Magyarországon Alapítvány
A tantra tudománya támogatja az elme kiterjesztését, és bár speciális technikákat tanít, hogy elérjük ezt az állapotot, azt is mondja, hogy ez bárkivel és bármikor természetesen is megtörténhet. Az elme kiterjedésének e pillanatai vezettek az emberiség legnagyobb felfedezéseihez az idők folyamán. Ha ez a jelenség nem jönne létre, az ember az ösztön szintjén maradt volna, csak úgy, mint az állatok.
A 2003-as Sat Chandi Mahayajna
A jagja egy ünnep. Annak az ünnepe, amikor az ember először döbbent rá tudatosságra. A jagja ennek az első áttörésnek, amely az embert az evolúció első lépcsőfokára tette, az ünnepe. Amikor az ember megtanulta, hogyan használja a tüzet, hogy segítsen magán, hogyan védje meg magát, táplálja és lássa el magát, amikor megtanulta, hogy a gabonát meg lehet főzni és lehet termeszteni, ez a megértése helyezte őt az evolúció első lépcsőfokára. A jagja ezt az első felismerést, ezt a romlatlan, tiszta tapasztalást ünnepli. A jagja célja, hogy ezt a potenciált használja arra, hogy tovább lökje a tudatosságot további felfedezések ismeretlen dimenzióiba.
A tantra olyan filozófia, amelynek különféle gyakorlatai a „bal-kéz” tantra (vamachara) és a „jobb-kéz” tantra (kaulachara) kategóriáiba esnek. A tantrikus gondolkodás úgy fogadja el az életet, ahogy az kibontakozik, a személyiség minden változatosságával, és a személyiség különféle oldalának növekedését bármilyen idealisztikus tanítás kikényszerítése nélkül keresi. Egyszerűen csak az emberi magatartás, viselkedés, természet és kifejezés átalakításának lehetőségét keresi.
A tantra a spirituális ébredés legrégebbi és leginkább tudományos rendszere, mely még a Védák előtti időkből ered. Hosszú ideig ez a nagy erőkkel bíró tudomány feledésbe merült, olyannyira, hogy még ma is azok, akikről úgy gondolják, hogy gyakorolják a tantrát, társadalmilag érinthetetlenek. Az emberek mindig is úgy tekintettek a tantrára, mint egyfajta boszorkányságra, vagy varázslásra, így egy igen sajátos fogalmuk lett arról, mi az, ami tantrikus. Ezért is kell elemezni és megérteni a tantra tudományát.
A tantra sasztra titkos és a legerőteljesebb tudomány az indiai okkult tudományokban. Ez egy tudomány, amelyet az indiaiak évszázadok óta gyakoroltak és gyakorolnak ma is. Bár ezt a tudományt időről időre elnyomták mindenféle félreértések és vádak miatt, még mindig létezik eredeti formájának és módszereinek köszönhetően a pszichikus birodalmak felfedezésére.
Satyananda ásram, Mangrove hegység, Ausztrália, 1983.
A múlt század tudósai és vezetői azt hirdették, hogy a durva szubsztancia világában élünk. Számukra az egész világásványi anyagokból és durva elemekből, az ember pedig húsból, vérből és csontokból állt. Az evolúció elméletében, a darwini iskola szerint az ember a csúcsra került. Ez a szemlélethatott át mindent: a társadalmat, a törvényeket, a filozófiát, a vallást, az államhatalmat és az oktatást is. Nem tudtak túllépni a durva anyagi világon. Azt sem tudták elfogadni, hogy létezett bármi is azon túl.
(Dánia, 1979. szeptember)
A spirituális ébredés magját a pránájáma gyakorlása alakítja ki. Sokak számára a pránájáma egyszerűen csak a légzés szabályozását jelenti, ám ez félreértés és helytelen értelmezés. A prána alapvető természete az egyetemesség. Az egyén saját pránája a prána univerzális rendszerének mikrokozmikus reprezentánsa, és nem összetévesztendő a levegővel, amelyet belélegzünk.
Ott belül, benned meg van a mérhetetlenül hosszú korok és korszakok, az emberiség, a teremtés történelme és mikroszkópikus filmje. Semmi sincs, ami ne lenne benned.
Swami Satyananda Saraswati
A tantra szerint a mikrokozmosz és a makrokozmosz egymás türköződése. Az asztrológia alapműve a Smaragd tábla, amelyet a mitikus alapító Hermész írt, ezt mondja: „Amint fent, úgy lent.” Nem tehetjük meg, hogy ne vegyük észre a hasonlóságot a naprendszerek térszerkezete és az atom szerkezete között. Az egész univerzum, a legapróbb atomtól a gigantikus galaxisokig, láthatótól a láthatatlanig, egyetlenegy test, az Istennő teste, amelyet a meg nem nyilvánuló tudatosság irányít, Isten.
Ganga Darshan, 1996.
A szannjásza nem vallásos szerzetesi élet. Tágan értelmezve vallásos ugyan, de nem korlátolt, fundamentalista módon. A szannjásza valójában saját képességeidben, erődben és tulajdonságaidban való bizalom fenntartása a társadalom előnyére. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy egy célt próbálsz elérni az életben, egy olyan kreatív célt, amely az életstílusoddá válik, amely az utaddá válik, és amely a vágyad és az igényed lesz. Ez a cél önmagad felfedezése, hogy felülkerekedj a fájdalmon és a szenvedésen, és a tudatosságod oly mértékben fejleszd, hogy interakcióid a külvilággal kreatívak, támogatóak és pozitívak legyenek. Továbbá, hogy belső tudatosságod megtapasztalja a mikrokozmikus és makrokozmikus tudatosságot. Ez a szannjásza célja.
A tantra egy módszer, mely megtanítja, hogyan fejezzük ki önmagunkat kreatívabban. A tantra alapelvei és gyakorlati alkalmazásai ebből a koncepcióból bontakoztak ki. Az első alapelv a megnyilvánult természet megértése, ami az egyén szintjén kezdődik és egészen a kozmikus szintek megértéséig tágítható. A második alapelv a szádhana, az erőfeszítés, hogy fejlesszük és átalakítsuk az élet korlátozó tulajdonságait és tényezőit. Ez a két alapelv határozza meg a tantra teljes folyamatát. A gjána a tudást, megértést vagy bölcsességet képviseli, a szádhana pedig egy folyamat, ami által megtapasztalhatjuk a transzcendentális természetünket. Mindkét alapelv a különböző élethelyzetek elfogadására tanít. Az elfogadás a tantra harmadik alapelve.