Swami Niranjanananda Saraswati
Ganga Darshan, 1994.
A szannjászának két kifejeződése van: az egyik a vairágja, azaz a nem-kötődés, a másik a vivéka, vagyis a megkülönböztetés, a megkülönbözető megismerés. A szannjásza célja egy olyan [tudat] szint elérése, ahol a vivékát és a vairágját meg tudjuk tapasztalni. Ehhez a szannjásza öt alapelvét követve tudunk eljutni. Ez az úgynevezett „5 sz”: a szvadhjája, azaz önmagunk megismerése, a széva, más néven a szolgálat, a szatszang, vagyis az igazság társaságában való időzés, a szamarpan, azaz az önátadás és a szantósa, vagyis a megelégedettség.
A szvadhjája
A szvadhjája önmagunk megismerése. Ez azonban nem intellektuális folyamat, hanem sokkal inkább a személyiség természetének megtapasztalása. Kik vagyunk, mik vagyunk, mire törekszünk, hogyan próbáljuk azt megvalósítani? A szvadhjája az emberi személyiség teljes pszichológiai analízise. A szvadhjája folyamán fel kell fedeznünk, melyek a saját csitta vritti-jeink, és hogyan tudjuk ezeket uralni. A vivéka képességével meg kell ismernünk, elemeznünk és megértenünk valamennyi erősségünket, gyengeségünket, ambíciónkat, szükségletünket, ezáltal kerülhetünk tudatába személyiségünk külső, manifesztálódott, és belső, rejtett dimenzióinak.
A szvadhjája nem az írások tanulmányozását jelenti, hanem a megértés megélését. Kétféle megértésről beszélhetünk: az egyik a mentális, racionális, intellektuális megértés vagy tudás, a másik a tudás alkalmazása. Meg kell tanulnunk, miként alkalmazzuk a tudást. Ez a kulcs a szvadhjájához. Nem szvadhjája tehát az, amikor ezt vagy azt elolvassuk elménket összezavarva különböző fogalmakkal és elképzelésekkel, miközben nem vagyunk tisztában saját célkitűzéseinkkel, életünk irányával sem. Mi haszna van a zűrzavaros elmének? Nos, ez nem célja a szvadhjája-nak.
A szvadhjája a tudás megszerzésének és a tudás alkalmazásának a folyamata, amely a bölcsesség, és nem a hatalom megszerzését célozza. Amikor a tudást a hatalom megszerzésére használják, akkor nagyon pusztító erővé válik. Az Isavászja Upanisád szerint a tudás nagyobb tudatlansághoz, sőt, még a tudatlanságnál is nagyobb sötétséghez vezethet. A tudás akkor vezethet nagyobb sötétséghez, ha a hatalom megszerzésére használják, ám, ha a tudáson keresztül a bölcsesség elérése a cél, az már egészen mást jelent. Amikor valaki megtanulja, hogy miként kell a tudatmódosulásait kontroll alatt tartani és irányítani, akkor a tisztességesség és a kreativitás fogalmai erősödnek. Ez nem csupán szellemi folyamat, hanem a folyamat megélése. Ezt nevezzük csitta vritti nirodhá-nak.
A széva
A szannjásza második aspektusa a széva, a szolgálat. A szolgálat ugyanazon időben nagyon sokféle dimenzióban nyilvánul meg: fizikailag, mentálisan, spirituálisan, társadalmilag, ásramban, vagy családban. Sokféle módon történhet. A széva célja, hogy védettséget fejlesszünk ki az akció-reakció, az ok-okozat hatásaival szemben. Ha a szolgálaton, a karma jógán keresztül nem vagy képes az életben immunitást szerezni az ok-okozattal, az akció-reakcióval szemben, akkor nem karma jóga vagy szolgálat az, amit gyakorolsz
Az nem szolgálat, hogy egy idős hölgyet átsegítünk az úton. A széva nem egy másik ember megsegítése, hogy az megtehessen valamit, vagy valamivé váljon. Lehet ténylegesen ez a széva külsődleges formája, ám a széva célja ettől különbözik. A cél ugyanis az, hogy megteremtsük a fej, a szív és a kéz képességeinek összhangját annak érdekében, hogy legjobb képességeinket tudjuk felajánlani más emberek felemelkedéséhez. A széva csak akkor teljesedhet ki, amikor a szvadhjája is a részévé válik, azaz, amikor minden cselekedetünket áthatja a tudatosan alkalmazott tudás. A széva nem reakció, hanem egy kiegyensúlyozott, összehangolt, kreatív akció. Emellett természetesen, a széva keretében meg kell tanulni összehangolni a cselekedeteinket az elménkkel, a vágyainkkal és a vágyakozásainkkal.
