Tudomány

Swami Sivananda

A tudományos találmányok tényleg boldoggá tudnak tenni bennünket? Mit tett értünk a tudomány? A tudomány eltüntette az időt és a teret. A Föld mára igen-igen kicsi lett. De a tudomány valóban hozzájárult az ember boldogságához? A válasz egy határozott nem. A tudomány megsokszorozta az emberi igényeket és a fényűzést. A ma luxusa a holnap szükségletévé válik. A tudomány sok csodálatos dolgot talált fel, de igen komplexszé tette az életet, és nagyon élessé a létért való küzdelmet. Fokozta az elme nyugtalanságát, és nem járult hozzá a békéhez. A tudósok óriási haladást értek el a huszadik században, de nem javították az emberiség erkölcsi helyzetét. Nem oldották meg a munkanélküliség, a szegénység, a háború, az éhezés, valamint a közösségek, népek és kormányok közötti véleményeltérések problémáját.

Sokan úgy hiszik, hogy a tudomány mindent képes megmagyarázni, és meg tudja oldani a világmindenség rejtélyét. Azt is gondolják, hogy a tudományos módszer az egyetlen az igazság felfedezésére, és hogy csak a tudományos képzés tud jellemet kialakítani. Ezek az emberek teljes egészében figyelmen kívül hagyják az erkölcsi tudományt, a moralitást és a vallást.

Egyszer egy tudós odajött hozzám, és azt mondta: „Az Upanisádokat és a Brahma Szútrát nem tudományosan írták. Megpróbálok tudományos megközelítést adni ehhez az alapvető fontosságú témához.” Én nevettem, és azt mondtam neki: „Kedves tudós barátom! Az Upanisádok kinyilatkoztatások. A Brahma vidjá transzcendentális. Átman is transzcendentális. Nem tudod a kísérleti csöveidet és spirituszlámpáidat Ő mellé tenni. A tudósok megfigyelései egyoldalúak, mivel azok csupán az ébrenléti állapottal foglalkoznak. Tapasztalataik viszonylagosak.”

Három vak ember megtapogatta egy elefánt különböző részeit. Egyik a lábát fogta meg, és azt mondta: „Az elefánt olyan, mint egy oszlop.” Egy másik a fülét fogta meg, és azt mondta: „Az elefánt olyan, mint egy legyező.” A harmadik a hasát fogta meg, és azt mondta: „Az elefánt olyan, mint egy edény.” A tudós a fizikai síkot fedezi fel, és atomokról, energiáról és fizikai törvényekről beszél. Õ is olyan, mint egy vak ember, mivel tudása csak egy dimenziójú. Figyelmen kívül hagyja az álom és a mély alvás állapotát, és nem rendelkezik átfogó, minden részletre kiterjedő tudással.

Minthogy az élet a modern találmányok jóvoltából fizikailag kényelmessé és viszonylag könnyűvé vált, ezért az emberek hajlamosak túlértékelni az anyagi civilizációt. De az események mindig leleplezték a tisztán objektív látásmód és a fizikai tudomány módszereinek megbízhatatlanságát. Az ember igazából nem lett boldogabb, és ténylegesen a világ sem jobb, még azok után sem, hogy az ember fáradságos kísérleteket tett a külső természet rejtett erőforrásainak kimerítésére azért, hogy azokat saját céljaira hasznosítsa. Hol a megnyugvás, hol a boldogság, és hol a béke?

A tudományos találmányok tényleg boldoggá tudnak tenni bennünket? Mit tett értünk a tudomány? A tudomány eltüntette az időt és a teret. A Föld mára igen-igen kicsi lett. De a tudomány valóban hozzájárult az ember boldogságához? A válasz egy határozott nem. A tudomány megsokszorozta az emberi igényeket és a fényűzést. A ma luxusa a holnap szükségletévé válik. A tudomány sok csodálatos dolgot talált fel, de igen komplexszé tette az életet, és nagyon élessé a létért való küzdelmet. Fokozta az elme nyugtalanságát, és nem járult hozzá a békéhez. A tudósok óriási haladást értek el a huszadik században, de nem javították az emberiség erkölcsi helyzetét. Nem oldották meg a munkanélküliség, a szegénység, a háború, az éhezés, valamint a közösségek, népek és kormányok közötti véleményeltérések problémáját.

A tudós nem képes megérteni a teremtés és a Teremtő misztériumát, és az élet értelmét. A tudósok igen-igen szorgalmasan tanulmányozzák a külső világot, és teljesen elfelejtették a belső világot tanulmányozni. A tudomány ismereteket nyújt az érzékelhető jelenségekről, de nem a mögöttük meghúzódó Valóságról. A tudomány nem képes megválaszolnia végső kérdéseket: Mi a világ alapvető anyaga? Ki vagyok én? Mi a végső igazság? A tudomány azt mondja nekünk, hogy minden dolgok végső célja ismeretlen és megismerhetetlen. De a Védanta azt tanítja, hogy a végső cél Brahman, azaz a végtelen, és ezt fel tudjuk ismerni a hallás, az elmélkedés és a meditáció segítségével. A tudósok ismeretei csupán felszínesek. Nem az Igazságról szóló igazi tudás. A tudósok a mulandó jelenségekbe merülnek bele. Külső eszközökben, lencsékben és elméletekben bíznak. Tudásuk nem olyan tévedhetetlen és igaz, mint a bölcsek és a jógik tudása az Énről.

