Siva kegyelme

Swami Sivananda Saraswati

Kétségbeesésében, hogy megszerzi-e valaha is szellemi gyakorlatainak hőn áhított gyümölcsét, Puran Csand felkereste guruját:
„Hat havi imádság Narájana faragott képmásához semmilyen eredményt nem hozott. Kérlek, legyél szíves, ajánlj egy erősebb mantrát és egy erősebb istenséget.”

A guru korábban beavatást adott Puran Csandnak a Narájana mantrába, és átnyújtott neki egy, az Úr Narájanát ábrázoló nagyon szép kis szobrot. Puran rendszeresen imádkozott, és szakadatlanul végezte dzsapáját (az Úr mantrájának ismétlése). Mindazonáltal semmi jel nem mutatkozott, hogy az Úr megáldaná őt.

A guru mosolygott Puranon. „Rendben, fiam, fogd ezt a szobrocskát az Úr Siváról. Én pedig beavatlak a Siva mantrába – a szent Pancsaksarába. Imádkozz Sivához hittel. Ő könnyen kiengesztelhető. Hamarosan meg fog áldani téged.”

Puran repesett az örömtől. A következő hat hónap dzsapába és Siva imádatába merülve találta őt. Narájana szobrocskája egy poros polcra költözött az oltár fölé.

„Ez sem ér semmit se. Kérlek, ne kísérletezz rajtam! Légy szíves, adj egy olyan mantrát, mely megáld engem”– esdekelt Puran.

A guru mosolygott. A kinyilatkoztatás ideje ugyan eljött már, de a tanítvány többet tanul saját tapasztalatán keresztül.
„Ebben a korban Káli Anya fölöttébb kegyes. Imádkozz ehhez a képhez, mely őt ábrázolja. Ismételgesd a Navarna mantrát.”

Elkezdődött Káli imádása. Siva csatlakozott Narájanához a polcon. Nagy odaadással és átéléssel lengette Puran a füstölőt Káli Anya képe előtt. A füst felfelé szállt. Puran figyelt. A füst elérte a polcot is. Puran megdühödött. Letette a füstölőt, és felkelt.

„Hogy jön ez a Siva, aki nem volt hajlandó kiengesztelődni, ahhoz, hogy belélegezze ezt a füstölőt?! Én Káli Anyához imádkozom most. Nem fogom hagyni, hogy ez az illatos füst bejusson Siva orrába. Be fogom neki tömni vattával.”

Puran neki is állt a dolognak. Fogta a rozsdás Siva szobrot, és kezdte a vattát betömködni annak orrlyukába. De lám! A szobor eltűnt! És ott állt előtte Siva, mosolyogva, a legnagyobb könyörületességében. Puran térdre esett.

„Kérj bármilyen áldást, Puran. Elégedett vagyok veled.”

„Uram, össze vagyok zavarodva. Te arra sem méltattál, hogy megáldj, mikor őszintén ismételgettem a Pancsaksara mantrát hat hónapon keresztül. De úgy határozol, hogy felfeded magad, mikor eldobom a képedet. Mi ez a misztérium?”

„Nincs ebben semmilyen rejtelem, gyermekem. Hogyan is fedhettem volna fel magamat, mikor te úgy bántál velem, mint egy puszta hasonmással, mint egy darab fémmel, melyet imádni lehet, aztán kényed-kedved szerint eldobni. Ám mikor úgy kezelted az imádott szobrot, mint egy élő megjelenést, mikor elkezdted betömködni vattával az orrlyukait, hogy ne mehessen bele a füst, és ily módon felismerted a szoborban az én élő jelenlétemet, akkor többé már nem tudtam magam megtagadni tőled.”

Puran meghajolt az Úr Siva előtt, és elmerült szeretetében. Nem tudott kérni egyetlen áldást sem. Siva szeretetében megtalált mindent.

Forrás:Yoga Magazine, 2007. augusztus