Barion Pixel

A Jóga szútrák

Swami Niranjanananda Saraswati

Ganga Darshan, February 14, 2006.

A jóga három összetevőből áll: elméletből, gyakorlatból, és abból, amit megélhetsz. Az első összetevő az elmélet. Például Patanjali Rádzsa jóga szútráinak négy fejezete a jóga elméletét magyarázza: a szamádhi ösvényét, a szádhana ösvényét, a vibhúti ösvényét és a kaivalja ösvényét. Mi a vritti, mi a csitta, mi az anusászna, mi a pránájáma, mi a szamádhi, melyek a különböző tudatállapotok, melyek a különböző vrittik, stb.? – mindezeket meghatározza a Jóga szútrákban. Ez a jóga elméleti összetevője.

A jóga második összetevői a gyakorlatok, a technikák. Mit gyakorolsz? A pratjáhárának megvan az elmélete, de melyek azok a gyakorlatok, amelyek elvezetnek a pratjáhárához? A dháranának is megvan az elmélete, de milyen gyakorlatok vezetnek el a dháranához? A dhjánának is megvan az elmélete, de milyen gyakorlatok vezetnek el a dhjánához? A pránájámához is tartozik elmélet, de mely gyakorlatok vezetnek a pránájáma olyan szintű tökéletesítéséhez, melyeket Patanjali meghatározott?

Ezer meg ezerféle technika ismert, nemcsak egy, kettő vagy három. Például a hatha jógában leírtak alapján 8.400.000 ászana létezik. Ugyan ki ismerhetné mindet? Még hogyha születésünktől kezdve minden nap gyakorolnánk egy ászanát, akkor sem jutnánk az összes végére. Ugyanígy számtalan technika, gyakorlat és rendszer létezik, amely hozzásegít a törekvések eléréséhez, ahogy azok az elméletben meg vannak fogalmazva.

Az elmélet és a gyakorlat után következik a jóga harmadik összetevője: az, amit megélhetsz, amit alkalmazni tudsz, amit gyakorolni tudsz, ami a szádhanád, spirituális törekvésed részévé válik. Meg kell tehát nézni a Jóga Szútrákat, és a rádzsa jógát ilyen összefüggésben kell értelmezni. A számtalan elméletből és gyakorlatból le kell szűrnöd azt, ami a személyes törekvésedhez szükséges, és e szerint kell élned, ameddig a törekvésed beteljesedik. Így a jóga teljes rendszerét az elmélet, a gyakorlat, és a megélhetőség szempontjából kell látni.

A szamádhi egy elmélet. A meditáció egy technika a szamádhi eléréséhez. De megélhető-e a szamádhi? El tudod érni, és egy napon talán csodálatos dolgokat tapasztalsz, de képes leszel-e így élni életed hátralévő részében? Ha igen, szentté válsz, és nem tudsz majd úgy élni a társadalomban, ahogy most. Egy napra megtapasztalhatod a szamádhit a társadalomban, de nem fogsz tudni folyamatosan így élni, mert a környezet ezt nem támogatja. És ha nem tudod megélni az eredményt – ki is húzhatod a listáról.

Anusászana

Patanjali első három szútrája a rádzsa jóga folyamatát írja le. Ebben a folyamatban változás történik a személyes viselkedésben, amit anusászanának, azaz fegyelemnek nevezünk. Például a templomba egy bizonyos nézettel, egy bizonyos felfogással mész, és ragaszkodnod kell azokhoz a korlátozásokhoz, melyeket ez a felfogás megkövetel. Minden ilyen nézet egy meghatározott viszonyt (szambandh) hoz létre, és eszerint a nézet szerint kell élned. Nem mész el egy templomba vagy mecsetbe, és kezdesz el úgy táncolni, mint a diszkóban, hanem illendően viselkedsz. Az illendőség természetes készség, ami által alkalmazkodunk egy helyzethez. Egy buliban táncolnak, egy szertartás helyszínén meghitt nyugalom van; otthon boldogság, egy irodában pedig munka van. Az adott környezet szabályaihoz alkalmazkodsz, és ragaszkodsz.

