Egy paramahamsa mondásai – húsz tanács a keresőnek

Paramahamsa Swami Satyananda Saraswati

Húsz tanács a keresőnek.

  1.  A célod önmagad megismerése.
  2. A cél tudatossága fenn fogja tartani a szádhana iránti lelkesedést, a szádhana szellemét.
  3. Légy rendszeres és pontos a meditációban, ászanákban, pránájámákban, imádságban és az önelemezésben.
  4. Meditálj padmászanában (vagy sziddhászanában).
  5. Ne meditálj, amikor nagyon fáradt vagy.
  6. Beszélj kevesebbet. Ne beszélj össze-vissza. Csökkentsd a szükségleteidet.
  7. Amikor beteg vagy, akkor a szumiran (Istenen vagy gurun való elmélkedés) elégséges. Ne végezz dzsapát, ne végezz meditációt, sem ászanát, sem pránájámát.
  8. Próbálj meg mentális kirtant gyakorolni. Az ajkak ne mozogjanak. Csak képzeld el, hogy a hang az agyban jön létre. Eleinte keveset gyakorolj.
  9. Ha a szádhaka biztos abban, hogy spirituális lelkesedése nem fog csökkenni, akkor erőfeszítés nélkül tud meditálni, és el kel kerülnie a nagy intellektuális beszélgetéseket.
  10. Figyelembe kell venni, hogy saját ’célja, hite és sikere’ az egyedüli, az első és utolsó dolog.
  11. Ahogyan a kilőtt nyílnak, úgy a szádhakának is, szigorúan véve, egy útja van és egy szádhanája.
  12. A szádhaka nem szabad, hogy összezavarja saját magát olyan célokkal kapcsolatban, amelyek a katolicizmus vagy szabadgondolkodás ruhájában jelennek meg.
  13. A szádhakának nagyon óvatosnak kell lennie, és nem szabad olyan különféle ideákat összeszerkesztenie, amelyek különféle filozófiai forrásokból származnak, és bevezetni az intellektuális káoszt.
  14. Az a szádhaka, aki különféle könyvekben néz utána a dolgoknak, és saját mentális szerkezetét aszerint az ideák szerint formája, amit ezekben a könyvekben talál, az tényleg nehezen fogja elérni az erőt és energiát.
  15. Annak a szádhakának, akit megfelelően avattak be és megfelelően vezetnek a szádhana tudományában és a jógában, semmi dolga nincs a különféle szentiratokkal, rendekkel és gyülekezetekkel.
  16. A szádhaka sohasem szabad, hogy megváltoztassa szádhanájának rendjét, sosem mondhatja el másoknak, és sosem elemezheti azt intellektuálisan.
  17. A szádhaka, akit megfelelően avattak be és vezetnek a szádhana és a jóga tudományában, nem szabad, hogy érzelmileg érintve legyen szép idoloktól, templomoktól és a valóság dualisztikus fogalmaitól. Csak miután rendületlenül megalapozta bölcsességét, lehet szabad abban, hogy úgy cselekedjen, ahogy neki tetszik.
  18. Egy őszinte szádhakának, aki már gyakorol, nem lehet vágya az iránt, hogy írásos utasításokat kövessen (shasztra tászana). Le fogja rombolni szádhanájának ütemét. Még a hitét is csökkentheti. Idővel majd belülről fog spirituális tudásban részesülni. Úgy is tud majd beszélni ezekről a dolgokról, hogy bármilyen szentiratban utána nézne. Türelmesen kell várnia mindaddig, amíg az intuíció felébred benne.
  19. Még, ha egy csomó hiba is történik, a koncentráció bizonyosan túljuttat majd ezeken. Csak egy dolog van, amit teljesen el kell távolítani. Ez a tulajdonság a féltékenység. Mindaddig, amíg féltékenység van valakinek a szívében, addig a spirituális erők és a meditációban való haladás többet fog ártani, mint használni. A sziddhi, amely az öntisztulás közvetlen eredménye igazán jó és felszabadító dolog. Ezért értsd meg, hogy az alapos tisztítás alapvető fontosságú.
  20. A szádhakának tisztességtudónak kell lennie. Meg kell szüntetnie egy bizonyos típusú szokást. A női szádhaka jógiknak ezért meg kell szabadulniuk az érzelmi töltetektől. Nem szabad, hogy fogadják, és ne is sugározzák a vonzalom és ellenszenv rezgéseit. Minél egyszerűbb a személyiség, annál gyorsabb a haladás.

Forrás: Yoga Magazin, 1994. május