Az idő

Swami Sivananda Saraswati

Az idő becsesebb, mint a pénz. Az idő becsesebb, mint a legértékesebb dolog a világon. Az idő a legdrágább kincs. Az idő a világ lelke. Az idő – élet. Hasznosítsd az időt gazdaságosan spirituális tevékenységekre. Ne pazarolj el egyetlen másodpercet sem.

Az idő alaktalan. Mégis felfal mindent. Az idő nem kímél senkit. Az idő könyörtelen. Az idő az Úr Yama. Az idő Kala. Elpusztítja még azt is, ami látszólag nagyon tartós. Az idő nem kíméli még a legnagyobb embert sem, egy pillanatig sem. Az idő áthat és irányít mindent. Feloldáskor az égő tűz félelmetes formáját veszi fel, és az egész világot hamuvá égeti. Semmi nem tudja megállítani folyását. Csupán az Istent realizált bölcsek, próféták és szentek dacolnak hatalmával.

Az Örökkévaló időtlen. Brahman túl van az időn. Brahman örök. Ő az idő nélküli, végtelen valóság. Ez a világ el fog múlni minden lakójával együtt. A nap, a hold és a csillagok is el fognak múlni. Minden öröm és minden bánat elmúlik. Az öt elem, a föld és a menny is elmúlnak. Csak Brahman, a tiszta Szatcsidánanda fog ragyogni örökké. Valósítsd meg Brahmant, és győzd le az időt. Haladd meg az időt, és válj eggyé az örökkévalósággal.

Az érzéki élet múló természete

Ez a világ a színek és hangok játéka. Ez az érzéki univerzum az idegek játéka. Hamis színjáték, melyet Májá, az elme és az érzékek szemfényvesztése tart fenn. Az érzéki örömöket mintegy húsz éves időszakon keresztül élvezzük, amikor az érzékek fiatalok és erősek. Mi ez a húszévnyi rövid, elenyésző időtartam az örökkévalóságban? Mi ez az egyhangú, érzéki élet a Halhatatlan Önvalón belüli örök és békés élettel összehasonlítva?

Minden oldalról szorosan be vagyunk kerítve ebben az örökké hullámzó világban, a káprázattól állandóan pörögve-forogva és a fájdalmaktól kínozva. Az igazi természete szerint örök időn elmélkedve, az ember életének száz évét nem tudjuk másnak nevezni, mint egy pillanatnak. Akkor hogyan lehet az, hogy életünket oly nagyon túlbecsüljük, és mindenfajta reményvesztettségbe zuhanunk kielégíthetetlen vágyaink folytán.

Az emberi élet célja

Az ember egy határozott céllal érkezett ide. Az élet célja nem az evés, ivás, öltözködés és nemzés. Van valami nagyszerű és magasztos, az örök élet üdvössége ezen túl. Minden pillanatot jól ki kell használnunk az élet e céljának elérésére. Az élet rövid. Az idő múlékony. Akadály sok van. Kezdj el foglalkozni szorgalmasan a jóga szádhanával. Ez az élet egy két másodpercig tartó szappanbuborék. Egyedül jöttél. Egyedül fogsz elmenni. Senki nem fog téged követni. Mezítelenül jöttél. Mezítelenül fogsz elmenni. Senki nem fog téged követni. Végezz bhadzsant, kirtant, mert egyedül ezek követnek majd téged.

Emberek azért lettek naggyá és kiválóvá, mert minden pillanatot előnyösen kihasználtak. Vezess naplót. Csökkentsd az alvás mennyiségét. Hagyj fel az üres fecsegéssel. Tarts maunát (hallgatási fogadalom). Értsd meg az idő értékét. Tervezd meg napi tennivalóidat, és ragaszkodj hozzájuk állhatatosan. Növekedj. Fejlődj. Tágulj. Légy sikeres az életben. Realizáld Istent. Elmélkedj. Meditálj. Tárd fel a rejtett spirituális tudatosságot.

A földi élet bizonytalansága

Az élet levelei hullnak. Az ifjúság elvirágzik. A napok peregnek. Az Idő, a pusztító, ráteszi jeges kezét az egész világra. Az evilági létezés oly pillanatnyi, mint egy szappanbuborék vagy egy villámlás!

Egy doktor telefonál, és éppen megy felfelé a lépcsőn (egy beteghez), szívelégtelensége miatt. Egy ember elveszti az apját. A következő nap elveszti a fiát is. Ilyen hát az itteni élet bizonytalansága, múlékony természete, és ő bolond módon mégis vesztegeti az idejét. Elég bolond, ha azt hiszi, örökké fog élni – mikor az előtte és utána érkezett emberek meghaltak – és halogatja a szádhanát.

Hogyan hasznosítsuk az időt

Ahogy a világi emberek, akik az üzlettel vannak elfoglalva, nagyon vigyáznak az idejükre, úgy a szellemi úton törekvők is nagyon vigyáznak saját idejükre, és Istenről való elmélkedésre használják. Egy szót sem beszélnek szükségtelenül. Minden pillanatot Isten szolgálatának akarnak szentelni. Ez az oka annak, amiért maunát tartanak, és elrejtőznek a Himalája barlangjaiba. Ha vigyázunk a másodpercekre, az órák majd vigyáznak saját magukra.

