Látogatás Rikhiába

Swami Chidananda Saraswati

Swami Chidananda a Rishikési Divine Life Society elnöke és Swami Satyananda gurutestvére.

Október 25-én vonatra szálltam Deoghar (Bihar állam) felé, hogy meglátogassam az egyik gurutestvéremet, akit jó pár éve nem láttam már. Ő Swami Satyananda, aki akkor már 11 éve élt Rikhiában, mint avadhúta szannjászin és a Pancsagni tapasz szigorú önmegtartóztatásait gyakorolta. Ezt a nehéz tapaszját 6 egymást követő évben gyakorolta. Minden évben Makar Szankrantitól (január közepe) Karka Szankrantiig (július közepe) hat hónapon keresztül, megszakítás nélkül ült a nap alatt, miközben 4 másik tűzzel volt körülvéve minden irányból, elől, hátul, jobbról és balról. Ez a reggeli napfelkeltétől az esti naplementéig tartott.

Sri Szwámidzsi (Swami Satyananda) már korábban szintén találkozni kívánt velem. Október 26-án reggel érkeztem és 4 napig maradtam, október 29-én estig. Igazán sokat adó élmény volt. Ő alapította az International Yoga Fellowship-et  (1956) és a Bihar School of Yoga-t (1963), aminek központja Mungerben (Bihar) található. A Bihar School of Yoga egy világszerte ismert szervezetté vált, ahol szisztematikus tanfolyamokat tartanak, jógát és más szakmai ismereteket tanítanak több ezer törekvő tanulónak a világ minden tájáról.

1968-tól kezdve Swami Satyananda rengeteg országot meglátogatott, de 1988 szeptemberében úgy döntött, hogy lemond mindenfajta tevékenykedésről és egy kis faluba vonult vissza. Ezt a falut Rikhia Dhamnak hívják és szent hellyé vált, mert egy Dashnami szannjászin telepedett le ott. Swami Satyananda Sivananda Math-nak nevezte el az ásramját. Ez számos bentlakásos épülettel rendelkezik, amelynek mindegyikben van egy templom, melyet az isteni egy-egy kifejeződésnek szenteltek. Én a Dattatreya Kutir-ban laktam. Van ott egy Raghunath Kutir, egy Ganesha Kutir, egy Sivananda és Shankaracharya templom, ami Akharaként ismert, és így tovább.

A Sivananda Math helyt ad egy 40 ágyas jótékonysági kórháznak melynek neve Amrit Kalas, amely bentlakó és bejáró betegek számára is rendelkezik helyekkel, mindkettő jótékonysági alapon működik. A Math fő célja, hogy felemelje az elmaradott falusi embereket, és hogy önbecsülést adjon nekik. Írni-olvasni is tanulnak. A Math számos fontos módon szolgálja a falusi közösséget. Kutakat fúrnak öntözéshez, házakat húznak fel azoknak, akiknek nincs lakhelyük. Utakat építenek az addig megközelíthetetlen területekhez. Segítséget adnak iskolák létrehozásához. A nagyon öreg, 65 év feletti és valamilyen szempontból munkaképtelen embereknek 200 rúpiát adnak havonta mintegy nyugdíjként, hogy soha ne maradjanak még egyetlen napra sem étkezés nélkül.

Egy másik forradalmi jellegű intézkedés annak az igazságtalan és lealacsonyító bánásmódnak a sikeres eltörlése, amely a szerencsétlen sorsú özvegyeket sújtotta a hindu társadalomban. Swami Satyananda-nak sikerült hatályon kívül helyeznie a ‘vidhavát’. Az özvegyeket mostantól ’divjáknak’ szólítják, mivel ők az Isten Anya egy megjelenési formáját képviselik. A falusiak elfogadták azt a gondolatot, hogy ezek a divják rendes szárit hordjanak, mint a többi nő, néhány egyszerű ékszert is, a szindúr és a mangalaszútra kivételével. Srí Swamidzsí segít a közmegbecsülésük visszaadásában, támogatást nyújt nekik magasabb szintű tanulmányok folytatásához, amennyiben kívánják. Az egész Bharatavarsában soha sehol nem láttam még ehhez foghatót.

Azért, hogy munkát adjon a fiatalabbaknak, arra ösztönözte követőit, hogy adományozzanak számukra háromkerekű munkagépeket, tricikliket, sőt még traktort is. Ha nagy távolságot kell megtenniük, hogy a munkahelyükre jussanak, akkor biciklit, robogót, vagy motort kapnak ajándékba.

Azonban, a legkülönösebb széva az az ajándék bőrönd, melyet a friss házasok kapnak ajándékba. Ennek a bőröndnek a tartalma mindenre kiterjedő, amelyet nagy gonddal válogatnak össze. A bőrönd és a benne lévő dolgok összértéke mintegy 60-65 ezer rúpia. Tartalmaz többek között egy arany- és ezüst ékszer sorozatot arcra, kézre, lábfejre és lábujjakra, egy teljes készletet a napi szükségletekre: egy nagy tubus fogkrémet, fésűt, nyelvkaparót, szappant, hajolajat és egy doboznyi karkötőt. Egy műanyag tasakban található kozmetikai felszerelést, amelyben körömlakk, kadzsol, szindur, bindi, hajcsatok, szalagok, alata, arcpúder, rúzs és fésű található. Ezen kívül van még benne egy rozsdamentes fém thali, üveg és kathori, sál, csunri, szári, nadrágok és ingek, zsebkendő és törölköző, plusz fehérnemű és egy színes gamcsa. Karóra a menyasszonynak is és a vőlegénynek is, zoknik mindkettőjüknek, egy pár női cipő, és egy tollkészlet dobozban szintén részét képezi az ajándék bőröndnek.

Swami Satyananda szannjászin és brahmacsári csapata, akik száma majdnem eléri a százat Munger-ben és Deoghar-ban, teljes mértékben őneki szentelik magukat, és mindig készen állnak a szolgálatra. Látni az odaadásukat, a guru szévájuk lelkületét valamint önzetlen szolgálatukat a szegény falusiak irányába, már önmagában egy felemelő tapasztalás. Ott-tartózkodásom alatt Swami Niranjananada elvitt meglátogatni egy csoport közelben lévő, ősi templomot. A helyiek úgy tartják, hogy ezek a templomok több ezer évesek, még jóval Jézus Krisztus születése előttről valóak.

Október 29-én késő éjjel indultunk el Rikhia-ból. Bármennyire is kértem Swami Satyanandad-t, hogy a számára megszokott órában térjen éjszakai pihenőjére, nem hallgatott rám, és ragaszkodott hozzá, hogy szálláshelyét elhagyva engem az állomásra kísérjen a Math autójában azon a késő éjszakai órán. A Sivananda Math meglátogatása Rikhia Dhamban az októberi programom legjelentősebb része volt. Ez egy olyan látogatás volt, amely roppant nagy elégedettséggel és nagyon nagy boldogsággal töltött el.

Forrás: Yoga Magazine 2000. január