A céllal történő cselekedet

Szatszang kérdések és válaszok a XX. század nagyszerű gondolkodóival: Swami Sivananda, Swami Satyananda, Swami Niranjananda
Mi a grihasta ásrama szerepe?

Swami Sivananda: A családos emberek kiemelkedő helyet érdemelnek, mivel ők az igazi jógik. Óriási felelősségük és sok kötelezettségük van, a szannyászinok távol tartják magukat az élet viharos tengerétől. A grihasta ásrama a családalapítás ideje egy ember életében, és egy olvasztótégely, amely kiégeti az előző életek szennyeződéseit és megedzi az acélt, hogy a személyiség teljes pompájában virágozhasson. A családos ember élete egy hosszú, folyamatos szádhana. Szilárdan kell állnia és teljesítenie kell kötelességeit, dharmáját akkor is, amikor az élet viharai megpróbálják ledönteni a lábáról.

Lehet valaki úgy is szannyászin, hogy közben a világban él a karma jógi attitűdjével?

Swami Sivananda: Egy ember csupán azzal nem válik szannyászinná, ha feladja a cselekvést. A karma jógi, aki nem utálja sem a fájdalmat, sem azt a valamit, ami fájdalmat okozott neki, akinek nincs vágya az örömökre, és nem kötődik semmilyen érzéki tárgyhoz és nincs is ellenérzése azzal szemben, ő az örök szannyászin. Mindig cselekvésben van, felülemelkedett az ellentéteken, a hőségen és hidegen, az örömön és bánaton, a sikeren és bukáson, a győzelmen és vereségen, a nyereségen és veszteségen, a dicséreten és bírálaton, a tiszteleten és tiszteletlenségen. Egy igaz szannyászinnak ilyen a mentális hozzáállása és nem szabad formálisan válnia szannyászinná. Csupán az okkersárga ruha nem tehet szannyászinná senkit sem.
Az, ami szükséges: a tiszta szív, az egoizmus és vágyak valódi visszavonásával. A fizikai elvonulás egyáltalán nem elvonulás. A szannyásza az, amikor mindenféle cselekvés gyümölcsétől vonul vissza valaki. Az, akinek állhatatos elméje van a visszavonulás jógájában a szannyásza jóga juktátma. A visszavonulás jógája az, hogy mindent az Úrnak ajánl fel.

Mi az élet értelme?

Swami Sivananda: Az emberi élet a keresés és az önkifejezés folyamata. A szabadság keresése, a szabadságé a kötelékektől, az akarástól és a fájdalomtól. A harmónia, a nyugalom és a béke utáni kutatás. Ez a boldogság utáni szomj és kutatás. Ezen kutatás során mindenki a legbelsőbb szükségletét fejezi ki.
Az élet valódi célja, hogy visszatérjünk a forráshoz, ahonnan mindenki érkezett. Ahogyan a folyó szakadatlanul áramlik, amíg el nem ér az óceánhoz, vizének végső forrásához, ahogyan a tűz vadul ég mindaddig, amíg össze nem olvad saját eredetével, így lesz itt is mindenki nyugtalan mindaddig, amíg el nem nyeri Isten kegyelmét, és eggyé nem válik vele.

Hogyan fedezte fel a megtisztulás karma jóga általi fontosságát?

Swami Satyananda: 1943-ban jöttem a gurum, Swami Sivananda ásrámába. Problémáim voltak a meditációval, mivel nem tudtam túljutni egy bizonyos ponton, ahol egy óriási fallal néztem szembe. Ezért csak egy kérdést tettem fel Swami Sivanandának: „Ha valakinek spontán spirituális tapasztalása van, akkor ennek a tapasztalásnak hogyan válhat a mesterévé, és hogyan szerezheti meg akaratlagosan?” És ő csak egy kicsi kulcsot adott: „Ki kell merítened a karmáidat.
Ahhoz, hogy sikeres legyél a meditációban, a karma súlyát és sűrűségét csökkenteni kell. A tudatunkban a világ, a benyomások, a szenny, a zavarok, a vászanák, avagy rejtett vágyak és ennél sokkal több is ott van több rétegben. Ezeket a karmákat ki kell meríteni. A karma kimerítése egy fontos szádhana a megvilágosodás folyamatában. Ha a törekvő kimeríti a karmáit, akkor lehetséges, hogy a meditáció élménye pozitív eredménnyel járjon. De a karmát nem lehet cselekvéssel kimeríteni, mivel minden cselekvés egy újabb benyomást eredményez. Hogy kimerítsd a karmát, ahhoz karma jógát kell gyakorolni, és nem csak a karmán, hanem keményen és őszintén kell dolgozni az elme tisztításán is.
1956-ban Swami Sivananda magához hívott és megkérdezte: „Milyen szádhanát gyakorolsz?” Tizenkét éven át nem kérdezett tőlem ilyesmit. Természetesen gyakoroltam ászanát, pránájámát és mantrát saját magamtól, de nem a guru utasítására. Ehelyett karma jógát gyakoroltam éjjel-nappal, dolgoztam, mint egy állat. A többi fiatal szánnyászinnal segítettem felépíteni az ásramot lépésről lépésre. Azért éltem a gurummal, hogy beteljesítsem a széva ígéretét, a csitta shuddhit, avagy az elme tisztítását, a karma felszámolását, és ennek teljesen átadtam magam.
Ezt sosem gondoltam újra vagy kérdőjeleztem meg. Nem magamért dolgoztam, nem kaptam világi tárgyakat cserébe. Minden évben az ásram két dótit és egy régi takarót adott. Nem volt fehérje az ételben, nem gondoltam a fehérjére. Tizenkét éven át megfeledkeztem róla. Amikor kijöttem az ásramból, az emberek a fehérjéről beszéltek, én meg azon gondolkodtam, hogy: „Mi az a fehérje? A tej fehérje, a sajt fehérje, a hús fehérje, a hal fehérje.” Amikor beteg voltam, nem volt gyógyszer. A legközelebbi kórház 26 km-re volt, és nem volt autó, jármű, tehát gyalogoltunk. Ha ugyanezt a munkát a családomban végeztem volna, egy csomó pénzt és megbecsülést kaptam volna.
Miért dolgoztam így? Ezt niskáma karma jógának nevezik, személyes nyereség elvárása nélküli tettnek. Én egy analitikus ember vagyok, de a gurumat egyáltalán nem analizáltam. Sosem gondoltam azt, hogy ki akar használni. Ez a gondolat sosem fordult meg a fejemben. A mai napig nem. Éles akadémikus kritikus vagyok, de tudtam, hogy amikor dolgozom, akkor merítem ki a karmáimat, és szabadulok meg tőlük. A tudatban sok-sok inkarnáció vágyai találhatóak. Mindenkinek, beleértve engemet is, nagyon sok benyomása van. Mindenkinek vannak természetes és társadalmi elfojtásai, és ezek ostoba elfojtások. Emiatt van a szenvedés. Amikor átadtam magam a gurumnak a szolgálat és a munka formájában, tulajdonképpen levetettem a karmámat és az elfojtásaimat.

