Hogyan váljunk tanítvánnyá?

Swami Sivananda Saraswati tanításaiból

„Az ily Tudást csak azoktól nyerheted el, ha törekszel,
kik az igaz valóságot valójukban megismerték;
szolgálni kész áldozattal, szerényen és kérdésekkel
fordulva a bölcs Mesterhez, részesülhetsz e Tudásban.”
Bhagavad Gíta (4:34)

Az alkalmas tanítványoknak soha nincs szükségük alkalmas gurura. A tanítvány a guruba vetett hitével arányos mértékben ér el eredményeket. A legjobb tanítvány olyan, mint a motorbenzin vagy a repülőgép-üzemanyag. Még nagy távolságból is azonnal reagál a guru tanításainak szikrájára. A másodosztályú tanítvány a kámforhoz hasonlatos; egy érintés felébreszti a belső szellemet, és lángra lobbantja benne a spiritualitás tüzét. A harmadosztályú tanítvány olyan, mint a szén; a gurunak nagyon kell igyekeznie, hogy a szellemet felébressze benne. A negyedosztályú tanítvány a banánfa törzséhez hasonlít; nála minden erőfeszítés hiábavaló, bármit is tesz a guru, a tanítvány hideg és élettelen marad. Figyelj, óh, tanítvány! Ne olyan légy, mint a banánfa törzse! Próbálj „benzin-tanítvány” lenni, de legalább „kámfor-tanítvány”!

Felkészülés

Az emberek anélkül akarnak kapcsolatba kerülni egy avatárral (isteni megtestesüléssel), hogy rendelkeznének az ehhez megfelelő tulajdonságokkal. Még ha meg is jelenne előttük egy avatár, nem volnának képesek felismerni. Nincs szemük meglátni őt. Csak egy átlagos embernek tartanák.

A szellemi úton járó újoncnak különböző upagurukkal, másodlagos gurukkal kell rendelkeznie. A kezdőnek fokozatosan kell magát felkészítenie. Szellemi útmutatásokat kell kapnia az upaguruktól, és szigorúan követnie kell ezeket. Alkalmassá kell magát tennie egy Brahmanista guruhoz, vagyis egy olyan guruhoz való közeledésre, aki már szilárdan megalapozódott Brahmanban. Meditációt és alacsonyabb szintű szádhanát kell gyakorolnia a megtisztulás érdekében, hogy ezután készen álljon az igazi tanítóval való találkozásra. Könyvek is segítségedre lehetnek; inspirálni fognak téged. Bizonyos mértékig útmutatást is tudnak adni. A könyvek segítségével el tudod kezdeni az alacsonyabb szintű gyakorlatokat, az ászanát és a pránájámát. A felébredett emberek által írott könyvek megfelelhetnek a guru funkciójának, míg kapcsolatba nem kerülsz egy felébredett jógival. Idősebb törekvőktől ugyancsak kaphatsz segítséget a jóga útján. Mindezeken keresztül fejleszd ki azokat a képességeket, amelyekre egy aspiránsnak előzetesen szüksége van.

Fejlessz különböző szattvikus erényeket. A Bhagavad Gíta 13-16. fejezetei felsorolják mindezeket. Ezek olyan erények, mint az alázatosság, a félelem nélküliség, a düh nélküliség, a megbocsátó hajlam, a nyugalom, az önuralom, és így tovább. Ugyancsak gyakorolnod kell a jáma-kat (önuralom) és nijáma-kat (fegyelem). Ez a te dolgod. A guru nem fogja megtenni helyetted.

Manapság az emberek kényelmesen, karosszékben heverve akarnak jógázni. Nem akarnak szigorú tapaszt (aszkézist) vagy szádhanát (spirituális fegyelmet) gyakorolni. Elvárják, hogy minden a guru kegyelméből jöjjön el. Úgy tűnik, még azt is elvárják tőle, hogy a megvilágosodást úgy tegye eléjük, mint egy fogyasztásra kész bétellevelet, amelyet csak fognak, és könnyedén lenyelnek.

Mikor a tanítvány készen áll, a guru megjelenik. Az összes szent és jógi kész téged kinyújtott kézzel és szeretettel fogadni – ha megvan az igazi szemed meglátni őket, ha megvan az igazi szíved egyesülni velük, ha igazi buzgóság és vágy él benned, hogy a társaságukban lehess, ha igazán szomjazol az Istenre való ráébredésre, és ha igazán éhezel az Önvaló mennyei üdvösségének határtalan birodalmából származó édes isteni mannára.

A purusharta szerepe

A guru a kapu a transzcendens igazság-tudatossághoz, de belépnie a törekvőnek kell rajta . A guru a segítség, de a gyakorlati szádhana tényleges feladata egyedül a törekvőre vár.

A Mahábháratában megtaláljuk a purushartát (egyéni erőfeszítést) és a prarábdhát (a múlt cselekedeteiből származó, gyümölcsöt hozó karmát), amelyek együtt hozzák létre a gyümölcsöt. Ha gyengélkedsz, purushartát kell tenned – orvosságot kell bevenned; de a következményeket már a prarábdhára hagyod.

A Yoga Vasishtá-ban Rishi Vasishta mindvégig a purusharta értékei mellett szól Sri Rámának. Markandeya egyedül a purushartán keresztül győzte le a halált. Az ember kétségkívül mestere a saját sorsának. A purusharta létrehozhat és megsemmisíthet dolgokat. Markandeya tapasszal megváltoztatta a sorsát. A fatalizmus természetellenes tétlenséget okoz. Segíts magadon, és Isten is megsegít. Kelj fel, és cselekedj. A prarábdha saját gondolataid és tetteid következménye. Változtasd meg gondolkodásod módját. Gondold azt, hogy „én vagyok a halhatatlan Önvaló”, és te leszel a halhatatlan Önvaló.

Ezért, amikor tanítvánnyá leszel, tudd, hogy a felébredés nem a gurud által végrehajtott csodaként fog megérkezni. Az Úr Krisna kéri Ardzsúnát, hogy fejlessze a vairágját (nem-függés, nem-ragaszkodás) és végezze az abhjászát (rendszeresen és hosszabb időszakon keresztül gyakoroljon). Nem azt mondta neki: „Most odaadom neked a muktit”. Ezért hagyj fel azzal a helytelen elképzeléssel, hogy a guru fog neked szamádhit és muktit adni. Törekedj, tisztulj meg, meditálj, és ismerd fel az Önvalót!

A guruk, ácsárják és tanítók csupán megmutatják a szellemi utat, megszüntetik a kétségeket és inspirációt adnak. Te vagy saját magad megváltója. Te vagy saját magad üdvözítője. Értsd meg ezt jól. Neked magadnak kell kitaposnod a spirituális utat. A szellemi létrán neked magadnak kell minden egyes lépést megtenned.

Yoga Magazine 2009. 07.