Barion Pixel

A guru és az ásram élet szerepe

Swami Niranjanananda Saraswati

Szatszang a Ganga Darshanban

Mi a guru és az ásram élet szerepe?

Ahhoz, hogy az ember jógivá váljon, el kell érni egy önzetlen állapotot, és abba kell hagyni bhóginak, avagy önző embernek lenni. Ez az ásram tanítása. Bármely ásram célja és fókusza, a védikus időktől máig, és a jövőben is – ha e szellemiséghez hű –, hogy biztosítsa azt a képzést, amely az önzőtől az önzetlen megnyilvánulások felé mozdít el. Személyes kifejeződésünkben és viselkedésünkben a képességeinknek sokkal inkább a negatív, mint a pozitív oldalát használjuk. A negatív oldal képviseli az önmagunkkal való mély azonosulást, ahol az „én” válik az univerzum középpontjává. A pozitív oldal képviseli az önzetlen, nem önző megértését önmagunknak. Ez az alapvető különbség egy jógi és egy bhógi között, és ez az ásram élet fő tanítása.

Az ásram élet egy másik szerepe az, hogy tudatába kerülj önmagadnak. Másokban látod, ami te magad vagy – nem láthatod a saját arcodat tükör segítsége nélkül. Nem láthatod a reakcióidat, amíg nem találkozol valakivel, aki megmutatja neked, hogy milyenek a reakcióid. Ásram körülmények között ez a guru szerepe. Abban a pillanatban, amikor tudatába kerülsz a reakcióidnak és személyiséged korlátozó aspektusainak, a segítséget, amit a guru ad, korlátozásként éled meg, a személyiség negatív dimenziójának túlerőben lévő természete miatt. Elveszíted a fókuszt, mivel a felajánlott segítséget nem úgy látod, mint egy szádhanát, ami segít téged a spirituális életedben, hanem mint egy terhet vagy akadályt, amit egy szabály formájában hozott létre neked valaki, hogy akadályozza szabad önkifejezésedet. Életed lázadássá válik, harcolsz a rendszer ellen, meg akarod törni a fegyelmet és megváltoztatni a környezetet. De ugyanez a dolog pozitív módon szanjamként is megélhető – arra való törekvésként, hogy fenntartsunk egy kiegyensúlyozott hozzáállást.

A negatív aspektusra való összpontosítás, vagy egy utópiáról való fantáziálás helyett, teremts kapcsolatot azzal, ami létezik, ami az élet valósága, amivel mindennap szembesülünk, amíg meg nem halunk. Az emberi teljesítmény az, hogy megtaláljuk itt az egyensúlyt, képesek vagyunk kapcsolatba lépni a saját kötelességünkkel és életünkkel oly módon, ami megfelel az ember saját fejlődésének és növekedésének, anélkül, hogy ártanánk szóban, tettben vagy gondolatban. Képesnek lenni egyensúlyt találni az ember hozzáállásai, megértései és felfogásai között – ez a célja az ásram életnek, ez a célja a gurunak és ez a célja a jógának. Ha egyszer ezt megérted, elérkezel egy szinthez, amit a jógik drastának, tanúnak neveznek, ahol ráébredsz, hogy minden „lilá”, minden játék. Amíg nem vagy egy drasta, bevonódsz, játékos vagy, a „lilá” résztvevője.

Az életben való túléléshez az embernek szüksége van az alázat kifejlesztésére, mivel ez az egyetlen mód arra, hogy bánni tudjunk az egóval, hogy kezelni tudjuk az egó elvet, az ahamkárát. A klasszikus példa a merev fa, ami egyenesen áll a viharban és kettétörik, míg a pálmafa lehajlik a földre és a vihar elmúltával, újra felegyenesedik. Egy önmagával azonosuló arrogáns egó, ketté fog törni. A rugalmatlanság, a változásra való képtelenség, a pszichikus, spirituális, érzelmi és mentális merevség elkerülhetetlenül megtörik. Ha alázatos vagy, akkor elhajlasz, és nem fogsz megtörni.

A saját meggyőződéshez való ragaszkodás szintén lehet merevség, azonban az igazság felismerése és az igazság elvei szerinti élet még hatalmasabb alázat, mint mereven hinni valamiben. Ezért ne hitelvekben, hanem az igazságban élj, ne ideákban, fantáziákban és elképzelésekben, hanem a körülötted lévő valóságban és abban, hogy hogyan tudsz jobban bánni ezzel a valósággal.

Ha az igazsággal, a valósággal azonosultál, nem számít merre hajlasz el, szilárdan az igazságban fogsz gyökerezni. Szvámi Sivánanda szerint, ez a állhatatosság egy formája. Van egy példa Srí Krisna életében. Habár ő tudatosan hozott létre egy polgárháborút, a dharma (erkölcsi törvény; a természet adta, valódi szerep, ami szerint élni kell) védelmezőjeként ismert, nem diktátorként, vagy az emberi természet demokratikus értékeinek lerombolójaként. Az, aki szilárdan gyökerezik az igazságban, bármilyen irányba elhajolhat és ennek ellenére szilárdan fog gyökerezni az igazságban. Azonban ez nem történhet meg az alázatosság tökéletesítése nélkül.

Yoga magazin 2005. július