A Guru jelenléte az életünkben

Swami Sivamurti Saraswati

Ha a guru jelenlétét akarjuk érezni életünkben, fel kell készíteni magunkat, hogy erre nyitottak és készek legyünk. Mindegyikünk másként látja a gurut, és a maga módján kapcsolódik a guruhoz. Mindegyikünknek egyedi értelmezése van a guru fogalmáról.

Ismert, hogy a jóga tudomány, és vezérelve a tudatosság. A tanítványok azok az emberek, akik életük bizonyos szakaszában úgy döntenek, hogy magukat egy guru fennhatósága alá helyezik, és felveszik a tanítvány szerepét. Ezt a döntést akkor hozzuk meg, amikor megértjük legbelül, hogy szükségünk van külső és belső elvekre ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni az úton. A guru vagy a guru által képviselt  tradíció fennhatósága alá helyezni magunkat, engedelmességet követel.

Swami Sivanada azt mondta, hogy ez  betű és, nem  szó szerinti engedelmességet jelent. Engedelmesség a felsőbb énnek vagy a magasabb rendű tudatnak vagy a guru tattvának (guru elemnek) önmagunkban. A külső guru a tudatosság egy bizonyos fokát képviseli. A tanítvánnyá válás magába foglalja mind a külső, mind a belső gurunak vagy a belső lelkiismeretünk hangjának való engedelmességet. A guru soha nem kéri, hogy saját belső hangunk vagy saját magunk ellen cselekedjünk. Épp ellenkezőleg, a guru az, aki elvezet bennünket a belső önvalónkhoz, hogy tisztábban halljuk a hangját.

Ennek elérésére, különböző módszerei, technikái és trükkjei vannak. Soha nem használja a kárunkra őket, sokkal inkább arra, hogy feloldjon egy gátat, amely megakadályozza, hogy megtegyük a következő lépést. A  guru ilyen célzatú viselkedése irányunkban néha nehezen érthető. Nagyon misztikus. Hogyan is érthetné meg korlátolt, behatárolt és kondicionált elménk a guru elméjét, amely határok és korlátok nélküli? Sehogy! Folyamatosan ítélkezünk és kritizáljuk magunkat, más embereket és a világot. A guruétól eltérően az elménk korlátolt és kondicionált. Tudatában kell lennünk ennek, és teret kell adnunk a kétkedésnek. Folyamatosan meg kell vizsgálnunk gondolatainkat, érzéseinket és viselkedésünket.

A guru szerepe és a tanítvány képzésének módszerei

A guru az a személy, aki azért jelent meg az életünkben, hogy megszüntesse  a tudatlanságot, és megvilágosodást hozzon számunkra. A külső guru – az a személy, akit „gurunak” hívunk, és fizikai formában létezik, – nem ragaszkodik a tanítványhoz. Célja, hogy képezze a tanítványt, és segítsen feloldani a gátakat az elméjében, hogy kapcsolatba léphessen saját belső gurujával. Ha ez megtörténik, akkor elvégezte a munkáját, és máshova irányítja át az energiáját. Ha gátoljuk a velünk folytatott munkáját saját én-központú reakcióinkkal, akkor egy ideig megpróbálja majd megkerülni a reakcióinkat különböző  módszerek segítségével. E módszerek közé tartozik például, hogy szeret bennünket, és ezt tudomásunkra is hozza, vagy beszél velünk, kihívásokkal teli helyzeteket teremt, amelyben kényszerítve leszünk arra, hogy megtaláljuk a kiutat, és a gondolkodás új dimenziójába lépjünk. Ha nem reagálunk erre, számtalan más módszere is van, beleértve a sokk terápiát, a belénk-rúgás módszerét, a közömbösséget, vagy, hogy kizár minket, tudomást se vesz rólunk, zavarba hoz minket, vagy hallgat.

