Karma és végzet

Swami Niranjanananda Saraswati

Előadás a Sorbonne Egyetemen
Párizs, 1994. október 14.

Nehéz beszélni a karma és a végzet tárgyköréről, és nehéz megérteni, mert a karma és végzet tapasztalása egy élethossznyi folyamat, amely túl van az emberi felfogóképességen. A múltban sok próbálkozás történt, hogy leírják a karma és végzet folyamatát, a folyamatot, amely irányítja az emberi életet, természetet és személyiséget. Azonban ahelyett, hogy filozófiai szempontból közelítenénk meg, próbáljuk meglátni azt, hogyan integrálja saját személyiségünk a karmát és végzetet, lássuk ezek létjogosultságát a hétköznapi emberi életben.

A múlt gondolkodói úgy határozták meg az emberi interakciókat, mint amelyek öt különböző dimenzióban történnek egyszerre, legyenek azok tudatosak, tudatalattiak vagy tudattalanok. Ez az öt dimenzió jelképezi az élet fejlődését a megjelenttől a szubtilis világig, a transzcendentális síkig, és ahol az interakciók minden szintje egy magasabb tudatossági állapot. Nem csak az anyagi síkon élünk, hanem egy mélyebb szinten együttműködünk az élet finomabb szintjeivel, és megvan a beépített kapacitásunk, hogy felismerjük az élet transzcendentális természetét. Ahhoz, hogy megértsük és értékeljük a karma és végzet elméletét, arra van szükség, hogy képesek legyünk együtt látni ezt a három aspektust.

Az anyag dimenziója

Az emberi interakciók első szintje az anyagi dimenzió, vagy az anyag dimenziója, amelyben a testünk és az érzékeink egy eszközzé válnak, hogy a név, a forma és az idea világában kölcsönösen működjünk. Csak a megjelent dimenzióban van meg a képességünk, hogy felismerjünk egy formát, egy nevet adjunk neki, és hogy kölcsönhatásba kerüljünk környezetünk más tárgyaival. Ezek a tárgyak az anyag különböző formái, és lehetnek élők vagy élettelenek.

Az elme dimenziója

Az anyag után az elme dimenziója a következő finom szint. Mi az elme? Sok különféle ötlet született mind keleten mind nyugaton, hogy leírja az elme folyamatait és állapotait, de ezek egyike sem teljes. Az elme nem korlátozódik a tudatos, tudatalatti és tudattalan képességek tapasztalására vagy felismeréseire. Magába foglalja az egó aspektust, annak megjelentését és interakcióit, az intellektus és érzelmek tapasztalását és azok megértését, a racionalitás és irracionalitás aspektusait is. Az elme egy erő, amely képes a megjelent világgal és a nem megjelent dimenzióval is kölcsönhatásba kerülni. Képes felismerni szimbólumokat, képes az élet nemlétező körülményeit érezni. Gondolatokat, vágyakat és ambíciókat teremt.

Ezek a különböző mentális teremtmények különféleképpen működnek, amikor azokat az életünkkel, és még jobban, ha az életvitelünkkel kapcsoljuk össze. A mentális kifejezés módja a mentális kondicionáltságon keresztül történik. Az elme arra van kondicionálva, hogy aszerint cselekedjen, amit a társadalom, a család, a kultúra tanításából kapott, és ezen kondicionáltságok által meghatározott paramétereken belül működik. Nos, az ősi tradíciók rengeteg gondolatot adtak az elme működéséhez és természetéhez. Általánosságban szólva, négy aspektust neveztünk meg: az egó, az intellektus és racionalitás, érzelmek és érzések, és felismerés. Az elme e négy aspektusának viselkedése változik a különböző helyzetekben, és ezeket a változásokat a mentális kereten belül hétköznapi nyelven hangulatoknak nevezzük.

Röviden összefoglalva ez a mentális dimenzió, amellyel rendszeresen kölcsönhatásban vagyunk. A mentális szerkezet egyensúlytalansága vagy túlterhelése az egész személyiségre hatással van. Túlterhelés esetén mentális üzemzavar van, amelyet feszültségként, stresszként, szorongásként és egy nem tiszta elmeként tapasztalunk. Az elmének ezek a korlátolt állapotai a kreativitásunkat is korlátozzák. De ugyanakkor az elmének van egy végtelen potenciálja is a fejlődéshez, és folyamatos fejlődés folyamatában is van.