Swami Satyanandát hogyan vezették be a karma jógába?

Swami Niranjanananda: Van egy olyan hit, miszerint a karmákat akaratunkkal kell meghaladnunk, és akaratunk segítségével kell megszabadulnunk ezektől. Azonban abban a pillanatban, amikor valaki felszabadítja magát a karma alól, akkor nem marad többé ebben a teremtésben. A teremtés természete karmikus, tehát hogyan is élhetne valaki ebben a teremtésben karma nélkül? Swami Sivananda ezt mondta Swami Satyanandának.
A karmát nem lehet normális körülmények között és környezetben kimeríteni. Swami Sivananda ezt mondta: „A szannyásza beavatás után tovább folytatod mindazt, amit a mai napig is végeztél, dolgozol az irodában, a konyhában, a kiadónál, csomagokat címzel, padlót söpörsz, titkári munkát végzel. Semmi sem fog megváltozni.” Swami Satyananda erre azt válaszolta: „Nos, ha semmi sem fog változni, akkor ahelyett, hogy itt cselekszem, akár haza is mehetnék, és ott is dolgozhatnék. Segítene otthon a családban.” Swami Sivananda válasza ez volt: „Ezt megteheted, de amikor otthon végzed a különböző dolgokat, akkor azt a saját örömödre, kielégülésedre és megelégedésedre végzed, bizonyos elvárásokkal végzed, és a cselekvés eredménye befolyással lesz rád. A siker feldob majd, a hibák meg frusztrálni fognak. Amikor az ásramban végzel tevékenységet, akkor azt nem a saját kielégülésedre végzed, és nem is lesz semmilyen elvárásod ezzel kapcsolatban. Amit az ásramban végzel, azt felajánlod a gurunak. A tett sikere a gurué, és a tett hibája is a gurué. Szabad vagy, gondold ezt: – Azt mondták, hogy ezt csináljam, tehát ezt csinálom. Nem érdekel a siker vagy a bukás. Tőlem a pozitív és kreatív kifejezésmódot várják el.”

Az ásramban a pozitív, kreatív tett és kifejezésmód van a fókuszban, miközben belevonódunk a cselekvésbe. A karmák nem változnak, csak a belső megértés és a mentális észlelés változik. Ezzel a megértéssel és érzékelés változással valójában az ember tudatába kerül a karma különféle csomóinak, kötéseinek, és ezeket egyesével engedi el. Swami Satyananda azt kérdezte Swami Sivanandától: „Honnan tudom majd, hogy beteljesítettem karmikus kötelezettségeimet?”, aki ezt válaszolta: „Amikor a karmáknak vége, akkor tudni fogod majd. Amikor leszáll az éj, a nap nincs többé az égen. Ugyanígy, amikor majd felszabadulsz a karma alól, tudni fogod, hogy szabad vagy. Ha megkötözlek, akkor tudod, hogy meg vagy kötözve, és ha eloldozlak, akkor tudod, hogy szabad vagy. Ez egy tapasztalás.” Swami Satyananda teljes eltökéltséggel és odaadással indult el a karma jóga útján.

Milyen tréninget kapott Swami Satyanandától?

Swami Niranjanananda: 1963-tól 1977-ig az ásramban lakók egyszerűen éltek. Az életmód 1982-ben változott meg, amikor a régi ásramból a Ganga Darshanba költöztünk. Ezek a helyzetek és körülmények lehetővé tették számunkra, hogy megfigyeljük magunkat. Minden nap az egó hatalmának és szorításának felismerése volt. Mindennap annak a szorításnak a felismerése volt, amellyel az alacsony szinten működő buddhi, az alacsony szinten működő elme, az alacsony szinten működő emlékek és az alacsony szinten működő egó rendelkezik. Szembe kellett nézni ezzel, és mivel képesek voltunk szembenézni ezzel, ma itt ülünk. Nem azért vagyunk ma itt, mert napi nyolc órát meditáltunk. Az, amit elértem, az nem a meditáció gyakorlásának eredménye. Amit elértem az azért volt, mert megtanítottak arra, hogyan konfrontálódjak, nézzek szembe az elmében felbukkanó történésekkel. Ez az a gyakorlatias tréning, amiben részesültem, és nem a meditatív tréning. És ez a tréning, amit a guru ad, az a karma jóga.

Forrás: Yoga Magazin, 2014. július