Guru-tanítvány kapcsolat

Swami Satyananda Saraswati

Milyen kapcsolat van guru és tanítványa között és milyen feladataik vannak egymással?

A guru és a tanítvány kapcsolata mélyebb minden emberi viszonynál, mint a férfi-nő-, a barátok-, vagy az apa-fia közötti kapcsolat. A feleség képes a férje nélkül élni, és a férj a felesége nélkül, de a guru és a tanítvány tiszta szeretettel van egymás iránt, kapcsolatukban a kettőség tudatát felülírja az egység.

A guru legfőbb feladata, hogy elűzze a tudatlanság (avidjá) sötétségét azáltal, hogy vezeti a tanítványt spirituális fejlődésében. Ennek érdekében szádhanákat ad fizikai, pszichikai és spirituális szinteken, és segíti a tanítványt a helyes út követésében. A tanítvány feladata hogy szolgálja a guruját és engedelmeskedjen neki, tanuljon a tanításaiból, merítsen a guru tudásából, és ily módon megtisztuljon.

A guru szükséges mindazok számára, akik egy spirituális ösvényt szeretnének követni. Fontos, hogy ez a kapcsolat helyesen szülessen meg. Azoknak, akik meditációt szeretnének gyakorolni, egy rádzsa jóga gurura van szükségük. Akik a karma jógán keresztül szeretnének fejlődni, karma jóga gurujuk kell, hogy legyen, és ugyanez érvényes a bhakti, és a gjána jóga követőire is.

Mi a különbség a guru-tanítvány és férj és feleség kapcsolata között?

A guru és a tanítvány kapcsolata teljesen más, mint férj és feleség viszonya. Szeretet, kötődés jellemzi, mely segíti a tanítványt túllépni az egója okozta korlátokon. Előfordul, hogy a Guru és tanítványa férj és feleség. Így volt ez Ramakrishna Paramahamsa – Swami Vivekananda guruja – és Sharadadevi esetében is.

Ramakrishna és Sharadadevi férj és feleség voltak, de ez csak egy a társadalomban elfogadott kapcsolatformát jelentett. Miután Ramakrishna megvilágosodott és guruvá vált, úgy tekintett Sharadára, mint egy magasabb szintű tudatosságra. Számára Sharada Kálivá, Durgává, az Istenanyává, isteni lélekké vált. Ettől kezdve teljesen új megvilágításban látta a felesége személyét.

Habár a guru és tanítványa a társadalom részeiként élnek, a guru személyes fejlődése jóval túlmutat a társadalmi kapcsolatok szintjein. Véleményem szerint a guru és tanítvány kapcsolata tisztán spirituális szintű, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi kapcsolatban vannak. Még ha férj és feleségként is élnek, ez kizárólag a fizikai szintre vonatkozik, és nem ez teljesíti be céljukat az életben. Az ilyen kapcsolatot, vagy bármilyen szociális, fizikai, szellemi vagy érzelmi kapcsolatot guru és tanítványa között át kell alakítani. A megvilágosodást kell elősegítenie; a karma és a tamasz felszámolásával, ill. az egó legyőzésével.

Hogyan segít bennünket a guru útmutatása?

Amikor a guru útmutatása tiszta forrásból ered, a tanítvány sosem fog elbukni, hacsak nem hagyja ott a gurut érdeklődésének elvesztése okán. Előfordulhat, hogy elcsüggedve elhagyja a gurut, mert nem érti segítségének igazi természetét. Olyankor fordul ez elő, amikor a tanítvány nem tapasztalja meg elég hamar az eredményeket, vagy amikor megbetegszik.

A guru számos módon tartja szemmel, utasítja és figyelmezteti tanítványait a tudatosság különböző szintjein. Tiszta szeretettel és folyamatos éberséggel van tanítványai felé, ezzel mindig segítve őket. Az sem számít, ha távol van. Az anya is gondoskodik gyermekéről, még akkor is, ha az a világ másik oldalán tartózkodik. Ugyanígy a guru iránymutatása is mindig jelen van, mert mindig szükség van rá.

Mit jelent a guru iránti szeretet?