A szubtilis energia dimenziója

Az emberi személyiség harmadik dimenziója az energia. Ez az aspektus több elismerést igényelne, mert inkább kapcsolódunk energia szinten, mint racionális vagy tudatos szinteken. Az energia élményeket az elme második dimenziója fordítja le érzetek, a megvalósulás, boldogság és megelégedés finom érzései formájában. Az energia szerkezetben történő zavarokat az egyén is érzékelheti. Ha valaki megrémül vagy agresszív, akkor félelmet vagy agressziót lehet érezni. Ha valaki békében van, ez a békés érzet érezhető. Ez a nem-racionális, nem-intellektuális szinten történik, ahol az energia finom aspektusával és természetével kommunikálunk. Az energia dimenziójával folyamatos a kölcsönhatás, de nem vagyunk tudatában ennek a folyamatnak.

A bölcsesség és öröm dimenziója

A kölcsönhatás negyedik dimenziója a bölcsesség dimenziója. Ez még finomabb szint, mint a test, az elme vagy az energia. A bölcsességet nem lehet összekapcsolni a tudással. A tudás lehet egy kondicionált tényező, amely egy bizonyos látásmódot is szolgáltathat az elmének. Mi nagyon ritkán használjuk a tudásunkat, gyakrabban alkalmazzuk az ösztönös kapcsolódásokat, és a tudás aspektus egyszerűen egy intellektuális folyamat marad. Ezért ez a dimenzió, ahol a tudás alkalmazva van az életben, és élő tapasztalássá válik, úgy ismert, mint bölcsesség. A megkülönböztetés képessége itt a legaktívabb, és teljes harmónia van az emberi természetben. Ebben a dimenzióban a tudást minden pillanatban éljük, de ehhez tréningezni kell magunkat.

Az emberi személyiség ötödik dimenziója a beteljesedés, a megelégedettség, öröm és boldogság. Ezen a szinten az emberi természet teljesen pozitív és kreatív kifejezése történik meg. Belső szabadságot tapasztalunk, túl az elme és élet kondicionáltságán, teljes kreativitást, tökéletességet és beteljesedést.

A karma jelentése

Ebben az öt dimenzióban egyszerre, egy időben működünk. A kölcsönhatás pedig a karma aspektuson keresztül történik. Mi a karma? A karma nyelvtani jelentése cselekedet, tett, és sokféleképpen használják, hogy meghatározzák az emberi kölcsönhatásokat, leírják a természetét annak, amely az egyén életében megjelenik.

Ma a karma olyan szóvá vált, amely azt jelképezi, hogy az ember képtelen szembenézni az életkörülményeivel. Amikor egy nehéz helyzettel állunk szemben, ezt mondjuk: „Ez a karmám.” Amikor nincs meg bennünk az erő, hogy szembenézzünk egy bizonyos helyzettel, azt mondjuk: „Nem tehetek róla, ez a karmám.” A karmának ez a definíciója vagy elképzelése teljesen helytelen.

A karma azt jelenti tett, cselekedet és minden tettnek lesz egy eredménye. A tapsolás egy tett, de a hang a tett következménye. Tehát, ha az ok és okozat törvényét vesszük a karma helyes meghatározásaként, akkor egy lépéssel közelebb vagyunk, hogy megértsük a karma törvényét, mert egy következmény, egy tett vagy egy kölcsönhatás eredménye, valami okozta. Egy eredmény vagy egy következmény nem létezhet cselekedet vagy ok nélkül. A karma az ok okozat törvénye, egy folyamatos kör, amely a világban és a kozmoszban is történik.

Ha a karma alatt tettet és annak következményeit értjük, cselekvést és kölcsönhatást, akkor azt mindannyian cselekedjük, az emberi személyiség minden szintjén. A Bhagavad Gíta azt állítja, hogy a hétköznapi életben egy emberi lény beszéddel, elmével és intellektussal cselekszi a karmát. A beszéd itt nem verbális beszédet jelent – én beszélek és ti hallgattok -, hanem két ember közötti interakciót. A beszéd a viselkedés, gondolat és hozzáállás átadását jelenti. Ez az átadás, amely két ember között megtörténik, karmákat hoz létre. A racionalitással is ez történik. Az intellektusunk, amely arra van kondicionálva, hogy egy bizonyos módon működjön és viselkedjen, az oka fizikai tetteinknek, az erőfeszítéseinknek, hogy elérjünk valamit, hogy örömöt szerezzünk a személyes kielégülés érdekében.

