddhista gyakorlatok alapvető része vipasszana néven, másképpen alkalmazva.
Az elme tisztítása
Általában hajlamosak vagyunk arra, hogy „jó” gondolatokat hagyjuk tudatos észlelésünkbe bejutni; a kellemes gondolatokat fogadjuk el és élvezzük. Amikor egy kellemetlen, fájdalmas vagy „rossz” emlék vagy gondolat keletkezik akkor, hajlamosak vagyunk, hogy gyorsan visszanyomjuk azt az elme tudatalatti rétegébe. Ez elfojtás, és mindannyian ezt tesszük. Mindenkinek vannak mentális elfojtásai. Gyakran a gyerekkortól kezdve programozva vagyunk arra, hogy ezt tegyük. De az elfojtás biztosan nem a megfelelő válasz. Minden egyes elfojtott gondolat, amely kifejezetlenül marad, gátat jelent az elme szabad áramlásában. A gondolatok és tapasztalati élmények mag formában megmaradnak, alámerülve az elme tudatalatti birodalmába, fájdalmat, boldogtalanságot és frusztrációt okozva az élet során. E finom impressziók vagy benyomások a szamszkárák. Anélkül, hogy felismernénk, hatalmas mennyiségű elfojtott gondolatot halmozunk fel, melyek sok feszültséget és zavart keltenek az elmében és a személyiségben, kézzelfogható ok nélkül. Hogy megtaláljuk a tartós boldogságot és az elme békéjét, e mentális benyomásokat gyökerestől kell kihúznunk. Ez hasonlít a kertészkedéshez.
Eltávolítjuk a szükségtelen gyomokat az elméből. Ha csak a gaz föld feletti részét tépjük le, az ugyan pillanatnyi megkönnyebbüléshez vezet, de a gaz újra kinő. Azonban, ha mélyre ásunk, és kihúzzuk gyökerestől, elveszíti tartását és teljesen eltávolítható. Ha e negatív mentális benyomások elgennyesednek az elmében akkor, megmérgezik a pszichét, és ingerlékenységhez, agresszióhoz, haraghoz, meghatározhatatlan eredetű depresszióhoz, ok nélküli félelemhez és állandó fáradtsághoz vezetnek. Ez kihat minden interakciónkra az életben, és csökkenti a képességet, hogy hatékonyak, kreatívak és dinamikusak legyünk életünk minden szintjén. Az antar mauna képessé tesz arra, hogy feldolgozzuk e nem kívánt gondolatokat; eszközt ad kezünkbe az elme tisztítására. Amint a mentális feszültségeket oldani kezdjük, megtapasztalhatjuk az energia és az inspiráció egyidejű felerősödését, és az élet új dimenziót ölt. Ugyanúgy, ahogy kitakarítjuk a szobáinkat és megtisztítjuk a fizikai testet, fel kell vennünk az elme napi tisztításának szokását is, hogy megelőzzük a szennyeződés vagy szemét felgyülemlését. Ezért nagyon is szükséges e folyamat rendszeres és következetes ismétlése. Az antar mauna gyakorlata hat szakaszból áll. A legtöbbek számára az első három elegendő feladatot ad, és hogy a legjobb hatást érjük el, hosszabb időt kell tölteni gyakorlásukkal és tökéletesítésükkel, mielőtt a haladóbb szakaszokba lépünk, amelyekről itt csak röviden teszünk említést.
- szakasz: A külső érzéki észlelések tudatosítása
Az antar mauna 1. szakasza a külső ingerek érzéki észlelésével foglalkozik. A figyelem tudatosan fordul az ízlelés érzékelésre, majd a közeli szagokra, utána a tapintásérzékelés megfigyelésére, a test a talajon, a ruha a bőrön, majd a figyelem a különböző hangokra irányul hallótávolságon belül anélkül, hogy analizálnánk vagy megneveznénk azokat, egyszerűen csak a hangok minőségét figyelve. Azt láttuk az előbbiekben, hogy ez egy pratjáhára módszer, így a figyelem kifelé fordítása elsőre ellentmondásosnak tűnhet. Miért tesszük ezt? Mert ha megpróbálnánk közvetlenül befelé fordítani a figyelmünket, mi történne? A majomhoz hasonló elme azonnal elkezd kifelé ugrálni, és elterelődik a külső hangoktól vagy szagoktól és a tapintásérzékeléstől, stb. Vagyis először teljes figyelmünkkel a külső érzéki jelek felé kell fordulnunk. Tudnunk kell mik azok, és hogyan hatnak ránk, és miként reagálunk rájuk.
