Swami Niranjanananda Saraswati beszéde
Ausztrália, Mangrove Mountain, 2006. április
A széva az ásram kultúra fontos része. Angolra „szolgálat”-ként fordítják, a széva jelentése azonban az világba történő emberi bevonódás végső szakaszát jelenti, a tudatosság egy magasabb állapotában. A „seva” szó irodalmi jelentése „vele lenni”, saha eva. Együtt lenni, mivel? Együtt lenni azzal, ami emberi, könyörületes és szeretetteli. Más szavakkal, a széva jelenti a kapcsolódást az istenhez, a transzcendentális természethez, és jelenti ennek a természetnek a kifejezését gondolatokban, szavakban és cselekedetekben. Természetesen ahhoz, hogy ezt megtedd, el kell engedned számos olyan azonosulást és eszmét, amelyekhez hűen ragaszkodsz. Az ásram az a hely, ahol az elengedésnek vagy átengedésnek ez az eszméje megvalósul. Hogy önmagunkat átadjuk az isteni akaratnak és eszközévé váljunk az isteni békességnek, ez a széva eredménye.
Swami Sivananda egy lépéssel tovább ment a széva meghatározásánál. Azt mondta, hogy a széva célja a szív megtisztítása. A szív megtisztulása akkor következik be, ha az elvárások és ragaszkodások finomodnak; már nem érzékiek vagy testiek, és nem hordozzák a nyereség vagy a veszteség képzetét. Ehelyett mindenkivel szemben éppen úgy érzel, mint önmagaddal szemben. Ez az észlelésnek a változása. Nem egy állapot, amit el lehet érni azáltal, hogy azt mondjuk, „Holnaptól ilyen leszek.” Ez a gondolatok átalakulása az önmagára irányulóról az önmagát kifejezővé. Az érzelmek széva általi megtisztítása fejleszti a szív képességeit, amelyek a bhakti jóga által tovább erősíthetők. Így a széva fejleszthető a karma jóga, a szív tisztasága pedig a bhakti jógán keresztül. A kettő együtt jár.
Az önmagunkra irányuló és az önzetlen cselekedetek egyensúlya
A széva megtapasztalásának különböző lépcsői és szintjei léteznek. A közvetítő közöttük a cselekvés. A teremtés egésze, az élet, valamint a létezés a cselekvés és a cselekvésre történő válasz elvén alapul, amit karmaként ismerünk. Senki sem mentes a karmától. Éppen úgy, mint a be- és a kilégzés, a cselekvés és a cselekvés eredménye is egy állandó folyamat, ami fejlődéshez vezet. A karma irányítható önmegvalósító vagy önző cselekvések sorozatára, vagy önzetlen cselekedetek felé. A cselekvések mindkét irányba eltéríthetők. Ez az, ahogy a jógik megfogalmazták a kiegyensúlyozottságot az életben. Hitték, hogy ha egyensúlyt tudunk találni a cselekedeteinkben, az életproblémáink kilencven százaléka megoldódik.
A jóga legfőbb előrelépése az, amint azt Krisna a Bhagavad Gítában tanította, ennek az egyensúlynak a megtalálása volt: samatvam yogah uchyate (2:48) – a jóga legmagasabb formája az egyensúly. Nem azt mondja, hogy a jóga legmagasabb formája a szamádhi; az a legfelső szint, az ellenkező pólusok közti egyensúly elérése. Az ellentétek a cselekvés eredményei. Bár az erőfeszítések és cselekedetek mindkét irányba történő eltérítésének lehetősége fennáll, a gondolatok és az elme környezettel történő társítása miatt valamennyi cselekedetünk hajlamos önmagára irányulóvá válni. Ha ténylegesen megpróbálnánk megszámolni önzetlen cselekedeteinket, akkor egymillió között nem találnánk többet, mint ötöt vagy tízet.