A karma hatásai

Személyes kielégülést keresünk. Az élet fő motorja a beteljesedés, boldogság és öröm utáni kutatás. Ez egy én-központú kutatás, és egy karma forma is. Amikor ez a karma kölcsönhatásba kerül az emberi természet nem-megjelent területeivel, bizonyos benyomásokat hoz létre a mélyebb elmében, amely további kondicionáltságot hoz létre. Végül is a tettek nem mozdulnak. Az a tett, amit ma cselekszem, itt és most, az a mában marad, itt és most. Nem tudom a ma tetteit holnap megtenni. De a tett eredménye akár tíz év múlva is érezhető lesz a jövőben.

Például a karma egy statikus, mozdulatlan erő, mint egy rózsa a kertben. A karma hatása a folyamatos erő, olyan, mint a rózsa illata. Attól függően, hogy merről fúj a szél, messziről is érezheted az illatot. Nem kell belenyomnod az orrod a rózsába, elérhet az illat a széllel. Az illat a rózsa minősége. Ugyanígy, a karma egy statikus esemény, és a karma következménye, hatása egy mozgó tapasztalás, amely hosszú ideig benyomásokat hagyhat az emberi elmén.

Egy általános példa erre, hogy vitázunk valakivel, és évekig magunkkal visszük az ellenségeskedést az elmében és a szívben. Miért történik ez? A vita lehetséges, hogy öt éve történt, de ennek a vitának a benyomása hatással volt az alapvető ösztöneinkre, hatással volt az egónkra és én-központú tudatosságunkra, megzavarta személyiségünk harmóniáját, és halálunk napjáig magunkkal visszük.

Letörölni a mentális táblát

Ahhoz, hogy eltávolítsd ezt a benyomást, arra lesz szükséged, hogy tisztára töröld a mentális táblát. De kinek van meg a képessége erre? Véleményem szerint egy igazi emberi lénynek meg kell, hogy legyen a képessége arra, hogy kitisztítsa ezt a karma benyomást azért, hogy többé ne legyen negatív módon hatással a természetünkre. Ez a képesség az emberi lényt szuper-emberi lénnyé változtatja.

Ha tudatában akarsz lenni valaminek a karma vonatkozásában, akkor figyeld meg egy cselekedet hatásait a hétköznapi életben, és próbáld meg kezelni azt. Ha kezelni tudod a karma hatásait a hétköznapi életben, akkor sokkal könnyebb lesz boldogabbá és harmonikusabbá tenni az életet. De meg kell értenünk azt, hogy ennek a bizonyos karmának a mélységét a tudatos, tudatalatti és a tudattalan szinteken is érezni lehet. Amikor a tudatos szinten lehet érezni, az megváltoztatja a viselkedési mintát. Ha kedvelek valakit, akkor szeretem az illetőt. Ha nem kedvelek valakit, akkor egyáltalán nem szeretem azt a személyt. A tudatos szinten van egy azonnali reakció a karmára, amely vonzás és taszítás formájában jelenik meg. A tudatalatti szinten a karma hatása megváltoztatja az élet jellemzőit, ami a mentális tisztaság, az erősségeink megfelelő használata és az élethelyzetek megfelelő megértése. Véleményem szerint az emberi életnek ez a három fő jellemzője van, feltéve, ha önfejlesztésre használjuk ezeket.

A karma hatása tudattalan szinten az egó dimenziójára van hatással. Amikor az egót meglegyinti a karma szele, akkor nagyon nehézzé válik ennek a karmának a kezelése. Ez a hátrányos oldala a karmikus hatásnak, az ok és okozat törvényének. Ez az állapot hasonlatos ahhoz, amikor egy fa gyökereit paraziták eszik, teljesen legyengítve a fát. Mindenáron el kell kerülnünk ezt. A karmák negatív hatásainak elkerülése a meditáció folyamatával lehetséges, amely során először megfigyeljük magunkat, a reakcióinkat, a tendenciáinkat vagy erősségeinket, gyengeségeinket, és azokat megfelelően kezeljük.

Erősségek és gyengeségek

Az emberi erősségnek, gyengeségnek, ambíciónak és szükségletnek van egy koncepciója. Mindannyiunknak vannak bizonyos erősségei. Hogy milyen formát öltenek külsőleg, az most nem számít. Az erő lehet akaraterő, tiszta gondolkodás, szeretet, bármi, amit pozitívan és konstruktívan lehet alkalmazni az életben, hogy támogassuk saját növekedésünket és mások növekedését is.

