Swami Niranjanananda Saraswati
Meg tudná magyarázni Sri Swamiji (Swami Satyananda) következő szavait? “Amikor az anya visszavonul, megjelenik a guru.”
A 2003-as Sat Chandi Maha Yajna alatt Sri Swamiji azt mondta, hogy a guru szerepe véget ér, amikor megjön a kozmikus anya. Amikor az anya távozik, a guru szerepe újra kezdődik. Ez elég logikus. Egy guru szándéka az, hogy az aspiránst az istenség, a transzcendentális természet, Isten vagy a magasabb tudat elé vigye.
A gurut nem egy fizikai testtel rendelkező személynek kell tekinteni, hanem annak a minőségnek és energiának a megtestesítőjeként, amely mindnyájunkat inspirál és motivál arra, hogy egy pillanatra megtapasztalhassuk transzcendentális természetünket, amelynek részei vagyunk. A zavar akkor keletkezik, amikor a guruval fizikai szinten azonosulunk. Ekkor kérdezhetjük azt, hogy a miért nincs fizikailag jelen egy eseményen a mester, akivel azonosultunk. Ez azonban a mi hiányosságunk, mert a guru nem azonos a fizikai testtel.
Végül is, amikor Sri Swamiji megérkezett gurujához, Swami Sivananda ashramjába, Rishikesh-be, egy átlagos ember volt. A guru kegyelmének, valamint saját meggyőződésének, odaadásának és önfeladásának köszönhetően ragyogóvá vált. A guru tattwa megnyilvánult benne. Így aztán feltehetjük a kérdést, a fizikai megjelenéséhez kötődsz, vagy a benne lévő guru tattwa shaktihoz? Ha a fizikai teste miatt kötődsz hozzá, akkor lemaradtál a spirituális élet minden titkáról. Ha azonban a benne megtestesülő lényeg miatt kapcsolódsz hozzá, akkor nincs különbség abban, hogy ott van vagy nincs. Ha spirituális gyakorlóként, kellő őszinteséggel követed a jóga tanításait, fontos, hogy azonosulj a guru azon természetével vagy tulajdonságával is, amelyek mindnyájunkat inspirálnak, ösztönöznek és vezetnek.
A guru tattwa, a guru shakti az, amely felemeli az emberi elmét az elemi anyagi síkról a magasabb spirituális és transzcendentális síkokra. Ez a guru szerepe. A guru szerepe nem az, hogy fizikailag előtted ülve megáldjon, és kegyelemben részesítsen. Az a pápák szerepe, nem a guruké. A guruk szikrák. Swami Sivananda szikrát gyújtott Sri Swamiji-ben, és az anyag jó volt, ugyanis tüzet kapott. A guru mindnyájunkban szikrát csihol, az anyag azonban nem jó, és nem gyulladunk meg. Néha frusztrációink, feszültségeink és aggodalmaink miatt nedves az anyagunk, így aztán nagyobb a füstje, mint a lángja. Néha olyan anyagból vagyunk, amely nem tud lángra gyúlni, mert olyan mint egy kő. Olykor olyan fából faragtak minket, amely lángra gyúl és leég.
Van egy mondás: ha mindketten előtted állnak, Isten és a guru, kit tisztelsz meg először figyelmeddel? A válasz, hogy először a gurut tiszteld meg, mert rajta keresztül találkoztál Istennel. Az Isten másodlagos, nem elsődleges. Meg kell értenünk azt, amit Sri Swamiji tesz ebben a szellemben. Felemeli tudatszintünket, a tudatosságunkat, és segít bennünket abban, hogy ne gyakoroljuk, éljük a jógát.
Két tradíció van: az egyik gyakorolja a jógát, a másik éli. Mindkét tradíció nagyon erős. Bölcs Patanjali a jóga szisztematikus leírása miatt vált ismertté. A jóga folyamatát a magasabb tudatosság elérésére való felkészülésnek tekinti. Miután kellőképpen felkészültél arra, hogy a magasabb energiát, a nagyobb kegyelmet befogadd, akkor jön Swami Sivananda által képviselt jóga, amely segít, hogy megtapasztalhasd és megéld azt a minőséget, kegyelmet, képességet, kreativitást, tisztaságot, amelyeket a jóga segítségével kifejlesztettél. Bölcs Patanjali a jóga gyakorlásának nyolc lépcsőjéről beszél. Ezt követi Swami Sivananda szintén nyolc lépcsős útja, amely a jóga tapasztalatainak megéléséhez vezet. Amikor a jóga tapasztalatait éljük, akkor tudatunk felemelkedik.