Három tényező van jelen: 1. az érzékelés külső tárgya (szag, íz, hang, látvány és tapintás); 2. az észlelés külső szervei (a gjánendriják: bőr, orr, fül, szem, nyelv); és 3. a belső érzékelő – a tanú tudatosság – amely tudja, hogy megfigyel. „Tudom, hogy a külső hangokat hallgatom, és tudom, hogy tudom” a forma, amelyet e tudatosság ölthet.
Az 1. szakasz mellékterméke, hogy mindegyik érzékszervi észlelés tudatosságát fokozza, hagyva, hogy például a hallásérzékelés olyanná váljon, mint egy radar vagy egy rádióantenna, felvéve a legfinomabb hangokat és a legdurvábbakat is. Ezzel képessé tesz minket arra, hogy tudatosabbá váljunk a környezetünket illetően. Azonban e szakasz valódi célja a külső benyomások észlelésünkre gyakorolt hatásának csökkentése. Arról van szó, hogy valami ismerős volta annak semmibe vételét eredményezi. A külvilág tudatos és célzatos észlelése automatikusan közömbösséghez vezet. Az elme elunja magát az összes lehetséges elterelő tényezők vizsgálata után, és így megszűnik érdeklődni, és zavartatva lenni a környezete által. Kifejlesztjük a képességet, hogy összpontosítottak, szenvtelenek, teljesen zavartalanok és kizökkenthetetlenek maradjunk minden körülöttünk történő eseménytől függetlenül. Ezért az 1. szakasz megteremti a pratjáhára első szintjét, azaz az érzékszervek leválasztását a külső világról, amely felkészít, hogy a második szakaszban befelé lépjünk.
- szakasz: A spontán gondolkodási folyamat tudatosítása
Az antar mauna 2. szakaszában elhagyjuk a külvilágot, és befelé fordulunk, hogy az elmén dolgozzunk. Ellazultan ülünk, és elkezdjük figyelni az elme „képernyőt” a csukott szemeink előtti térben. A cél meglátni, feldolgozni és kimeríteni a szamszkárákat, a negatív gondolatokat, élményeket, fóbiákat, régi emlékeket, érzelmeket és félelmeket, azaz a haszontalan hulladékot, amely a tudatalattiból jön elő. E szakasz rendszeres gyakorlása megtisztítja, az elmét a régi szennyeződésektől, és megelőzi további hulladékok felhalmozását.
A 2. szakasznak három követelménye van: Az első: teljes szabadságot hagyni az elmének, hogy korlátozás nélkül gondoljon, amire akar. Hagyva minden gondolatot spontán módon a felszínre emelkedni, tudatosítva minden kapcsolódó érzelmet vagy érzést, különösen a félelmeket, kétségbeesést, mohóságot, sóvárgást, bűntudatot, gyűlöletet vagy haragot. Ne legyen jelen a gondolatok irányítása, a róluk való ítélkezés vagy kritika – ezek szólhatnak a munkáról, otthonról, ételről, szexről, barátokról, ellenségekről, a szeretem és nemszeretem dolgokról; lehetnek triviálisak vagy magasröptűek, fennkölten gyönyörűségesek vagy erőszakosan vérengzők. Vannak, amelyek kapcsolódnak, mások véletlenszerűek. Néha a gondolatok özöne árad, máskor csak csörgedezik. Ez mindegy, ami a fontos, az a második követelmény, hogy folyamatosan, abszolút éberen figyeljük a spontán gondolkodási folyamatot. A cél, hogy állandóan fejlesszük a tanú megfigyelési képességünket, mintha egy tévé képernyőt néznénk, mint egy közömbös megfigyelő vagy néző, aki elfogulatlanul figyeli képek, gondolatok és események áramlását.
A gyakorlat 2. szakasza során elkezdjük megfigyelni az elme különböző tendenciáit. Látva, hogyan végezzük az elfojtást. Amikor ezt tesszük, biztosak lehetünk, hogy a gondolat vagy benyomás újra és még erősebben megjelenik majd később (ez hasonlatos a víz alá nyomott gumijátékhoz). Megfigyelve, hogyan nem engedünk el gondolatokat, felfedezve, milyen könnyen elveszíthetjük magunkat saját mentális folyamatainkban, és megfigyelve, hogy talán rendelkezünk ismétlődő gondolatmintákkal. Az elme nagyon ravasz lehet. Például szereti a jó, fájdalmas mozit, és hajlamos lehet újra és újra lejátszani egy bizonyos traumatikus „videót”, tudva, hogy minden alkalommal jó érzelmi reakciót fog kiváltani. A tanú hozzáállásával megfigyelve az elme játékát e gondolatok elkezdik elveszíteni érzelmi erejüket, és még a legfájdalmasabb élményeket is fokozatosan gyökerestől kiirthatjuk. Némi időt eltöltve e szakasszal, megadva az elmének a spontán kifejezés szabadságát, az áradat csobogása kissé lecsendesedik. Az elme valamelyest csendesebbé kezd válni. Ezt azonban nem szabad összetéveszteni a csenddel vagy alvással, ami gyakran megesik, különösen kezdők esetében.
