A rádzsa jóga Jóga Szútrái a napi gyakorlásra vonatkozóan

Swami Satyananda Saraswati

előadás 1981. szeptember 7-én Zinalban, Svájcban

Patanjali Jóga Szútrái négy részből állnak. Az egyik fejezetet Szádhana Pádá-nak nevezik. A szádhana szanszkrit szó, amely azt jelenti, hogy tökéletesítsd a tökéletlen elmét. Ahogyan egy vadlovat idomítasz, úgy idomítod a vad és nyers elmét is.

Az evolúció során az elme az emberi élet formájában jelent meg, de ez nem jelenti azt, hogy ez az elme tökéletes és csalhatatlan lenne. Bár a természet ajándéka, az elmének is megvannak a maga korlátai. Az elme az érzékszervi csatornáktól függ az információt és stimulációt illetően. Ezért a rádzsa jóga Jóga Szútrái azt állítja, hogy ezt a tökéletlen elmét tökéletesebbé és hatékonyabbá lehet tenni szádhana gyakorlásával.

Most be fogom mutatni nektek azt a három kulcsot, amelyek a legfontosabbak az emberi elme tökéletesítése szempontjából. Azt, aki gyakorol, ’szádhakának’ nevezik. És amit gyakorol, az a ’szádhana’. Amikor a szádhana beért és eredményeket ér el, akkor ezt ’sziddhinek’ nevezik. Sokszor fordítják a sziddhit pszichikus képességeknek, de itt mi most csak az elme tökéletesítéséről beszélünk.

A pránájáma gyakorlása

Patanjali Rádzsa Jóga Szútrái-ban különféle gyakorlatokat ajánl napi szádhanának. Beszél az ászanáról, pránájámáról, dháránáról és dhyána jógáról is. Nem elégséges csak a filozófiát ismertetni egy törekvővel. A filozófia szükséges a megértéshez, de nem elégséges a gyakorláshoz. A gyakorlás az a rész, amikor valamit egy bizonyos módon kezdünk el véghezvinni.

Nos, Patanjali a pránájámáról beszél. A belégzés és a kilégzés alkotja a pránájámát, de Patanjali még világosabb a meghatározást illetően. Úgy határozza meg a pránájámát, mint a belégzés és a kilégzés közötti szünetet. Ez azt jelenti, hogy amikor visszatartod a lélegzetet, tulajdonképpen akkor gyakorolod a pránájámát. Egy törekvőnek képesnek kell lennie arra, hogy mindenféle nem kívánatos hatás nélkül tudja a lélegzet-visszatartást gyakorolni.

Amikor a lélegzet-visszatartást gyakorolod, az a kumbhaka, és ez befolyásolja az idegrendszert, az agyat, a légzőrendszert és a test más rendszereit is. Ez az, amiről a tudósok az elmúlt két évtizedben beszélnek nekünk, de Patanjalinak itt van egy különleges hozzáfűzni valója. Azt mondja, hogy amikor sikerrel jársz a pránájámában, akkor a fátyol, ami eltakarja a lángot, lehullik.

A légzés visszatartása a pránájáma, ez az első definíció. Amikor ezt a pránájámát gyakorolod, az azonnali hatással van a tudatosságra. Amikor a tudatosságot egy hatás éri, akkor a fátyol lehullik, és a fény érzékelhetővé válik. Ez a fény nem az a külső fény, amit most látsz. Ez az a fény, amelyben szabaddá válsz az élet minden bánatától, és ezt megvilágosodásként is ismerik. Ezért a napi gyakorlásunkat illetően arra kell emlékeznünk, hogy a pránájámában a légzésvisszatartást kell tökéletesíteni.

Patanjali Rádzsa Jóga Szútrájában nincs közvetlen említés az arányokról és ismétlésekről, de más jóga szövegekben, mint a Hatha Jóga Pradipiká, a Góraksa Számitá, a Vigjána Bajravá Tantra sok utalás van a pránájáma arányaira. Ezek a szövegek világosan leírják, hogyan kell a pránájámát gyakorolni. A pránájáma nem csupán az oxigén belégzésének gyakorlata, ez egy szisztematikus tudomány, amely megvilágosodáshoz vezet. A Jóga Szútrákban az utalás világos arra, hogy a pránájámával a fátyol lehullik, és a fény érzékelhetővé válik. Ezért a hatha jógát be kell majd illesztened a pránájáma gyakorlataidba.