Gurdjieff, a spirituális mester sokkoló és bántó módszereiről volt híres, amelyek nagy hatásfokkal működtek. Néhány tanítványa könyvet írt saját képzéséről , és megemlítette a guru-tanítvány kapcsolatnak ezt az oldalát is. Saját tanítói szerepét abban látta, hogy kirángatta az embereket illúzióik börtönéből, amelyben éltek. Célja nem az volt, hogy kegyetlen legyen vagy kihasználja őket, hanem hogy segítsen nekik felismerni azt, ami gátolja őket. Természetesen ezeket a módszereket csak olyan tanítványoknál alkalmazta, akik készek voltak az ilyen jellegű képzésre. Ezek az emberek rendkívül hálásak voltak az elért fejlődésért, és amint elszenvedték és megtanulták a leckét, megértették, mekkora áldás volt ez az élmény.

Sok különböző aspektusa van a gurutól kapott képzési folyamatnak, amelyeken tanítványként át kell esnünk, és amely annak függvényében valósul meg, amiként reagálunk az egyes helyzetekre. A gurutól kapott képzés valamennyi aspektusa ugyan erősen faragja az egónkat, de mind mögött ott van a szeretet, és a guru szankalpája, miszerint tanítványait saját megértési szintjére kívánja hozni, és képessé akarja tenni őket a guruval való egység és mélyebb spirituális kapcsolat megértésére.

Guru és tanítvány közötti tényleges kapcsolat

Egymáshoz való kapcsolatunk során látjuk a különbségeket alakban és formában, látjuk a különbséget intelligens vagy buta, vonzó vagy kevésbé vonzó, magas vagy alacsony között. Ám a guru szempontjából mindez egységet alkot. Ő az egységet látja a különbözőségben, mert egy mélyebb szinten kapcsolódik hozzánk.

A guru és a tanítvány közti tényleges kapcsolat magasabb mentális és spirituális síkon zajlik. Ez az a tapasztalat, amelyre a tanítvány tudatosan vagy tudat alatt vágyik. Ameddig a gurut önmagunktól elkülönültnek látjuk, addig a dualitás világában élünk. Amíg nem engedjük a gurunak, hogy egónk minimálisra csökkentésén dolgozzon, és a mentális állapotunkat megváltoztassa, addig nagyon nehéz a gurut úgy tekinteni, mintha ő saját magunk lenne. De sokan megtapasztalták már, hogy amint ez megtörténik, a belső változások külsőleg is kifejezésre jutnak.

A guru lelkével való igaz kapcsolat a guru energiájával való kapcsolatot jelenti minden egyes emberben. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk látni másokban a bennük rejlő istenséget. Nem létezik elkülönültség. Ez az a valóság, amelyet minden írás és jelentős mester tanít.

Spirituális szádhana

A Guru Púrnima, a júliusi telihold napja minden évben nagyon szerencsés és kedvező lehetőséget teremt a guru szellemével történő kapcsolat megerősítésére. A Guru Púrnima teliholdja a guru teljes fényét szimbolizálja, lehetőséget ad arra, hogy megfürödjünk e fényben és megsejtsük, minek a megtapasztalásra születünk is valójában. Ezen a különleges napon, a világon mindenütt emberek millióinak és minden tradíció összes mesterének energiája beleömlik a kegyelem csatornáiba, hogy vezessen és felemeljen bennünket. Hagyományosan ez az a nap, amikor mi, tanítványok, összegyűlünk, hogy új inspirációkat szerezzünk, megújítsuk és megerősítsük a guruba vetett hitünket, és újra felajánljuk magunkat a spirituális szádhanának és a spirituális számvetésnek.

Emlékezés a gurura

Nagyon könnyű belemerülni a napi munkába, és megfeledkezni a gururól, aki azon fáradozik csendben, hogy berögzült tudatmintáinkat lefaragja, hogy képessé váljunk belépni a tudatosság magasabb állapotába. Swami Satyananda sokat beszélt az Istenre történő folytonos emlékezés szükségességéről, a történelemnek ebben a szakaszában kiváltképp az istenség női energiájára történő emlékezésről. Annyira belemerülünk az alkotásba, hogy megfeledkezünk az Alkotóról, vagy a gururól, aki tulajdonképpen láncszem istenhez fűződő kapcsolatunkban, vagy az istenség valóságos képe számunkra.

