Önvizsgálat – Swami Sivananda

Swami Sivananda Saraswati tanításaiból

Az önmagában létező Brahman az elmét és az érzékeket kifelé forduló hajlamúnak teremtette. Az elmének örök időktől fogva megvan ez a veszedelmes kifelé fordulása. Így az ember a külső világot szemléli, és nem a benső Önvalót.

A vikshepa shakti, azaz a Mája, ami kifelé fordít minket. Gyerekkorunktól fogva arra tanítottak minket, hogy a külső világot nézzük, és ne a belső, a pszichikus világunkat. Teljes mértékben elvesztettük a befelé fordulás, a belső szemlélődés képességét. Józan észre (suddha buddhi) és a befelé fordulás erejével egyesített finom intellektusra van szükség ahhoz, hogy átfogóan és teljes körűen megértsük, mi történik a belső „mentális üzemben”. Befelé kell fordítanunk az elménket, azután összpontosítanunk kell annak minden erejét és magára az elmére kell vetnünk, hogy megismerhesse saját természetét és elemezze önmagát. Ez a rádzsa jóga. Végezz szigorú és a lehető legkomolyabb kutatást odabent. Ne bízz meg az elmében és az indrijákban (érzékszervek). Ezek ellenségeid. A belső vizsgálatban maga az elme a vizsgálat tárgya. Az elme egy része vizsgálja az elme maradék részét. A magasabb elme vizsgálja az alacsonyabb elmét.

Légy tanú

A belső kutatás tudatos észlelés. Ahogy megfigyeled egy bennszülött által elvégzett munkát, úgy az elme egy darabja megfigyeli az elme többi részének tevékenységét. Ha egy vagy az elmével, ha azonosítod magad az elméddel, nem tudod felismerni a hiányosságaidat. Ha sakshi vagy, azaz az elme csendes tanúja, és ha a belső szemlélődést folytatod, fel tudod ismerni a különféle hibáidat.

Alapos megfigyeléssel sok hiányosságot meg tudsz állapítani, és ezeket meg tudod szüntetni a megfelelő szádhanával. Menj egy csendes szobába. Vonulj el a csendbe naponta mintegy 15 percre, reggel és este. Szemlélődj befelé. Figyeld meg az elmét gondosan. Az elme vagy gondolkodik, vagy tervez vagy érez vagy tud vagy akar. Egyéni befelé fordulással rá kell jönnöd, hogy egy adott pillanatban mit is csinál pontosan az elme. E gyakorlat végrehajtásához szubjektív elmével (antarmukkha vritti) és finom intellektussal (buddhi) kell rendelkezned.

A buddhit finommá lehet tenni filozofikus könyvek tanulmányozásával, szatszanggal, az indríják megfékezésével és szattvikus étellel. Isten szent neveinek (pl. Hari, Om, Narayana, Ráma, Síva) folyamatos ismételgetése megtisztítja az elme anyagát és befelé fordítja az elmét.

Légy kész a változásra

Te vagy az elméd legjobb bírája. Nézz befelé úgy, hogy elvonultan, magányosan élsz, vagy visszavonulsz egy órára egy nyugodt szobába. Egy félreeső szobában ülj egyedül, nyugodtan, csukott szemmel és figyeld meg az elme tevékenységét. Így egész tisztán fel fogod ismerni hiányosságaidat és gyengeségeidet.

Ezután érezned kell ezek megszüntetésének szükségességét. Ekkor a természeted (swabhava) bele kell, hogy egyezzen a változásba. Tudnod kell a hiányosság megszüntetésének helyes módját. Ezt a módszert aztán folyamatosan kell alkalmaznod. Csak így fog megtörténni a fejlődés. A szádhana folyamatos végzése nélkülözhetetlen előfeltétel.

Néha-néha, mondjuk egyszer egy héten, kéthetente vagy havonta figyeld meg a fejlődésedet. Jegyezd fel a haladásodat egy naponta vezetett, spirituális naplóba. Gondosan meg kell figyelned, hogy haladsz-e előre a szellemi úton, vagy egy helyben jársz, vagy éppen visszafejlődsz; hogy az elméd szétszórt vagy koncentrált-e. Ha szétszórt, akkor alkalmas módszer segítségével, türelmesen és éberen, szépen egyesével meg kell szüntetned a szétszórtság okait. Ha valamely módszer kudarcot vall a kívánt eredmény elérését illetően, akkor kombinálj két módszert – a jógikus módszereket és a vicsárát (vizsgálódás).

A hármas

Ne feledkezz meg erről a hármasról: önelemzés, önbizalom, önrendelkezés. Ezek haszna óriási a spirituális szádhanádban. Elemezd magadat belső szemlélődéssel. Találd ki a vrittijeid természetét. Találd ki, hogy melyik gúna (minőség) jellemez az adott pillanatban, a szattva, a radzsasz vagy a tamasz.

Mennyi ideig tudod tökéletesen rögzíteni elmédet a meditáció tárgyán (lakshya), legyen az Isten, Brahman, egy gondolat vagy egy tárgy, belső vagy külső?
Mennyi ideig tudod rögzíteni elmédet egy tárgyon, pl. a rózsán és csakis a rózsán, míg közben kizársz minden más tárgyat? Két másodpercig vagy két percig, vagy öt percig vagy fél óráig? Ez az önvizsgálat.

Csak magadra számíts. Te vagy saját magad megmentője és megváltója. Senki nem tudja odaadni neked a móksát. Neked kell járnod lépésről lépésre a szellemi utadat. A könyvek és a guruk meg tudják mutatni az utat és el tudnak kísérni azon. Ez az önbizalom.

Tégy egy erős elhatározást: „Fel fogom ismerni Istent. El fogom érni az átma sakshatkara-t, az önvalóra ébredést, vagy a Brahmanubhava-t, a Brahman megtapasztalását, mégpedig ebben a pillanatban és nem valamikor a bizonytalan jövőben.” Ez az önrendelkezés.

A világi természet

A világias gondolkodású embereknek nincs idejük akár csak egy pár percet is elgondolkodni az élet problémáin és misztériumán. Felkelnek reggel. A rága (vonzódás) miatt elméjük rendszerint az élvezetek bizonyos tárgyai felé mozdul. Szellemi energiáik a szokásos járatokba és utakba ömlik, a testre, az evésre és az öltözködésre, a feleségükre, gyerekeikre, barátaikra vagy éppen a munkára és az üzletre vonatkozó gondolatok formájában. Így telik el a nap. Ez a rutin ismétlődik nap, nap után, hétről hétre. Évek telnek el és az élet kárba veszett. Ez aztán tényleg siralmas!

Csak akik a manana-t végzik, vagyis elmélkednek és befelé fordulva önvizsgálatot tartanak az antarmukha vrittivel, tudják megváltoztatni világi természetüket. Csak ezekben a törekvőkben tud a Brahman eszméje folyamatosan jelen lenni.

Forrás: Yoga Magazin 2016. május