A jóga az örökségünk

Swami Satyananda

Az alábbi beszéd Salvadorban, Közép-Amerikában hangzott el, a Nemzetközi Jóga Kongresszus bogotai (Kolumbia) rendezvénye után.

A Hari Om Tat Sat a mód, ahogyan üdvözöllek benneteket és kifejezem örömömet, hogy itt lehetek mindannyiótokkal. Ez egy gyönyörű ország, csodás tájakkal, zöld növényekkel, tengerrel és főleg a jóga szellemiségével teli emberekkel. Kevés időm van, de megpróbálok a jóga minden aspektusáról beszélni nektek.

Mi azért jöttünk ide (Swami Satyananda és Swami Amritananda), hogy részt vegyünk a Nemzetközi Jóga Kongresszuson, amelynek óriási jelentősége van, mivel egy új korszak előhírnöke az emberiség számára. A kongresszus után Dél-Amerika különböző országaiba utaztunk és most itt vagyunk Salvadorban. Holnap Guatemalába indulunk, azután Spanyolország felé vesszük az utunkat és aztán vissza Indiába. Szinte a világ összes országát meglátogattam, a Közel-Keletet, Európát, Afrikát, Dél-kelet Ázsiát, Ausztráliát, Latin Amerikát és Észak-Amerikát. Sok ember fejében megfordul a következő kérdés: Mi ennek a sok utazásnak a motivációja? Mit tanítunk? Kik jönnek el? Miért mennek a szvámik egyik helyről a másikra, bármilyen vallási, kulturális és politikai kötöttség nélkül? Miről beszélnek ezek a szvámik? Ez az, amit most el fogok mondani nektek.

Világszerte, minden kisvárosban, minden nagyvárosban vannak emberek, akik a jógáról beszélnek. Tekintet nélkül a hitükre, politikai hovatartozásukra, státuszukra, stb., van egy nagyszámú tömeg, akik így vagy úgy, jógát gyakorolnak. Manapság az ember elkezdett mélyebben gondolkodni saját magáról.

Olyan kérdések, mint: „Mi a valóságos bennem?”, jelennek meg az elméjében. Nem tud a saját valóságáról, de elkezdett gondolkodni, hogy vajon van-e valamilyen mélyebb létezése. Ezért jöttetek ti, akik az egész országotokat képviselitek, ide, erre a találkozóra, ugyanezzel a kérdéssel a fejetekben. Azért jöttetek, hogy ezt keressétek. A létezésetek mélyéből ti mindannyian kerestek … kerestek, hogy megtaláljátok a valódi természeteteket és lehetőségeiteket.

Nos, a kérdés felmerül: „Jógát fognak nekünk tanítani? A jóga egy új rendszer, egy új vallás vagy egy új filozófia?” A válasz az összes kérdésre egy nagy nem, mivel a jóga az emberiség univerzális öröksége. Ez egy kultúra, amelyet ismert és gyakorolt az ember a régi időkben, talán több mint negyven évszázaddal ezelőtt. Abban az időben az egész világon elterjedt volt, de aztán elveszett, kihalt az idők során.

Az utóbbi időben azonban Latin Amerikában és a világ minden más részén is kezd életre kelni. Újra felélesztik. A kihalás oka a belső látás hiánya volt az emberben, vagy inkább az ősi jógikus kultúra eltűnése. Félretették, elrejtették és elfelejtették. Átvette a helyét a materializmus, az élvezetek keresésével együtt, az ember egyre többet és többet akart birtokolni, egyre nagyobb vagyont és státuszt. Ez a materializmus az embert és a társadalmat a teljes összeomlás szélére sodorta.

És most, amikor az ember a szakadék szélén egyensúlyoz, elkezdett gondolkodni: „Mit tettem?” És ez az a pillanat, amikor elkezdi keresni a választ saját magában, és azt találja, hogy az őseinek – a tiéteknek és az enyémnek -, volt egy életformája, egy kultúrája, a jóga. Most kezdjük újra életre kelteni. Semmi új nincs benne, nem kívülről hozták vagy ültették belénk, hanem valami, ami mindig is megvolt az egész emberiség kollektív tudatában.