Nézzük csak meg a rádió példáját. Amikor bekapcsoljuk, sok zavar és zörej hallatszik, és ahogy elkezdjük keresni a csatornákat, a zörejek és a nem tiszta hangok fokozatosan alábbhagynak. Egy csatornához közel, néha nagyon magas hangokat lehet hallani, mintha az összes hang egy magas frekvenciájú hanggá olvadna. A frekvencia egyre magasabb és magasabb, amíg már nem is lehet hallani. Ekkor egyszer csak elérjük a csatornát és meghalljuk a zenét.
Ez a jóga folyamata. A rádiót bekapcsolva, zörejeket és sistergéseket hallunk. Ez a hétköznapi élet. A chitta vrittik aktívak. Nincs rákapcsolódás, fókusz, tisztaság. Ez a jelenlegi állapothoz hasonlítható. Ekkor elkezdjük forgatni az állomáskeresőt, hogy behangoljuk. A hangolás célja az, hogy a többi frekvenciát lejjebb vegyük, hogy a szavak, hangok vagy a zene tisztábban hallatsszon. Ez az elimináció, az eltávolítás és fókuszálás. Mindkettő egyszerre történik. A jóga gyakorlataival, ahogy haladunk át a pratyahara és dharana állapotokon, a zavarok és zörejek fokozatosan csökkenek. Ekkor minden hang egybeolvad, és elérünk egy magas frekvenciájú sípoló hangot. Ez a meditációhoz, dhyana-hoz hasonlatos, amikor minden egy magas frekvenciájú hanggá olvad össze és keveredik el. Amikor ez a frekvencia magasabbra és magasabbra emelkedik, és a fül számára hallhatatlanná válik, a dhyana állapot samadhi-vá alakul. Eddig a pontig, emberi erőfeszítésről beszélhetünk. Ezt a pontot elhagyva, egy csatornához érkezünk, és elkezdjük hallani a zenét. Ez az, amikor harmóniában megéljük az élményt, mert most nincs fókuszálás, nincs koncentráció, nincs meditáció, hanem a hangok teljes spektrumát hallgatjuk, a zenét, hangokat, szavakat. Ez a jóga megtapasztalása.
Ez a jóga mozgása. Minden szakasznál, ahogy egyre inkább fejlődünk és haladunk, az elménk, érzéseink, érzelmeink, megérzéseink egyre finomodnak, sokkal élesebbé és kreatívabbá válnak. Ezzel a finomodással, egy új érzékelés köszönt ránk. Egy új felfogást, egy új látásmódot, egy új elmeállapotot tapasztalunk meg. Ez az elmeállapot a saumyata, a higgadt elme. Nincs pontos szó a saumyata-ra a magyar nyelvben. Amivel leginkább körülírható, az a higgadtság vagy az egyensúlyban lévő bölcsesség, a stitha prajna, amelyről Krishna beszél a Bhagavad Gitá-ban. Ebben az egyensúlyban lévő bölcs állapotban vagy saumyata-ban, vagy stitha prajna-ban kapcsolódunk össze a magasabb valósággal.
Hasonlóképpen ahhoz, ahogy összekapcsolódunk a magasabb valósággal a samadhi-ban, úgy ébredünk tudatára és tapasztaljuk meg a magasabb tudatot az elme felébredésén, átalakulásán, és tisztulásán keresztül. A magasabb tudat megtapasztalásának élményét fent kell tartani. A magasabb tudat megtapasztalásának élménye átöleli az élet és a karmák, a cselekvések, a viselkedés és hozzáállás minden vonatkozását. Az ember és a hely körül egy energiaburkot hoz létre, és amint ebbe az energiamezőbe lépünk megérint bennünket, másképp érezzük magunkat; boldognak, nyugodtnak vagy békésnek érezzük magunkat. Az a béke, higgadtság, önuralom, egyensúly és harmónia, amelyet a mester előtt, a buddhi-n keresztül, intellektuális úton tapasztalunk, csak a külső felfogása annak a finom folyamatnak, amely mélyebb szinteken tudatunkra és lelkünkre hat. Ezt a finom folyamatot kell fejleszteni, hogy fogékonnyá váljunk a kozmikus áldásra, hogy megtapasztalhassuk transzcendentális természetünket.
