Pozitivitás az életben

 Swami Niranjanananda Saraswati

Tegyük fel, hogy két halom fekszik előttünk. Az egyik egy kupac szemét, a másik egy halom arany. Melyiket választanánk? Minden bizonnyal az aranyat. Ha csak egy halom volna előttünk, amelyben a szemét keveredik az arannyal, mit tennénk? Kiválogatnánk az aranyat a szemétből. Meg tudnánk tenni, ugye? A személyiség is ilyen keveréke a szemétnek és az aranynak. Az emberekre általában a szemét hat, az aranyat nem veszik észre.

Ez az oka, hogy noha temérdek jót adhatnánk, rengeteg jót kaphatnánk, és oly sok pozitív belső tulajdonsággal bírunk, mégis a negatívval azonosítjuk magunkat. Különválasztani a negatívat a pozitívtól, és megtartani a pozitívat, ez a jóga célja. Ez az a cél, melyet be kell teljesíteni az életünkben. Amikor ez személyes fejlődéssé és érzékenységgé válik, a belső tudatosságot oly mértékben kell elmélyíteni, hogy tudatában legyünk mind a piszoknak, vagy szennyeződésnek, tehát a negatívnak, és mindannak, ami gyönyörű, vagyis a pozitívnak. Fokozatosan ki kell selejteznünk a negatívakat, miközben a kapcsolatot fenntartjuk a pozitívakkal. Ez nem csak intellektuális koncepció, ez az, amit el kell sajátítanunk életünk során. Végtére is miért vannak reakcióink, miért reagálunk a dolgokra az életben? Miért vágyunk valamire, és miért nem valami másra? A reakció a negatívval, valamint a különböző dolgok iránt érzett ellenszenvünkkel való azonosulás eredménye. Az akció a pozitívval kapcsolódik. Fel kell ébreszteni magunkban a tudatosságot, majd folyamatosan fejleszteni azt.

Nem a meditáció a fontos, és nem is az ászana, vagy tartás végrehajtása az, ami fontos. Végül is meddig vagyunk képesek tartásokat gyakorolni? Amíg fittek vagyunk, de amikor ez az állapot elmúlik, az ászanáknak nincs jelentősége. Meddig végezhetjük a meditációs gyakorlatokat? Amíg van bennünk vágy, ám amikor a vágy elmúlik, nincs meditáció sem. Meddig gyakorolhatjuk a jógát? Amíg érezzük a vágyat, de ha nincs vágy, nem is jógázunk. Ha pusztán csak körbejárjuk azokat a dolgokat, amelyeket szeretünk és amelyeket nem, a cselekedeteinket és a reakcióinkat, a vágyainkat és az ellenszenveinket, akkor nem tanultuk meg a leckét. A feladat ugyanis az, hogy előhozzuk a pozitívat. A pozitivitásnak kell kifejeződnie minden élethelyzetben, legyen az iskolai vizsga, emberi kapcsolat, akár a társadalmi létben, vagy a világtól visszavonulva. Ez az a jelentés, amit a jóga próbál adni. Ez nem lehet pusztán intellektuális jellegű megértés. Ez egy olyan folyamat, amely tapasztalati megértésen keresztül a lélek fejlődéséhez vezet, eltöltve bennünket elégedettséggel, békével és nyugalommal.

Különböző tapasztalatokon megyünk keresztül, van köztük jó és rossz is. Amikor reakció van, azt mindig rossznak éljük meg, és mindig, amikor elfogadjuk, ami velünk történik, és a szerint cselekszünk, azt jónak tekintjük. Ez a pozitivitás és elfogadás kell, hogy az életünk középpontjában álljon, ha sikert akarunk elérni. Ha ezt a fókuszt elveszítjük, akkor nem állíthatjuk magunkról, hogy a jóga gyakorlói vagyunk. Akkor pusztán csak ászanák és meditációs technikák gyakorlói vagyunk.

A változásnak belülről kell jönnie. Ez a folyamat nem azonnali nyereséggel jár. Úgy tekintsük inkább, hogy ezzel pozitív életfelfogást, beteljesülést és elégedettséget nyerünk. A megnyugvás és beteljesülés érzése a harmónia következménye, amely külső és belső egyaránt. Ha csak a belső élményekkel, a belső boldogság állapotával azonosítjuk magunkat, ám kívül megvannak még a reakcióink a nézőpontunkban, a viselkedésünkben, a kapcsolatainkban és a kommunikációnkban, addig a tapasztalatunk nem válhat teljessé. Ez a jóga szó valódi jelentése. Patanjali a Jóga Szútrák című művében a harmadik szútrában arról beszél, hogy a látó, a drashta igazi mivoltában megmarad. Megmaradni a saját mivoltunkban, a saját természetünkben azt jelenti, hogy harmóniának kell lennie, az életnek áramlania kell. Az életnek ez az áramlása, ez a harmónia, optimizmus, és egyensúly nincs összeütközésben semmivel, nem hatnak rá az akadályok.

Erre példa az áramló folyó. Ha egy szikla kerül a folyóágyba, a víz egyszerűen elfolyik körülötte és folyatatja útját. A folyó nem kerül konfliktusba a mozdíthatatlan akadállyal. Ezt a leckét mindnyájunknak meg kell tanulnia, mert őszintén kimondva az önmegvalósítás csak egyfajta önző szubjektív megvalósítás. Ez bármikor elveszíthető. Könnyű megszerezni és könnyű elveszíteni, mert az élet az adás és a kapás princípiumait követi. Az életnek ez az áramlása maga a jóga.

A jóga ezen a szinten válik életformává. Kezdetben a jóga gyakorlatokat jelent, azután életformává válik. Amikor már életforma, akkor ki is tudjuk fejezni, és azonosulunk is saját egyensúlyban lévő, pozitív és optimista természetünkkel, majd ennek eredményeképpen megtapasztaljuk magunkban a fizikai egészséget, a mentális egészséget, és a spirituális boldogságot.

Ganga Darshan, 2002. január. 28.