Swami Niranjanananda Saraswati
Szatszang Brittany-ban, Franciaországban, 2006. július
Kétféle jóga van. Az egyik a klasszikus jóga, amelyben ászanákat, pránájámát, jámát, nijámát, pratjáhárát, dháranát, stb. gyakorolunk és fejlődünk ezekben. A másik Swami Sivananda jógája, ami egy kifejező jóga, és fő témája a szolgálat. Amíg a klasszikus jóga céljait követjük, a jóga egy tökéletesítendő folyamat marad. De ha Sivananda jógáját követjük, a jóga életstílussá válik. Ha az életünkbe beépül a jóga, akkor már nem csak egy napi egy órás gyakorlat lesz. Szemléletté és tudatossággá válik, amivel a nap 24 óráját töltjük. Ezen a szinten a jóga képessé tesz bennünket, hogy nagyobb kreativitással tudjunk megnyilvánulni és részt venni a világban.
A jóga végső eredménye nem a világtól való elzárkózás, hanem a világ dolgaiban való mélyebb részvétel, ismerve a világban betöltött helyünket, feladatainkat, és azt, hogy miként lehetünk hatással más emberek életére. Ez az, amit Swami Sivananda „isteni életnek” nevezett. Ahogy Swami Sivananda jógáját követjük, a nyers természetünk átalakul. Ahogy egyre szattvikusabbak, érettebbek bölcsebbek leszünk és fejlődik a megértésünk, úgy ismerjük meg egyre alaposabban a környezetünket és a világot. Tisztán kell látni, hogy a jóga nem az elszigetelődés útja. Nem menekülhetünk a hegyekbe a magasabb tudatosság megtapasztalása érdekében; a világba kell menekülnünk, hogy magasabb tudati szintet érjünk el. Ez önképzés kérdése.
Saját magunk képzése azt jelenti, hogy kezelni tudjuk válaszainkat, reakcióinkat, viselkedésünket, meggyőződésünket, kreativitásunkat és tetteinket. Kondicionált természetünk effajta átalakítása virágzó természetté az, amit Swami Sivananda „isteni életnek” nevez.
Swami Sivananda azt is mondta, hogy folytathatjuk a jógikus ászana, pránájáma és mantra gyakorlataink végzését, azonban akkor is képesnek kell lennünk kifejezésre juttatni a jógát megszokott környezetünkben, amikor épp nem végezzük a gyakorlatokat. Ennek elérése érdekében meg kell gyökereznie az életünkben a jógikus szemléletnek. Elvégre egy számítógép is csak a programozása szerint és a szoftverei alapján működik. Tehát ki kell cserélnünk a belső szoftvert, és frissíteni kell elménk programozását. De hol találunk ilyen szoftvert? Hol találunk olyan programot, amivel megváltoztathatjuk a számítógépünk működését? A lehetőség Swami Sivananda 18 tulajdonságában rejlik. Nézzük, melyek ezek!
- Derűs higgadtság
Az első tulajdonság a higgadtság, ami az első változtatás a szoftverben. Azt mondják, hogy a higgadtság növekszik, ha elengedjük a gondolati és érzelmi reakcióinkat. De vizsgáljuk csak meg ezt egy másik nézőpontból is. Köztudott, hogy amikor higgadtak vagyunk, békében vagyunk önmagunkkal. Így felmerül a kérdés, miért válunk nyugtalanná? Miért nem tudjuk önmagunkban folyamatosan fenntartani a békét?
Vannak, akik azt mondják, hogy a tárgyak érzékelésével kapcsolatos vonzódás és asszociáció zavarja meg a higgadtságunkat, mások szerint a vágyak. Mindegyik állítást alapos érvekkel támaszthatnánk alá. A higgadtság olyan, mint a test. Egyesek szerint a test kezekből áll, mások szerint a testhez láb is tartozik, és így tovább. De mindegyikük csak a test bizonyos részeire utal. Az egész test mindezen részek összességéből áll. Ugyanígy a higgadtság egy egységes személyiség tapasztalata. Ennek ellenére, legtöbbünknek nincs egységes személyisége, és ezért nem vagyunk higgadtak.
Egy hamis képzettel azonosítjuk magunkat. Mintha a tükörképünkre mutatnánk, és azt mondanánk: „Ez én vagyok”. De hogy lehetne az a személy azonos velünk? Nem azt mondjuk, hogy „Az a tükörképem”, hanem azonosulunk azzal a képpel. Nem látjuk saját magunkat, nem látjuk valós énünket. Azt hisszük, hogy a látszat a valóság. Szépítjük a látszatot, és amikor az jól néz ki, jól érezzük magunkat. Sosem volt dolgunk a valós énünkkel; mindig a látszat énünkön dolgoztunk.
