Mit kezdjünk a vágyakkal?

Swami Satyananda Saraswati

A Karma Yoga Book 2-ből: Az élet megtapasztalása
A 20. század két nagy szellemi tanítójának, Sri Swami Sivananda Saraswati és Sri Swami Satyananda Saraswati tanításaiból

Az első alapelv, hogy az embernek ki kell elégítenie a vágyait. A második elv, hogy a vágyakat nem lehet kielégíteni. Ezért a harmadik elv az, hogy az embernek mindkettőt gyakorolnia kell. Amennyiben lehetséges, az embernek egyszerre kell törekednie a vágyak kielégítésére, és a vágytalanság elérésére.

A vágy az ember személyiségének kifejeződése. Ha egy mocskos rongy van a szobában, a büdös szagot nem lehet eltüntetni azzal, hogy parfümöt fújunk be, mert a szag forrása továbbra is ott van; a piszkos rongyot kell eltávolítani. Ugyanígy, az embernek nem a vágyai csökkentését kell erőltetnie, hanem a tudatosság, az elme tényleges szerkezetének átalakítására kell törekednie olyan módon, hogy az önmagától vágytalanná váljon.

A vágyak felszámolása és elkerülése helyett sokkal jobb, ha a vágy minőségének megváltoztatására törekszünk. A vágyakat nem lehet megsemmisíteni. Az ember ne semmisítse meg a vágyakat. Ez veszélyes és nem jó ötlet. Az embernek kell, hogy legyenek vágyai, különben boldogtalanná válik. A vágyakat soha nem lehet kielégíteni, és soha nem lehet elnyomni vagy megölni őket. Ha valaki arra gondol, hogy megöli a vágyait, ez soha nem fog neki sikerülni. A vágyakat csak átcsatornázni vagy átszellemíteni lehet.

A természet törvénye

A természet törvénye megmutatja az embernek, hogyan haladjon a természetes úton. Az emberi természet része a három alapvető vágy, azaz a szexuális kielégülés, a gazdagság és az utód iránti vágy, ugyanúgy, mint az éhség, az alvás és a kiválasztás. Emberi lényként le kell tudnunk vezetni a vágyainkat és szenvedélyeinket. Szükségünk van ennivalóra, egy helyre, ahol aludhatunk, szükségünk van némi biztonságra és valamire, amivel kielégíthetjük a szenvedélyeinket. Az alábbi négy alkotja minden emberi lény elemi ösztöneit: ahara, étel, nidra, alvás, bhaya, biztonság, és maithuna, szex. Ugyanakkor az elemi ösztönöket is lehet kezelni megfelelő tudatossággal és szabályozással.

Swami Sivananda szokta mondani, nem mindenki képes megszabadulni a vágyaktól, mert a vágyakat az emberi megtestesülés erői és törvényei hozzák lére. Meg kell találni az egyensúlyt, különben az élet teljes szerkezete összeomlik. Az életnek megvan a maga szerkezete, és a fejlődés ettől a szerkezettől függ. Ha valaki szétrombolja ezt a szerkezetet, regresszió lép fel. Ha az embernek nincsenek vágyai vagy ambíciói, akkor ösztönzése sincs. Az ember nem fog dolgozni, és ha nem dolgozik, akkor az elméje sem fejlődik. Ezért a vágyakat és szenvedélyeket, valamint az ezekről való lemondást alkalmas módon egyensúlyba kell hozni.

Az sem jó, hogy vágytalanná váljunk mielőtt a szellemi gyakorlásunk elérné az érettséget. Ezért az embernek csak azután kell a vágyak mennyiségének minimalizálására törekednie, miután átment karmikus tapasztalatokon, szembesült a frusztrációkkal, csalódásokkal és kielégüléssel, és felismerte, hogy ezek az élettapasztalat részei. Mindazonáltal továbbra is van valami, amit végre kell hajtani vagy be kell teljesíteni, de nem azért, mert egy vágyat meg kell valósítani, hanem mert a karma még nincs kimerítve.

Egy radzsaszikus vagy dinamikus ember számára az a legjobb, ha vágyai másokra és nem önmagára irányulnak. Azt hívhatjuk önzetlen vágynak, mikor az én nem vonódik be, de a vágy továbbra is ott van. A gondolkodás és kívánság másvalaki és nem önmaga felé fordul.

A vágy nem rendes funkciója az életnek. A Mahabharata (12:217:36) azt mondja:

Soocchya sootram yathaa vastre samsaarayati vaachakah;
Tadvatsamsaar sootram hi trishnaasoochya nibadhyate.

Ahogy a takács a vetélővel ruhává szövi a fonalakat, hasonlóképpen szövi a mindenség szövetét alkotó fonalakat a vágy vetélője.

Teremtő erő

A vágy az uralkodó erő. A vágyak kényszerítő hatására jönnek létre a kezdeményezések. Ezért a vágy teremtő erő. Az ember nem bánhat úgy vele, ahogy csak akar. A fájdalmak és problémák, vagy a vágyak kezelésének legkönnyebb és legbiztosabb útja az élet megtervezése; ez egy szisztematikus út.

Van a hindu hagyományban egy „ashrama dharmá”-nak nevezett rendszer, melyben az élethosszt négy ashramára, azaz életszakaszra osztják. Az emberi élet hossza száz év, és ezt négy, egyenként huszonöt éves periódusra bontják. Van egy másik tradíció is, melyet vairagya dharmá-nak hívnak, ami annyit tesz, mint „a szenvtelenségből fakadó hajlam, ami fiatal korban jelentkezik.” Vannak gyerekek, akik szenvtelenek már négy, öt, nyolc vagy tíz éves korukban. Vannak olyan emberek is, akik nyolcvan éves korukban nősülnek. Tehát mindenkinek megvan a maga gondolkodásmódja, de ez azt is jelenti, hogy az embernek meg kell terveznie az életét.

Aki a hosszabb utat választja, figyeljen, és hallja meg, mit kell tennie. Menj, és lépj be egy kolostorba. Öld meg az összes vágyat; fékezd meg őket. Amikor szenvedélyek jelennek meg az elmédben, fogd a Bibliát, és olvasd. Mikor elhatalmasodnak rajtad a vágyak, szólítsd az Urat: „Istenem, kérlek, segíts!” Ez a hosszú út: lemondani a vágyakról és imádkozni Istenhez segítségért. Az imádság rendben van, de ne harcolj a vágyaiddal, mert Ő teremtette a vágyakat mindenki javára. A vágyaknak két arcuk van: az egyik csúnya és félelmetes, a másik szép és kedves. A vágy egyik arcát Dévinek, az Isteni Anyának hívják, a másikat rákshasának, démoninak.

Mindenkinek tudnia kell, hogy mi a vágy, hogyan kell igazgatni, és hogyan kell meghaladni. Volt-e olyan vallás a múltban vagy van-e olyan a jelenben, amelyik abban hisz, hogy a káma, a szenvedély használható ugródeszkának a fejlődéshez? A természet igazságát el kell fogadni, és nem azért, mert a védikus vagy a tantrikus hagyomány megpróbálja igazolni, hanem mert emberek milliói válhatnak normálissá ezen megértés következtében.

Forrás: Yoga Magazin; 2014. december