Az inspiráció fenntartása az ásramban és a szannyászin életben

Swami Niranjanananda Saraswati

Ganga Darshan, 1994. december 3.

Sok év púrna szannyászinként eltöltött év után belefáradhatunk az intézményi életbe, és bepenészesedhetünk, belerozsdásodhatunk. Amikor a saját gurunkkal való fizikai kommunikáció egyre kevesebb, milyen filozófia, milyen gondolkodásmód és hozzáállás tudja megújítani a belső ösztönzést és inspirációt?

Kétféle módja van a kérdés megválaszolásának: az egyik intézményi, a másik személyes vagy emberi. Az intézményi szerint a szannyászin hagyomány azt mondja, hogy 12 évig kell ásram környezetben élni. Ezután elhagyod az ásramot, és átlépsz a parivrajaka (vándorló koldus) szakaszba annyi ideig, ami ahhoz szükséges, hogy érettséget szerezz az életben, aztán letelepszel, és a társadalomért, a közösségért és saját spirituális életedért dolgozol. Régebben, amikor az embereknek kevesebb vágya és ambíciója volt, akkor el tudtak tölteni 12 évet egy ásramban, elérték azt, ami szükséges a képességeiknek megfelelően, és aztán tovább mentek a guru, a tanító, a mester áldásával, magukkal víve egy célt, egy irányt az életben, miközben fenntartották a kapcsolatot az ásrammal, a guruval és a guru küldetésével. Ez volt a tradicionális megközelítés.

“Az inspiráció fenntartása az ásramban és a szannyászin életben” bővebben

Ásram élet

Swami Satyananda Saraswati

Jártam távoli, elbűvölő helyeken szerte a világon. Ezek egyike Thaiföld volt, ami nagy hatást gyakorolt rám a hagyományaikban és örökségükben látható védikus kultúra nyomai miatt. A védikus felfogás olyan komplikáltan szövődik bele vallásukba, társadalmi kultúrájukba, mondavilágukba, hogy biztosan nagyon erős volt a kapcsolat közöttük. Rama legendája egy családi legenda. Csak úgy, ahogy mi Indiában tesszük, a thai emberek is Rama történetét hirdetik énekükön, táncukon, művészetükön és szobrászatukon keresztül. Ahogyan számunkra, úgy számukra is Rama egyaránt jelenti a tökéletes embert és az isteni megtestesülést is. Az utcák és az utak a Ramayana hősei után vannak elnevezve és ugyanígy a hotelek és az üzletek is. Ez a Rama és Sita mesék masszív tudatosságát jelzi.

“Ásram élet” bővebben

Széva az ásramban

Swami Niranjanananda Saraswati beszéde

Ausztrália, Mangrove Mountain, 2006. április

A széva az ásram kultúra fontos része. Angolra „szolgálat”-ként fordítják, a széva jelentése azonban az világba történő emberi bevonódás végső szakaszát jelenti, a tudatosság egy magasabb állapotában. A „seva” szó irodalmi jelentése „vele lenni”, saha eva. Együtt lenni, mivel? Együtt lenni azzal, ami emberi, könyörületes és szeretetteli. Más szavakkal, a széva jelenti a kapcsolódást az istenhez, a transzcendentális természethez, és jelenti ennek a természetnek a kifejezését gondolatokban, szavakban és cselekedetekben. Természetesen ahhoz, hogy ezt megtedd, el kell engedned számos olyan azonosulást és eszmét, amelyekhez hűen ragaszkodsz. Az ásram az a hely, ahol az elengedésnek vagy átengedésnek ez az eszméje megvalósul. Hogy önmagunkat átadjuk az isteni akaratnak és eszközévé váljunk az isteni békességnek, ez a széva eredménye.

“Széva az ásramban” bővebben

Az ásram élet célja

Sw. Satyananda Saraswati:

Rocklyn Ásram, Ausztrália, 1984.

A jóga az egész világon elterjedt. Gyakorlatilag mindenhol vannak ásramok, minden kontinensen és minden országban. Így az ásramok, és persze a jóga iskolák behálózták az egész földet. De az ásramok különböznek a jóga iskoláktól. Azért használom az ásram szót, mivel ez az önkifejezésnek egy olyan, nagyon fontos formáját követeli meg fizikális, mentális, intellektuális és érzelmi szinten, amelyet nehéz bárhol máshol megtalálni.