A guru szerepe az, hogy elvigyen erre a szintre. Amikor a kapcsolat a magasabb tudattal megszületik, a guru szerepe véget ér. Akkor magunknak kell fénnyé válnunk. Meg kell tapasztalnunk a magasabb természetünket. Később, amikor az elme és a korlátaink miatt megint visszaérkezünk az anyagi síkba, akkor a guru visszajön és azt mondja, “OK, most ezt meg azt kell tenned ahhoz, hogy felülemelkedhess korlátaidon és szárnyalni tudj.” Tehát amit Sri Swamiji mondott a yajna alatt, igaz. Akiknek fülük van, hallják, akiknek szemük, látják.
2003. december 3.
Swamiji, te vagy a gurum. Noha ez csak a második alkalom, hogy látlak, mély vonzalmat érzek, és úgy érzem, régóta ismerlek. Hogy történhet ez meg?
Az élet érzelmek és vonzalmak játékából áll. Érzelmeinken, vonzalmainkon keresztül kapcsolódunk egymáshoz. Vannak olyan emberek, akik jobban ki tudják fejezni ezt a tulajdonságukat; képesek valakivel összekapcsolódni az érzelmi síkon és olyan támaszt találni, amely érzelmileg táplálja és ellátja őket.
Megérzéseink, érzelmeink, érzéseink teremtik meg a kapcsolódás lehetőségét közöttünk. Ugyanez fordítva is történhet. Első találkozásunkkor lehet, hogy nem tűnök szimpatikusnak számodra. Más lesz a reakció. Ekkor felmerül a kérdés: “Miért utállak első látásra? Ellenségek voltunk előző életünkben? ” Ezen kérdéseknek nincs semmi jelentőségük, mivel érzelmeink és vonzalmainkon keresztül mindnyájan kapcsolódunk egymáshoz. Ha az érzelmet és vonzódást eltávolítanád, megszűnne a kapcsolódás közted és köztem, vagy bárki más között.
Ha pozitív az érzésed, akkor tápláld. Mindnyájunknak vannak érzései, érzelmei és ereje, amelyet használhatunk pozitív vagy negatív, ártalmas irányba. Ápolnunk kell a pozitívat és a felemelőt. A korlátolt, negatív és rossz dolgokon való rágódás helyett, inkább a pozitív és jó dolgokat fejleszd, és próbálj meg ne gondolni rá sokat. Miért is gondolkodnánk azon, hogy jót tegyünk, jót érezzünk és jót tapasztaljunk?
A jóságot praktikus úton kell felfogni. Emberi természetünk diktálja, hogy rosszak legyünk, ne jók. Bármelyik színész meg tudná mondani, milyen könnyű gazembert játszani. Jó szerepet azonban nehezebb spontán módon eljátszani, fel kell rá készülni. Jóvá válni és jónak lenni sok gyakorlati nehézséggel jár, épp ezért óvatosnak kell lenni, és meg kell tanulni, hogyan kezeljük a jóságot.
A jóságot csak abban az esetben lehet kezelni, ha az elme struktúrája csiszolt annyira, hogy pozitív és kreatív tulajdonságokkal van alátámasztva. Ez történik akkor, ha gyakoroljuk a yama-kat és niyama-kat. A yama-k és niyama-k gyakorlásával, megtanuljuk megérteni a jóságot, valamint alkalmazni és megtapasztalni a jóságot az életünkben.