Amikor tartod magad egy ilyen szabályhoz, békében vagy önmagaddal, de abban a pillanatban, amikor megszegsz egy szabályt, konfliktusba kerülsz. Abban a pillanatban, amikor az elme kacérkodni kezd ezzel vagy azzal a gondolattal, elképzeléssel, vággyal, érzelemmel, érzéssel vagy szándékkal – feszültség, konfliktus, nehézség keletkezik. A belső egyensúly és természetes fegyelem megszűnik. Addig, ameddig békében vagy, az elméd összeszedett és fókuszált, nincs szétszóródva. Tehát a rádzsa jóga első lépése az anusászana; az illedelmes viselkedés, és az, hogy harmóniába kerülj ezzel.

A vrittik feletti uralom

Azonban ez nem történik meg. A vrittikből adódóan mindig van valamilyen nehézség, visszakozás, valamilyen személyes dolog, ami előtérbe kerül. A vritti az, amikor az elme folyamatosan egy adott dolog körül forog. Ha szeretsz valakit, mindegy, hogy mit csinálsz, mindig rá gondolsz – ez egy vritti. Ha valakit nem kedvelsz, vagy veszekszel valakivel, az az illető uralja a gondolataidat – ez is egy vritti. Ha egy tanár leszid egy diákot, a diák elkezdi úgy érezni, hogy a tanár célba vette őt – ez is egy vritti. Amikor egy téma vagy dolog megszállottjává válsz, és ez veled marad, az is vrittiként ismert. Amikor viszont egy gondolat egyszerűen jön és megy – az már nem vritti.

Van egy klasszikus példa egy nyugdíjas emberről, akinek magas vérnyomása lett, miután a menye egy kutyához hasonlította. A kép, ami megjelent előtte egy kóbor kutya képe volt. Amikor azt ajánlották neki, hogy inkább képzeljen el egy nemes, rendesen tartott kutyát, a magas vérnyomás oka – azaz az én-kép, amit kialakított – lazulni kezdett. Ez egy példa egy olyan vrittire, ami egy fizikai rendellenesség kiváltó oka lett, mentális és érzelmi konfliktust, zavart okozott. Ez mindennap megtörténik, mindenféle körülmények között. A félreértések vrittiket hoznak létre. A kommunikációs problémák vrittiket hoznak létre. Az elméd egy adott állapota nem csak attól függ, amit az érzékeiddel felfogsz, de attól is, hogy mi zajlik a fejedben, a szívedben és az ösztöneid szintjén.

Az emberi természet olyan, mint egy majom. Ha egy éhes majmot beengedsz egy gyümölcsfákkal teli kertbe, mit fog csinálni? Leszed egy gyümölcsöt, megcsócsálja, eldobja, leszed egy másikat, és ezt addig folyatja, amíg rövid időn belül az összes gyümölcsöt tönkreteszi. Az érdekessége a dolognak az, hogy egy gyümölcsöt sem eszik meg teljesen. Ilyen a kapcsolata az érzékeknek az érzékek tárgyával, s az életben kielégülést, boldogságot, biztonságot és kényelmet kereső egyénnek a világgal. Ha tárgyilagosan szemléled magad, úgy találod majd, hogy egy gyümölcsöt sem ettél meg teljesen; ettél néhány falatot ebből is és abból is. Ez az sajátosság, amin felül kell kerekedni.

A vrittiket nem lehet megállítani, mert ha megállnának, nem léteznénk. Képesek vagyunk az uralmunk alá vonni egy vrittit, de nem vagyunk képesek megállítani. A második szútrában a szanszkrit „nirodha” szó szerepel – Yogaschitta vritti nirodhah. A virodha szó, ami azt jelenti: ellenszegülni valaminek, nem szerepel. Az avarodha szó, ami azt jelenti: lezárni, nem szerepel. A nirodha azt jelenti, hogy leküzdeni, „egy helyre terelni” a szétszórtságot, és összpontosítani. Olyan, mint egy fáklya, aminek a fényét keskeny, és széles fénysugárrá is át lehet alakítani.

