A relaxáció művészete

Sw. Sivananda

Manapság rendkívül komplexé vált az élet. A létért való küzdelem igen éles és heves. A napi munka és az egészségtelen életmód következtében nagy mennyiségű állandó mentális és fizikai feszültség terheli az emberiséget. A tettek mozgásokat hoznak létre, ezek pedig szokásokat alakítanak ki. Az emberek sok művi szokásra tettek szert. A helytelen testtartások feszültséget váltanak ki sok izomban és idegben. Az emberek elfelejtették a relaxációt, mint legfontosabb alapelvet. Ha rendszeresen relaxálunk, nem pocsékolunk el energiát. Aktívak és energikusak leszünk. A relaxáció alatt az izmok és az idegek pihennek. A prána, energia elraktározódik és megőrződik.

A legtöbb ember felesleges mozdulatokkal elpazarolja az energiáját, és nagy feszültség alá helyezi az izmokat és az idegeket. Sok ember szükségtelenül rázza a lábát ülés közben. Mások dobolnak az ujjukkal az asztalon, miközben elméjük tétlen vagy üres. Sokan fütyörésznek. Megint mások rázzák a fejüket. Sokan ütögetik az ujjukkal a mellkasukat vagy a hasukat. Az energia a felesleges mozdulatok folytán így szétszóródik, mivel az embereknek hiányzik a tudásuk a relaxáció tudományának alapvető elveiről.

Ne tévesszük össze a lustaságot a relaxációval. A lusta ember inaktív, letargikus és tehetetlen. De a relaxáló ember csupán pihen. Életerős, élénk, erős és kitartó. Soha nem hagyja, hogy akár egy kis mennyiségű energia is elszivárogjon. A legrövidebb idő alatt könnyedén el tud végezni nagy mennyiségű munkát. A könnyen felizgatható természetű emberek nem élvezhetik az elme békéjét. Az agy, az idegek és az izmok állandóan nagy feszültség alatt vannak. Az illető, még ha jelentős fizikai erővel bír is, gyenge, mert nagyon könnyen elveszíti az elme egyensúlyát. Ha valóban élvezni akarjuk a háborítatlan békét és a tartós örömöt, meg kell próbálnunk az aggodalom, a félelem, a düh impulzusainak kiirtásával megvalósítani a nyugodt, ellenőrzött és kiegyensúlyozott tudat állapotát.

Ha gyakran aggódunk, aggodalmaskodó jellem fejlődik ki. Vitalitásunk és energiánk elfolyik. Az izmok és az idegek állandóan összehúzott állapotban és nagy feszültség alatt vannak. Miért is kellene tartanunk bármitől, mikor minden a mi saját Énünk, és semmi más. Az impulzusok és ellenimpulzusok ébredése, vagy az impulzusok elfojtása feszültséget okoz az idegekben, az izmokban és az agyban. Sok ember az impulzusainak a rabja; ezért nem tudják élvezni az elme békéjét. Ide-oda hányódnak. A relaxáció művészete egzakt művészet. Igen gyorsan meg lehet tanulni. Az izmok lazítása ugyanolyan fontos, mint az összehúzásuk. Én nagy hangsúlyt helyezek az elme, az idegeke és az izmok lazítására. Kétféle relaxáció van – fizikai és szellemi.

Fizikai relaxáció

Ismernünk kell a test összes izmai ellazításának mikéntjét. Ez pihenteti a testet és az elmét. Az izmokból eltávozik a feszültség. Azok az emberek, akik ismerik a relaxáció művészetét, nem pocsékolnak el energiát. Ők jól tudnak meditálni. Miután befejeztük a gyakorlatokat és az ászanákat, feküdjünk a hátunkra. Tartsuk kezünket ellazítva a test mellett. Tartsuk őket egészen lazán. Lazítsuk el az összes izmot a fejtől a lábig. Vigyük végig a figyelmünket a fejtetőtől a lábujjakig. Esetleg úgy találjuk, hogy bizonyos izmok nem lazultak el teljesen. Lazítsuk el ezeket is. Forduljunk egyik oldalunkra, és lazítsuk el amennyire csak lehet. Ne feszítsünk meg egyetlen izmot sem. Lazuljunk el tökéletesen. Forduljunk a másik oldalunkra, és lazítsunk ismét. Mindannyian ezt tesszük alvás közben természetes módon. Lazítsuk el a fejet, a vállat, a felkart, az alkart, a csuklót, az ujjakat, combot, a lábat, a bokát, a lábujjakat, a térdet, a könyököt, a derekat, stb. A gyakorlat végzése közben gondoljunk a nyugalomra, az erőre.