Két területe van az észlelésnek. Az egyik a látszat, a másik a valóság. Mi folyamatosan a látszatra tekintünk, azzal foglalkozunk, és nem a valósággal. Ha a látszat vagy a nárcizmus miatt gyötrődünk, akkor a derűs nyugalom elvész. Ez a zaklatottság megjelenhet vágyakozás, reménykedés, erősség vagy gyengeség formájában, a helyzetekre adott reakcióinktól függően.
A látszat és a valóság is szatja. De mégis van különbség. Az egyik szatja az igazi, a másik pedig a látszólagos valóság. Sajnos a valós szatjához soha nem tudunk csatlakozni. A Jóga Szútrák szerint mindannyian az élvezetekhez vonzódunk, mert az boldogságot okoz, és elutasítjuk a fájdalmat, mivel az szenvedéssel jár. A vonzódás összeköt, a visszautasítás elválaszt. A szanszkritban ezt ragának és dvésának hívják. Amíg jelen van a raga és a dvésa, a vonzódás és az ellenszenv, addig a látszólagos valóság foglyai maradunk. Abban a pillanatban, amikor képesek vagyunk leválasztani magunkat, fel fogjuk fedezni az igazi valóságot. A derűs higgadtság az igazi valóság megtalálása, és elszakadás a látszólagos valóság és a vele járó reakciók fogságából. Ezért, a derűs nyugalom érdekében az embernek meg kell szabadulnia a gondolati és érzelmi válaszoktól, illetve reakcióktól.
Mielőtt Swami Satyananda szannjásza beavatást kapott, megkérdezte Swami Sivanandát, hogy változnak-e a feladatai és a kötelességei a szannjásza felvétele után. Swami Sivananda azt válaszolta, hogy pontosan azt kell majd tennie, amit addig tett; az egyetlen különbség a tettekhez való hozzáállásában lesz.
Amikor magunkért dolgozunk, jelen van az elvárás, a vágy, és az igény; siker és kudarc befolyásol bennünket. De ha felajánljuk az összes tettünket a gurunak vagy egy magasabb rendű cél érdekében, akkor a siker és a kudarc egyáltalán nincs ránk hatással. Az aggodalom, amit az önmagunkért végzett munka esetén tapasztalunk, már nincs jelen. Megszabadulunk a tettek hatásától. Amikor ez megtörténik, megszabadulunk az érzelmi és gondolati válaszoktól, reakcióktól, és az önző magatartáshoz kapcsolódó reakcióktól is. Ez a derűs nyugalom.
Ahogy egyre inkább eltávolítjuk önmagunkat az eredményektől és a várakozásoktól, annál jobban felismerjük kreatív természetünket, belső békénket, és elérjük a derűs nyugalmat. Megértjük a valóságot, és kiszabadulunk a látszat hálójából.
- Rendszeresség
A rendszeresség a második tulajdonság, és fontos pont a spirituális gyakorló számára. A Jóga Szútrák szerint a fejlődéshez szilárd alapot csak rendszeres és folyamatos gyakorlással teremthetünk, a gyakorlásunkba vetett hit által.
A rendszeresség pozitív és szilárd elmére utal. Ha az elme nem szilárd, akkor rendszertelenek vagyunk. Ha az elme magára marad, úgy viselkedik, mint a majom, s akkor eluralkodik a rendszertelenség. De ha az elmét arra ösztönzik, hogy stabillá és rögzítetté váljon, akkor megjelenik a rendszeresség is.
- A hiúság hiánya
Folyamatosan arra törekszünk, hogy hatást gyakoroljunk valamire. Sosem maradunk valódi természetes önmagunk. A hiúságunkat a legegyszerűbb és legbonyolultabb formákban fejezzük ki.
Van egy történet a szúfi szentről, Mulla Nasruddinról. Egyszer részt vett egy íjászversenyen. Három nyílvesszőt kapott, hogy eltalálja a céltábla középső pontját. Mulla felvett egyet, felhúzta, felfelé irányította és túlzott önbizalommal ellőtte. A nyíl jócskán a céltábla mögé repült. Mulla erre fogta a második nyílvesszőt. Ezúttal nagyon gondosan célzott. A vessző félúton a földre esett. Mulla felvette a harmadik nyílvesszőt, nem nézett se balra, se jobbra, a testtartásán sem igazított, csak egyszerűen ellőtte. A vessző egyenesen repült és eltalálta a tábla közepét. Távozóban a díjjal, Mullát egyik tanítványa különös tettének okáról kérdezte. Mulla így válaszolt: „Mikor az első nyilat lőttem, beképzelt és gondatlan voltam; ha valaki túl magabiztos, könnyen eltéved.” A tanítvány megkérdezte: „És második alkalommal mi történt?” Mulla így válaszolt: „Az egy önbizalom-hiányos személy volt. Kudarc esetén elveszted az önbizalmadat, és félni kezdesz; ebben az állapotban nem tudsz 100 százalékot nyújtani. Nem tudod elérni a célod, bármit is remélsz vagy bármiért is dolgozol, mert visszafojtod magad.” A tanítvány megkérdezte: „És a harmadik alkalommal?” Mulla válaszolt: „Az volt a természetes énem.”