A hatha jóga szerint a pránájámát három bandhával kell együtt gyakorolni: dzsálándhára bandha (torokzár), uddijána bandha (rekeszizom zár) és a múlabandha (gátzár). Ezekkel együtt meg kell tanulni az arányszámokat és ismétlésszámokat, amelyeket meg kell tartani minden belégzés és kilégzés között. A kezdők számára az arányszám 1:1:2, aztán haladsz az 1:2:2 felé, aztán az 1:4:2 felé. Amikor ide elértél, akkor adj hozzá még egyet: 1:4:2:2. Az utolsó szám a külső kumbhaka arányszáma. A pránájámában ezeket az arányszámokat gyakorolva és megtartva elérheted a pránikus erő felébredését magadban.

A koncentráció lehetőségei

Patanjali Jóga Szútráiban sokat beszél a koncentráció tárgyáról. Amikor képes vagy az elmédet egy ponton tartani egy bizonyos ideig, ezt dháranának, vagy koncentrációnak nevezik. Ha képes vagy egy virág képét az elmédben tartani egy ideig, akkor azt mondjuk, hogy az elméd megvalósította a dháranát.

Világos különbség van prátjáhára és dhárana között. A prátjáhára egy gyakorlat, amelyben megpróbálod elszigetelni az elmét az érzékelés csatornáitól. Ezért a dhárana csak akkor válik tökéletessé és teljessé, ha a prátjáhárát nagyon jól gyakorolják. Amikor megpróbálod az elmét az érzékszervek csatornáiról leválasztani, először nagyon sok zavar jön létre. Minden alkalommal a csitta vritti, avagy a mentális minták zavarttá válnak, mert az érzékek hatással vannak az elmére, és az elme olyannyira függővé vált az érzékektől, hogy egyszerűen csak elfogadja ezeket a zavarokat. Ezért a pránájáma gyakorlata szintén prátjáhárává válik. Ezen túl Patanjali a prátjáhára sok más gyakorlatát is tárgyalja. Koncentrálhatsz bármelyik szentre, fényre, hangra, saját gondolkodási folyamatodra vagy bármire, amire szeretnél.

Itt egy dolog nagyon világossá válik. A spirituális gyakorlásod elején nem szükséges egy vallásos szimbólumot választani a koncentrációhoz. Néha inkább használható egy gondolat, amely nagy hatással van az elmédre, mert nincs értelme az elmével való küzdésnek. A meditáció alatt megpróbálhatsz egy vallásos szimbólumra gondolni, de az elme nem ért majd egyet vele, mert bizonyos körülmények között nőttél fel, és az elme így lett kondicionálva. Tehát, amikor megpróbálsz valami olyanra koncentrálni, ami idegen e kondicionálás számára, akkor az elme kivonja magát a koncentráció alól. Amikor nagyon egyszerű dolgokra gondolsz a mindennapi életedből, akkor nincs zavar, de ha megpróbálsz egy vallásos szimbólumra koncentrálni, akkor jön a zavar, és elkezdődik az ellenállás. Nagyon fontos azt tudni, hogy amikor szádhanát gyakorolsz, akkor az elmével való konfrontáció minimális kell, hogy legyen. Nincs értelme a saját elméddel harcolni. Ki harcol kivel? Nincs két elme: egy tudatos, és a sokféleség kedvéért egy másik, különféle vrittikkel, mintákkal vagy hullámzással. Amikor magaddal konfrontálódsz, akkor vitát generálsz a saját vrittijeid között. És amikor ez a konfrontáció a saját virttijeid között nagyon áthatóvá és intenzívvé válik, akkor skizofréniás rohamod lesz. Ha elmész egy ideg-elme osztályra, akkor látni fogod, hogy mire gondolok. Idegbetegek százait kérdeztem ki, és gyakorlatilag mindannyian a saját elméjük áldozatai.

Patanjali nagyon óvatos ezt a pontot illetően, és egy gyönyörű szútrában beszél erről, amelyet idézek: ’Ha nem vagy képes a javasolt módszerekkel koncentrálni, akkor válasz magadnak egy sajátot’.

A fontos az, hogy a szimbólumnak olyan mély benyomást keltőnek kell lennie, hogy az elméd teljesen eggyé váljon vele. Amikor így gyakorolsz, akkor könnyedén lépsz be a dhyánába, avagy meditációba.

