Egy nő útja a patriarchális rendszerben

Swami Pragyamurti

Amikor először kerültem kapcsolatba a jógával a 60-as években, éppen csak kezdtem rálátni saját kondicionáltságom azon vetületére, hogy mint nő hogyan létezem a férfiak világában, és még most 57 évesen sem vagyok biztos benne, hogy elértem-e ennek az aljára, annyira mély és ármányos dolog ez. Így tehát még csak észre sem vettem, hogy a múlt és a jelen nagy tanítói mind férfiak voltak, és hogy maguk a tanítások is férfi-orientáltak. De arra nagyon is emlékszem, hogy feltűnt az, hogy volt naumukhi mudra (egy gyakorlat férfiak részére), de nem volt dasmukhi mudra (ugyanennek a női változata, ami nem létezik) számomra!

1969-ben nagyon nagy szerencsém volt, hogy találkoztam szeretett gurummal Paramahamsa Satyananda-val és láttam, hogy sok női tanítványa van, akik irányító pozíciókban voltak és nem csak félre voltak állítva, hogy végezzék a „női munkát”. Rajta keresztül tudtam meg, hogy az én ”nagyapai gurum”, Sri Swami Sivananda megtette azt az óriási lépést, hogy nőket avatott be a szannjásza Dasnami rendjébe, és hogy ez komoly nézeteltéréseket okozott az ő korában az ortodox követők között; és valóban, magát Paramahamszadzsít is sokat kritizálták azért, mert folytatta ezt a nemes – ha nem forradalmi – munkát, amely szerint a nőket egyenlőként kezelte. Szatszangjai alatt Paramahamszadzsí gyakran beszélt a nők nagyszerű képességeiről, a bennünk rejlő hatalmas spirituális lehetőségeinkről és biztos vagyok benne, hogy közülünk sokan nyertek bátorítást és inspirációt a kimondott és írott szavaiból.

Sok nő kivirágzását és fejlődését figyeltem meg Paramahamszadzsíval való kapcsolatukon és a jóga gyakorlásán keresztül, nem is említve azt a nagyon különleges változást, amely a saját életemben történt! De igazából csak akkor voltam képes tisztán észlelni a változásokat, amikor én magam is elkezdtem jógát tanítani, és ezért közeli és rendszeres kapcsolatba kerültem a tanulóimmal. Még most is fel tudok idézni néhány igazán félénk kis hölgyet, akiknek alig volt saját véleményük, de fokozatosan felfedezték saját belső erejüket, és gyönyörű, erős és szókimondó nőkké váltak! Még a hangjuk is megváltozott, kifejezve újonnan felfedezett magabiztosságukat. És ezek a változások néhány olyan nagyon egyszerű gyakorlattal kezdődtek, mint a lábemelés, naukászana (csónak póz), hasi légzés, bhásztrika (fújtató légzés) és más technikák, amelyek a manipura csakra területén dolgoznak, ami a személyiség erőközpontja. Nem minden férj örült ezeknek a változásoknak, és azok, akik nem voltak képesek követni nő-társukat az önfelfedezés útján, gyakran találták magukat a válóperes bíró előtt! Természetesen, azok a párok, akik együtt indulnak neki a spirituális útnak valószínű, hogy együtt és harmonikusan fognak növekedni, fejlődni, de ha közülük csak az egyik, és különösen, ha csak a nő indul útnak, a kapcsolat sorsa úgy tűnik, meg van pecsételve. Hiszek abban, hogy a jóga (és más spirituális ösvények) nagy szerepet játszottak és ma is szerepet játszanak a nő arra irányuló útkeresésében, hogy a házasságban és munkában kiteljesítse önmagát, és a sokat gúnyolt „női megérzésünk” volt az, amely közülünk százakat vitt el azokra a jógaórákra, amelyek a késői 60-as, 70-es években kezdődtek el Európában.