Tudsz természetes önmagad lenni? Ha képes vagy arra, hogy természetes önmagad légy, akkor legyőzted a hiúságodat. De abban a pillanatban, hogy nagyképű vagy önbizalom-hiányos személyként próbálod önmagad megvédeni, aláveted magad a hiúságnak. Az alázatosság a hiúság ellentéte. Ha minden helyzetben alázatos tudsz lenni, akkor leszel képes legyőzni a hiúságot.
- Őszinteség
Az őszinteség egy másik fontos szádhana és tulajdonság, amit fejleszteni kell. Kérdezd meg magadtól: „Őszinte vagyok önmagammal?” Ez nem csak egy felszínes kérdés. Az őszinteség a szív tisztasága és ártatlansága. Ha a szív tiszta és te ártatlan vagy, az őszinteség magától megjelenik, mert az őszinteség a létezés feltételekhez nem kötött állapotának megnyilvánulása.
- Egyszerűség
Az egyszerűség megszabadulás a felesleges és bonyolult igényektől az életben, és annak elsajátítása, hogy komplikációmentessé váljunk
- Igazságosság
Az igazságosság az igazsághoz való ragaszkodás. Hogy mi az igazság, azt mindenkinek magának kell felfedeznie. Úgy gondolom, hogy a hétköznapi életben az igazság diplomácia. Nem fondorlatos vagy politikai diplomácia, hanem abból eredő diplomácia, hogy felismerjük, szavaink mily módon tudják befolyásolni egy másik ember elméjét.
Egyszer élt egy király, aki megkérdezett egy csillagjóst, hogy mit tartogat számára a jövő. A csillagjós megnézte a király születési adatait és így szólt: „A családod, a nemzetséged és a királyságod mind el fog pusztulni. Te magányosan fogsz meghalni.” A király mérges lett, és börtönbe zárta a csillagjóst. Hívott egy másik csillagjóst, aki elolvasva a születési adatokat ezt mondta: „Királyom, hosszú életű leszel. Túl fogod élni a barátaidat, családodat és gyermekeidet, de még a királyságodat is.” A király elhalmozta ajándékokkal.
Mindketten ugyanazt mondták. Az egyik nyíltan, a másik diplomatikusan. Van egy szanszkrit mondás: Szatjam brujat prijám brujat – azt az igazságot mondd, ami kellemes is, és ne beszélj a fájó igazságról, mert bár az igaz, mégis kellemetlen és himszát, agressziót, erőszakot és rémületet okoz a másik ember elméjében. Tehát az igazságosság diplomatikus kommunikáció.
- Egykedvűség
Az egykedvűség a kedélyállapot megőrzése, még extrém helyzetekben is. Kiegyensúlyozottság melegben és hidegben, boldogságban és szenvedésben. Aki az ösvényt tisztán járja, akire nem hatnak az ellentétek és bármilyen helyzetben nyugodt marad, az egykedvű ember.
- Összpontosítottság
Az összpontosítottság stabilitás, állandóság és egyhegyű koncentráció. Az összpontosításra való képesség az elme egyik tulajdonsága. A teljes felismerés és a kontempláció (meditatív szemlélődés) tárgyával való egybeolvadás képessége.
Van a Mahábháratában egy történet, mikor a Kaurava és Pandava hercegek íjászatot tanulnak. Hogy kipróbálják megszerzett tudásukat, a gurujuk Dronacharya próbának veti alá őket. Egy fa tetejére agyaggalambot rögzít, és azt mondja tanítványainak: „El kell találnotok annak a madárnak a szemét.” Egymás után hívta őket, és azt kérte tőlük, hogy célozzanak, aztán mondják el, mit látnak. Mindkettő így felelt: „Látom a fát, látom a leveleket, látom a madarat, látom a felhőket…” Dronacharya mindkettőnek azt mondta: „Ereszd le az íjad és a nyílvesszőt.” Ezután Arjunát hívta. Amikor megkérte, mondja el mit lát, Arjuna így felelt: „Látom a madár szemét.” Ez az összpontosítás, az egyhegyű koncentráció. A tanítód egy célt, egy feladatot adott, és neked azzal a céllal kell azonosulnod.
A jóga célt ad neked, amivel azonosulnod kell. Ha ehelyett minden mást észreveszel, ami a cél körül van, akkor az éberséged könnyen szétoszlik és elterelődik. De ha csak a szemet, a célt látod, és arra összpontosítasz, akkor a világ eltűnik, csak te és a cél maradtok.