Az elalvásra való hajlam antar mauna gyakorlása közben a klasszikus formája annak, ahogy az elme elfojt valamit, amivel nem akar konfrontálódni. Olyan, mintha az elme felismerné, hogy valami más történik, hogy átveszed az irányítást, feltéve a kérdést: „Mire gondolok én most?”, és abban a pillanatban az elme lecsendesedik. Egyáltalán nincsenek jelen gondolatok! Ne csapd be magad azzal, hogy azt hiszed ez a megvilágosodás, ez inkább az elfojtásnak egy finomabb formája. Csak várj türelmesen egy rövid ideig, képzeld el, hogy egy üres utat nézel, és hamarosan ismét folytatódni fog a mentális csacsogás! A harmadik követelmény a bátorság, nyitottság és őszinteség, hogy személyiségünk mély, rejtett és elfojtott részei feltáruljanak előttünk az antar maunával. Ez lehet valamely gyönyörűséges, szeretnivaló része a személyiségnek, ami addig szunnyadt, vagy akár csúnya, sötét oldala, ami ugyanúgy rejtve volt. Megtanuljuk megérteni elménk természetét és változatos tevékenységeit, megbarátkozni vele, tudatában lenni, és megfigyelni a különböző gondolatokra adott érzelmi reakcióinkat. Ez a folyamat képessé tesz önmagunk teljes elfogadására, nem amilyenek lenni szeretnénk, hanem amilyenek valójában vagyunk.
- szakasz: Gondolatok létrehozása és eloszlatásuk
Az antar mauna 3. szakaszában tudatosan hozunk létre gondolatokat és szabadulunk meg tőlük. Ez a második szakasz ellentéte. Itt nem megengedettek a spontán gondolatok. Inkább egy bizonyos témát vagy gondolatot választunk kívánság szerint, aztán egy ideig szemlélődünk rajta, annyi kapcsolódó gondolatot hozva létre csak ahhoz a témához, amennyit lehetséges. Minden szögből megvizsgálva a problémakört, gondolkodva rajta, hogy más személyek is bevonódtak-e, megvizsgálva a dolgokat az ő szemszögükből, és így tovább. Néhány perc után e témát vagy gondolatot gyorsan kidobjuk az elméből, mint ahogy a filmrendező kiadja az utasítást „Vége”, amikor az egyik jelenetnek vége, és egy másik témát választunk. Ez megismételhető többször is, minden alkalommal más témát választva. A gyakorló felé az a kérés, hogy inkább konfrontáló, bonyolult, negatív tárgyakat és témákat válasszon, mint jelentéktelen gondolatokat, amelyek inkább időfecsérlést jelentenek. A 3. szakaszban valóban lehetőség van pszichoterápiás szinten dolgozni. Noha a 2. szakasz segít a mentális feszültségek oldásában azzal, hogy gátlás nélkül hagyja azokat felszínre törni, e tudatalatti gondolatok mélyen beagyazódtak az elme általában nem hozzáférhető területeibe, stabilan rögzülnek és meggyökeresednek a szokásos elfojtáson keresztül, és ezért nem szükségszerűen merülnek fel spontán módon.
A 3. szakaszban a felvetett gondolatok felpiszkálnak egy sor kapcsolódó gondolatot. E tudatosan létrehozott gondolatok ingerlik és vonzzák a mélyebb gondolatokat és emlékeket. Ez a horgászás analógiája. Az elmére kivetünk egy gondolat csalit. A csalit betesszük a vízbe (a tudatalattiba), ami más halakat vonz (mélyen beágyazódott tudatalatti és tudattalan gondolatokat vagy benyomásokat), amelyeket kifogunk, felhozunk, majd elengedünk. Ez oldja a lelki-idegi csomókat és blokkokat. Amint ezekkel az emlékekkel és gondolatokkal szembetalálkozunk, elveszítik erejüket és érzelmi súlyukat, ami önmagunk jobb megértéséhez, tisztasághoz és erőteljes belső gyógyuláshoz vezet.
4, 5. és 6. szakasz
A 4., 5. és 6. szakasz sokkal haladóbb szint, és csak időfecsérlés lenne megpróbálkozni velük, ha előtte az első három szakaszt nem gyakoroltuk intenzíven. A 4. szakasz a spontán gondolatok tudatosítása és eloszlatása, az előző szakaszok finomítása. Ekkorra sok negativitás és számos zavaró gondolat el lett takarítva. Ebben a fázisban az elme nyugodtabb. A gondolatok más minőségűek lesznek, mélyebbről vagy finomabb térből felbukkanva. Az ember lényének egy új dimenzióját lehet itt felfedezni, a pszichikus szintet. Nem szabad kötődni, ragaszkodni a felbukkanó dolgokhoz. Pártatlan tárgyilagosság a szükséges feltétel, hogy ne terelődjünk el. Amikor befelé haladunk a felderítetlen területek felé, a tanú attitűdnek erősnek kell lennie. Az elme fokozatosan tisztábbá és világossá válik.