Ezek az önmagára irányuló cselekedetek szülik a küzdelmet, az elvárásokat, a vágyakat, a birtoklási vágyat, a ragaszkodásokat és a féltékenységet. Ezek aztán rögeszmékké, személyiségtípussá, jellemvonássá fejlődnek, és folyamatosan növekednek. Egy kötődés megszállottsággá, bizonytalansággá változik. Vizsgáld meg, hogyan kezdődött a ragaszkodás a saját életedben. Nem elég azt mondani, hogy azért kötődsz, mert valaki az apád, az anyád, a fiad vagy a lányod. Van egy pont, ahol a kötődés elkezdődik, és ezt követően megy tovább pozitív vagy negatív irányba. Jóllehet, nem az irányról beszélünk, hanem az olyan változásokról, amelyek gondolat, asszociáció, vágy, elvárás vagy azonosulás által jönnek létre. Ezek mind a karma eredményei. Amint többet gondolkodsz ezen, felfedezed, hogy a karma e láthatatlan húrjai megkötöznek téged. Lehet, hogy felül akarsz kerekedni rajtuk, de ez nem elég. Rengeteg kemény munkába kerül, és nem is mindig sikerül. Hogyan tudjuk megváltoztatni a cselekvéseink irányultságát anélkül, hogy egyensúlytalanságot teremtenénk az életben? Itt lép működésbe a karma jóga hozzáállás.
Élet a karma jóga szerint
Általában nem figyeled, és nem is próbálod irányítani a cselekedeteidet. Ha orvos vagy, akkor bemész a rendelődbe és a szakma szabályai szerint dolgozol. Nagyon csekély terep jut az alkotóképességnek. Ehhez hasonlóan az élet minden területén rögzített forgatókönyveket követünk, testünk és elménk karmáit. Ez a feltételhez kötött alkotóképesség kifejeződése. Ennek a feltételes alkotóképességnek kell feltétel nélkülivé alakulnia a karma jóga hozzáállás alkalmazásával.
Mi az a karma jóga hozzáállás? Mire jó? A karma jóga segít kifejleszteni a védettséget a karmák hatásaival, eredményeivel szemben. Ez az elmélet, de hogy működik az életben? A legvilágosabb példa, amivel ezt szemléltetni tudom, Swami Satyananda szannjásza beavatásának napja. Amikor guruja, Swami Sivananda hívatta és megkérdezte tőle, „Készen állsz-e a szannjásza beavatásra?”, Paramahanszadzsí visszakérdezett, „Mit kell majd tennem, a szannjásza után?” Swami Sivananda azt válaszolta, hogy „Pontosan ugyanúgy kell élned és dolgoznod, ahogy eddig.” Swami Satyananda ezután azt kérdezte, „Ez azt jelenti, hogy intézzem az irodai ügyeket, felügyeljem a konyhát, legyek a szervezet titkára, takarítsam az utakat és a szobákat?” Swami Sivananda válasza „Így van, nem vonulhatsz tétlenségbe a szannjásza beavatás után.”Sokan megpróbálják kivonni magukat a munkából, miután felöltik a geru köntöst. Swami Satyananda ekkor azt kérdezte, „És meddig kell dolgoznom?” Swami Sivananda így válaszolt, „Amíg feldolgozod a karmáidat, amíg megszabadulsz az eredményekkel kapcsolatos összes vágytól, amikor képes leszel a sikert és a kudarcot ugyanolyan mosolyogva megélni.”Swami Satyananda azt mondta, „Ugyanezt a munkát otthon is csinálhatnám. Mi a különbség?”Swami Sivananda válasza, „Otthon magadért fogsz dolgozni. Az ásramban azzal az érzéssel fogsz dolgozni, hogy munkádat a gurudnak, Istennek, az embertársaidnak ajánlod. Bármit is csinálsz, nekik ajánlod, és ezáltal nem fogod növelni a karma hatásait”.
Az átadás első szintje
A karma kezelésének titka a fenti mondatban rejlik. Ha valaki az önmagára irányuló cselekvést önzetlen cselekvéssé tudja változtatni, az szévává válik. A titok egyszerű. Amikor valamit teszel, emlékezz arra, hogy nem te vagy a haszonélvezője. Lehet, hogy örömöt okoz neked, de azért dolgozol, hogy elérd a tökéletes, teljes és minőségi kifejezési szintet az életedben. Ez legyen cselekvéseid célja. Legyél akár orvos, műszaki rajzoló, kertész, kőműves, mérnök vagy akár szannjászin, minden tetted mögött az a gondolat legyen, hogy az ne egyvalakinek, hanem sokaknak segítsen. A cselekvésnek másokat kell felemelnie, mindegy, hogy ismered őket, vagy teljesen idegenek. Az ilyen cselekvés a gurunak ajánlott, Istennek ajánlott.