Amikor gyerek voltam, az emberek azt gondolták, hogy a jóga képessé teszi az embert, a jógit, hogy szöges ágyon aludjon, salétromsavat igyon, és hogy mozdulatlan maradjon a nulla fok alatti hőmérsékletben mindenféle probléma nélkül. Azt gondolták, hogy a jógi egy puritán, egy visszavonult, egy menekülő és sok más dolgot. Ezt jelentette a jóga a legtöbb ember számára, és hogy természetfeletti képességek tanítása a jóga célja és ideálja. Azt mondták: „Ha ezek a mutatványok a jóga céljai, akkor nem akarok a jógáról tudni. Mit nyerek azzal, ha szöges ágyon fekszem? Mit nyerek azzal, ha egy liter salétromsavat iszom? Mit nyerek azzal, ha mindentől visszavonulok? Mi az értelme annak, hogy az élet minden dolgától visszavonuljak?” Ezek voltak azok a félreértések, amelyek a jóga tudományát elrejtve tartották az emberiség nagy része elől.

Azonban a dolgok változnak. Az utóbbi években, az elmúlt pár évtizedben a szabad gondolkodók elkezdték vizsgálni és meg is érteni a jóga valódi célját. Elkezdték felismerni, hogy az előítéleteik a jógáról teljesen hibásak. Azok az emberek, akik korábban pesszimisták és kritikusak voltak, elkezdték hirdetni a jóga valódi jelentését és gyakorlatait.

Foglaljuk össze röviden az elmét. Az érzékelést lehet lefelé irányítani, a külső világ felé, az érzékszervek felé, az érzékelés felé, vagy pedig felfelé, a belső létezés felé, eltávolodva az érzékektől. Amikor a befelé fordulásnak ezt a folyamatát gyakorolod, akkor tulajdonképpen jógázol. Amikor az érzékelésed kifelé irányul az érzékszerveken keresztül, akkor nem jógát, hanem bógát gyakorolsz (a világi tapasztalásokban való teljes elmerülés). A jógát úgy is lehet magyarázni, hogy a véges, egyéni elme egyesül a végtelen, kozmikus elmével. Azt is lehet mondani, hogy a belső és a külső világ harmonizálása.

Az elme, mint minden más az anyagi világban létező, a fejlődés folyamatának van kitéve. A legprimitívebb formájában nagyon durva, anyagi és stimulálás hatására növény-stílusban válaszol. Ebben az állapotban nem létezik gondolat, ahogy mi ismerjük. Aztán az evolúcióval az elme olyan állapotba fejlődik, amelyet ösztönösnek lehet leírni. Ez az állatok elméjének a szintje. És az elme harmadik állapota az evolúciós folyamatban olyan, amit vacilláló, ingadozó elmeként lehetne leírni. Ebben az állapotban vannak gondolatok, érzékelés, de az elme folyamatosan ingadozik, ide-oda ugrál. Az elme nem képes magát egy pontra rögzíteni. Az elmének ez a három állapota természetes és az evolúció során automatikusan jelenik meg. Nem igényelnek gyakorlást, nem igényelnek erőfeszítést tőlünk. A természet adja és hozza létre az evolúció során. A legtöbben a harmadik állapotban működünk, az ingadozó elmében. Nem vagyunk képesek összpontosítani az elmét.

Van egy negyedik állapot, amelyben a gondolkodási folyamatot összpontosítva tudjuk tartani egy ideán megszakítás nélkül, vagy más gondolatok zavarása nélkül, bármilyen ingadozástól mentesen. A jóga különböző gyakorlatai a mentális egyhegyűségnek ezt az állapotát hozzák létre. Ezekről a gyakorlatokról most nem beszélek. Ezerféle különböző technika van, és mindegyik eljuttatja az egyént egy olyan elméhez, amelyet szilárdan lehet tartani, és amely hosszú időn keresztül képes a koncentrációt egyfolytában fenntartani.