Néha szükségünk van valódi figyelmeztetésre, hogy emlékezzünk Istenre vagy a gurura. A görögországi ásram-gyakorlat része, hogy az egész nap folyamán az ásram csengőjét rendszeres időközönként megszólaltatják. Amikor a csengő megszólal, az a szokás, hogy néhány pillanatra félbeszakítjuk az éppen végzett tevékenységet, és bárhol is vagyunk az adott pillanatban, megpróbáljuk érezni gurunk jelenlétét. Valami ilyesmit kellene gyakorolnunk minden nap.

Meghallgatni a gurut és beszélni vele

A következő lépés a ráhangolódás, és annak meghallása, amit a guru mondani akar. Ez megköveteli, hogy az elme felhagyjon a mindennapi ügyekkel történő foglalkozással, és elég nyugodt legyen ahhoz, hogy képessé váljon meghallani ezt a csendes, belső hangot. Még a guru erőteljes fizikai jelenlétében is elménk természete olyan, hogy a szavakba foglalt jelentést sem halljuk meg, vagy azt halljuk, amit hallani akarunk, és nem azt, amit valójában mond.

Ha nem halljuk ezt a belső hangot, vagy nem érezzük ezt a bensőséges érintkezést, mi magunk akasztjuk meg ezt valahol mentális fogalmainkkal, gondolatainkkal, vágyainkkal és törekvéseinkkel. A következő lépés, hogy szóljunk a guruhoz. A csendességnek ezekben a pillanataiban valahogy természetesen adódik, hogy szóljunk hozzá. Mondhatod azt, „Nem hallak téged”, vagy „Nem  érezlek téged”. Kezdd azzal, amiről azt képzeled, hogy a gyengeséged. Amikor a guruhoz beszélünk, őszintének és teljesen nyíltnak kell lennünk, képesnek kell lennünk sebezhetővé tenni magunkat. Képesnek kell lennünk felfedni és bevallani dolgokat, amelyeket még magunknak sem szeretünk bevallani.

Srí Szvámidzsí azt mondja: „Nincs szükségem arra, hogy beszélgessünk, vagy szólj hozzám.” Ha a kapcsolódás tényleg létrejött, a gurunak mindenről tudomása van, ami velünk történik. Nincs szüksége arra, hogy elmondjuk neki ezeket a dolgokat, mert ő már tudja őket. De, ahogy mondta, ki kell tudnunk fejleszteni azt a képességet, hogy beszélünk neki magunkról, a belső megtisztulás céljából.

Kezdetben a guruval történő kommunikáció e fajtája nehéz lehet, mivel egy kicsit kínosan érezzük magunkat és zavarban vagyunk, vagy nem tudjuk, mit mondjunk. A lényeg az, hogy túl kell lépnünk ezen, és ténylegesen meg kell tapasztalnunk, el kell különítenünk gyengeségeinket, amikről azt gondoljuk, hogy személyiségünkben és viselkedésünkben jelen vannak. Ha így beszélünk a guruval, soha nem szabad megkísérelni jobb színben feltüntetni magunkat, vagy megpróbálni mentséget keresni arra, amit mondtunk vagy tettünk. Ne próbáljunk meg elbújni magunk vagy a guru elől; próbáljunk meg nyitottak lenni.

Ennek érdekében erőfeszítést kell tennünk. Emlékezz a mondásra: „Ejts egyetlen könnycseppet, és én százat fogok letörölni a szemedről. Tégy egyetlen lépést felém, és én százat fogok tenni feléd.” Ez az első lépés, és ez nehéz. Ha emlékezünk az iránymutatásokra, azok meg tudják erősíteni és el tudják mélyíteni kapcsolatunkat a guruval. Kezdjük el ma, az ő jelenlétében, mindezek gyakorlati alkalmazását.

Yoga Magazine 2007. 07.