Mondjuk, hogy a harmóniumnak van saját elméje, és elkezd gondolkodni, „Oh, nagyon szépen játszom.” Igaza van a harmóniumnak vagy sem? A harmónium magától nem tud szólni, valakinek játszania kell rajta. Ha egy gyakorlott zenész szólaltatja meg, a melódia kellemes lesz. Ha egy kezdő próbál rajta játszani, a melódia hamisan szól. Tehát a zenész az, aki fontos.
Ha eljutunk annak megértéséhez, hogy mi csak közvetítők vagyunk a sors beteljesedésében, és van valaki, aki játszik rajtunk, akkor jön az önátadás első szakasza. „Én nem a művész vagyok; csak egy eszköz, akár a harmónium. Valaki játszik rajtam, néha harmóniában, máskor nem, de én vagyok, akin játszik, és minden dallammal, minden darabbal a sorsom egy része beteljesül.” Az önátadás első szakasza ezen a ponton következik: Én nem a cselekvő vagyok. Megéljük a jóga végső parancsát, az isvara pranidánát (magasabb létezőben való hit gyakorlása): legyen meg az ő akarata.
Az isvara pranidána az önmagára irányuló karma (cselekvés) önzetlen karmává (cselekvéssé) alakításának első szakasza. Ez vezet az érzelmek megtisztításához. Swami Sivananda az alkalmazott jóga nyolcfokú ösvényén a szolgálatot helyezte az első helyre. Azt mondja, hogy a szolgálat, vagy a bajban lévőkkel törődés segít megtisztítani saját magunkat. Azt mondja, ne harcolj a kötődéseiddel, mert azok a részeid, azok te magad vagy. Ha például egy csepp fekete tinta belecsöppen egy pohár vízbe. A víz lesz fekete, vagy a tintacsepp vizes? Ha meg akarod tisztítani a vizet, adj hozzá több vizet. Adj hozzá több kötődést. Ha az életed a pohár, és a kötődések a tintacseppek, adj hozzá vizet. Ha a kötődés szétoszlik és nem egyre, hanem tízre, nem tízre, hanem százra, nem százra, hanem ezerre irányul, akkor az egyhez való kötődés ezerfelé oszlik. Csökkented a kötődéseidet azáltal, hogy több embert vonsz életed keretei közé.
Ha több embert vonsz életed keretei közé, megtapasztalod az örök emberi kapcsolódást, ami meghaladja az értelmet, túlmegy az érzéseken, és azt mondja, része vagy ennek az egyesült térnek, ami Istenként ismert, forrása a Teremtésnek, Fenntartásnak és a Pusztulásnak. Ez a tudatosság, mert a tudatosság az, ami teremt, éltet és rombol. Ez tehát az isvara pranidána fogalma, ami a szív megtisztításához vezet, mert kiszélesítetted az észlelésed és a tudatosságod.
Ehhez a ponthoz érve, mielőtt a széva elkezdődik, edzened kell magadat. Hogyan? Fogd a seprűt, és söpörd fel az ásramban a padlót, ilyen egyszerű. Amikor először csinálod, lehet, hogy azt gondolod „Dolgoztatnak. Nem ezért jöttem ide; A jóga miatt jöttem.” Mindemellett, mihelyt kifejleszted azt az érzést, hogy az ásramért teszed, a munka elkezd szévává válni.
Kifejező jóga
A Sivananda jóga ott kezdődik, ahol a Patanjali jógának vége van. Ha végzed a jámákat, nijámákat, ászanát, pránájámát, pratjáhárát, dháranát, dhjánát, ezek a tökéletesség elérésére tett törekvésedet képviselik. Aminek a kifejeződését ezeken keresztül megnyerted, az a Sivananda jóga. A Patanjali jógában tehát a fejeddel dolgozol: pratjáhára, dháraná, dhjána; valójában a szamádhi is a fej jógája. A Sivananda jógában azonban, ha kifejezed a megszerzett minőségeket, a szívet használod, nem a fejet. Ezért, az első tanítás a szolgálat. A második tanítás a szeretet. A harmadik az adományozás, áldozat. A negyedik a megtisztulás. Az ötödik jóvá válni. A hatodik jót cselekedni. A hetedik meditálni, vagyis ugyanaz, mint a Patanjali jóga hetedik tanítása. A nyolcadik a ráeszmélés, ami Patanjali számára a szamádhi. Ily módon, a Patanjali által kialakított rádzsa jóga ösvénye a jóga szádhana törekvést, a Sivananda jóga nyolcfokú ösvénye a jóga kifejező természetét képviseli.