Amikor az elme evolúciójáról beszélünk, akkor nem az elme egyes részeinek az evolúciójáról beszélünk, hanem mindegyik alkotóeleméről, amely az egész személyiségünket alkotja. Az emberi személyiség minden aspektusának egy integrált fejlődésen kell keresztül mennie, legyen az fizikai, érzelmi, pszichikus vagy mentális. Nincs értelme a pszichét fejleszteni, ha ugyanakkor az érzelmek nem harmonikusak. Nem jó intellektuálisan magasra fejlődni, ha érzelmileg üresek maradunk. A teljes emberi lény mindenre kiterjedő egyensúlya és fejlődése kell, hogy megtörténjen. Ezért vannak különböző típusú jógák, vagy jobban mondva jóga ágak. A bhakti jóga az érzelmek finomításával foglalkozik, a karma jóga a cselekedeteink erőteljességével és egyhegyűségével foglalkozik, a rádzsa jóga a psziché irányításával, a gjána jóga a felsőbb bölcsességet fejleszti, a hatha jóga a fizikai és pránikus (vitális) energia irányításával foglalkozik, a mantra jóga a hanggal, és van még sok más jóga ág. A jóga az élet minden területét lefedi azért, hogy a személyiség integrált fejlődését hozza létre.

A jóga célja az emberi lény aspektusainak és lehetőségeinek harmóniája és egyensúlya, legyen az érzelmi, intellektuális, intuitív, stb., azért, hogy az egyén a lehető legteljesebben fejezhesse ki önmagát. Amint ezt elértük, akkor jelenik meg a valódi megelégedettség. Addig, amíg a személyiségnek ezt a teljes kifejezését és fejlettségét nem éri el, az ember boldogtalan marad. Az elme minden alkotóelemét egyensúlyba kell hozni ugyanúgy, ahogyan a fizikai testet a szükséges fehérje, vitamin és más tápanyagok helyes bevitele hozza egyensúlyba. Az elmének mindezen aspektusait harmonizálni kell, hogy a valódi belső békét elérjük.

Az egyik legfontosabb módszer az elme egyensúlyának elérésére a meditáció. Ezt már a világ minden táján gyakorolják az emberek. A meditáció a teljes észlelési állapotát, a teljes tudatosság állapotát jelenti. Az elme és az észlelés tárgyának egybeolvadását jelenti. Mind a fizikai, mind a mentális testet befolyásolja. Tudományosan bizonyított, hogy a meditáció haladó szakaszaiban, amikor az elme a koncentráció tárgyával készül egybeolvadni, amikor készül a teljes egyhegyűség állapotába belépni, akkor az alfa hullámok aránya növekedik az agyban, sokkal jobban, mint a hétköznapi életben, így tüntetve el mindenféle szorongást, aggodalmat, feszültséget a relaxáció mély állapotát hozva létre.

Mondok nektek valamit, egy elképzelést, amelyen alaposan el kellene gondolkodnotok: a társadalom nem más, mint az ember elméjének terméke. Ez azt jelenti, hogy az egyének mentális állapotának megfelelően alakul a társadalom állapota is. Mindig panaszkodunk a társadalmi szerkezetről és a társadalmi mintákról, amelyeket nem szeretünk, és amellyel nem értünk egyet. De a társadalom teljes átalakításának útja-módja az, hogy először az egyén átalakítását kell előidézni, és ezt a meditációval lehet elérni. A meditáció szisztematikus gyakorlása az egyén teljes tudatosságának, mentalitásának és attitűdjének átváltozását idézi elő. És ha majd létezik ezeknek az egyéneknek egy csoportja, akkor a társadalom kétség nélkül meg fog változni.

A jóga mentális békét és egyensúlyt hoz az egyén számára, de mit ad a társadalomnak és az emberiségnek? A válasz egyszerű: a tudatosság és az egyén mentális struktúrájának megváltoztatásával a jóga valódi és pozitív változás hoz az ember társadalmi szerkezetében és kollektív tudatában.

Forrás: Yoga Magazin, 1977. április