“Az ásram élet célja” bővebben

Shankaracharya és a szannjásza hagyomány

Swami Niranjanananda Saraswati

Ganga Darshan, 1996.

A szannjásza nem vallásos szerzetesi élet. Tágan értelmezve vallásos ugyan, de nem korlátolt, fundamentalista módon. A szannjásza valójában saját képességeidben, erődben és tulajdonságaidban való bizalom fenntartása a társadalom előnyére. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy egy célt próbálsz elérni az életben, egy olyan kreatív célt, amely az életstílusoddá válik, amely az utaddá válik, és amely a vágyad és az igényed lesz. Ez a cél önmagad felfedezése, hogy felülkerekedj a fájdalmon és a szenvedésen, és a tudatosságod oly mértékben fejleszd, hogy interakcióid a külvilággal kreatívak, támogatóak és pozitívak legyenek. Továbbá, hogy belső tudatosságod megtapasztalja a mikrokozmikus és makrokozmikus tudatosságot. Ez a szannjásza célja.

“Shankaracharya és a szannjásza hagyomány” bővebben

A szannjásza öt alapelve

Swami Niranjanananda Saraswati

Ganga Darshan, 1994.

A szannjászának két kifejeződése van: az egyik a vairágja, azaz a nem-kötődés, a másik a vivéka, vagyis a megkülönböztetés, a megkülönbözető megismerés. A szannjásza célja egy olyan [tudat] szint elérése, ahol a vivékát és a vairágját meg tudjuk tapasztalni. Ehhez a szannjásza öt alapelvét követve tudunk eljutni. Ez az úgynevezett „5 sz”: a szvadhjája, azaz önmagunk megismerése, a széva, más néven a szolgálat, a szatszang, vagyis az igazság társaságában való időzés, a szamarpan, azaz az önátadás és a szantósa, vagyis a megelégedettség.

“A szannjásza öt alapelve” bővebben

Merre induljunk tovább?

Swami Niranjanananda Saraswati

Beszéd a Fiatal Elnökök Szervezetében, Bangalore, 2007. február 24.

Amikor az anyagiak vonatkozásában elérjük a csúcsot, gyakran azt kérdezzük magunktól: „Most mi legyen? Merre induljak tovább?” Én szintén ezt a kérdést tettem fel magamnak. Én is elnöke vagyok egy „multinacionális vállalatnak”, és valamikor én is fiatal elnök voltam; a Bihar School of Yoga irányítását huszonhárom évesen vettem át. Más a szerepem szannjászinként és más a szerepem egy szervezet elnökeként. Így eljött az az idő az életemben, amikor feltettem a kérdést: „Most merre tovább?” Elérkeztem egy ponthoz a külső célok megvalósításban – egy világszintű jógikus mozgalom vezetője lettem, különböző központokat és embereket irányítottam, próbáltam az elvárásaiknak megfelelni, újabb és jobb programokat kitalálni, hogy segítsek másokon.

“Merre induljunk tovább?” bővebben

Mi a bevatáskor a guru számára adott daksina jelentése és célja?

Swami Niranjanananda Saraswati

A daksina az adás és kapás ősrégi hagyománya. Tradicionálisan a tanítványok, amikor a guruhoz járultak, három dolgot ajánlottak fel, amelyek az egót, az életet és a jólétet szimbolizálták. Az egót a kókusz szimbolizálta, ami nagyon kemény és nehéz feltörni, de amint feltöröd a kemény burkot, belül ízletes. Hasonlóan, amikor képesek vagyunk feltörni az egónk kemény burkát, a belső tiszta. Ez szimbolizálja a gurunak való önátadást, és hogy a tanítvány hagyja kifejeződni a guru energiáját a saját életében. Az isteni akaratnak való önátadást szimbolizálja, és azt, hogy nem engedjük, hogy az egó akadállyá váljon.

“Mi a bevatáskor a guru számára adott daksina jelentése és célja?” bővebben

Beavatás

Swami Niranjanananda Saraswati

A beavatás olyan, mint a valóság másik ajtóinak megnyitása, mint egy másik szoba a házban. Egy házban élünk, amelynek sok szobája van, de közülük sok még zárva van. A csakrák a zárak. Ami a vallásos terminológiában a fátyol fellibbentéseként, a jógikus szóhasználatban pedig a csakrák felébresztéseként van meghatározva, az arra utal, hogy még számos kinyitatlan szoba létezik. A különböző ajtók megnyitásához különböző beavatások vannak.

“Beavatás” bővebben