Ezeket az erősségeket néha beárnyékolják a gyengeségeink, amelyek sok formát vehetnek fel, mint akaraterő hiánya, mentális tisztaság hiánya, kisebbrendűségi komplexus, önkép vesztés, idegesség, feszültség és képtelenség a stressz szintjeinek kezelésére. Ezek a gyengeségek beárnyékolják az erősségeinket vagy pozitív tulajdonságainkat. Legtöbbször ezek által a gyengeségek által befolyásoltak vagyunk, küzdünk ellenük, és megpróbáljuk elrejteni ezeket. Nem akarunk gyengék lenni, de ugyanakkor nem vagyunk tudatában az erősségeinknek, és ha igen, akkor ez csak filozófiai vagy intellektuális. Tulajdonképpen alig alkalmazzuk ezeket építő módon, hogy túljussunk a gyengeségeinket. Ha megfelelő tudás nélkül próbáljuk meg alkalmazni ezeket, akkor az az agresszió és makacsság formáit veszi fel.

Nos, amikor karmákat hozunk létre, a természetüktől függően azok befolyásolják vagy az erősségeinket vagy a gyengeségeinket. Ha a gyengeség az érintett, akkor azt a benyomást nagyon nehéz kitörölni az elméből. A személyiségünk legmélyebb magját érinti. De, ha az erősséget érinti a karma, akkor egy nagyon pozitív hozzáállással megyünk át az egészen.

Ambíciók és szükségletek

A harmadik aspektus az ambíció. Mindannyiunknak vannak törekvései és céljai az életben státusz, külső biztonság, stb. iránt. Az ambíció bármilyen lehet. Lehet a valóságtól távol eső is. Az ambíciók tetteink mozgató rugói. Ha elválasztjuk az ambíciót a karmától, akkor a karmának mindig pozitív befolyása lesz. De ha az ambíciók kapcsolódnak a karmákhoz, akkor negatív reakciók is lesznek, mert az ambícióban nagyon kevés megértés van afelől, hogy mi a helyes interakció két ember között. Nem kell meghatároznom mi az, hogy negatív ambíció. Biztos, hogy tudunk erőfeszítést tenni azért, hogy pozitívra cseréljük ezeket, és ily módon tanuljuk meg jobban kezelni a karmánkat.

A negyedik aspektus az emberi szükséglet. A testnek vannak bizonyos szükségletei, mint az étel. A családnak vannak bizonyos szükségletei. Vannak bizonyos társadalmi szükségletek, bizonyos mentális, személyes és érzelmi szükségletek, amelyeket a legjobb képességeink szerint próbálunk kielégíteni. A cselekedetek, amelyek naponta megteszünk az érzékeken, az elmén és érzelmeken keresztül az erősségek, gyengeségek, ambíciók és szükségletek e négy különböző területén mozognak. Attól függően, hogy a személyiségnek vagy emberi természetnek mely területével kerülnek kapcsolatba, egy benyomást hoznak létre a pszichénkben. Azt a szót használom, hogy psziché, és nem azt, hogy elme. A psziché egy mélyebb aspektusa az emberi elmének, amely a nem-racionális szinttel kapcsolódik.

Megérteni a végzetet

A karmát néha összekeverjük a végzettel. Nem tudom, mi a végzet. Találkoztam olyan állítással, amely egyrészről azt mondja, hogy egy ember meghatározhatja a saját végzetét, és másrészről, hogy nincs irányításunk az ember végzete felett. Miért van ez az ellentmondás? Nem értem ezt, mert egy olyan hagyományból jövök, amely hisz abban, hogy az egyén teremtheti meg a saját végzetét. Természetesen ehhez nagyon keményen kell dolgozni. Ez az önvaló képzése, művelése. Nem kaphatsz diplomát vagy fokozatot úgy, hogy csak gondolkodsz felőle. Tanulnod kell, keményen dolgoznod, átmenni a vizsgán és aztán megkapod a fokozatot, vagy a diplomát. Ugyanígy, nem lehet a végzeten változtatni azáltal, hogy csak gondolkodunk róla. Nagyon, nagyon keményen kell dolgozni, és átmenni a vizsgán. A végzetet ebben az összefüggésben kell megértenünk.

A végzetnek két formája van, az egyik, amelyet az emberi lény irányít, és egy másik, amelyet egy felsőbb, nem emberi erő irányít. Az életben mi irányítjuk a saját végzetünket. Az életünk végzete az, amivel el vagyunk foglalva, de az életen túl is van egy folyamat, egy történés. Nem irányíthatjuk a születésünket vagy halálunkat. Nincs elképzelés arról, hogy valaki mikor fog meghalni, bármikor megtörténhet, egy év múlva vagy száz év múlva.