Ahhoz, hogy megismerd, gyakorolnod kell. Ez nem olyan fajta szeretet, ami a családtagok között van, annál sokkal nagyobb és hosszan tartóbb. Ez a kapcsolat nem racionális vagy érzelmi természetű, sokkal inkább lelki. A guru és a tanítványa közti spirituális kölcsönhatás anélkül történik meg, hogy megzavarná az elmét, és a guru jelenlétét mindig érezni lehet. Amikor a tanítvány a gurura gondol, lecsendesedik az elméje, és létrejön egy belső összeköttetés. Amikor egy kapcsolat érzelmi természetű akkor nincs béke, csak nyugtalanság. De a guru és tanítványa közötti kapcsolat teljes, bármilyen érzelmi vagy negatív hatás nélkül. Ez azért van, mert a lelki kölcsönhatás magasabb szintjein az érzelmek sokkal visszafogottabbak, így nem is játszanak jelentős szerepet. E kapcsolat fejlődése során pár év után tapasztalhatod, hogyan tud az elme másként gondolkodni és működni. Ezután már képes leszel megtapasztalni ezt a szeretet is.

Hogyan válasszunk gurut?

A gurut hittel kell választani; akinek van hite, meg fogja találni a guruját. Akik őszintén keresik a spiritualitást az életben, azok felismerik és kiábrándulnak a „csodatevőkből” és azokból a gurukból, akik önös érdekből tárják fel sziddhijeiket. Az önvalójára ébredt guru magasan spirituális szinten van, túl a pszichikus szinten, ahonnan ezek az erők származnak. Nincs szüksége arra, hogy a tanítványainak feltárja ezeket a sziddhiket. Ha gurut keresel, akkor önzetlen szívvel és tiszta hittel kell neki látnod. Ily módon biztosan meg fogod találni az igazi gurudat. A tiszta hit sosem fog félrevezetni. De a keresés a tudatosságod szintjén is múlik. Ha pénzre van szükséged, tudod, hogyan szerezz; ha almákat keresel, meg fogod találni az almákat. Ha önös célból keresel gurut és tudatlan vagy, akkor azok fognak feltűnni, akik erőiket fitogtatják.

A guru keresi a tanítványát, vagy a tanítvány a guruját?

Bizonyos esetekben a guru beteljesítendő küldetést kap egy spirituális szintű „megbízás” vagy üzenet formájában, melyben a tanítványok jelennek meg előtte. Ebben az esetben tudatosan keresni fogja őket. Ezek a megnyilatkozások nem mindig világosak; néha csak a kép látható, és a név nem ismert, vagy fordítva. Az is előfordulhat, hogy a tanítvány látja a guruját álmában, még azelőtt, hogy fizikai valójában látná. Ekkor a tanítvány kezdi el keresni az álmában látott víziót. Ha a spirituális élet valakinek az életcéljává válik, akkor elindul felkeresni leendő guruját. Majd mikor eljön az idő, a guru el fog jönni hozzá, vagy ő talál majd rá a gurujára.

Kapjon-e olyan személytől mantrát a tanítvány, akit nem tekint gurujának?

A mantra mindig a tanítvány gurujától kell, hogy származzon, csak így lesz hatásos. Ez a kapcsolat vagy beavatás első formája guru és tanítványa közt. Sem a mantrát, sem a gurut nem szabad megváltoztatni a későbbiekben. Mielőtt a guru átadja a mantra erőit, éreznie kell, hogy a tanítvány elég erős és készen áll a mantra fogadására. Sok guru képes kifejezett mágneses erőket közvetíteni a tanítványoknak, de ha a tanítvány nem áll készen, ez megzavarhatja a mentális és idegi egyensúlyát. A beavatás olyan, mintha egy elektromos sokkhatás lépne be az ember mentális terébe. Egyes esetekben az érzelmes embereknél akár elmebajt is okozhat.

Miután megkaptad a mantrát, tanítvánnyá válsz. Amikor gyakorlod a mantrát, erősíted a guru-tanítvány kapcsolatot, és miután ez megalapozódott, egy közvetítő csatornává válasz, ami vezeti a guru gondolatait. A tanítványnak muszáj rendszeresnek lennie a meditációban. Ha van rendszeres kapcsolat a guruval, lehetséges a guru tudattalan szintjéről segítséget és útmutatást kapni. Így lehet a legtöbb előnyt nyerni egy szádhanából.

A guru tudattalan elméje az, ami működésbe lép, nem a tudatos elméje. Ezen a szinten mindannyian összeköttetésben vagyunk egymással, lehetővé téve ezzel a gondolatok és érzelmek bensőséges kapcsolatát. Ebből a kölcsönös kapcsolatból adódóan a guru tudja, mikor bizonytalanodik el a tanítvány elméje, vagy mikor kerül valamilyen szerencsétlen helyzetbe. Ha a guru valóban alkalmas rá, még a tanítvány sorsába is képes beavatkozni.

