Egy paramahamsza kinyilatkoztatásai

Swami Satyananda

Miért van szenvedés a földön, ha Isten mindenkit szeret? A szenvedés álruhába öltöztetett áldás. Mindannyian félünk a szenvedéstől, és nem akarunk szenvedni. A szenvedés jelentése azonban a rossz karma felismerése és kiirtása. Örömmel kellene fogadni azt, miként az operációnak örülünk vakbélgyulladás esetén. Vannak emberek, akik nem szeretnek szenvedni, ezért is érzik többször ezt az érzést. Vannak, akik élvezik a szenvedést, mely által növekszik a türelem és az akarat. Fel tudjátok fogni mennyit kellett Krisztusnak vagy Mahatma Gandhinak szenvednie? Amikor épp szenvedsz, mindig arra kell gondolnod, hogy Isten megpróbál felébreszteni bódulatodból.

A bánat létezik, mert az ember „élvezi” ezt az állapotot annak ellenére, hogy vágyódik a boldogság után. A szomorúság idején az elme ugyanis „egyhegyűvé”, „egy-központúvá” válik, boldogság esetén ez nem történik meg. Amikor az ember szembesül a szomorúsággal, az elméje „beleugrik” és hozzáragad, mint a ragasztó. Az elme vonzódik a bánat érzéséhez, mert az érzéknélküliség (hallás, látás, tapintás, szaglás, íz érzés) állapotát a pratjáhárát éri el általa. A bánat intenzív, erős élmény. A boldogság enyhe tapasztalás. A bánat óriási hatással bír az elmére és az érzelmekre. Megértve a bánatot, és azt egyfajta szádhanává (spirituális gyakorlat) alakítva, ugyanaz a bánat az öröm forrásává válik, és a végeredmény rendkívül beteljesítő. Még a halálnak és a szerencsétlenségnek sincs semmi jelentősége. A boldogság keresése olyan, mintha a saját árnyékunkat szeretnénk elkapni és megtartani, ami lehetetlen. Sri Rama Isten egyik inkarnációja volt. Sok éven át szenvedett és nélkülözött. Miért nem élvezte a boldogság kincseit állandóan? A világ ura volt, mégsem változtatta meg életeseményeinek folyamát kényelme kedvéért.

Hit és bizalom

Miért vagyunk képtelenek legyőzni az evilági szenvedést? Mert hiányzik belőlünk két képesség, a hit és a hűség képessége. A legtöbb ember képes működésbe hozni e képességeket, de csak rövid időre, nem állandóan. Az Istenbe vetett hit néhány krízis szituációból ki fog hozni, de nem hisszük el, hogy ez mindig így lesz. Az emberek szenvednek saját vágyaiktól, és amikor ez a szenvedés elviselhetetlenné válik és nincs más út, Istenhez fordulnak. Fejlesztik a hitük intenzitását, és a krízis lassan elmúlik. A krízis ideje alatt kellene az egész életet megváltoztatni. A hit és a bizalom fő célja az Isten iránti szeretet fejlesztése, a bhakti addig, amíg ebben a külső átmeneti világban élünk. Nem számít, átadod-e magad Istennek, végül minden jóra fordul. Nem ez a hit és a bizalom célja. A hit és a bizalom szükségesek, hogy kifejleszd Isten megtapasztalását, láthasd őt, és hogy elmerülj benne. Ez lenne a cél, ha nem ma, akkor holnap, ha nem holnap, akkor a következő életben. Az ember legnagyobb erőssége nem az intellektusa, hanem a hite és a bizalma. Amikor e két képesség erőssé és stabillá válik, akkor azok meggyújtják Isteni erőt.

Nagyon sok értelmes ember van, akik kérdést kérdésre halmoznak, matematikai logikát követve, de ez a gondolkodásmód itt nem segít. A hit és a bizalom nemcsak a bhakta életének az alapja, de ezek alkotják az emberi élet alapját is. Honnan tudod, hogy ilyen és ilyen ember az apád? Mi a bizonyíték erre? Bárhol ahol hit és bizalom van, ott nincs szükség kérdésre. A hit és a bizalom a társadalmunk és a családunk alapjai is. A Bhagavad Gítaban (12:2) Isten azt mondja: „Azok, akik elméjüket Rám irányítják, imádkoznak hozzám, mindig állhatatosak és páratlan hittel adományoznak, azokat tökéletesnek tartom a jógában”. A hit és a bizalom a bhakti alapja, és mindenki más életének alapja is. Ezek veleszületett képességek, és azonossággal látják el az egyént. Ezek az emberiség legnagyszerűbb tulajdonságai. E képességek nélkül nem élnénk túl egyetlen napot sem. Ha e képességek megfelelően utat találnak Isten felé, akkor az élet megtelik áldással és csodás dolgokkal, és az életutunkat sikeresen teljesítjük.

Más ösvényeket, mint például a gjána jóga, rádzsa jóga, náda jóga, mantra jóga, kaivalja marga, ..stb. nagyon nehéz követni. Összpontosíthatod az elmét egy rövid ideig, de a koncentráció hamar megszűnik. A bhakti azonban soha nem szűnik meg, ez egy állandó folyamat, miként a Gangesz is megállás nélkül hömpölyög. A bhakti (odaadás) útja a legkönnyebb és a legegyenesebb út.