A Karácsony szellemisége

Swami Niranjanananda Saraswati

Karácsonykor két dolgot ünnepelünk: az egyik Jézus születése, a másik a Krisztus tudat eljövetele. Jézus egy ember volt, a Krisztus tudat pedig a szellem, amely megjelent, alászállt. Te egy ember vagy, van tested, vannak korlátaid, az elme és az érzékszervek korlátoznak, de ugyanakkor létezik egy életerő, vitalitás és dinamizmus, amelyet fizikai szinten vagy külsőleg szellemként tapasztalunk, és amelyet ezoterikus meghatározással, mint isteni tudatosságként vagy Krisztus tudatként ismerünk.

Ahogyan a fizikai testnek a születéstől a felnőttkorig és időskorig, aztán a halálig van egy érési folyamata, evolúciója, ugyanúgy a tudat evolúciójának is van egy érési folyamata. A tudatosságnak ez az evolúciója, mint Krisztus tudat éri el a csúcspontját. A Krisztus tudat az a tudatosság, amely bensőséges kapcsolatban van az isteni természettel, azzal a tudattal, amely nem széttöredezett, hanem egységben van. Jelenleg a tudatosság töredezett abban az értelemben, hogy nincs elképzelésünk arról, vagy nem vagyunk tudatában annak, hogy mi történik a tudattalan szintünkön. Nagyon kevés megértésünk van a tudatalatti szintről, és részleges megértésünk a tudatos szintről. Szóval a tudatosságunk töredezett.

A Krisztus tudat és a turija állapot

Azonban van egy másik tudat is, amely egységes, amelyet a jógik turija állapotként ismernek. A turija az egységes tudat/tudatosság. A kereszténység Krisztus tudata és a jóga turija tudata ugyanaz. Ez a tudat a szellem valódi formája.

Egyébként mi a szellem? Mi a különbség szellem és tudat között? Ugyanannak az erőnek és energiának a megjelenési formái. Ha a tóban a víz hullámzik, zavaros, akkor elveszíti átlátszóságát, de ha a víz nyugodt, akkor minden tükröződés látható benne. Tehát a töredezett tudat a zavaros víz, amiben csak tapogatózol anélkül, hogy bármit is tisztán látnál. A nyugodt tó pedig, amelyben minden visszatükröződik, a turija állapot vagy Krisztus tudat.

Ma két fontos eseményről tudhatunk: Jézus születéséről, aki Mária és József fia volt, és a Krisztus tudatról vagy a turija állapot megjelenéséről, amely az Isten fiának gondolata – Ishvára áns dzsíva avinási (Ishwara ansh jiva avinashi). A Rámanájában és a Bhagavad Gítában is szó van Isten fiának megértéséről, és minden irodalomban, amely a spirituális élettel foglalkozik. Nekünk ehhez az egyesült lélekhez, szellemhez kell kapcsolódnunk. Az emberek ezt különféle módon és formában teszik. Minden út Rómába vezet, ahogyan a mondás tartja, az út itt többes számban van, utakat jelent. És az utat mindenki attól függően választja meg, hogy az evolúciójában mely ponton tart.

A szellemhez vezető út

Nem keresztényi teológiáról beszélek, hanem a szellem/lélek spirituális dimenzióit magyarázom. A szellem evolúciója nem egy egyszeri történés, hanem egy folyamatos utazás. Az utazás csak akkor ér majd véget, ha elértük a végcélunkat. Kezdésként nem lehet egyből megtapasztalni a tudatot, csak megjelenő formáját, az elmét. Ahhoz hogy legyen egy víziónk a tudatról, az elmét meg kell dolgozni, tisztítani és át kell alakítani. Az elme az első akadály, amelyen túl kell jutnunk. Eddig még nem voltunk képesek megismerni ezt a tudatot.

Bár a pszichológusok, pszichiáterek és pszichoterapeuták beszélnek a tudatosról, tudatalattiról és a tudattalanról, a valóságban ezek a meghatározások semmit sem jelentenek, mert a tudatos, tudatalatti és tudattalan, amiről ők beszélnek, az csak a tudatos elméről, tudatalatti elméről, és a tudattalan elméről szól. Tehát, amikor azt mondom, hogy „Tudatos vagyok”, az nem jelent semmit sem, csak képzelődés.