Az 5. szakaszban a cél a gondolatnélküliség megteremtése. Nincsenek gondolatok, az elmének ki kell üresednie, miközben az éberség és a tudatosság fennmarad. Mint egy mentális vákuum, de ez nem alvás. Ez a súnja (a hatalmas ismeretlen üres tér). Ez a szakasz vezet el a valódi antar maunához, belső csendhez, és majdnem spontán módon kell létrejönnie az előző szakaszok gyakorlása és tökéletesítése eredményeképpen. Időnként itt is elfojtás történik, de a gondolatok csaknem jelentéktelenné válnak. Amikor az 5. szakasz könnyen megy, akkor kapja a gyakorló az instrukciót, hogy lépjen a 6. szakaszba, másképpen az elme elveszik a lájában, avagy a tudattalanban vagy alvásban.
A 6. szakasz a pszichikus szimbólum tudatosítása. Ez a választott pszichikus szimbólum állandó tudatosítását kívánja, azért hogy ne terelődjön el más pszichikus képek által. Ebben a szakaszban lehet tovább siklani a dháraná, sőt a dhnyána állapota felé.
Az antar mauna jótékony hatásai
Az antar mauna erőteljes pszichiátriai eszköz, amivel megtanulhatjuk megérteni az elmét, összebarátkozhatunk vele, a tendenciáival, a reakcióival, amelyek a gondolatok miatt keletkeznek. Képessé tesz az elme edzésére, a majomszerű elmét egy pontra összpontosítja, amivel sokunknak problémája van. És a legfontosabb, hogy megtanuljuk fejleszteni és erősíteni a drastát avagy a tanút, minden történés megfigyelőjét. Ez teszi lehetővé a mélyen gyökerező feszültségek, a régen elfelejtett fájdalmas emlékek, félelmek, gyűlöletek és fóbiák gyökeres eltávolítását. A gyakorlat alapot ad minden mentális szennyeződés és hulladék eltávolításához – ez a mentális sankhapraksálana egy formája.
Az antar mauna különösen az elmében lévő mentális zaj megszüntetésére, a béke, a nyugalom, az egyhegyűség és a csendesség megteremtésére való. Az antar maunát egy olyan eszköznek is tekinthetjük, amellyel a sötétségből vagy összezsugorodott elmeállapotból a tudatosság táguló fényébe haladunk. Ily módon átalakíthatjuk negativitásainkat. A tudatlanság vagy negativitás ezen állapotából végül eljuthatunk egy meditatív állapotba, a nem-cselekvés semleges helyzetébe, ahol nincs elfoglaltság, csak a létezés. Ez automatikusan az elme állandóságához és nyugalmához vezet, ellentétben a szokásos oszcilláló tudatállapotunkkal, a viksiptával.
A napi gyakorlás
Az antar maunát nem tekinthetjük csupán passzív ülő gyakorlatnak. Az 1. és 2. szakaszok aktív gyakorlatok, amelyek célja, hogy bevonjuk a napi élet minden helyzetébe. Az antar mauna az egyik leghasznosabb elérhető eszköz, hogy tanulj önmagadról, a rejtett oldalaidról, az elmédről, és hogy lásd, hogyan reagálsz az élethelyzetekre tiszta és őszinte módon. Gyakorold az első szakaszt, amikor legközelebb belépsz egy zsúfolt, zajos szobába vagy vasútállomásra, amikor eszel, amikor zuhanyozol, amikor öltözködsz.
Gyakorold a második szakaszt naponta, gyakran, bármilyen helyzetben, elgondolkodva a kérdésen „Mit gondolok most?”, „Mi történik mentális és érzelmi területeimen?” Tudatára ébredve a történéseknek, anélkül, hogy azonosulnánk velük. Emlékeztesd magad: „Én nem ez a gondolat vagyok, nem ez az érzelem vagyok, én a megfigyelő vagyok”. Így a megfigyelő folyamat elkezd automatikus történéssé válni, ami megmutatja, hogy ki vagy, mit teszel, hová tartasz, hogyan teljesítsd ki a lehetőségeidet, és hogyan fejleszd ki az elme valódi békéjét.
* * *
Hivatkozás:
Swami Satyananda Saraswati, A Systematic Course in the Ancient TantricTeachings of Yoga and Kriya. Bihar School of Yoga, Munger, Bihar, 1981.
Megjelent: Yogamag 2002. május