A relaxáció tökéletesen felfrissít minket.

Ha nem ismerjük a belső és külső relaxáció tudományát, számottevő mértékben elpazaroljuk fizikai és szellemi energiáinkat. A jógik elraktározzák fizikai és mentális energiáikat, és a legelőnyösebben hasznosítják azokat. Akik relaxációt gyakorolnak, soha nem lesznek kimerültek. Egy pár percre behunyják szemüket, még akár állás közben is, és így készítik fel magukat a további munkára. Energia áramlik idegeikbe, míg így relaxálnak, mint ahogy a víz folyik, amikor a csap nyitva van. A fizikai relaxáció művészet, és mint ilyent, rendszeresen kell művelni a siker elérése és a maximális haszon megszerzése érdekében. A fizikai lazításban elért siker könnyebbé teszi a szellemi relaxációt.

Szellemi relaxáció

Ahogy az ászanák és fizikai gyakorlatok után ellazítjuk az izmainkat, úgy a koncentráció, a meditáció, az emlékezet gyakorlása és az akarat művelése után az elmét kell ellazítanunk. Az izmok lazítása nyugalmat ad az elmének, és az elme lazítása nyugalmat ad a testnek. A test és az elme a legszorosabb kapcsolatban vannak egymással. A test egy öntőforma, melyet az elme készít magának, a saját élvezetére. Az elme a testen keresztül gyűjt tapasztalatokat, és együttműködik a pránával, az érzékszervekkel és a testtel. Az elme befolyással bír a testre. Ha az ember jókedvű, a test is egészséges és erős. Ha az ember depressziósnak érzi magát, a test sem tud működni. Mindez viszont is igaz: a testnek is van befolyása az elmére. Ha a test erős és egészséges, az elme is boldog, derűs és erős. Ha például fáj egy kicsit a hasunk, az elme nem tud igazán működni. A gondolatok cselekedetként nyilvánulnak meg, és a cselekedet visszahat az elmére. Ha eltávolítjuk az izmokból a feszültséget, az nyugtatja és pihenteti az elmét.

A relaxációval pihentetjük az elmét, a fáradt idegeket és a túlhajszolt izmokat. Az elme mérhetetlen békéjét, erőt és vitalitást kapunk ezáltal. Ha a test vagy a tudat relaxálását gyakoroljuk, nem szabad, hogy az agyunkat különféle lényegtelen, kívülről származó gondolatok töltsék be. A düh, irigység, csalódottság, kudarc, szomorúság, bánat, aggodalom mind belső mentális feszültséget okoznak. Az elme lazításának gyakorlata elűzi ezt a belső szellemi feszültséget, és új mentális energiával tölti meg az elmét. Ez derűssé és boldoggá tesz bennünket.

Üljünk 15 percig valamely könnyű, kényelmes pozícióban. Hunyjuk be szemünket. Vonjuk vissza figyelmünket valamennyi tárgyról. Csendesítsük le az elmét. Csillapítsuk a felbugyogó gondolatokat. Gondolhatunk valamilyen kellemes dologra, egy szép jelenetre, egy gyönyörű naplementére, a hatalmas kiterjedésű óceánra, a végtelen kék égre. Képzeljük el, hogy az egész világ, és a mi testünk is szalmaszálként úszik a szellem mérhetetlen óceánján. Érezzük, hogy érintkezésben vagyunk a Legfőbb Lénnyel. Érezzük, hogy az egész világ létezése rajtunk keresztül lüktet, vibrál és dobog. Aztán nyissuk ki a szemünket. Hatalmas mentális békét, szellemi energiát és tetterőt fogunk tapasztalni. Gyakoroljuk, és érezzük ezt az erőt belül.