A ’tudat’ meghatározása a szvabháva, amely a belső természet ismeretét, tudását és tapasztalását jelenti. Az ’elme’ megnevezés a tudatnak arra az aspektusára vonatkozik, amely a teremtéssel, a teremtéshez kapcsolódik, azzal egymásra hatnak. A nagyobb manas, a nagyobb chitta, a nagyobb ahámkára (egó), a nagyobb buddhi (intelligencia) a tudat részei, épp úgy, ahogyan a test részei a karok, lábak és a fej, és nincs funkciójuk önmagukban. Ha eltávolítod a fejet a testtől, mi történik? Ha eltávolítod a karokat, lábakat a testtől, mi történik? És ha elválasztod a testet a testtől, akkor mi történik? Bár egymástól függetlenül érzékeljük a testrészeket, ezeknek mégsincs független funkciójuk. Ehhez hasonlóan bár ez elmét úgy érzékeljük, mint egy kiterjesztést, a tudat megnyilvánuló oldalát, de a valódi tudatot, a szvabhávát, a belső természetet nem tudjuk észlelni mindaddig, amíg nem dolgozzuk meg az elmét.

A tudat és a szellem közötti kapcsolat felfedezése

Ezért a múlt összes tradíciójában az a gondolat jelent meg, hogy lássák, tapasztalják az elme és a világ kapcsolatát, az elme kifejeződéseit a világban, és hogy átalakítsák ezt a kifejeződést, az elmének ezt a minőségét, hogy felismerjék a szvabhávát, a belső természetet, a tudatot. Ha már egyszer a tudatot, mint a teremtés természetét azonosítjuk, akkor a kapcsolatot is felfedeztük. A tudaton belül felfedeztük a lényeget, és ez a lényeg az isteni esszencia.

Különbség van az óceán vize és egy folyó vagy tó vize között. Az óceán vizének más a minősége egy folyó vizéhez képest, bár mind a kettő H2O. Minden helyen más a H2O minősége. Miért sós az óceán? Honnan jön a só? Miért nem sósak a tavak és a folyók? Miért van ez a különbség, mikor a víz mindenhol ugyanolyan. Ha megtalálod az okát, akkor megvan a válaszod az élet kérdésére.

A tudat és a szellem közötti kapcsolatot úgy kell tekinteni, mint a H2O lényegét. Ott van az esszencia, a lényeg, de a teremtés különböző tárgyaival való kapcsolódás – az idő, a tér és a tárgy -, miatt a szellem érzékelése és a tudat érzékelése megváltozik. A világban csak egy pár ember képes saját erőfeszítéseinek köszönhetően felismerni a tudatot, és ezek közül alig egy pár tapasztalta meg az isteni tudatosságot.

Mi az embereknek abba az első kategóriájába tartozunk, akik küzdenek az elmével, küzdenek azzal, hogy átalakítsák érzékelését és kifejeződését, küzdenek, hogy harmóniát és egyensúlyt találjanak az elme és a szív között, a buddhi és a bhávana között, a logika és az érzések között. Ez a mi szintünk. Azok az emberek, akik túlléptek az elmén azt mondják, hogy a logika nem létezik az elmén túl, csak az érzés létezik. A tudat az érzések birodalma, de nem az öröm, boldogság, szeretet, együttérzés és béke érzéseié, amit te az elméden keresztül tapasztalsz meg. A tudat/tudatosság érzése egy másfajta dolog, amelyet nem lehet elmagyarázni vagy meghatározni. Az érzések, amelyeket mi kifejezünk annak a jelzése, betekintés abba az aktuális dologba, melyet épp tapasztalunk, olyan, mint egy kicsinyített képmás. Ha már egyszer megtapasztaltuk ezt az átalakító transzcendentális érzést, akkor a test minden egyes sejtje és atomja megvilágosodik, a test minden egy sejtje és atomja fénnyé válik.

A spirituális életben eljön egy pillanat, amikor letehetjük a lantot, de csak akkor, amikor elértük a végállomásunkat. „Az erdő csodás, sötét és mély, de még hosszú út áll előtte, mielőtt aludni tér.” Ez a szellem utazását jelenti. Az elmétől a tudatig, onnan pedig az univerzális kapcsolat felfedezéséig. Ez az univerzális kapcsolat a Krisztus tudat kapcsolata, a létezés turija állapotának kapcsolata.