A guru egyetlen dologban érdekelt, hogy megszüntesse a kettősséget és távolságot, ami a guru és a tanítvány elméje között áll fenn. A tanítványnak valószínűleg vannak világi tulajdonságai is: szíve, elméje és intellektuális képessége a gondolkodásra, de a guru ezekben nem igazán érintett. Tudja, hogy a tanítványának el kell őt hagynia egy szintet elérve. Ezért biztosnak kell lennie abban, ahogy a tanítvány mentes az egótól és teljes az egység kapcsolatukban.

Miből áll egy beavatás és mi teszi alkalmassá a tanítványt a beavatásra?

A beavatás szanszkrit megfelelője a diksha, melynek jelentése: vágyni az adásra. A mantra diksha a mantra adását jelenti. Vannak még magasabb szintű beavatások is. Jóllehet, ezeket nem adják, csak akkor, ha a tanítvány fizikailag, érzelmileg és mentálisan teljesen szilárd. Például előfordul, hogy mielőtt a guru elhagyja világi szerepét és testét, kifejezett spirituális erőket szeretne átadni bizonyos embereknek. Ezt nagy odafigyeléssel teszi. Az első dolog, amiről a guru megbizonyosodik, hogy a tanítvány elméje semmikor sem fog meginogni, nem fogja elveszíteni a kontrollt. Levághatod az orrát, lelőheted, kilyukaszthatod az orrát, vagy a Gangeszba dobhatod, de ő mindig szilárd marad, nem lehet befolyásolni. Amikor az elme elveszti minden világi és alacsonyabb szintű érzékenységét, tökéletesen fogékonnyá válik a magasabb szintű rezgésekre és érzéketlenné az alacsonyabbakra. Az elme alacsonyabb szférája megbénul, de magasabb szintjei aktívvá és érzékennyé válnak. Így tehát magasabb beavatást adnak: egy ősi tudás pszichikus, spirituális erőit közvetítik. Ez az, amire mindenki törekszik.

Beavatást bárhol lehet adni: folyópatron, templomban, egy fa alatt, egy magányos erdőben, ásramban vagy egy kis szobában. A nagy jógik, mint Swami Sivananda még levélben is képes volt beavatást adni. Bárhogyan is történik, a beavatás elfogadásánál mindennek csendesnek kell lennie. A test mozdulattan legyen, nem szabad rázkódnia, vagy mozognia. Az elmének nyugodtnak és befogadónak kell lennie.

Mi történik a tanítvánnyal a beavatás után?

A gurutól kapott isteni szikra után a tanítványnak különböző megtapasztalásai lesznek jellemétől, természetétől függően. Ha intellektuális beállítottságú, az intellektusa élesebbé válik, így meg fogja érteni a nehezen megfogható témákat és kielégítő válaszokat fog kapni a kérdéseire. Ha odaadó természetű, nagyfokú szeretetet fog érezni.

Az erős vágyak felerősödhetnek egy időre, de ezután fokozatosan eltűnnek. A krónikus vagy szunnyadó betegségek kitörhetnek, de végül teljesen kikerülnek a szervezetből. Így a felébresztett shakti megszilárdultan irányítja a tanítványt a spirituális teljesség felé vezető útra.

A guru iránti odaadás alapvető. Az isteni erő mindent átható – mégis a guru az, aki révén szertefoszlik a tudatlanság fátyla. Ahogyan egy kereső fejlődik, a saját gurujává kell válnia, megfigyelőként megmaradnia a saját belső folyamatait szemlélve, s közben átadni magát a belső shaktinak.

Az igazi guru nem arra készteti a tanítványt, hogy tagadja meg az őt körülvevő világot, hanem hogy saját korlátolt énjét hagyja el. Nem a korlátolt bőséget vagy jómódot szünteti meg, hanem a bűnöket és az aggodalmat.

Minél nagyszerűbbnek tartja guruját a tanítvány, annál nagyszerűbbé válik ő maga. A guru Brahma, mert egy új és csodálatos világot teremt a tanítványainak, ő Vishnu, mert fenntartja és megvédi őket, és ő Shiva, mert megsemmisíti az individualitás világát.