Swami Sivananda Saraswati

A sankirtan a Káli jugában Isten darshanjához, vagyis az isteni tudatosság megszerzéséhez vezet. A sankirtan szeretetet indukál. A sankirtan a legkönnyebb, legbiztosabb, legbiztonságosabb és leggyorsabb út az isteni tudatosság eléréséhez. Akik a sankirtant kezdetben csupán a mentális élvezet kedvéért végzik, egy idő után rá fognak ébredni annak tisztító hatásaira, és azután már saját maguk is bhávával (belső átélés) és shraddhával (hit) folytatják. Isten nevében titokzatos erő lakik. Az ember nem tud megélni csak kenyéren, de meg tud élni az Úr nevével. Isten neveinek éneklése harmonikus rezgéseket hoz létre, és így segít a hívőnek könnyen ellenőrzés alatt tartani elméjét. Ezek a hullámok üdvös befolyással bírnak az elmére. Azonnal kimozdítják az elmét a régi kerékvágásból, rutinjaiból, és az isteni fény és dicsőség csodálatos magasságaiba emelik. Ha valaki szíve legmélyéről, teljes odaadással (bháva) és isteni szeretettel (prem) énekli a sankirtant, az még a fákra, a madarakra és az állatokra is mély hatással van. Azok válaszolni fognak. Ilyen hatalmas a sankirtan befolyása.

„A sankirtan ragyogása” bővebben

Swami Niranjanananda Saraswati

A kirtan és a kántálás a mantra jóga részei, egyben a jógaoktatás fontos elemei. Ősi időkben a szavakat és a zenét arra használták, hogy megváltozott tudatállapotot érjenek el. A zene segítség volt a tudat, a szellem, az érzelmek és az érzékenység fejlesztéséhez. A modern időkben különféle zenei stílusok alakultak ki, mint például a rock, a heavy metal, a dzsessz, stb. Korábban azonban a zenét nem arra használták, hogy örömet okozzon az elmének, hanem arra, hogy lecsöndesítse a tudat háborgását. A mantra nem azt jelenti, hogy „az erő szava”. Hanem valamit, amit mélyen belül érzel, valamit, ami feltör a tudat mélyéről az elméd felszínére. A mantra, a szív ki nem mondott nyelve. A mantra helyes használata képes felidézni egy bizonyos érzést és érzékennyé tenni a tudatot arra, hogy fogékony legyen sok élményre, belsőre és külsőre egyaránt. Ámbár azt mondják, hogy Ráma és Krisna indiai istenek nevei, vagy hogy Dévi egy istennő neve, ez pusztán egy vallási értelmezés. A Ráma szó, egy csakrának is a hangja és a jógik már Ráma születése előtt régen ismerték a Ráma szó legkülönfélébb minőségeit. A mantrák megelőzik időben a vallást; kapcsolatot képeznek az egyén és az isteni között. „A bháva felismerése a kirtanban és a mantrában” bővebben