A szatszang
A harmadik aspektus a szatszang. A szatszang nem spirituális klubfoglalkozás. Nem azt jelenti, hogy időnként összejövünk, hogy szép dolgokat halljunk, aztán felállunk, és visszazuhanunk a régi, megszokott mintáink szerinti életbe, ahol a hallott dolgok egyik fülünkön be, a másikon ki áramolnak. A szatszang azt jelenti, hogy tudatában vagyunk a dolgok megnyilvánulása mögötti valóságnak, azaz a megértés során a vivékát, a megkülönböztetés képességét alkalmazzuk. Ez a szatszang lényege.
A szatszangot kombinálni kell a szévával és a szvadhjájával, annak érdekében, hogy maximálisan részesüljünk pozitív hatásaiból, és ne pusztán elfogadjuk azt, ami kellemes és visszautasítsuk azt, amit nem akarunk meghallani. Általában véve mindent, amit hallunk megpróbálunk besorolni és osztályozni kondicionáltságunk és programozottságunk szerint. A szatszang viszont éppen ennek a kondicionáltságnak és beprogramozottságnak a megtörése, és ez kifejezetten kemény munkát követel meg a gyakorlótól.
Mondok nektek egy példát. A Bihar School of Yoga (BSY) szvámijai jó emberek, de egyben ostobák is, mert bár rengeteg tanítást kaptak a szatszangok során, amikor is mindig úgy dicsérték az elhangzottakat, hogy „Ó, milyen szép, amit mond, milyen igaza van!”, de valójában sohasem lettek képesek ezeket a tanításokat magukévá tenni, mert azt gondolták, hogy azok mindig valaki másra vonatkoznak – rájuk éppen nem. Szóval bár jószívűek, az elméjük ostoba. A szatszang során éppen az elme ostoba természetét kell kiegészíteni a szív jóságával. Ilyen módon kell egyensúlyt teremtenünk saját mentális folyamatainkban a szatszangon keresztül. A szatszang útján fejleszthetjük a mindennapi megkülönböztetés képességét, és azon igazságok megértését, melyek az életben gyakorlati módon is megélhetők, és erőfeszítéseket tehetünk, hogy eszerint is cselekedjünk.
A szamarpan
A negyedik aspektus a szamarpan, vagyis az ön-átadás. Kinek kell magunkat átadni, felajánlani? Egyesek szerint Istennek, mások szerint a gurunak, de én nem tudok azonosulni az átadásnak ezzel a felfogásával. Számomra ez saját önvalónknak, vagyis a benső természetünknek való önátadás. Amikor képes vagy arra, hogy átadd az éned önmagadnak, akkor azzal automatikusan átadod magad a gurunak, vagy Istennek, az emberiségnek, a férjednek, illetve a feleségednek, és a gyermekeidnek. Az ön-átadás nem azt jelenti, hogy cselekvésképtelenné válunk, vagy, hogy elveszítjük az akaratunkat. Az ön-átadás azt jelenti, hogy összehangolódunk a bennünk lévő élő, aktív természettel, aminek nyomán megszűnnek a magatartásunkat és a teljesítményünket befolyásoló keresztirányú hatások. Amikor már nincsenek ilyen hatások, akkor megjelenik életünkben az Isten és a guru energiája.
A szantósa
Az ötödik aspektus a szantósa, azaz elégedettség. Az elégedettség a szanjam (önuralom) eredménye, ami akkor alakul ki, amikor magad mögött hagytad az összes mentális fecsegést, és elfogadtad az élet folyamatosságát és spontaneitását. Ki az, aki elégedett? Én elégedett vagyok? Te elégedett vagy? Te mikor vagy elégedett? Én mikor vagyok elégedett? Akkor válunk elégedetté, amikor a vágyaink beteljesülnek, amikor elérjük azt, amit el akartunk érni. Az elégedettség normális esetben nagyon önző folyamat. Elégedettnek lenni azt jelenti, hogy megadtad magadnak az érzékek, az elme, és az érzelmek visszavonásának képességét, és harmonizáltad azokat. Tehát az elégedettség nem más, mint a harmónia.
Ez tehát az „öt sz”, a szannjásza öt gyakorlata, amelyek elvezetnek a vivéka és a vairágja eléréséhez. Ezek nyomán válsz szannjászanandává, és tapasztalod meg a szannjásza boldogságát.
Yoga Magazine 1998. 01.