A jóság, életünk során való alkalmazását és megtapasztalását tapasya-nak nevezzük. A tapasya nem önmegtartóztatást és önsanyargatást jelent. A tapasya a belső lényünk átalakulása, hogy megtapasztalhassuk és megélhessük a bennünk lévő jót. Ameddig képesek vagyunk kreatívan kifejezni a bennünk lévő jót, meglesz a kapcsolódás a körülöttünk lévőkkel, amely támogató és felemelő. Ha nincs meg a kapcsolódás, akkor semmi sem fogja lekötni a figyelmünket. A motivációnk és inspirációnk szertefoszlik, és elveszítjük érdeklődésünket.
Tehát, mindez nem rólad vagy rólam szól, mint inkább arról, hogy hogyan fejleszthetjük ki és tarthatjuk meg jó érzésünket és energiánkat, amely megerősíti a köteléket a guru és a tanítvány között, és amely ugródeszkaként is szolgál arra, hogy újabb és magasabb dimenziókat fedezhessünk fel életünk során. Ezt hívják samadhi-nak, ami harmonikus kapcsolódás és harmonikus interakció.
2003. december 3.
Mit kell tenni akkor, amikor egy tanítványnak nincsenek céljai, és megkérdezi a gurut, mit tegyen, amire a guru azt feleli, hogy a saját döntéseink vagyunk? Az illető valószínűleg túlságosan össze van zavarodva ahhoz, hogy döntsön.
A kérdés nagyon egyszerű, a válasz kevésbé. Amikor az emberek a guruhoz fordulnak, azt kérdezik, hogyan csinálják ezt vagy azt. Egy bizonyos pontig ez rendben is van, de eljön az az idő, amikor a saját sadhaná-d és gyakorlataid egy olyan szintre hoznak, amikor a saját belátásod, ítélőképességed, megértésed (viveka) és nem ragaszkodásod (vairagya) szerint lépsz. Amikor felragyog az ítélőképesség és a bölcsesség benned, akkor bármilyen problémára találsz megoldást. Az a probléma, hogy az emberek egyoldalúan gondolkodnak, mindig szituációkat, akaratokat és kölcsönhatásokat hasonlítanak össze és elemeznek azzal a körmönfont elképzeléssel vagy gondolattal, – mit nyerek majd belőle?
Természetünk, személyiségünk, ki van téve a tetszik, nem tetszik témakörének. Ami tetszik, az a boldogság, élvezet, öröm, megelégedettség és beteljesülés élményeit nyújtja. Ami nem tetszik, az fájdalommal jár. A nem tetszés elutasítás. Így aztán, a tetszik, nem tetszik, jógikus terminológia szerint, raga és dwesha, vonzás és taszítás, az a természetünk, amely irányítja emberi elménket. Nos, amikor raga és dwesha irányítja az emberi elménk kifejeződéseit, akkor minden, amire gondolunk, amit tervezünk, vagy amire vágyunk a tetszésünk, nem tetszésünk függvényében alakul. Ebben az elmeállapotban, sem Isten, sem a guru nem segíthet a tisztánlátásban. Amennyiben előre meghatározod, mi tetszik és mi nem, akkor még Isten szavai sem hathatnak rád, hiszen nincs meg az elfogadás. Ilyen esetekben, a guru azt mondja, döntsd el, hogy mire fókuszálj, és mi legyen az életed célja, mivel a guru tudja azt, hogy javaslatát úgysem fogadnád meg.
Ez mindenkire vonatkozik. A guru csak azt az embert irányítja, akiben fenntartás nélkül megbízik – amely személy az ő felelőssége. Ezért aztán, az, hogy milyen tanítványok vagyunk sokkal fontosabb a guru utasításainál. Nem az a fontos, hogy megkérdezzük a gurutól, mi az életünk célja, vagy mi a megoldás a problémáinkra. Az másodlagos. A fontos az, hogy jó tanítványokká váljunk életünk során.
Az igaz tanítványt a guru tanítása minden lépésnél kíséri, néha fizikailag, néha gondolataiban, olykor lelki úton vagy akár meditáció során hallott hangok formájában. Ha valakinél nincs meg ez a tudatosság, ez az elfogadás és odaadás, és a guruval való kapcsolata intellektuális és kielégülésre törekvő, akkor jobb, ha életében saját maga néz megoldások után.
2002. augusztus 5.