Swami Sivananda Saraswati tanításaiból
Nem éreztem vágyat arra, hogy valamilyen nagy körutazással vagy pódiumról tartott szenzációs előadásokkal világhírre tegyek szert. Soha nem kíséreltem meg, hogy bárki guruja is legyek. Még a szamarak vagy más állatok előtt is földre borulok gondolatban. Tanítványaim és híveim előtt elsőként én végzek namaszkárát. Felismerem a lényeget minden név és forma mögött. Ez az igazi Védánta a mindennapokban.
Soha nem gondoltam áshram alapítására. 1930-tól kezdve azonban sok, nagyon komoly tanítvány érkezett hozzám égő vággyal, hogy életüket spirituális célnak szenteljék, és útmutatásért fordultak hozzám. Bennem is égett a vágy, hogy szolgálhassam a világot. Mikor aztán tanítványok és hívők nagy számban kezdtek özönleni hozzám szellemi vezetésért, akkor azzal a szándékkal, hogy segítsem őket, és hasznossá tegyem őket a világ számára, fejlődésükhöz és a közjó számára is teremtettem nekik néhány tevékenységi területet, és sokat bátorítottam őket tanulmányaikban és szádhanájukban.
Az igazság őszinte keresői nagy számban jöttek hozzám segítségért és útmutatásért. Mindnyájan beavatást kaptak tőlem, a dharmashálához közeli szobákban laktak, és éjjel- nappal dolgoztak. Elintéztem az étkezésüket, és beavatást adtam nekik. Minden kényelemről és komfortról gondoskodtam számukra. Bátorítottam őket, és beléjük oltottam a vairagyát. Külön törődtem az egészségükkel. Gyakran érdeklődtem a szádhanájukról, és hasznos útbaigazításokat adtam a meditáció során felmerült nehézségek és akadályok eltávolítására. Mikor szolgálataikat ajánlották fel nekem, megkértem őket, hogy menjenek kutirról kutirra, keressék meg az öreg és beteg mahátmákat, szolgálják őket bhaktival és shraddhával, vigyenek nekik ételt, masszírozzák meg a lábukat, és mossák ki a ruháikat.
Minden fajta embert szívesen látok. Az idős emberek fürödhetnek a szent Gangeszban, imádsággal, bhajannal tölthetik az idejüket, és élvezhetik a szatszang jótéteményeit. A fiatalok gyorsan fejlődnek dinamikus szádhanájukon keresztül, és spirituális jót hoznak a világnak. Ha emberek akárcsak mutatják a vairagya néhány jelét, mely a jóga útja iránti hajlammal párosul, rögtön szanjászát adok nekik, megosztom velük, amim csak van, és nagymértékben bátorítom őket.
Sokak számára nagy meglepetés azt látni, hogy postán keresztül is adok beavatást. Sok tanítvány, aki nincsen abban a helyzetben, hogy a Himalájába jöjjön, úgy kapta meg a szanjászát, hogy postán keresztül küldtem el neki a megszentelt ruhát és az útmutatásokat. Nem tudom tökéletesen leírni az örömüket. Csodálatos fejlődést értek el. Gondosan megfigyeltem őket.
Néhány ortodox ember és szanjászin azt mondja, hogy a nők nem alkalmasak a lemondás útjára lépni. Az én nézőpontom más. Ők ugyanúgy alkalmasak a jóga és a lemondás útjára lépni. Az ősi időkben a nők között sok sziddha, brahma gjáni, vairagi, bhakta és előrehaladott jógi volt. Tisztaságuk és tökéletességük folytán csodálatos dolgokat tudtak véghezvinni, mikor alkalom nyílott spirituális erejük alkalmazására. Mai nap is sok nőt találunk Rishikesben, Haridwarban, Brindavanban, Benáreszben és India más szent helyein, akik lemondtak a világról, és a jóga útját választották. Nőket is avatok be a szanjásza rendbe; sokan közülük idegen országokból jöttek. Áshrambeli képzésük után visszamennek a különböző központokba, folytatják szádhanájukat, és szolgálják a világot.
Széva
Megkérem a tanítványaimat és a szanjászinokat, hogy néhány hónapra vagy évre teljes erővel vessék magukat az aktív szolgálatba. Ez lehetővé teszi, hogy teljesen elfelejtsék a múltat, és energiájukat, idejüket spirituális céloknak szenteljék. Eközben elfelejtik a testüket és környezetüket. Képzik az elméjüket, hogy minden név és forma mögött automatikusan meglássák a rejtett lényeget. Megtanulják, miként tudják megőrizni elméjük kiegyensúlyozott állapotát az élet minden kellemes és fájdalmas körülménye között. A képzés hossza a tanuló fejlődésétől és minőségétől függ.
Az én módszerem szerint minden tanítványnak meg kell tanulnia főzni, mosni, ápolni, és minden lehetséges módon szolgálni a szádhukat, a mahátmákat és a betegeket. Órákat kell eltölteniük alapos tanulmányokkal, meditációval, dzsapával és imádságokkal. Még munka közben is mentális dzsapát kell végezniük. Meg kell tanulniuk igazodni és alkalmazkodni a különböző körülményekhez és emberekhez. Mindannyiuknak meg kell tanulniuk gépelni, és első segélyt nyújtani. Meg kell tanulniuk a bhadzsanokat és kirtanokat, és igényes tanulmányokat és cikkeket írni a jógáról és a Védántáról.