Szádhana, az elme átalakítása

Jézus kétezer évvel ezelőtt élt. Miért emlékszünk még mindig ezekre a napokra? Nem azért, mert Jézus alapította a kereszténységet. A kereszténységet Rómában alapították, nem Betlehemben vagy Jeruzsálemben. A szervezett kereszténység alapítója Szent Péter volt. A kereszténység alapítása előtt Jézus tanításai nagyon egyszerűek voltak. Ha mai szavakkal szeretnénk elmondani Jézus tanítását, akkor azt mondanánk: „Élj másokért, hogy enyhítsd mások szenvedését, és hogy újra összekapcsold őket a forrásukkal, Istennel”. Ez lenne dióhéjban Jézus tanítása, és ez az egyik legfontosabb ahhoz, hogy átalakítsd az emberi elmét.

Ki él a másik emberért? Ma annyira én-központúak vagyunk, hogy megfeledkezünk mások szenvedéséről, túlságosan lekötnek saját konfliktusaink és problémáink. Istennel, a forrással való kapcsolódás távoli valósággá vált az életünkben. De, ha képesek vagyunk kigondolni egy folyamatot, hogy beteljesítsük Jézus e három parancsolatát, akkor igazi keresztényekké válunk szívben és szellemben egyaránt, igazi jógikká válunk szívben és szellemben egyaránt, igazi emberekké válunk tettben és gondolatban egyaránt.

Ilyen kell, hogy legyen a szádhanánk formája, hogy humanizáljuk önmagunkat. ’Embernek’ nevezzük önmagunkat, de ez csak egy társadalmi címke. Valójában mások vagyunk. Mik egy emberi lény tulajdonságai? Mi határozza meg emberi lénységünket? A gondolkodás nem az emberi lény tulajdonsága, mert a gondolkodás az intellektus, intelligencia folyamata. Az intelligencia nem határozza meg az emberi lényt, mert ugyanez az intelligencia, ha rossz módon használják, sátánivá tesz minket.

A szellem túl van az elmén

Az a dolog, ami valóban emberivé tesz minket, az a kapcsolatról való tudás, a láthatatlan fonál, amely az egyéni és a transzcendentális, az isteni között létezik. Az a képesség, hogy látjuk ezt a kapcsolatot, mindenben és mindenki másban is, és annak a gondolatnak a lerombolása, hogy „Én felsőbb rendű vagyok” vagy „Én alsóbb rendű vagyok”, „Én többet tudok”, vagy „Én kevesebbet tudok”, mert mindezek csak az egó játékai. Ha felsőbbrendűnek érzem magam, akkor csak az egó játszik velem. Ha alsóbbrendűnek érzem magam, akkor csak az egó játszik velem. Ha úgy tekintek magamra, mint egy értelmes, jól értesült valaki, akkor az az egóm. Ha úgy tekintek magamra, mint egy ostoba, akkor az az egóm. Mihez képest ostoba? Mihez képest értelmes? Egy egyetemi diploma a tudásodat jelezné, csak azért, mert teletömted a fejedet sokféle ideával és elképzeléssel, amelyek közül néhány nagyon kielégítő és gazdagító, és néhány nem annyira kielégítő és gazdagító?

Az emberi megtapasztalása túl van az elmén. Ezt a gondolatot az elme, tudat és szellem vonatkozásában kell megértened. Az intellektus, tudás és érzékelés mind az elme dimenziójára vonatkozik. Önmagad megértése, hogy ki vagy, mind az elme dimenziójára vonatkozik. De az elmének meg kell halnia ahhoz, hogy a tudat megszülessen. Jézusnak meg kellett halnia, hogy Krisztus megjelenhessen. Jézus meghalt a kereszten, és három nap múlva Krisztus lépett ki a barlangból. Ez a Krisztus volt az, aki a mennyországba emelkedett. Nem Jézus, hanem Krisztus. Tehát az elmének, amely a világra vonatkozik, meg kell halnia, és a tudatnak kell megjelennie. Ezért semmilyen mennyiségű bölcsesség, tudás, intelligencia vagy személyes éberség sem vezet minket a tudat vagy szellem megtapasztalásához. Ha már egyszer megtapasztalod a szellemet, akkor ez a szellem egy.