Ezt láttuk megvalósulni, amikor Paramahanszadzsí Rikhiába ment. Az ottani falubéliek teljesen idegenek voltak számunkra, mégis az volt a parancs, hogy szolgáljuk őket, enyhítsük a nyomorukat. A szeretet később jött, először volt a szolgálat. Segíteni házat építeni, munkát keresni, és kifejleszteni bennük azokat a képességeiket, amelyekkel a saját lábukon is meg tudnak állni. Aztán jött a szeretet, amikor Paramahanszadzsí azt mondta, hogy a környéken minden fiatal lány és fiú megkapja a legjobb lehetőségeket. Azután jött az „adományozás”. Akik voltak közületek Rikhiában, látták ezt. És ezzel jön a megtisztulás: a szándéké, az érzelemé, a szellemé, az eszméké, a gondolatoké, a kapcsolódásé, s mindez lehetővé teszi, hogy jóvá válj, ami az ötödik szint.
Ha most India különböző városaiba utazom, látom a Sivananda Math szellemében élő embereket, vagy mondhatjuk, hogy a Sivananda jógát. Minden városban találok legalább tíz embert, akik csatlakozott a Sivananda jóga és a Sivananda Math szellemiségéhez valamilyen formában, és a saját városában folytatja ezt a munkát. Tíz évvel ezelőtt még nem volt senki. Ma minden városban van tíz ember. Tíz év múlva talán lesz száz, ötven év múlva talán ezer ember. Emberek, akik e gondolat szerint élik az életüket, mint egy szamszkára, mint egy fejlődési és növekedési irány, hogy hozzájáruljanak ennek a kertnek a felvirágoztatásához, aminek a fejlesztésén valamennyien keményen dolgozunk.
Tehát a cselekvést és a cselekvés tudatosságát felhasználva juthatunk el viszonyulásaink és megértéseink megváltoztatásához, vagy a másokra irányuló érzelmeink érzékenyítéséhez, amely tulajdonképpen elvezet a szévához. Ez az az állapot, amelyben az életben való részvétel a tudatosság magasabb szintjén történik meg. Ez az állapot nem egykönnyen érhető el, az ego állandó cselszövései miatt. A Bhagavad Gítában (18:61), Krisna azt mondja Ardzsúnának, hogy azért, hogy igazi emberi lénnyé válj, mindenkire ugyanazzal a szemmel kell tekintened – Ishwara sarvabhutanam hriddesherjuna tishthati. Senki sem felsőbbrendű, vagy alárendelt. Lásd valamennyiüket, mint a szellem kisugárzását, és ezáltal, mint egy minden időben teljes létezőt.
Azonosíthatod őket fizikailag kicsinek vagy nagynak, társadalmilag barátodnak vagy családodnak, de a szíved mélyén lásd, hogy saját sorsukat élő független lények. Te azért vagy, hogy segítsd, támogasd és bátorítsd őket abban, hogy saját sorsukat éljék. Könyörülettel legyenek áldva, maitra karuna eva cha. Ha emberekkel vagy kapcsolatban magad körül, légy mentes minden öncélúságtól, mentes az ego megnyilvánulásaitól, nirmamo nirahankara. Örülj, ha kényelemben és örömben van részed, és akkor is, ha kényelmetlenség vagy szenvedés jut osztályrészedül. Így azonosítja Krisna azt a személyi minőséget, aki a világban él, de nem esik a csapdáiba. Bonyolultnak vagy filozofikusnak tűnhet mindez, de valójában nem az.