Azonban az élet látható része, amelyet mindennap élünk, irányítható. Vegyük annak a kecskének a példáját, amely egy tíz méteres kötélre van kikötve, és a kötél pedig egy karóhoz. Ez a kecske tíz métert tud mozogni, öt métert, vagy egy métert a karó körül, és egyre jobban és jobban rátekeri a kötelét erre. De ha tíz méteren túl próbál menni, akkor megöli magát, mert a kötél nem engedi távolabb, mint amilyen hosszú. Itt látjuk a végzet két arcát. A karó az élet felsőbb ereje. Néhányan Istennek hívják, mások kozmikus erőnek. Én szeretem Isvarának nevezni, amely azt jelenti, soha el nem múló, soha nem változó, igazi minőség, elv, amely az élet transzcendentális természete.

Az anyag világában mi változó és hanyatló minőségekkel, elvekkel találkozunk. A nem változó elvvel az anyag világán túl találkozunk. A változó és a nem változó elv között a híd a végzet. A végzet a törvény, amely irányítja a teremtés minden aspektusát. A test növekedése születéstől a halálig az végzet. Az elme érettsége is végzet. Az emberi természet kifejeződése is végzet. A végzet itt azt a folyamatot jelenti, amely felett nincs tudatos vagy emberi irányítás, de amely ettől függetlenül megy tovább. Meg tudod állítani a tested növekedését? Meg tudod állítani a tüzet, hogy ne égjen? Meg tudod állítani a szelet? A végzetre nem szabad úgy gondolni, mint ami túl van az emberi felfogóképességen. Inkább úgy kell megérteni, mint az emberi fejlődési normális folyamatának lényegét.

A végzet megváltoztatása a karmán keresztül

Van egy állítás az Upánisádokban, amely azt mondja, hogy a karma által meg lehet változtatni a végzetet, ami azt jelenti, hogy a tettek megfelelő végrehajtása által az életben, a tettek harmonikus kifejezése által az életben, a természet minőségének megváltoztatása lehetséges. Amikor a természet minősége megváltozik, akkor a természet kifejezése más lesz. A folyó végzete volt, hogy gáttá váljon, és hogy villamos áramot termeljen? Nem. A folyó természete vagy végzete az, hogy a magasabb pont felől az alacsonyabb felé folyjon. E között a kettő között lehet, hogy van néhány akadály, néhány gát, néhány ember alkotta tó, de a folyó folytatja az útját.

Amikor a cselekedeten át, a karmán át megpróbáljuk csatornázni az életünk erőit, akkor a végzet biztos, hogy átalakul. Ez nem lehet kérdéses. A végzetnek ez az átalakulása pedig a tökéletesség eléréséhez vezet az életben. Van egy másik szép állítás az Ishavászja Upánisádokban, amely azt mondja, hogy kezdetben volt a teljesség, és mindig teljesség volt, ha kiveszed a teljesből a teljeset, akkor a teljesség marad. Az, aki ezt nem érti, az igazán ostoba. Ha matematikai formába ülteted át, akkor akár hozzáadsz, elveszel, szorzod vagy osztod a nullát, az eredmény mindig nulla lesz. Ez a megvalósítás, a tökéletesség és a beteljesedés az életben.

A fejlődési folyamat megtapasztalása

Mi mindig teljesek vagyunk, és megvan a lehetőségünk arra, hogy kifejezzük ezt a teljes természetet, de a kondicionáltságunk miatt sosem vagyunk képesek kifejezni ezt a teljes természetet. Úgy tekintjük ezt a korlátot, mint a végzetünket, de valójában a végzetünk az, hogy megtapasztaljuk a teljességet, az élet beteljesedettségét. Ennek a teljességnek a felismerése az, ami az élet célja, és ami a végzet célja. Tehát, ha a végzet szónak az a jelentése, hogy egy emberi lénynek nincs irányítása a helyzetek felett, akkor ezt a definíciót meg kell változtatni. A végzet helyes jelentése az, hogy az élet lényegét úgy tapasztaljuk meg, mint egy fejlődési folyamatot, és a karmának ez kell, hogy legyen a célja. A karma a végzet megtapasztalásához és megértéséhez vezet, feltéve, ha képesek vagyunk felébreszteni ezt a fajta éberséget és tudatosságot. Fel kell ébresztenünk az emberi tudatosságot, és ahogyan ez fejlődik, az ezen a területen lévő erők is felébrednek majd. Az emberi élet célja az emberi tudatosság és az emberi potenciál felébresztése, és ez a jóga célja is.