Univerzális kapcsolat

Ezen a világon az öt elem közül egy van, amely minden egyes egyént összeköt a másikkal. Ez az elem a levegő. Ki tudja, lehet, hogy az a levegő, amelyet ma belélegzünk ebben a pillanatban, ugyanaz, amelyet Krisztus lélegzett ki kétezer évvel ezelőtt? Lehetséges, hogy ugyanaz a levegő, amelyet Krisna lélegzett ki ötezer évvel ezelőtt. Ez az a levegő, amely összeköt bennünket, globálisan. És ahogyan ebben a dimenzióban a levegő az összekötő kapocs, egy másik, magasabb dimenzióban a szellem az összekötő kapocs.

Azt gondoljuk, hogy a szellem mindannyiunkban más, egyéni. Lehetséges, hogy olyan, mint az a képességünk, hogy belélegzünk. Az, hogy hogyan lélegzünk, az egyéni mindannyiunk esetében, de a levegő az univerzális. Ugyanígy saját szellem-tapasztalásunk lehet egyéni, de ez egy univerzális kapcsolat. Ezért az az állítás, hogy: ’Én és az Atya egyek vagyunk’, azt jelenti, hogy az egyéni Én és az univerzális szellem, a szellem, amelyet magamban megtapasztalok, és a szellem, amely körülveszi a teljes megjelent és meg nem jelent teremtést, az egy. És az Aham Brahmaszmi (Aham Brahmasmi) ’Én az univerzális szellem vagyok’ azoknak az embereknek az állítása, akik már látták a szellemet.

Az életben szádhanánk részeként meg kell tennünk az erőfeszítést, talán nem azonnal, de idővel, hogy túllépjünk az elmén. Az elme egy olyan erő, amely korlátozza kifejezésünket, amely korlátozza, hogy homogén, integrált és fejlődő módon vegyünk részt az életben. E miatt a korlátozás miatt, amely a mája, a teremtés, a háromdimenziós erő köteléke miatt van az, hogy egyénekként érzékeljük önmagunkat. A mája az, amely arra kényszerít minket, hogy különállóként, egyedülállóként érzékeljük magunkat. De ez a mája olyan, mint a villanykörtét letakaró lepel.

A Biblia történetei jógikus és tantrikus elvek. A hét ajtó kinyitása, a hét fátyol elmozdítása a hét csakra kinyitására vonatozik. Ahogyan a fátylakat eltávolítjuk, ahogyan az ajtók kinyílnak, több fény ragyog át. Ha egy ezer wattos égőt letakarsz hét lepedővel, egyikkel a másik után, akkor mennyi fényerőt fogsz majd látni? Hogy lásd a fényt, úgy ahogy van, ahhoz el kell mozdítanod a lepedőket. Ezek a lepedők vagy fátylak, amelyre a Biblia utal, a csakrák. Ki kell nyitnod a csakrákat, és aztán majd a szahaszrárában megtapasztalod a tiszta fényt. Ez csak egy példája a Bibliában adott tanításoknak. Ezek a példák a tantra és a jóga folyamatát jelzik.

Fejleszd az egyszerűséget, ártatlanságot, tisztaságot és együttérzést

Jézus számára a jóga és tantra folyamatai ismerősek voltak. Az emberek csak lassan ismerik fel a keresztény tanítások mélységét. Ezek a bhakti, az odaadás és az erkölcsi értékek vegyítve jógikus és tantrikus elvekkel oly módon, hogy az emberi átalakulás spirituális dimenzióját jelképezik követve az odaadás ösvényét, és az emberi karakter felépítését. Jézus számára ismerős volt a jóga és a tantra tanítása. Jógát tanított, de nem ászanák, pránájámák, jóga nidra és meditáció formájában, hanem olyan módszerként, hogy megismerd, tudd, hogy a magasabb valóság belül létezik.

