Shankaracharya és a szannjásza hagyomány

Swami Niranjanananda Saraswati

Ganga Darshan, 1996.

A szannjásza nem vallásos szerzetesi élet. Tágan értelmezve vallásos ugyan, de nem korlátolt, fundamentalista módon. A szannjásza valójában saját képességeidben, erődben és tulajdonságaidban való bizalom fenntartása a társadalom előnyére. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy egy célt próbálsz elérni az életben, egy olyan kreatív célt, amely az életstílusoddá válik, amely az utaddá válik, és amely a vágyad és az igényed lesz. Ez a cél önmagad felfedezése, hogy felülkerekedj a fájdalmon és a szenvedésen, és a tudatosságod oly mértékben fejleszd, hogy interakcióid a külvilággal kreatívak, támogatóak és pozitívak legyenek. Továbbá, hogy belső tudatosságod megtapasztalja a mikrokozmikus és makrokozmikus tudatosságot. Ez a szannjásza célja.

“Shankaracharya és a szannjásza hagyomány” bővebben

Tantra és jóga a mindennapi életben

Swami Niranjanananda Saraswati

A tantra egy módszer, mely megtanítja, hogyan fejezzük ki önmagunkat kreatívabban. A tantra alapelvei és gyakorlati alkalmazásai ebből a koncepcióból bontakoztak ki. Az első alapelv a megnyilvánult természet megértése, ami az egyén szintjén kezdődik és egészen a kozmikus szintek megértéséig tágítható. A második alapelv a szádhana, az erőfeszítés, hogy fejlesszük és átalakítsuk az élet korlátozó tulajdonságait és tényezőit. Ez a két alapelv határozza meg a tantra teljes folyamatát. A gjána a tudást, megértést vagy bölcsességet képviseli, a szádhana pedig egy folyamat, ami által megtapasztalhatjuk a transzcendentális természetünket. Mindkét alapelv a különböző élethelyzetek elfogadására tanít. Az elfogadás a tantra harmadik alapelve.

“Tantra és jóga a mindennapi életben” bővebben

Atmabháva Jóga

 Swami Niranjanananda Saraswati

Bangalore, 2007. február 24.

Véleményem szerint a világon két ember járult hozzá óriási mértékben a jóga és a jóga céljának megértéséhez. Az egyikük Patanjali volt, aki megfogalmazta a jóga spirituális gyakorlatának szemléletét, a szádhanatmakot, vagyis a jóga gyakorlatához vezető út egymást követő lépéseit. Aztán egy párszáz éves ugrást követően Swami Sivananda volt az, aki a jóga filozófiáját illetően egy lépéssel tovább haladt Patanjalinál.

“Atmabháva Jóga” bővebben

Merre induljunk tovább?

Swami Niranjanananda Saraswati

Beszéd a Fiatal Elnökök Szervezetében, Bangalore, 2007. február 24.

Amikor az anyagiak vonatkozásában elérjük a csúcsot, gyakran azt kérdezzük magunktól: „Most mi legyen? Merre induljak tovább?” Én szintén ezt a kérdést tettem fel magamnak. Én is elnöke vagyok egy „multinacionális vállalatnak”, és valamikor én is fiatal elnök voltam; a Bihar School of Yoga irányítását huszonhárom évesen vettem át. Más a szerepem szannjászinként és más a szerepem egy szervezet elnökeként. Így eljött az az idő az életemben, amikor feltettem a kérdést: „Most merre tovább?” Elérkeztem egy ponthoz a külső célok megvalósításban – egy világszintű jógikus mozgalom vezetője lettem, különböző központokat és embereket irányítottam, próbáltam az elvárásaiknak megfelelni, újabb és jobb programokat kitalálni, hogy segítsek másokon.

“Merre induljunk tovább?” bővebben

Mi a bevatáskor a guru számára adott daksina jelentése és célja?

Swami Niranjanananda Saraswati

A daksina az adás és kapás ősrégi hagyománya. Tradicionálisan a tanítványok, amikor a guruhoz járultak, három dolgot ajánlottak fel, amelyek az egót, az életet és a jólétet szimbolizálták. Az egót a kókusz szimbolizálta, ami nagyon kemény és nehéz feltörni, de amint feltöröd a kemény burkot, belül ízletes. Hasonlóan, amikor képesek vagyunk feltörni az egónk kemény burkát, a belső tiszta. Ez szimbolizálja a gurunak való önátadást, és hogy a tanítvány hagyja kifejeződni a guru energiáját a saját életében. Az isteni akaratnak való önátadást szimbolizálja, és azt, hogy nem engedjük, hogy az egó akadállyá váljon.

“Mi a bevatáskor a guru számára adott daksina jelentése és célja?” bővebben

Beavatás

Swami Niranjanananda Saraswati

A beavatás olyan, mint a valóság másik ajtóinak megnyitása, mint egy másik szoba a házban. Egy házban élünk, amelynek sok szobája van, de közülük sok még zárva van. A csakrák a zárak. Ami a vallásos terminológiában a fátyol fellibbentéseként, a jógikus szóhasználatban pedig a csakrák felébresztéseként van meghatározva, az arra utal, hogy még számos kinyitatlan szoba létezik. A különböző ajtók megnyitásához különböző beavatások vannak.

“Beavatás” bővebben