1958-ban amikor először mentem a Ganga Darshan-ba (India), felismertem, hogy milyen hihetetlen jóga(gyakorlás)t jelentettek nekem a gyerekeim, és hogy a velük való törődés és felnevelésük tökéletesen felkészített engem arra az ásramban töltött hat hónapra, és nem kevésbé a végtelennek tűnő wc takarításokra, gumikesztyű, hosszú nyelű kefe és más nyugati felszerelések előnyei nélkül. És ez a felismerés vezetett arra, hogy megkérdőjeleztem a jóga klasszikus szövegeiben található férfi központú gondolkodás nagy részét, amely annyira különbözik a női megközelítéstől. A férfi gondolkodása valószínűsíthetően egyenes vonalú, A-tól B-ig, míg a női egy állandóan tartó folyamat – körkörös, ciklikusan visszatérő. A férfi szerzők azt tanácsolják, hogy fordíts hátat a világnak, adj fel dolgokat, embereket, érzelmeket, fegyelmezd magad (gyakran meglehetősen brutálisan), hogy ideális lemondóvá válj, aki Istennel eggyé vált – de hogyan lehetséges eggyé válni Istennel úgy, hogy közben hátat fordítasz Isten teremtményének (a teremtő isteni energia Sakti, női tipusú energia), ezt még mindig nem értem. De a női út nem ez a mindent feladás, hanem inkább hajlik arra, hogy még többet és többet befogadjon, végtelen kapacitásunk van arra, hogy megnyissuk a szívünket és elménket a még több felé újra meg újra.

Mindezek az elengedés problematikus témáját hozták be az életembe, a jógik által leginkább vágyott tulajdonságot. És bár természetesen egyetértek azzal, hogy az élet sokkal egyszerűbb és gyönyörűbb, ha nem kötődünk annyira a régi, megszokott családi minták irányába, és tudom, hogy ha ma egy félig-valamirevaló emberi lény vagyok, az a gyerekeim iránti, Isten által adott kötődésemnek köszönhető. Mint anyáknak, megadatott nekünk az a nagyszerű ajándék, hogy gyermekeinket feltétel nélkül szeressük, és ha tudjuk őket feltétel nélkül szeretni, akkor a szívünk ki tud nyílni és ki is nyílik, hogy másokat is befogadjon … egyre többeket és többeket.

Hallottam már törekvő jóginikről, akik hátat fordítottak gyerekeiknek és egyre csak azon tűnődöm, hogy ha valaki képes elhagyni a saját gyerekeit, akik a saját testéből és szerelméből születtek, akkor mennyivel könnyebb lehet megtagadni Istent és gurut egy bizonyos ponton.

Tehát kedves anyák, nővérek, leány gyermekek legyetek szívesek, és ne féljetek tudomásul venni saját csodálatos női tulajdonságaitokat, ti Saktinak, Dévinek, a Föld Anyának a tükröződései vagytok, akik nélkül mindez nem létezne. A havi ciklusotok nem tisztátalan, ami távol tart titeket a konyhától és a templomtól (Indiában) – ez a férfiak ostoba elképzelése, mert félnek az erőnktől, amely ilyenkor megnyilvánul, és amely arra emlékeztet minket, hogy az összes kozmikus és földi ciklusokhoz kapcsolódunk.

Nem vagytok másodosztályú állampolgárok, akiknek férfi testre van szüksége a következő inkarnációjában ahhoz, hogy elérje a megszabadulást. A mi jóga hagyományunk egy csodálatos hagyomány, tele nemes igazságokkal, gyakorlatias tanácsokkal, de nem szabad félnünk attól, hogy női szemmel tekintsünk rá, és hogy úgy alkalmazzuk ezt, hogy megfeleljen a női természetünknek és a bennünk rejlő lehetőségeinknek. Ha igazán, de igazán tudod, hogy mit jelent a móksa (megszabadulás), hogy mit jelent az Istennel való egység, akkor tedd a céloddá mindenáron; de ha a gyakorlatias női természeted arra ösztönöz, hogy hasznos és szerető életet élj, akárhová is irányít a gurud és körülményeid, akkor ez nem kevésbé nemes és nem kevésbé igaz.

Forrás: Yoga Magazine 1999. május