Szamjáma: tökéletesség az elmét illetően

A rádzsa jógában három lépés van, amely megvilágosodásban csúcsosodik ki: dhárana, dhyána és szamádhi. A dhárana az elmének az a kapacitása, hogy egy képet, elgondolást képes megtartani, a dhyána azt jelenti, hogy az elme zavartalanul ennek a képnek, elvnek teljesen a tudatában van. Például egy virágra koncentrálsz, és képes vagy ezt a virágot az elmédben tartani egy bizonyos ideig, de nem vagy képes megfeledkezni magadról. Még mindig az időben és a térben vagy. Ezt nevezik dháranának, avagy koncentrációnak.

Amikor képes vagy a virág elgondolását az elmédben tartani, és többé nem vagy tudatában önmagadnak, vagy a folyamatnak, akkor ezt dhyánának vagy meditációnak nevezik. Amikor képes vagy a virág elgondolását az elmédben tartani, és a virág benned egy élő tapasztalássá válik, és nincs különbség e között az érzékelt, külső virág és a virág tapasztalása között, akkor mindkét virág eggyé válik, és ezt nevezik szamádhinak. Mindezen három egyszerre való gyakorlását szamjámaként ismerik.

Ha a dháranát, dhyánát és szamádhit egymás után vagy képes gyakorolni, az a szamjáma. Amikor ezt a hármat gyakorolod, akkor az elméd kreatívvá, teremtővé válik, képest ezt véghez vinni. Képes bármilyen ideát nagy erővel megtartani, és kapacitásának nincs határa vagy korlátja.

Egy tökéletes elme, amely képes egy virágra gondolni, az a napra is képes gondolni. Amikor beteljesíted a szamjámát, akkor különféle szimbólumokra is használhatod. Gyakorolhatod a szamjámát a napon, mások gondolatain, saját kurma nádidon, amely a pajzsmirigy mellett helyezkedik el, saját tükörképeden vagy a tested súlyán vagy a könnyűség érzeten. Mivel az elméd nagyon alkalmas lett erre a feladatra, és nagyon hatékony, bármilyen tárgyon gyakorolhatsz már.

Amikor az elme eléri a tökéletességet a szamjámában, akkor eléri a sziddhiket is. A sziddhi azt jelenti, hogy tökéletesség. Ezért a napi gyakorlásban ezeket a dolgokat egymással összhangban és szisztematikusan kell összeegyeztetni.

Jantra, mantra és mandala

Sok éven át gondolkodtam a koncentráció szimbólumairól, és rájöttem, hogy millió és millió szimbólum létezik. Minden szimbólum valójában saját archetípusainkhoz kapcsolódik. Megvannak saját szamszkáráink, saját mentális beállítottságunk. Az elménk millió és billió archetípusból áll össze. Nos, ezeket az archetípusokat nem biztos, hogy csupán vallásos szimbólumokkal lehet befolyásolni. A véleményem szerint a legjobban tantrikus szimbólumokkal lehet hatás gyakorolni rájuk, jantrával, mantrával és mandalával.

Például próbálj meg a múladhára csakrára koncentrálni, és a múladhára csakra jantrájára és bídzsa mantrájára. Ha ez nem működik, akkor koncentrálj a szvádistána csakrára, a jantrájára és a mantrájára. Ha ez nem működik, akkor menj a manipúra, anaháta, visuddhi vagy agjá csakrához. Természetesen néhány csakra nem fog válaszolni majd, mert mi mindnyájan fejlődő emberi lények vagyunk. Ha az evolúciód túlvitt már téged a manipúra csakrán, de a múladhárára próbálsz koncentrálni, akkor nem jársz majd sikerrel. Ezért egy olyan guru kell, hogy segítsen, akinek már felébredt a belső tudása a különféle csakrákkal, jantáráikkal, és mantráikkal kapcsolatban.

Karmikus blokk

Mindenki őszinte, mindenki keményen dolgozik, de sok ember számára a siker nem kerül látómezőbe. Hol van a blokk? Ez az, amiről sohasem gondolkodunk. Mi fog történni, ha meggyújtasz egy gyertyát a szobában, aztán kinyitod az összes ablakot és bekapcsolod a ventillátort? A láng sosem marad mozdulatlan. Bármit is teszel, hamar ki fog hunyni. Ez az, ami mindannyiunkkal megtörténik a hétköznapi élet során. Megvan a fény odabent, de folyamatosan pislákol, aztán kialszik. Az élet sok vihara miatt a belső fény nem ég stabilan. Ilyenkor mit tesz a bölcs ember? Lekapcsolja a ventilátort, becsukja az összes ablakot, így mozdulatlan lesz a láng.