Ez egyben a meditáció alapja is. Az elején három dolog van a meditációban. Az egyik te vagy, a gyakorló; a másik a meditáció folyamata, és a harmadik a meditáció tapasztalata vagy célja. Mindhárom együtt halad. Ha valaki mindháromra összpontosít, azt a folyamatot hívjuk pratjáhárának. Utána az egyiket elengedjük. Annyira belemerülsz a gyakorlatba, hogy elveszíted a fizikai tudatosságot. A gyakorlat egy járművé válik, ami elvisz a célhoz; tudatában vagy a gyakorlatnak és a célnak. Ez a dháraná. Mikor eléred a célt és teljesen azonosulsz vele, az a dhjána, a meditáció. Az összpontosítás itt az elme egyhegyű koncentráltságának állapotát jelenti.
- Ingerlékenység hiánya
Az ingerlékenység hiánya azt jelenti, hogy nem idegeskedünk és bosszankodunk, hanem a türelmet és a toleranciát fejlesztjük – nem csak másokkal, hanem saját magunkkal szemben is.
- Alkalmazkodás
Ha egy csónakban ülsz, amit nagy hullámok csapdosnak, akkor a testedet a csónak mozgása szerint kell mozgatnod. Ha mereven ülsz, felborulhatsz. Az alkalmazkodásnak és rugalmasságnak így kell megjelennie minden helyzetben. Tökéletes egyensúlynak kell lennie ebben a folyamatban.
- Alázatosság
Az alázatossághoz a megfontoltság jelenti a kulcsot. Ha ki tudjuk fejleszteni a megfontoltság képességét, akkor a tisztelet természetes beállítottságunkká válik, ami elvezet az alázatossághoz.
- Állhatatosság
Az állhatatosság azt jelenti, hogy valaki határozottan ragaszkodik a meggyőződéséhez, ami azt is mutatja, hogy tiszta elmével rendelkezik. Általában nem a meggyőződésünkhöz, hanem egyfajta körülményhez ragaszkodunk. Ez a körülmény egy meggyőződés is lehet, de akkor is csak egy körülmény. Ez az, aminek meg kell változnia, ahhoz hogy egy kitágult tudatállapot segítségével különbséget tudjunk tenni a megfelelő és az alkalmatlan között, és tápláljuk megfelelő meggyőződést.
- Teljesség
A teljesség törekvés arra, hogy szétdarabolt személyiségünket összeillesszük.
- Nemesség
A nemesség egy emelkedett, kedves és finom jellemet képvisel.
- Nagylelkűség
A nagylelkűség a bőkezűség és a megbocsátás képessége.
- Jótékonyság
A jótékonyság mások megsegítése, hogy a szükségleteikről gondoskodni tudjanak.
- Bőkezűség
A bőkezűség a másokkal való osztozkodás, mások boldoggá tétele.
- Tisztaság
A tisztaság a valós énünk kifejeződése. Megfelelő gondolat, tett és viselkedés útján nyilvánul meg.
Ez Swami Sivananda 18 tulajdonsága, ami új programozást nyújt a szellemi szoftverünk számára. Így az ászana és pránájáma mellett, a 18 tulajdonságot is művelni kell.
Havonta dolgozz egy tulajdonsággal. Legyen az a szankalpád, az elhatározásod. Minden reggel mondd el magadnak: „Ebben a hónapban a derűs higgadtságon dolgozom”, és emlékezz a derűs higgadtság fogalmára, ahogy a napi dolgaidat ellátod. A nap végén tégy egy feljegyzést a spirituális naplódba: „Meddig tudtam ma a derűs higgadtság állapotában maradni?”, illetve „Mikor veszítettem el a higgadtságomat?” Ne aggódj a tulajdonság tökéletesítése miatt. Ha csak egy lépést tudsz megtenni az első hónapban, már az is remek. 18 hónap múlva újra ismételheted ezt a tulajdonságot. Ez nem az a gyakorlat, amit csak egyszer végzel és utána félreteszed. Állandóan sorba veszed őket, és mindegyik új körben új felfedezést, új megértést, új felismerést szerzel arról, hogy ki vagy te és hogyan tudod önmagadat irányítani.
A tulajdonságok törekvések arra, hogy megtöltsük az életünket pozitív és nemes jellemvonásokkal. A tulajdonságokkal végzett munka során pozitív szokásokat is kidolgozunk. Ne idegeskedj azon, hogy miképpen változtass meg egy negatív tulajdonságot; csak arra törekedj, hogy a pozitív szokásokat fejleszd. Ha a természeted pozitív dimenzióit építed, belül megtisztulsz, ami képessé tesz arra, hogy belépj az élet transzcendentális megtapasztalásába, az isteni életbe. Ez a gyakorlati tanítás, amit Swami Sivananda adott nekünk.
Yoga Magazin 2007. 10.