Swami Niranjanananda Saraswati
Amikor magunkra nézünk, látjuk az életünket, a házunkat és a családunkat, az elvárásainkat és a vágyainkat. Amikor megnézünk egy fát, látjuk a törzset, az ágakat és a leveleket, de nem látjuk a gyökereket, amelyek a felszín alatt vannak és láthatatlanok. A gyökerek tartják fenn a fát, ezért táplálni kell őket, hogy elég erősek legyenek ellenállni a viharoknak.
Hasonlóképpen az élet gyökere a lélek, ami nem látható. Mivel nem vagyunk képesek táplálni a belső szellemet, egy címkét viselünk: Törékeny vagyok – óvatosan kezelj! Könnyen megsérülök, érzékeny vagyok. Bánj velem gyengéden, légy hozzám kedves, ne bánts meg! Azonban, ha mélyen az élet gyökereibe nézünk és tápláljuk a szellemet, akkor még a legerősebb szél sem törhet meg bennünket.
Hogyan nézzünk befelé? Nem úgy, hogy becsukjuk a szemünket és elfeledkezünk a világról, ami menekülés, hanem nyitott szemmel és tárt karokkal belemegyünk az életbe. A jóga azt tanítja, hogyan meneküljünk bele az életbe, nem pedig, hogyan meneküljünk el előle. Tudatossá válva, ellazulva, fókuszálva, a személyiség tulajdonságait erősítve kertész leszel, aki jó magokat vet, táplálja és védi azokat, végül pedig élvezi a munkájának gyümölcseit.
A pozitívval kell kapcsolódnunk, nem a negatívval. Amikor ránézünk egy rózsaszálra, lenyűgöz bennünket a virág szépsége, a tüskéket nem is vesszük észre. Ha magunkat nézzük, általában a negatívat, a feszültséget, a stresszt és a szorongást látjuk. Ám ha egyszerűen néhány centivel feljebb emeljük a tekintetünket, a gyönyörű virágot fogjuk látni – a pozitivitás és hit virágát. Ez a virág jelképezi az emberi erőfeszítést a meghaladásért, a változásért és valami gyönyörű és békés dolog eléréséért az életben.