Képzelj el egy vízzel teli gátat. Ha fúrsz egy kicsi lyukat a gáton, az itt kiáramló víz sokkal nagyobb nyomással és erőteljesebben áramlik ki innen, mintha rendesen folyna a medrében. Ez a nirodha elve: uralni, szabályozni, korlátozni az érzékek és az érzékek tárgyai közti interakciót. Így ahelyett, hogy húszféle gyümölcsbe harapsz bele, egyél meg egyet teljesen, aztán edd meg a másodikat, és amikor azzal végeztél, azután a harmadikat. Amikor eljutsz arra pontra, hogy képes vagy uralni a szétszórtságot, egy láthatatlan tükör jelenik meg, amiben az ember meg tudja látni a saját természetét és a saját arcát.

Drasta – kiterjesztett tudatosság

A Jóga szútrák harmadik állítása: Tada drashtuh svaroope avasthanam – azaz, amint az elme irányítottá válik, képes vagy meglátni a valódi természeted, annak megfigyelőjévé válni. Ez a megfigyelő nincs korlátok közé szorítva. Képes vagy magadat teljes egészként látni, nem csak részenként. A megfigyelő állapot eleven tapasztalattá válik. Nem pillanatnyi tapasztalat, amikor hirtelen tudatába kerülsz önmagadnak, hanem egy folyamatos tapasztalás. Amikor megjelenik a láthatatlan tükör, meglátod a teljes önvalódat, nem csak azt, amit egy adott pillanatban tapasztalsz. Nem olyan, mint az antar mauna gyakorlása, amikor csak a gondolataidnak vagy tudatában, és minden mást kizársz, vagy az adzsapa dzsapa gyakorlása, amikor csak a légzésedet és a mantrát tudatosítod, és minden mást figyelmen kívül hagysz.

Nagyon sok minden történik egyszerre a testünkben számos különböző szinten. Például működik a tüdő, a szív, a keringés, az agy, az érzelmek, a gondolatok, a vágyak; az összes mentális sajátosság aktív. A test és az elme minden rendszere harmóniában, összehangoltan működik. Bármely egyensúlyhiány betegségként fog megjelenni. Mialatt számos dolog történik, aminek nem vagyunk tudatában.

Amikor a drasta természet fejlődik, kialakul egy kiterjedtebb tudatosság, amivel képes vagy felfogni a saját természetedet a maga teljességében, az interakcióidat és viselkedésedet egy futó pillanatban, egy gondolatban. A fókusz nem egyetlen ponton van, hanem számos pontot egyszerre magában foglal. Például, amikor tükörbe nézel, az arcod teljes egészét látod – nem veszed külön sorra egyenként a füleidet, a szemedet, az orrodat és a szádat, hanem a saját részeidként; egy egész tartozékaiként látod őket. A drasta tudatosság ugyanilyen. Amikor az ilyen fajta tudatosság megtörténik, és az elme megnyilatkozásait lecsillapítod és irányítod, az elme kifejeződései erővel bírnak, mint a víz, amikor kiömlik a gát kicsi nyílásán. Minden ellenőrzés alatt van tartva, csak egyetlen kivezető nyílás létezik, és az összes sakti, az összes erő ezen a nyíláson halad keresztül. Amit elgondolsz, megtörténik, amit kimondasz, megtörténik. Az ember sziddhává, tökéletes lénnyé válik.

Az igazi drasta egy sziddha. A sziddhák mindig tudatában vannak annak, ahogyan élnek, cselekszenek és működnek. Mi azonban csak törekszünk rá, hogy meglássuk a teljes arcunkat; nem vagyunk képesek látni a teljes önvalónkat. Ahogyan minden nap fogat mosol, azt a „belső fogat” is meg kell tisztítani, amelyik másokba harap harag, agresszió, irigység vagy gyűlölet formájában. Ekkor megszületik a pramána. A pramána – a tudás, ami közvetlen, intuitív megtapasztaláson alapszik – csak akkor fog bekövetkezni, amikor eléred a sztita pragjá, azaz a szilárd bölcsesség, egyensúly állapotát. Amikor uralod a vrittiket, akkor bármi, amit kimondasz, valósággá válik.

Yoga Magazine, 2009.05.