Swami Niranjanananda Saraswati
A drashta egy kifejezés, amit a jógában az éberséggel átitatott elme minőségének, képességének jelölésére használnak. Az elmének ezen minőségében lévő tudatosság révén kerülsz önmagad tudatába. Most azt gondolhatod, hogy tudatában vagy magadnak, de ez nem így van.
A kétmilliárdnyi információból, amelyet az agy percenként feldolgoz, mennyire vagy tudatában annak az információnak, amit az agy befogad? Nagyon parányi mértékben. A milliónyi benyomásból, amelyet az elme minden pillanatban észlel, mennyire vagy tudatában az elme által befogadott információnak? Nagyon kis mértékben.
Az elme két arca
Lehetséges, hogy tudatos vagy, de nem vagy a megfigyelő. Lehet, hogy ébren vagy, aktív és interaktív a világban, de nem vagy megfigyelő. A jóga egy sajátos szót használ, ˝drashta˝, amellyel az elmének azt az állapotát jelöli, amelyben önmagát figyeli meg.
Swami Satyananda azt mondta, hogy az elme zaklatott, csapongó és szétszórt. Amikor leülsz meditálni, arra gondolsz, hogy „fegyelmeznem kell az elmét, mozdulatlannak kell lennem, fókuszáltnak kell lennem”, erre törekszel. Ilyenkor mi történik? Ugyanaz az elme, amely szétszórt, zaklatott és nyugtalan azt gondolja, hogy „stabil, csendes és békés akarok lenni”.
Ez az elme két arca. Az elmének két arca van, a külső és a belső arc. Csak képzelj el két arcot egymásnak háttal, az egyik erre néz, a másik meg arra. Amikor ébren vagy, akkor azzal az elmearccal azonosulsz, amely elől van és előrenéz, de amikor alszol, akkor a tudatosságod vagy elmeazonosulásod azzal az elmével történik, amely befelé néz, tehát nem vagy tudatában a külvilágnak.
Pontatlan dolog azt mondani, hogy az elmének két arca van, csak a beszélgetés, a megvitatás és megértés kedvéért mondjuk így. A hétköznapi életben az elöl lévő ’arcban’ vagyunk, de a meditációban ezt kirekesztjük a pratjáhárával, és befelé, a másik oldal felé fordítjuk a tekintetünket. Elkezdünk befelé nézni, és abban a pillanatban, amikor befelé kezdünk el nézni, ott van a tudatosság, hogy ˝befelé nézek˝. Ez a ˝drashta˝ állapota.
Igaz és hamis természet
Patandzsali így írja az első három Jóga Szútrában:
Atha jóga anusászanam.
Jóga csitta vritti niródha.
Tadha drashta svarúpé avasthanam.
Ez a három szútra közvetíti a külső elme és a belső elme eszméjét. Az első szútra azt mondja „utasítások a jógához”, vagy „a jóga fegyelme”. Ez vezet a második szútrához: „elcsendesíteni a csapongó mentális viselkedést”, amely az elme külső arca.
Ha már a külső megnyilvánulást lecsendesítettük, a csapongást és a nyugtalanságot a minimumra sikerül csökkenteni, akkor az elme békés állapota befelé figyelővé tesz minket. Ez a harmadik szútra: „ekkor a megfigyelő felismeri saját igaz természetét”.
Ezen szútrák szerint az igaz természet befelé figyel, a hamis természet pedig kifelé. A hamis természet a májához kapcsol, az igaz természet az atmával köt össze.
Amikor a májában vagy, akkor bevonódsz, akkor te vagy az élvező és a cselekvő, a bhókta és a karta. A karta a végrehajtó, a cselekvő, a bhókta az élvező. Azzal, hogy kikerülsz a kartával és a bhóktával való azonosulásból, amely a májához köt, akkor válsz az alapvető, spirituális természeted megfigyelőjévé, és ez a drashta.
Elhangzott: 2015. március 15. Ganga Darshan, Munger
Forrás: Yoga Magazin, 2016. április