A blokkot igazán nagyon egyszerűen meg lehet érteni. Saját személyiségünk hozza létre, amely a szamszkárák eredménye, és ezek a karmánk hatásai. Először is ezeket a szamszkárákat ki kell tisztítani, de a karmádat nem tudod hétköznapi módszerekkel kimeríteni. Lehet, hogy a jótékonyságot gyakorolod, de a karmádra ez nem lesz hatással. Lehetséges, hogy szolgálod a szegényeket, de ez nem fogja érinteni a végzeted. Tégy bármit is, amit jónak, emberbarátinak és önzetlennek tartasz, ez mind csak külső falfesték. Semmi sem, amit képes vagy megtenni, nem fog mély belső életedbe lehatolni.

Az élet nagyon misztikus anyag. Néha teljesen elképedek. Bárhová is nézek, határtalanságot látok. Még a dohányzás szokásából sem könnyű kikerülni. Nagyon sok csodás szociális munkással találkoztam, akik láncdohányosok voltak. Amikor megkérdeztem őket, hogy miért nem törik meg a szokást, azt mondták: ’Nem tudjuk, nem tudjuk, hogy kell’. Ezért, amikor eljutsz egy pontra, ott használnod kell a tantra gyakorlatait. Csak egy kis tüzet gyújtva, egy egész halom pamutot lehet elégetni egy pillanat alatt. Ehhez hasonlóan a tantrikus gyakorlatok segítenek felszabadítani az elmédet és kiigazítani a személyiségedet. Személyiséged kiigazításával közvetve segíted a szamjáma fejlődését.

Egyszer szamjámát gyakoroltam. Hirtelen eszembe jutott valaki, akit nagyon kedveltem. A szamjámám teljesen megszakadt. Nagyon magasra mentem, és hirtelen a földön találtam magamat. Miért? Mert azt a szamszkárámat az elmémben nem javítottam ki, és a szamjáma magasságaiban ez a szamszkára megjelent. Amikor ez megtörtént, elhatároztam, hogy ezt a szamszkárát a megfelelő módon hozom rendbe. Szóval a tantrikus meditáció mintáit követtem.

Ezért a napi jóga szádhanánk során két dolgot kell fejben tartanunk: először azt, hogyan tartsuk a kapcsolatot az elmével a hegyeken és völgyeken át, másodszor, hogyan távolítsuk el az akadályokat az ösvényről. Patanjalinak van egy szép ideája: ’El kell érned az elme békéjét.’ Az elme békéjét a rádzsa jógában csitta praszadámnak nevezik.

Amikor eléred a mentális békét, a szádhanád lendületet kap. Az elme békéjét a vajragja gyakorlásán keresztül lehet elérni. A vajragja nem visszavonulást jelent, azt jelenti, hogy a múlt visszatükröződései felett ellenőrzésed van, legyenek azok kellemesek vagy kellemetlenek.

A belső gyakorlat

Ez volt a rádzsa jóga gyakorlatainak a bemutatása a napi szádhanátokat illetően. Végezetül adnom kell nektek egy ötletet. Amit kívül látsz, azt belül is láthatod. Ahhoz, hogy a kinti világban láss, az érzékszervek csatornáit használod. De ahhoz, hogy belül láss, nincs szükséged semmilyen érzékszerv közvetítésére. A kapacitást kell elérni. Ne aggódj a gyakorlatok minősége vagy hatékonysága miatt. Légy biztos benne, hogy a gyakorlatok, amelyeket végzel, olyan erőteljesek, hogy odabent is láthatod a tárgyat olyan tisztán, mintha valódi lenne.

Ha a gyakorlásod nem tud számodra élő tapasztalást biztosítani, akkor arra van szükséged, hogy még egyszer átnézd. Nincs különbség belső és külső tapasztalások között, mindkettő egyformának tűnik, de amikor képes vagy érzékszerveidtől függetlenül belső tapasztalásokat szerezni, akkor az elméd nagyon erőteljessé válik. Képes leszel befolyásolni a végzeted és a karrieredet, meg tudod változtatni az életkörülményeidet. Semmi sem lesz, amin ne tudnál változtatni. Ez a jóga végső pontja, amit mindannyiunknak el kell érnünk. Ezt az elme állapotot, ezt a tapasztalás minőséget szuper-elmeként ismerik. Sri Aurobindo Pondicherry városából valaha erre úgy utalt, mint pszichikus faj, szuperember faj vagy szupramentális faj. Ez a szupramentáis faj a jóga gyakorlatok terméke. Az embernek ez a faja olyan, akinek az elméje élő tapasztalását tudja létrehozni bárminek is, amire gondol.

Forrás: Yoga Magazine, 1982. április