A fiatal aspiránsoknak régi szokásuk, hogy a téli hidegben napkeltéig, vagy akár reggel 6, sőt 7 óráig is alszanak. Pedig nem szabad elvesztegetniük értékes életüket azzal, hogy alszanak a brahmamuhurtában, azaz kora reggel 4 és 6 között. Ez az időszak rendkívül alkalmas mély meditációra. A levegőt is szattvikus rezgések töltik meg. Nagyobb erőfeszítés nélkül is csodálatos koncentrációt lehet elérni ebben az időben.
A kunyhómból szoktam hangosan kántálni többször az „Om, Om, Om, Shyam, Shyam, Shyam, Radeshyam, Radeshyam, Radeshyam” mantrát, és ez kelti a tanítványaimat a kora reggeli szádhanára és meditációra. Néhány tanítvány a Brahmananda Áshramban élt, egy furlong (=220 yard=201,16 m) távolságra az én kunyhómtól. Számos alkalommal megleptésszerűen meglátogattam őket, néhányszor elismételtem az Om mantrát, és így keltettem őket a szádhanára.
Sokszor humoros vagyok, hogy felemeljem a lehangoltakat, felvidítsam az egykedvűeket. Tréfálkozom, és játszom a tanítványaimmal és a látogatókkal, és megnevettetem őket, akár a gyerekeket. De minden tréfa, öröm és humor mögött van egy cél. Minden tettnek és szónak megvan a maga pontos célja a környezetemben lévő emberek fejlődését illetően. A viccen és a humoron keresztül, sütemények, gyümölcsök és ruhák felajánlásával megismerem a tanítványaim ízlését, vérmérsékletét és gyengeségeit, és megtanítom nekik, miként küzdhetik le nehézségeiket és hiányosságaikat.
A guru útmutatása
A szellemi út akadályokkal teli. A guru, aki már végigjárta az utat, biztonsággal vezeti a törekvőket, és eltávolít minden akadályt és nehézséget. Ezért szükséges a személyes guru. Nincs más hatékony módja a korlátozott természet és a törekvőkben lévő szamszkárák legyőzésére, mint a guru szolgálata. Az a tanítvány, aki nagy odaadással szolgálja a gurut, és személyes szolgálatokat nyújt neki, gyorsan megtisztítja a szívét. Ez az ön-megtisztítás legbiztosabb és legkönnyebb módja. Mikor a guru társaságában élsz, készségesen el kell végezned minden munkát, amit ő jelölt ki neked. Ilyen módon bizonyosan tudod fejleszteni az akaraterődet. Ez persze nem azt jelenti, hogy a tanítványnak tétlenül kell üldögélnie.
Az egyéni ént, az előre megalkotott elképzeléseket, a kedvenc gondolatokat és az önző érdekeket fel kell az embernek adnia. Mindezek a guru tanításainak és utasításainak végrehajtása útjában állnak. Ha nem irtjuk ki az egoizmust és a makacs, önző természetet, nehéz lesz a guru közelségéből és útmutatásaiból profitálni.
A guru kegyelme csak akkor kezd el hatni, mikor megtanulsz uralkodni magadon, mikor alárendeled minden önzőségedet és teljesen átadod magad neki. Figyeld az elmédet gondosan. Végezz rendszeres önelemzést, és tekints mélyen magadba. A guru tisztázni tudja az aspiránsok kételyeit, meg tudja mutatni a legalkalmasabb szellemi utat, és inspirálni tudja őket. De a munka többi részét a törekvőnek magának kell elvégeznie.
A szellemi út nem olyan, mint szakdolgozatot írni a „Master of Arts” fokozathoz. Ez egy teljesen más szakma. Egy tanító segítsége minden pillanatban szükséges. Fiatal aspiránsok önteltek, arrogánsak és tolakodóak lesznek. Nem hajtják végre a guru útmutatásait. Kezdettől fogva függetlenséget akarnak. Azt hiszik, hogy a legmagasabb szellemi állapotban vannak, mikor még a spiritualitás vagy az igazság ABC-jét sem ismerik. Összetévesztik a szabadságot azzal, hogy azt teszik, amit akarnak. Ez súlyos hiba. Ez az oka annak, hogy nem fejlődnek. Így elvesztik hitüket a szádhana hatékonyságában és Isten létezésében. Vidáman vándorolnak össze-vissza mindenféle cél nélkül.
Mély és feltétlen odaadás a tanító iránt, és tanításainak pontos követése az igazi tanítvány leglényegesebb jellemzői. A hit és a guru bhakti hozza meg a gyors fejlődést és a szádhana eredményét. A hit az az erő, ami megtartja a tanítványt a tökéletesség felé vezető úton. Támogatja őt a próbatételek, kísértések és csapdahelyzetek során, és a látszólag leküzdhetetlen akadályok elhárításában. A guru bhakti váltja ki a tanító kegyelmét, és üdvösséget és megvilágosodást hoz a tanítványnak. Ezért mindig legyen élő a hited és odaadásod a guru iránt. Az élet igazi céljának elérésére tett erőfeszítéseidet így siker koronázza majd.
Ha csak egyetlen tanítványom is kiemeli a fejét a szamszára mocsarából, már igazolva látom létezésemet. A törekvők képzése és formálása a legnagyobb szolgálat, amit tehetek az emberiségnek.