A tudománynak nincs olyan műszere, mellyel össze tudná gyűjteni a spirituális adatokat, és azokat az isteni tényeket, melyek ugyan léteznek egy finom formában, de nem látjuk őket. Az igazi tapasztalás magába foglalja a három állapot: az ébrenlét, az álmodás és a mély alvás tapasztalásait. A védantin tanulmányozza ezt a három állapotot. Több igazi tudáshoz jut, és a mély alvás állapotától megtalálja a nyomot a negyedik állapothoz, a turijához.

A lélek az anyagi, a fizikai tudomány birodalmán túl van. Az ember lélek, mely fizikai testet visel. A lélek rendkívül finom. Finomabb, mint az éter, mint az elme, mint az energia. A tudatosság és az intelligencia a léleké, és nem a testé. A tudatosság a lélek létezésének bizonyítéka. A lélek az ember halhatatlan része.

A tudomány a tények szisztematikus tanulmányozása. Megpróbálja a megfigyeléseket, illetve a megfigyelt tényeket egy rendszerbe összegezni. A tudomány számára érvényes tényeknek felfoghatóknak kell lenniük az érzékszervek számára. Az érzékelés hamis tudás. Az intuíció az igazi tudás. Egyedül az intuitív tudás a legmagasabb tudás. Ez a maradandó, végtelen tudás az Igazságról. A tudós nem tudja megtalálni a tiszta tudatosságot a külső világban. Vissza kell vonnia érzékszerveit, és a saját belső Énjében kell pihennie. A tudomány nem ellensége a vallásnak, hanem annak előkészítője. A tudomány csak a babonák ellensége. Mind a tudomány, mind a vallás az igazság keresésében elkötelezettek. Hozzáállásuk lényegében azonos, de az alkalmazás területei különbözőek. A rádzsa jóga egzakt tudomány; módszerei nagyon tudományosak. A tudós egy külső rádzsa jógi. Az indiai rishik, próféták és bölcsek felismerték a tudomány és a vallás közötti harmonikus kapcsolatot. A tudomány elválasztása a vallástól lett az oka a zavarodottságnak és konfliktusoknak. A tudomány alkalmazott vallás, mely a véges természetben lévő Igazság, a tárgy felderítésére szolgál. A vallás alkalmazott tudomány, mely a végtelen, a minden dolgok mögött meghúzódó Igazság, az alany felismerését célozza.

A tudomány elemzi, osztályozza és magyarázza jelenségeket, de a Brahma vidjá megtanítja meghaladni a jelenségeket, és elérni a halhatatlanságot. Az Igazság ilyetén megközelítései igazából egymás kiegészítői és nem ellentétei. Nekik együtt kell nekifogniuk az Igazság közös és harmonikus keresésének, és az Igazság szerint élni itt. A tudomány tényekkel, a spirituális tudomány értékekkel foglalkozik. A tudomány megfigyeléseinek és felfedezéseinek alapos tanulmányozása közelebb visz minket Istenhez. Ki adta az energiát az elektronoknak? Mi az alapja ezeknek az elektronoknak? Mi az az erő, mely négy rész nitrogént egy rész oxigénnel kombinált? Ki szerkesztette meg a természet törvényeit? A természet vak. Mi az az intelligencia, mely mozgatja a természetet? A fizikai és szellemi erők és törvények tanulmányozása nem elegendő, hogy tökéletessé tegyen minket. Mélyreható tudással és felismeréssel kell rendelkeznünk arról a rejtett lényegiségről, mely rejtve meghúzódik a nevek és formák, és valamennyi fizikai és szellemi jelenség mögött.

Minden világi tudomány alapja a Brahma vidjá, vagy spirituális tudomány. A Brahma vidjá a legelső a tudományok között, mert ezen keresztül érhető el a halhatatlanság. A világi tapasztalatok részlegesek, míg a spirituális tapasztalás teljes tapasztalás. Ha közvetlen intuíción keresztül megismerjük a Brahma vidjá legfőbb tudományát, tudást szerzünk az összes többi világi tudományról is. A tudományok tudományát nem lehet megtanulni semmilyen egyetemen. Ezt a gurutól kell megtanulnunk, miután már felügyelni tudjuk érzékeinket és az elménket. Az anyagot nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, de alá kell rendelni a szellemnek. Ha az ember egyedül a laboratóriumban éli le az életét, nem tudja élvezni a lélek örökös boldogságát.

A tudomány nem adhat üdvözülést. Keressünk befelé. A tudomány semmit sem tud az élet eredetéről, a gondolat eredetéről, és az emberi minőség és a világegyetem kezdetéről és végéről. Az elme és az intellektus véges műszerek. Nem képesek felfogni a végtelen valóságot, hanem csak eszközök. Ha az értelem már átment az okoskodás valamennyi állomásán, és teljesen megtisztult, felsejlik a kinyilatkoztatás.

(Forrás: Yoga Magazine, 2006. júniusi szám)