Minden olyan, ahogyan érzékeljük. Amit te érzékelsz, azt másvalaki másképp értelmezi. Ott kell kezdened, ahol te vagy, a karmád (cselekedeted) megfigyelésével és a teljes szívvel való részvétellel, a kreativitásod hozzáadásával. Ezért ásram körülmények között számos különböző helyzet adódik, amikor tudod, hogy a haszonélvező nem te vagy, mégis megpróbálod kifejezni a hatékonyságodat és kreativitásodat, próbálsz azonosulni azzal, amit csinálsz. Nem az egón keresztül, nem azt értékelve, hogy ez alantas munka, ez magas, ez meg alacsony minőségű, hanem koncentrálva magára a feladatra, mint cselekvésre, amit egyszerűen csak el kell végezni. Miért jelenik meg itt az ego szembenállása? Miért nem történik meg a helyzet szelíd elfogadása, annak részeként tekintve magára?
A karma jóga gyakorlása során a cselekvéseket a legnagyobb tökéletességgel kell végrehajtani, minden elvárás nélkül, teljes bevonódással. Ha alkalmazni tudod ezt a három elvet valamennyi cselekvésedben, bármely időben, nagy boldogságot, békét és elégedettséget fogsz megélni. Felfedezed saját alkotó természetedet: a legtökéletesebb módját például a papírhajtogatásnak, a ragasztó felkenésének vagy az ásásnak. A cselekvéseid nem lesznek többet gépiesek, rutinszerűek. Minden perc a tanulás, tudás és tudatosítás, szabályozás percévé válik. Ha elkezd ez megtörténni, az élet szádhanává válik. A változás végbemegy, és az ember tisztává válik, mentessé a vágyaktól és az ego befolyásától, de nem az elköteleződéstől. A cselekvések szevává válnak. Azonosulsz saját magasabb természeteddel, és ez a magasabb természet kifejeződik rajtad keresztül.
A kegyelem közvetítője
Van egy történet egy szannjászinról, aki sok évig sanyargatta magát, hogy megláthassa Istent. Végül megjelent előtte Isten és azt mondta, „Kérj valamit.” A szannjászin ránézett és így szólt, „Vezekeltem, hogy darsanban legyen részem veled. Nincs semmi más vágyam.” Isten azt mondta, „De én megmondtam, hogy kérned kell.” A szannjászin így válaszolt, „Megsértesz engem, ha azt kéred, hogy kérjek valamit.” Isten azt mondta, „De a szavam kötelez.” A szannjászin mérges lett és egyszerűen elment. Amint Isten látta elmenni az árnyékától követve, azt mondta magában, „Az árnyékának fogom adni a gyógyítás kegyét.” Így történt. Az ember ezt nem tudta, és ment tovább. Az árnyék rávetődött egy kipusztult fára, és a fa feléledt. Az árnyék rávetődött egy vak emberre, és ő visszanyerte látását. Az árnyék rávetődött egy halottra, aki életre kelt. A szannjászin tudomása nélkül, az árnyék csodákat tett a háta mögött. Ez a végső példája a szévának, amikor csak közvetítőjévé válsz Isten kegyelmének és akarata kifejeződésének. Ez a széva szó jelentése, ahol együtt vagy vele.
Elfogadható, ha a szévát szolgálatként fordítják angolra, de a valóságban a széva a tökéletes meditatív tudatossággal végrehajtott cselekvés betetőzése. Annak az állapotnak az eredménye, ahol képes vagy a tudatos cselekvést csakis a három vezérelv alapján végezni: tökéletességgel, teljes bevonódással, elvárás mentességgel. Ha követni tudod ezt a három eszmét, az isvara pranidána automatikusan megtörténik. Ha nincs elvárás, eljön az elengedés és az önátadás. Ha teljes a bevonódás, megérkezik az egyhegyűség. Ha tökéletességre törekszel, próbálod a tőled telhető legjobbat tenni és folyamatosan fejlődni, az alkotóképesség új kifejeződései jelennek meg. Az elme, az érzelmek és a cselekvések: a fej, a szív és a kéz, összehangolódnak; egyensúlyban vannak. Ez az egyensúlyban lévő kifejeződés, amit szévaként ismerünk. És az ásram környezet hatalmas ösztönzést nyújt az elmozdulásban a széva-komponens felé.
Yoga Magazine, 2006. 02.