Bármilyen tanításról is legyen szó, az két ideát közvetít: a cél, amelyet követned kell, és a folyamat, a módszer, amelyet alkalmaznod kell, hogy elérd a célt. Ha a folyamat nélkül beszélsz a célról, akkor az filozófia. Ha a folyamatról beszélsz a cél nélkül, akkor az egy rendszer. De ha egyesíted mindkettőt, akkor az szádhanává válik, egy átalakító folyamattá. Jézus tanításaiban a szádhanát látjuk. De nagyon egyszerű nyelvet használ. Abban az időben az emberek nem egyetemi diplomákkal és fokozatokkal utaztak a világban. Az akkori emberek nagyon ártatlanok és egyszerűek voltak. Tehát Jézus a saját nyelvükön beszélt hozzájuk, és arra inspirálta őket, hogy egyszerűséget, ártatlanságot, a gondolatok tisztaságát és egymás iránti együttérzést fejlesszenek. A mai kontextusban ezeket az elveket saját jelenlegi élethelyzetünk alapján kell megértenünk. Amikor ezt próbáljuk, az a jóga, a folyamat, amely egyesüléshez vezet.

Nem az a szándékom, hogy a kereszténység történetéről beszéljek, hanem hogy felismertessem a szellemet, amelyhez kapcsolódnunk kell annak érdekében, hogy igazi emberekké váljunk. A hiányosságainkat, tévedéseinket és bűneinket csak akkor tudjuk lemosni. Mindaddig, amíg nem vagyunk igazi emberi lények, addig a kereszt terhét kell cipelnünk a vállunkon, és ez nehéz. Tudatába kell kerülnünk az életünknek, és látnunk kell, hogy milyen sok csomagot cipelünk magunkkal, a bizonytalanságainkat, félelmeinket, komplexusainkat, gátlásainkat, vágyainkat, kötődéseinket és sok más elme kifejeződést, amely fontos számunkra, a gyűlöletet, haragot, féltékenységet és frusztrációt. Ugye mindezek fontosak számunkra? Tehát cipeljük a terhet a vállunkon, és úgy látszik, hogy a halom napról napra nő. Az emberek azt mondják: „Krisztus a mi bűneinkért halt meg a kereszten”. Igen ezek a mi bűneink. Ezek az emberiség ellen elkövetett bűnök. Meghalt azért, hogy tudatosítsa bennünk azt, hogy eltökélt erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy leemeljük a súlyt a hátunkról, amelyet a hátizsákunkban cipelünk.

Hozz létre sorrendet a spirituális életedben

Ma, amikor visszamész a szobádba, ne aludj el, hanem gondolkodj el tíz-tizenöt percig, és állíts fel egy fontossági sorrendet a spirituális életedben. Ahogyan az anyagi életedben fontossági sorrendet állítasz fel, hogy kielégítsd törekvéseidet és vágyaidat, állíts fel egy sorrendet a spirituális életedben is. Mit szeretnél látni önmagadban? Ne a legmagasabb életbeli dolgokra gondolj, ez nem lehetséges. Ne is gondolj arra, hogy megszerezd a Napot, ez nem lehetséges. Minél közelebb jutsz a Naphoz, annál forróbb lesz, míg végül elégsz, de annyira, hogy nyomod sem marad, még a test összes atomját is felemészti.

Állítsd fel a fontossági sorrendet a spirituális életedben. Nem fogok semmit sem javasolni, ezt magadnak kell kitalálnod. Mindannyiótoknak fel kell állítani a fontossági sorrendet ma, amely nem egy lehetetlen küldetés, hanem egy elérhető cél. Egyáltalán ne menj bele olyan absztrakt koncepciókba, mint: „Jó ember leszek”. Jó, de mivel kapcsolatban? Ahogyan az idő relatív, a jó és rossz is relatív. Gondolj valami konkrét dologra, amire törekszel, amiben reménykedsz, hogy eléred életed során. Emlékezz arra, hogy a spiritualitást gyakorlatias szempontból próbáld ki és értsd meg, mert a valódi spirituális élet megváltoztatja az anyagot.

Gondolkodnod kell és elmélkedned kell arról a spirituális útról, amelynek neki szeretnél kezdeni, és ha már úgy gondolod, hogy el is kezdted, akkor az legyen nagyon két lábbal a földön álló, túl sok filozófiai fantázia nélküli. És ha egyszer már eldöntötted, hogy: „OK, ez az első lépés a spirituális életemben”, akkor mehetsz lefeküdni. Ha kapcsolódni szeretnél a karácsony szelleméhez, akkor tedd ezt. A keresztények számára ez Karácsony ideje, a jógik számára a turija ideje.

Ganga Darshan, 1999. december 24.

Forrás: Yoga Magazin, 2000. március