A diksa jelentése és jelentősége

Swami Niranjanananda Saraswati

Szatszang a Ganga Darsanban (2.rész)

Kérlek, magyarázd el a diksa jelentését és jelentőségét!

Angolul a diksát beavatásként fordítják. Szanszkritul a diksa a látás képességét jelenti, valamit, ami láthatóvá válik, amit létre tudsz hozni magad előtt. A spirituális hagyományban a diksa azt jelenti, hogy elkezdesz a spirituális természeteddel azonosulni, felismered azt, és műveled.

A diksa a mantrával kezdődik. A spirituális fejlődésben van egy növekedési folyamat, egy érési folyamat. Testünk növekedését nem tudjuk kontrollálni, módosítani, elnyomni vagy fokozni, a test természetes módon növekszik. Elősegíthetjük ezt a fizikai folyamatot, azáltal, hogy biztosítjuk a megfelelő táplálékot, testgyakorlást és környezetet, de ezen a ponton túl, a test magától lesz éretté, magától öregszik meg és végül magától tűnik el. Csak úgy, mint ahogyan nincs ellenőrzésünk a test fejlődése felett, szintén nincs ellenőrzésünk a spirituális élet fejlődése felett. A spirituális fejlődéshez meg kell teremtenünk a megfelelő környezetet, azáltal, hogy gondoskodunk spirituális életünk megfelelő táplálékkal való táplálásáról és fenntartásáról.

A mantra az első lépés ebben a folyamatban. A mantra azzal kezdődik, hogy kiképezzük az elmét, hogy egyhegyűvé és összpontosítottá váljon. A mantra szádhana egy nagyon magas szintű szádhana. Ez nem csak egy szónak az ismételgetése. Amikor Swami Satyananda mantra beavatást kapott a gurujától, azt az utasítást kapta, hogy csak öt kör málát végezzen. Ma is csak azt az öt kört végzi, mert nagyon nehéz öt kör málát elvégezni az elme elkalandozása és ingadozása nélkül. Számunkra a mantra szádhana két kör málával kezdődik. Ha képes vagy az elme ingadozása nélkül gyakorolni két kör málát, akkor elmondhatod: „Elértem a mantra szádhana tökéletességét.” Az előrehaladás a mantra szádhanában azt a képességet jelenti, amikor a napi két kör mála gyakorlása közben nincs más gondolat, csak a mantra, nincs más fókusz, csak a mantra és a szimbólum. A mentális elterelődéseknek meg kell szűnniük, és fejleszteni kell a koncentrációt. Ha már a koncentráció fejlődik, egyetlen mantra kántálása elegendő a cél eléréséhez. Ha világos a cél és lősz egy puskával, egyetlen golyó elég, hogy célba találj. Ugyanilyen módon a mantrának egyetlen ismétlése elegendő, hogy célt érj, feltéve, ha tökéletes és teljes a koncentráció. A mantra képessé teszi az embert a mentális szétszóródás kezelésére és arra, hogy elérjen egy fókuszált, összpontosított és egyhegyű figyelmet.

A dzsigjászu szannjásza a második lépés a beavatás és a spirituális fejlődés folyamatában. A dzsigjászu keresőt jelent. A kereső a spirituális személyiségével azonosul, ráébred, hogy van valami az elméjén, a vágyain, az elvárásain és az egóján túl. Erőfeszítést tesz, hogy az erő, a biztonság és a vigasz belső forrásával kapcsolatot létesítsen. A keresőnek most már át kell alakítania, és finoman be kell szabályoznia nem csak saját természetét és elméjét, hanem az életmódját és a napi rutinját is. A kereső vagy dzsigjászu célja – gondoskodni a különböző lehetőségekről, annak érdekében, hogy megtapasztalja a spirituális dimenziót.

Gyakran nehezen értik meg az emberek, hogy miért nem kaphatnak beavatást akkor, amikor akarnak. Mindenki azt gondolja, hogy a beavatás egy jó dolog, anélkül, hogy megértené valódi erejét és értelmét. Azonban a beavatás nem olyan, mint a csokoládé vagy a cukorka. Attól, hogy megkapod a beavatást, nem válsz azonnal spirituálisabbá. Kizárólag a meggyőződésen, a hiten és a szándék tisztaságán keresztül válsz spirituálissá. Először ezeket a képességeket kell fejleszteni. Amikor első osztályos vagy, nem részesülsz egyetemi képzésben. Ha hétévesen eldöntöd, hogy orvos leszel, hány évet kell tanulnod? A képzésedet először az első osztályban kell kezdened, ami a spirituális nyelvtan, spirituális matematika, spirituális történelem és földrajz alapfogalmainak az elsajátítását jelenti.

A Prasna Upanisádban hat tanuló megy a guru ásramjába, mindegyikük egy-egy kérdéssel. De a guru, a kérdéseik megválaszolása helyett, azt mondja nekik, hogy éljenek az ásramban egy évig és dolgozzanak keményen, és a kérdéseiket az év végén tegyék fel. Egyetlen válaszra a tanítványnak egy évig kellett várnia! Ez egy példa arra, hogy lelkesedésünkben hogyan próbálunk meg felépíteni egy épületet megfelelő alapok nélkül. Ha egy épületnek gyenge alapjai vannak, össze fog omlani, de ha az alapjai szilárdak, akkor az épület évtizedekig fennmarad. Ennek az alapnak a megépítéséhez, az embernek át kell mennie fokozatosan, a különböző beavatásokon – nem ambícióktól és elvárásoktól, hanem őszinte önelemzéstől és önvizsgálattól hajtva.

Yoga magazin, 2005. július