Az idő valóban a legértékesebb. Soha nem tér vissza. Hatalmas sebességgel rohan. Mikor a harang megszólal, jusson eszedbe a közelgő halál. Ha üt az óra, gondolj arra, hogy egy órát levágtak életed hosszából. Félelemtől remegve azt kell mondd: „Közeledik a halál. Csak pocsékolom az időmet. Mikor fogom megvalósítani az élet célját? Mikor fogom színről színre látni imádott istenségemet (darshan of ishta devata)? Mikor szabadulok ki a szamszára létforgatagából?”

Születésnapunk emlékeztet minket arra, hogy életünk egy évvel rövidebb lett. Ezen a napon tégy egy szilárd elhatározást, hogy a jövőben eredményesebben és hasznosabban élsz. Ne halogasd a jó cselekedeteket, mert az élet bizonytalan. Amit holnap szándékozol megtenni, tedd meg ma. Amit ma gondolsz megtenni, tedd azon nyomban. Tedd meg nap közben azt, amitől éjjel boldog leszel. Tedd meg életed elején azt, amitől öreg korodban boldogan élsz. Egész életeden át tedd azt, amitől boldogan élsz majd a halál után.

Ülj le mielőtt aludni térnél, és tekintsd át a cselekedeteket, melyeket aznap tettél. Ha akár csak egy embernek is letörölted a könnyeit egy vigasztaló, kedves szóval, egy jó tettel, akkor e napot jól eltöltöttnek tekintheted. Olyan dolgot tettél, mely kedves az Úrnak. De ha egy olyan cselekedetet sem hajtottál végre, mely vigasztalást adott bárkinek is, ha egy szót sem ejtettél ki, mely megkönnyítette egy nagy fájdalmak közt szenvedő ember szívét, akkor hiába éltél azon a napon.

Az élet egy szem az idő láncában. Ha elpazaroljuk az időt, elpazaroljuk az életet. Ismerd fel az idő értékét. Nem lehet megmenteni egy értéktelenül eltöltött pillanatot sem. Az idő a legbecsesebb. Ne szórakozz az idővel. Hozd ki a lehető legnagyobb hasznot belőle. Hasznosíts minden másodpercet spirituális tevékenységre és szolgálatra.

Az idő természete

Az idő az elme teremtménye. Egy illúzió. Az esemény természetétől függ. Ha az elméd elmélyülten összpontosított, a két óra hossza úgy elrepül, mint öt perc. Ha az elme nyugtalan, és elkalandozik, akkor egy fél óra két hosszú óráig tart. Mindenki ezt tapasztalja. Éppígy az álmokban is: sok esemény, melyek 50 év alatt játszódnak le, tíz perc alatt megtörténnek. Az idő csupán az elme egy üzemmódja. A kala sakti. Az idő illuzórikus.

Az elme nélkül nem létezik az idő fogalma. Semmisítsük meg az elmét. Akkor túljutunk az időn. Belépünk az Időtlen birodalmába. Az Örökkévalóban fogunk élni. Az Abszolútban nincs idő. Az idő az élmények időtartamának mértéke. Leülünk ebédelni délután egykor, és felkelünk kettőkor. Egy órát táplálkozással töltöttünk. A két élmény között van egy intervallum. Ahol csupán az Önvaló egyetlen, homogén megtapasztalása létezik, hogyan is lehetne ott idő?

Tegnap, ma, holnap

Az idő alaktalan, de megjelenik, mihelyt valamilyen mozgás történik a természetben. Az idő kereke misztikus. A múlt, a jelen és a jövő mind viszonylagos. A jelen múlttá válik. A jövő jelenné lesz. Egyedül a jelen valóságos. Élj mindig a jelenben. A ma tegnappá válik. A tegnap a ma emlékezete. Emlékezés csupán. A holnap a ma álma. Csak vágyakozás. Élj egyedül a szilárd jelenben. Töröld el a tegnapot és a holnapot. Istenben nincs sem múlt, sem jövő. Ő ez egész örökkévalóság. Ő egyedül a szilárd jelen. A jelen a szilárd valóság.

A múltat nem lehet helyrehozni. A jövőben nem lehetünk biztosak. Az egyetlen és legjobb dolog a mát olyan hasznossá tenni, amilyenné csak lehet. A tegnap elmúlt. Felejtsd el. A holnap nincs itt. Ne aggódj. A ma van jelen. Használd helyesen. A ma a tiéd. A holnap talán soha nem jön el. Ne aggódj a halott múlt vagy a meg nem született jövő miatt, hanem koncentrálj a mára, az örök jelenre.

Élj olyan helyesen minden nap, mintha az volna az utolsó. Jóformán minden pillanat fontos; minden nap olyan, mintha egy tiszta lapot kezdenénk; és minden év egy új remény kezdete.